Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-15 / 33. szám
M inden terv annyit ér, amennyi megvalósul belOle, és ha ez így iga»* akkor Ziharecben (Zsigárdon) sokat ért a választási terv. Erről a faluban tett körutam során személyesen Is meggyőződtem. — A legjelentősebb létesítmény, mégpedig két szempontból is — mutatta az autóból kiszállva Komlósi Ferenc hnb elnök az 1973 ban átadott művelődést otthont. A berendezéssel együtt közel négymillió koronába került. Közös színház- és mozlterem, könyvtár, klubhelyiség és a tömegszervezetek összejöveteleire alkalmas szoba található benne. Az épületet nagyon jól kihasználjuk. — Ha mostanában meghirdetünk valamilyen társadalmi munkát, százával jönnek az emberek. Szeretik falujukat, azt akarják, hogy minél szebb legyen. A legutóbbi országos műszak alkalmával a járási pártbizottság egyik tisztségviselője meg is kérdezte, honnan szedtük össze azt a sok embert.- Rövid időre elhallgat, majd folytatja: — Persze, nem volt ez mindig így. Az emberek bizonytalankodva nézték a művelődési ház építését, főleg kezdetben. Amikor aztán látták, hogy nagyon sokat lehel tenni, csak összefogás, akarat szükséges, egyszeriben megváltozott a helyzet. Jelenleg, ha valaminek nekilátunk, mindenki biztosra veszi, hogy azt meg is valósítjuk. Közben letértünk a főútról, de a mellékutcában is sima aszfalton fut a kocsi. — Az Ojsor, ahogy mi nevezzük. Sáros utca volt, az idén hoztuk rendbe. Az öt év alatt ezerhatszáz méteres útszakaszt portalanítottunk. Vannak még kavicsos utaink, az igaz, de a legnagyobb esőben is simán eljuthat az ember a falu bármely részébe. Visszafordulunk a főútra és megállunk az egyik utcai vízcsapnál. Egy háziasszony vizet ereszt a vödrébe. Dicséri az új létesítményt, amely nagyon megkönnyítette munkáját, és a vizet, amely jobb a kútinál. — A vízvezeték is a választási programunkban szerepelt. Ez év augusztusa helyett már márciusban átadtuk, és jelenleg olyan helyekre vezetjük be, például az Állomás utcába, ahová' egyelőre nem terveztük. Elvisz a helyszínre, megmutatja a munkálatokat. Pár szót vált az emberekkel, és folytatjuk utunkat a falu központjába, ahol már egyszer áthaladtunk, de nem álltunk meg. Most viszont ki is széliünk az autóból, annál is .inkább, mert érdemes. — Ez itt a vízvezeték szivattyúháza. Megszenvedtünk vele — a talajvíz párszor,alaposan megtréfált bennünket, de most már minden a legnagyobb rendben van. Itt szemben a bevásárlóközpont épül. Az egyes üzletek most még szétszórtan, átalakított régi lakásokban vannak, a mai igényeknek már nem felelnek meg. Távolabb az Iskola épülete áll, bizonyítva, hogy a választási programban a gyerekekről sem feledkeztek meg. Új tanteremmel és műhellyel bővítették. Az utébbi a színvonalasabb és tartalmasabb munkára nevelést teszi lehetővé. Érdemes megemlíteni a központban látható, már elkészült vagy most épülő létesítmények környékét is. A bevásárlóközpont mellett még jókora gödrök vannak, a szivattyúállomás környékét már feltöltötték, és az iskola körüli területet mér parkosították. Nem is olyan régen, még tahid a három egyforma, gödrös, vizes terület volt. — Csak az idén 1260 darab facsemetét és rengeteg díszbokrot ültettünk ki a faluban, hogy az útmenti virágágyakról ne is beszéljünk. Tudom, még szebb is lehetne, de már így is más, mint azelőtt volt. Ha egy Idegen utazik át a községen, látja, tapasztalja, a lakosság törődik a falujával. A látottakat az irodában összegezzük, és azt is megemlítjük — például az épülő ravatalozót —, atatt nem néztünk meg. Sok millió koronát kell összeadni, és sok ezer társadalmi munkaórát, hogy megkapjuk az eredményt, amit a falu lakossága az öt év alatt kapott, és amit a lakosság a falujának öt év alatt adott. A kettő egymással szorosan összefügg. Az eredmény számokkal is kifejezhető, de talán még ezeknél is többet mondanak az elnök irodájában látható oklevelek, öt darab. A zsigárdiak az eltaúlt öt évben a félévenként értékelt falufejlesztési versenyben a járáson belül csoportjukban ötször végeztek az első helyen. A létrehozott értékek nagyok, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy most már megpihenhetnek. A falunak még sok mindenre van szüksége, és ezt számon tartják, besorolják az elkövetkező időszak terveibe. A két legfontosabb az óvoda és az Iskola mellett felépülő tornaterem, amely a falut is szolgálná. Az elmúlt öt év eredtaényel kitűnő előfeltételek, hogy az újabb, nagy tervek is valóra váljanak. Az Állomás utca is vízvezetéket kap Teljesítik a választási programot Komlósi Ferenc, hnb elnök EGRI FERENC Épül a bevásárlóközpont (A szerző felvételei) KEZEKBEN A járási értekezlet hosszúra nyúlott, amikor pedig hazajött, ügyfelek várták. Mire végzett velük, véget ért a munkaideje. Félszegen nyitottam be dolgozószobájába, de Borka János, a Kolárovöl (Gútal) Városi Nemzeti Bizottság elnöke készséggel fogadott. — Az igazat megvallva, nem. gondoltam arra, hogy egykor szülővárosomban a várost nem. zeli bizottság elnöke leszek — mondja. — Mindig agronómus akartam lenni, a sors azonban másképp hozta. Azt, hogy mindenütt helyt kell állnia, már gyermekkorában megtanulta édesapjától, aki hat évig harcolt a fiatal szovjet állam Vörös Hadseregében, és a helyi pártszervezet alapító tagjainak egyike volt. Otthon öt gyermek várta a betevő falatot, mindig ott volt, ahol a dolgozók a jogaikért küzdöttek. Ezért többször letartóztatták, .bebörtönözték. — A háború., na meg a szegénység meggátolt abban, hogy továbbtanullak — emlékezik. — Befejeztem az elemi Iskolát és 1947-ben Csehországba kerültem dolgozni. A nagygazda, akinél dolgoztam, megengedte, hogy Jogosítvány nélkül traktorral dolgozzék a mezőn. Tizenhét éves fejjel ez igen imponált nekem. A februári események után került Ismét hazai, kubikoskodott, majd beiratkozott jármű, vezetői tanfolyamra. A gépállomás alkalmazottja lett, de közben a mezőgazdasági szak- középiskolát látogatta, 1959-ben leérettségizett. Egy évvel ko=> rábban a szövetkezetbe került. Rövidesen műhelyvezető, később pedig főgépesltő lett. 1960-ban felvették a pártba. — Az 1964-es választásokkor a vnb és a Nyugat-szlovákial Kerületi Nemzett bizottság képviselője lettem, s az vagyok mindmáig — mondja. — Közben elvégeztem a Marxista- Leninista Esti Egyetemet, és beadtam jelvételi kérvényemet a Nitrát Mezőgazdasági Főiskolára. Mire azonban a felvételt vizsgára hívtak, a Gútai Vnb elnöke lettem. A tanulásról tehát le kellett mondania. De 1971-től, amióta funkcióját betölti, elvégezte az „egyetemet“. Végéhez közeleg a megbízatási Időszak. Nézzük, milyen jegyet érdemel az elnök, a város lakossága. A nemzeti bizottságok versenyében 1973-ban a kerületben a második, 1974-ben pedig az első helyen végeztek. Tavaly járási méretben a másodikok voltak. Tehát az osztályzat, az előmenetel csakis kitűnő lehet. — A funkcióba lépésem utáni első napokban tudatosítottam, hogy a bizalom nagy megtiszteltetés, de nagy felelősséggel is Jár — mondja. — Ennek tudatában fogtam hozzá a munkához. S hogy a megbízatást időszakban fői dolgoztunk, eredményeket értünk el, ez a képviselők, a vnb dolgozóinak és nem utolsósorban városunk 11000 lakosának közös érdeme. Választókörzetébe Gútán kívül Keszegfalva és Ifjúságfalva tartozik. Lehetőségéhez mérten mindenütt segít. Intézkedett, szervezett, de ha a szükség úgy kívánta, anyagbeszerző lett. Mindig a célt látta maga előtt, vigyázott arra, hogy olyat, amit nem tud teljesíteni, ne ígérjen választóinak, de a feletteseinek sem. — Ebben a választási időszakban kiépült a városközpont, rendbe tettük az utakat, de a legjelentősebb az, hogy megkezdődött városunkban az iparosítás — mondja. — A Po- valská Bystrica-t Motorkerékpárgyár és a bútorüzem 6—7 ezer embert alkalmaz. Egyéb funkciói is vannak, így igen elfoglalt ember, keveset van együtt a családjával, amely azonban ezt nem veti a szemére, hanem mindent megtesz, hogy feladatait a lehető legjobban láthassa el. A fia a Losonci Építészeti Szakközép- Iskolába jár, lánya a közelmúltban ment férjhez. Felesége az efsz-ben dolgozik. — A feleségem megosztja velem a gondokat — mondja. — Gyakran megtörténi^ hogy este telefonon hazaszólok, gyorsan készítsen vacsorát, mert gyűlésre megyek. Sohasem zsörtölődik, nem azért, mert megszokta már, hanem azért, mert megért. Érdeklődöm kedvtelései és tervei felől. Fürkészve rám emeli tekintetét, majd mosolyogva mondja: — Nem lettem agronómus, de a mezőgazdasághoz továbbra is hú maradtam. Gyakran kijárok a szövetkezetbe, elbeszélgetni, kikapcsolódni. Ami a terveimet tlíett... Az egyik, hogy végre megfelelő Ivóvizünk legyen, a másik pedig, hogy a szennyes folyóvizek helyett a gútaiak ts korszerű körülmények között jürödhes- senek. Nem tudom sok-e vagy kevés... Nyolc óra felé jár az Idő amikor elbúcsúzunk. Olyan embert " ismertünk meg személyében, aki tudja, hol a helye, és munkájával bizonyítja, hogy Jő kezekben van az apai örökség. Ezért Is számolnak újrajelölé- sével a gútaiak. NÉMETH JÁNOS
