Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-15 / 33. szám

M inden terv annyit ér, amennyi megvalósul belOle, és ha ez így iga»* akkor Ziharecben (Zsigárdon) sokat ért a vá­lasztási terv. Erről a faluban tett körutam során személyesen Is meggyőződtem. — A legjelentősebb létesítmény, mégpedig két szempontból is — mutatta az autóból kiszállva Komlósi Ferenc hnb elnök az 1973 ban átadott művelődést otthont. A berendezéssel együtt közel négymillió koronába került. Közös színház- és mozlterem, könyvtár, klubhelyiség és a tömegszervezetek összejöveteleire alkalmas szoba található benne. Az épületet nagyon jól kihasználjuk. — Ha mostanában meghirdetünk valamilyen társadalmi munkát, százával jönnek az emberek. Szeretik falujukat, azt akarják, hogy minél szebb legyen. A legutóbbi országos mű­szak alkalmával a járási pártbizottság egyik tisztségviselője meg is kérdezte, honnan szedtük össze azt a sok embert.- Rövid időre elhallgat, majd folytatja: — Persze, nem volt ez mindig így. Az emberek bizonyta­lankodva nézték a művelődési ház építését, főleg kezdetben. Amikor aztán látták, hogy nagyon sokat lehel tenni, csak összefogás, akarat szükséges, egyszeriben megváltozott a helyzet. Jelenleg, ha valaminek nekilátunk, mindenki biztosra veszi, hogy azt meg is valósítjuk. Közben letértünk a főútról, de a mellékutcában is sima aszfalton fut a kocsi. — Az Ojsor, ahogy mi nevezzük. Sáros utca volt, az idén hoztuk rendbe. Az öt év alatt ezerhatszáz méteres útszakaszt portalanítottunk. Vannak még kavicsos utaink, az igaz, de a legnagyobb esőben is simán eljuthat az ember a falu bármely részébe. Visszafordulunk a főútra és megállunk az egyik utcai vízcsapnál. Egy háziasszony vizet ereszt a vödrébe. Dicséri az új létesítményt, amely nagyon megkönnyítette munkáját, és a vizet, amely jobb a kútinál. — A vízvezeték is a választási programunkban szerepelt. Ez év augusztusa helyett már márciusban átadtuk, és jelenleg olyan helyekre vezetjük be, például az Állomás utcába, ahová' egyelőre nem terveztük. Elvisz a helyszínre, megmutatja a munkálatokat. Pár szót vált az emberekkel, és folytatjuk utunkat a falu központ­jába, ahol már egyszer áthaladtunk, de nem álltunk meg. Most viszont ki is széliünk az autóból, annál is .inkább, mert érdemes. — Ez itt a vízvezeték szivattyúháza. Megszenvedtünk vele — a talajvíz párszor,alaposan megtréfált bennünket, de most már minden a legnagyobb rendben van. Itt szemben a bevá­sárlóközpont épül. Az egyes üzletek most még szétszórtan, átalakított régi lakásokban vannak, a mai igényeknek már nem felelnek meg. Távolabb az Iskola épülete áll, bizonyítva, hogy a válasz­tási programban a gyerekekről sem feledkeztek meg. Új tanteremmel és műhellyel bővítették. Az utébbi a színvonala­sabb és tartalmasabb munkára nevelést teszi lehetővé. Érde­mes megemlíteni a központban látható, már elkészült vagy most épülő létesítmények környékét is. A bevásárlóközpont mellett még jókora gödrök vannak, a szivattyúállomás kör­nyékét már feltöltötték, és az iskola körüli területet mér parkosították. Nem is olyan régen, még tahid a három egyforma, gödrös, vizes terület volt. — Csak az idén 1260 darab facsemetét és rengeteg dísz­bokrot ültettünk ki a faluban, hogy az útmenti virágágyakról ne is beszéljünk. Tudom, még szebb is lehetne, de már így is más, mint azelőtt volt. Ha egy Idegen utazik át a köz­ségen, látja, tapasztalja, a lakosság törődik a falujával. A látottakat az irodában összegezzük, és azt is megemlítjük — például az épülő ravatalozót —, atatt nem néztünk meg. Sok millió koronát kell összeadni, és sok ezer társadalmi munkaórát, hogy megkapjuk az eredményt, amit a falu la­kossága az öt év alatt kapott, és amit a lakosság a falujának öt év alatt adott. A kettő egymással szorosan összefügg. Az eredmény számokkal is kifejezhető, de talán még ezek­nél is többet mondanak az elnök irodájában látható oklevelek, öt darab. A zsigárdiak az eltaúlt öt évben a félévenként ér­tékelt falufejlesztési versenyben a járáson belül csoportjuk­ban ötször végeztek az első helyen. A létrehozott értékek nagyok, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy most már megpihenhetnek. A falunak még sok mindenre van szüksége, és ezt számon tartják, besorol­ják az elkövetkező időszak terveibe. A két legfontosabb az óvoda és az Iskola mellett felépülő tornaterem, amely a falut is szolgálná. Az elmúlt öt év eredtaényel kitűnő előfeltételek, hogy az újabb, nagy tervek is valóra váljanak. Az Állomás utca is vízvezetéket kap Teljesítik a választási programot Komlósi Ferenc, hnb elnök EGRI FERENC Épül a bevásárlóközpont (A szerző felvételei) KEZEKBEN A járási értekezlet hosszúra nyúlott, amikor pedig hazajött, ügyfelek várták. Mire végzett velük, véget ért a munkaideje. Félszegen nyitottam be dolgo­zószobájába, de Borka János, a Kolárovöl (Gútal) Városi Nem­zeti Bizottság elnöke készség­gel fogadott. — Az igazat megvallva, nem. gondoltam arra, hogy egykor szülővárosomban a várost nem. zeli bizottság elnöke leszek — mondja. — Mindig agronómus akartam lenni, a sors azonban másképp hozta. Azt, hogy mindenütt helyt kell állnia, már gyermekkorá­ban megtanulta édesapjától, aki hat évig harcolt a fiatal szovjet állam Vörös Hadseregé­ben, és a helyi pártszervezet alapító tagjainak egyike volt. Otthon öt gyermek várta a be­tevő falatot, mindig ott volt, ahol a dolgozók a jogaikért küzdöttek. Ezért többször letar­tóztatták, .bebörtönözték. — A háború., na meg a sze­génység meggátolt abban, hogy továbbtanullak — emléke­zik. — Befejeztem az elemi Is­kolát és 1947-ben Csehország­ba kerültem dolgozni. A nagy­gazda, akinél dolgoztam, meg­engedte, hogy Jogosítvány nél­kül traktorral dolgozzék a me­zőn. Tizenhét éves fejjel ez igen imponált nekem. A februári események után került Ismét hazai, kubikosko­dott, majd beiratkozott jármű, vezetői tanfolyamra. A gépállo­más alkalmazottja lett, de közben a mezőgazdasági szak- középiskolát látogatta, 1959-ben leérettségizett. Egy évvel ko=> rábban a szövetkezetbe került. Rövidesen műhelyvezető, ké­sőbb pedig főgépesltő lett. 1960-ban felvették a pártba. — Az 1964-es választásokkor a vnb és a Nyugat-szlovákial Kerületi Nemzett bizottság képviselője lettem, s az va­gyok mindmáig — mondja. — Közben elvégeztem a Marxista- Leninista Esti Egyetemet, és beadtam jelvételi kérvényemet a Nitrát Mezőgazdasági Főis­kolára. Mire azonban a felvé­telt vizsgára hívtak, a Gútai Vnb elnöke lettem. A tanulásról tehát le kellett mondania. De 1971-től, amióta funkcióját betölti, elvégezte az „egyetemet“. Végéhez közeleg a megbízatási Időszak. Nézzük, milyen jegyet érdemel az el­nök, a város lakossága. A nem­zeti bizottságok versenyében 1973-ban a kerületben a máso­dik, 1974-ben pedig az első he­lyen végeztek. Tavaly járási méretben a másodikok voltak. Tehát az osztályzat, az előmene­tel csakis kitűnő lehet. — A funkcióba lépésem utá­ni első napokban tudatosítot­tam, hogy a bizalom nagy megtiszteltetés, de nagy fele­lősséggel is Jár — mondja. — Ennek tudatában fogtam hozzá a munkához. S hogy a megbí­zatást időszakban fői dolgoz­tunk, eredményeket értünk el, ez a képviselők, a vnb dolgo­zóinak és nem utolsósorban városunk 11000 lakosának kö­zös érdeme. Választókörzetébe Gútán kí­vül Keszegfalva és Ifjúságfalva tartozik. Lehetőségéhez mérten mindenütt segít. Intézkedett, szervezett, de ha a szükség úgy kívánta, anyagbeszerző lett. Mindig a célt látta maga előtt, vigyázott arra, hogy olyat, amit nem tud teljesíteni, ne ígérjen választóinak, de a feletteseinek sem. — Ebben a választási idő­szakban kiépült a városköz­pont, rendbe tettük az utakat, de a legjelentősebb az, hogy megkezdődött városunkban az iparosítás — mondja. — A Po- valská Bystrica-t Motorkerék­párgyár és a bútorüzem 6—7 ezer embert alkalmaz. Egyéb funkciói is vannak, így igen elfoglalt ember, keve­set van együtt a családjával, amely azonban ezt nem veti a szemére, hanem mindent meg­tesz, hogy feladatait a lehető legjobban láthassa el. A fia a Losonci Építészeti Szakközép- Iskolába jár, lánya a közel­múltban ment férjhez. Felesége az efsz-ben dolgozik. — A feleségem megosztja velem a gondokat — mondja. — Gyakran megtörténi^ hogy este telefonon hazaszólok, gyorsan készítsen vacsorát, mert gyűlésre megyek. Soha­sem zsörtölődik, nem azért, mert megszokta már, hanem azért, mert megért. Érdeklődöm kedvtelései és tervei felől. Fürkészve rám emeli tekintetét, majd moso­lyogva mondja: — Nem lettem agronómus, de a mezőgazdasághoz tovább­ra is hú maradtam. Gyakran kijárok a szövetkezetbe, elbe­szélgetni, kikapcsolódni. Ami a terveimet tlíett... Az egyik, hogy végre megfelelő Ivóvi­zünk legyen, a másik pedig, hogy a szennyes folyóvizek helyett a gútaiak ts korszerű körülmények között jürödhes- senek. Nem tudom sok-e vagy kevés... Nyolc óra felé jár az Idő amikor elbúcsúzunk. Olyan em­bert " ismertünk meg személyé­ben, aki tudja, hol a helye, és munkájával bizonyítja, hogy Jő kezekben van az apai örökség. Ezért Is számolnak újrajelölé- sével a gútaiak. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents