Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-15 / 33. szám
L A MIAUIK MAIM. IHENE ES Mii A lúdtenyésztésnek gazdag hagyományai vannak szerte az országban, különösen ott, ahol a kukorica is megterem. A kisüzemi gazdaságban szinte elmaradhatatlan volt a ludak ki- sebb-nagyobb falkája, amelyek nyár derekán tömegesen lepték el a folyóparti tisztásokat, a gabona után felszabadult tarlókat. A ludak kint a határban különösebb gond nélkül, minimális takarmányozással nevelődtek, s a kukoricán felhizlalva jól elkeltek a városi piacokon. Néhol még ma is lúd- piacnak nevezik azt a teret, ahol a sokszoknyás menyecskék a murciillatú októberi reggeleken a kövérre hízott libákat és a csábító libafertályokat kíné Iga tták. A lúdtartás jó kiegészítő jövedelmet jelentett a mindig adósságokkal küzdő gazdaembereknek. A szövetkezeti háztájiban is tartanak még ludakat, de . már nem is annyira üzletelés céljából, hanem inkább közvetlen fogyasztásra, főleg vendégváró ünnepnapok és nagy családi események alkalmából. A piacon is egyre ritkább látvány a hízott liba. az a néhány darab már csak hírmondója a hajdani zajos libavásároknak. Megváltozott a falusi ember élete. A szövetkezet ma már bizonyos megélhetést nyújt a becsületesen dolgozó tagoknak, nincsenek ráutalva, hogy a háztájiból piacra is termeljenek. Sokan le is mondanak a ludak és általában az állatok tartásáról, inkább a ház j körüli virágoskertet, a gyümölcsöst és a szép szőlőlugast ápolgatják. A növényeket nem kell naponta etetni, be- és kiengedni, fgy aztán juthat idő szórakozásra, akár több napos kirándulásra is. Ezért azon sem csodálkozhatunk, hogy a háztáji gazdaságokban tartott ludak száma Szlovákia területén az 1970-es 188 ezer darabról 1975-ig körülbelül a felére, 98 ezer darabra csökkent. Ennél is nagyobb arányú volt a csökkenés az egyéni termelőknél, ugyanakkor h szocialista nagyüzemi gazdaságokban tartott ludak száma az utóbbi öt év alatt 23 774-ről csak 89 ezer 8G5-re növekedett, ezen belül az efsz-ek 1970-ben 15 707, 1975-ben pedig 59 932 ludat tartottak. Az említett számok az év utolsó napjához végzett álla tösszeírás adatai. A nagyüzemi gazdaságok tehát mindeddig nem pótolták teljes mértékben a kisüzemi és a háztáji gazdaságokban bekövetkezett csökkenést. Ennek legfőbb oka az, hogy az extenzív tenyésztési feltételekhez alkalmazkodott hazai fajta nem felel meg a nagyüzemi állattartás technológiai és gazdasági követelményeinek. Sürgős feladat tehát egy olyan intenzív fajta kinemesítése, melynek tenyésztése és gazdaságossága felveheti a versenyt a baromfitenyésztés és az állattartás többi ágazatával. Annál is inkább, mert a 6. ötéves terv előirányzatai szerint a szocialista szektorban a szlovákiai lúdállományt 1980- ig 1,9-szeresére kell növelni. Az új fajta kinemesítése, amely már előre az Ivagees elnevezést kapta, az Ivánka pri Dunaji Baromfitenyésztő és Nemesítő Kutatóintézet feladata. Az intézet komplex javaslatot dolgozott ki egy új tenyésztő és nemesítő gazdaság kiépítésére Hrobonovo (Alistál) közelében. A 38 millió koronás beruházás építését 1971 decemberében kezdték el. A munkák jó ütemben haladtak, így az új gazdaság dolgozói az eddigi elkészült csarnokokban már a tenyésztési munkát is elkezdhették. A jövő évre várható teljes befejezés után a gazdaság törzsállományát 7500 darabra egészítik ki. A keltetőben évente 180 000 naposliba termelésével számolnak, ebből 30 000 darabot hagynak meg további tenyésztési és nemesítési célokra, a többi 150 000 darabot eladják a libatenyésztésre szakosított üzemeknek. A nemesítéssel párhuzamosan természetesen a korszerű nagyüzemi tartás feltételeit is meg kell oldani. A kutatóintézet az állami kutatási programok keretében javaslatot dolgozott ki korszerű nagyüzemi farmok építésére. A javaslatban két ipari lúdtenyésztő kombinát felépítése is szerepel, egyenként 3000 tonna hús és 85—100 tonna libamáj évi teljesítménnyel. Ez jelentős mértékben elősegítené a csehszlovák libaexport növelését is, amely az utóbbi két évben évi 10 tonnát ért el, jelentősebb növelését azonban éppen az említett problémák korlátozzák, elsősorban a nem megfelelő biológiai anyag, s ezzel összefüggésben az egyelőre kedvezőtlen árfeltételek. A tervek szerint é kombinátok építése még a 8. ötéves tervidőszakban elkezdődik. Az új gazdaságban a tenyésztői és nemesítői munkát Kun István mérnök Irányításával jelenleg 40 dolgozó végzi, számuk az építkezés teljes befejezése után hetvenre növekszik. Az egész gazdaság 35 hektáron terül el, amelyhez 55 hektár vízfelület is tartozik. A hely kiválasztásában éppen ezeknek a tavaknak volt döntő szerepük. Nemcsak azért, mert a lúdnemesítés vízfelület nélkül elképzelhetetlen lenne, hanem azért is, mert a rostos padozatú csarnokokból az ürüléket a közeli tavakba szórják, s így intenzív haltenyésztéssel kombinálva az üzemelés gazdaságosságát is fokozzák, s a környezet- védelem szempontjainak is eleget tesznek. A gazdaságban a nemesítés két irányban folyik: az egyik a pecsenyeludak, a másik a májludak nemesítése. A pecsenyeludak nemesítésénél a rajnai, az olasz, a kubáni fajtából és a GL-IV-1 vonalból indulnak ki, azzal a nemesítés! céllal, hogy 1960-ban egy lúdtól 6 hónap alatt 40 utódot nyerjenek, a broilerlúd 9 bét alatt elérje a 4 kg-os súlyt, éspedig 1:2,9 kg-os takarmányfogyasztási arány mellett, s a bőr alatti zsírréteg ne haladja meg a 3—3,5 millimétert. A májlúdnál más jellegűek a követ- telmények. Itt az alapanyag a landesi, a szlovák és a francia masseubi fajta, s 1 lúdtól csak 25 utódot várnak. A májlúdnak 14 hétig tartó előhizlalás és kényszerhizlalás alatt 7,5 kg-os súlyt kell elérnie. Az előirányzott takarmányfogyasztási arány az elöhizlalásban 1:3,2 kg, a májtermelésre irányuló kényszerhizlalásnál 1:6,5 kg. A máj tervezett átlagsúlya 500 gramm. A nemesítésben, a tenyésztésben és a termelésben előirányzott fejlődés természetesen az élelmiszeripari feldolgozásra is kihat. Ez különösen a májludakra vonatkozik, amelyek jelentős hányadát különböző félkész és kész termékekre fogják feldolgozni. A jövőben tehát jelentősen bővül majd a baromfiipari termékek választéka,, a háziasszonyok és a fogyasztók legnagyobb örömére. A lúdtenyésztésnek nagy jövője van a szocialista nagyüzemi gazdaságban. Különösen a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a kukoricatermesztési program jó takarmányellátást biztosít. Az allstáll nemesítők és tenyésztők további hasznos munkája alapján egyaránt jut majd az ízletes pecsenyéből és a libamájból a hazai fogyasztók asztalára és külföldre is, s az export növelése nemcsak fontos devizaeszközökhöz juttatja népgazdaságunkat, hanem eredményesen fejlődő szocialista mezőgazdaságunk nemzetközi hírnevét is növeli. MAKRAI MIKLÓS A nagyüzemi ládtenyésztés problémáival foglalkozó bratislavai nemzetközi kongresszus részvevői a hroboüovói tenyésztő és nemesítő gazdaságba is ellátogattak. A képen Kun István mérnök, a gazdaság vezetője a lengyelországi dr. Kristina Bielinskának és a magyarországi dr. Bögrő Jánosnak mutatja be a tenyészet egyik alapitó tagját a r 1978. 'I 15. MIÉRT MOSTOHAGYEREK A CSEMEGESZŐLŐ? A szüret a régmúlt időkben is ünnepnek számított, s ugyanúgy ünnep ma is, főleg ha jő termésre van kilátás. Márpedig ahol évről évre nagy gondot fordítanak a szőlő ápolására, védelmére, ott az idén is bő szüret ígérkezik. így van ez az Gbelcei (Köbölkúti) Győzelmes Február Efsz-ben is. Kocsis Rudolf mérnök, a szőlészet irányítója bízik benne, hogy a 150 hektár szőlőterületről az idén legalább 200 vagon jó minőségű borszőlőt adnak át a helybeli' állami borászati üzemnek. Az augusztus eleji termésbecslés leg- alá0is ezt mutatja, s ha valamilyen rendkívüli elemi csapás nem jön közbe, még több is lehet. Ha szüretről esik sző, mindenki a jő édes mustra, a murcira és a jó zamatos újborra gondol, pedig ez még nem minden. A szőlőt, mint kiváló gyümölcsöt is értékelni kell, hiszen a jó minőségű csemegeszőlő értékes anyagokat tartalmaz, ezért igen értékes táplálék mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. Az egyes szőlőfajtáknak különböző ízük, zamatuk és illatuk van, s étrendi hatásuk is kiváló. Ennek ellenére nálunk inkább csak bort készítenek belőle, gyümölcsként ritkábban fogyasztjuk. Pedig nálunk is ungyanúgy megterem a csemegeszőlő is, mint déli szomszédainknál, esetlég csak a be- érése késik néhány napot az ottanihoz viszonyítva. Sajnos, a nagyüzemi telepítések során a gazdasági vezetők és a szőlészek eléggé elhanyagolták a csemegeszőlő telepítését, s így nem csoda, hogy egyre kevesebb van a piacon ebből a kiváló gyümölcsből. Olyan részei is vannak hazánknak, ahol a csemegeszőlőt csak hírből ismerik, pedig ér annyit, mint bármelyik déligyümölcs. Vajon mi okozta azt, hogy a csemegeszőlő a telepítések során háttérbe szorult? Mindenekelőtt az, hogy felvásárlási ára jóval alacsonyabb, mint a jó minőségű borszőlőké. Ráadásul a borszőlővel nincs is annyi gond. Ha beérett, leszüretelik és beszállítják a borászati üzemekbe, ahol úgy, ahogy van, átveszik cukorfok szerint. A csemegeszőlőknél azonban más a helyzet. Ezt csak fokozatosan, válogatva szüretelhetjük, ahogy érik, és sokkal nagyobb gondossággal, mint a borszőlőt. A fogyasztók ugyanis elvárják, hogy a piacon friss és mutatós legyen. így aztán a ráfordított bérköltség a dupláját teszi ki, mint a borszőlőnél, s ugyanakkor a felvásárlási ára alacsonyabb. Ha tehát a termelő vállalatok csak a gazdaságosság szempontjait nézik, akkor nem kerül több csemegeszőlő a piacra. Egyesek a behozatalban látják a megoldás kulcsát. Behozatalból azonban ritkán sikerül a piacot ellátni megfelelő áruval. Az a szőlő, amely napokon át törődik a vagonokban, mire az üzletekbe, a fogyasztókhoz jut, inkább csak mustnak való, mint közvetlen fogyasztásra. Mi legyen tehát a megoldás? Talán érdemes megemlíteni a köbölkúti szövetkezet tapasztalatait, ahol a telepítések során közel 15 hektáron csemegeszőlőt is ültettek. A fajtákat úgy választották meg, hogy a csemegeszőlő szüretelése 2—3 héttel korábban kezdődik, mint a borszőlőé. így tehát az úgynevezett holtszezonban is tudják foglalkoztatni a dolgozókat. Az elmúlt évben is augusztus 14-én kezdték szüretelni a Pannónia Kincsét, s a hónap végéig 600 mázsa kiváló minőségű csemegeszőlőt adtak a piacra. A Zelenina vállalattal kötött szerződés alapján a szőlőt naponta egyenesen az üzletekbe szállították, s így még aznap, vagy másnap reggel friss árut kaphatott a fogyasztó. Sajnos, ez a 600 mázsa csak nagyon kevés helyre jut el. De ha minden nagyobb szőlőtermesztő gazdaság legalább ennyivel hozzájárulna á piac ellátásához, akkor nem lenne olyan bántóan alacsony az egy főre eső szőlőfogyasztás hazánkban. Azt a kis bérköltség-többletet, amibe a csemegeszőlő gondosabb szüretelése kerül, minden gazdaság vállalhatná, hiszen a borszőlőből származó nyereség bőségesen kárpótolja ezt a terhet. Csemegeszőlővel természetesen csak ott érdemes foglalkozni, ahol erre adottságok vannak. Örvendetes, hogy az utóbbi időben a szőlészek körében fokozódik az érdeklődés az egyes csemegeszőlő-fajták Iránt. A köbölkúti szövetkezetben már kisebb fajtagyűjtemény is van csemegeszőlőkből. A Pannónia Kincsén kívül megtalálható itt az Irsai Olivér, a Kocsis Irma, a Kossuth szőiő, a Fehér íyaszla, a Favorit, a Rekord, a Kardinál, a Periette, a San Remo, a GuzalKara és a többi új fajtajelölt. A szövet« kezet szőlőterülete állami fajtaellenőrzés alatt áll, és a nevezett fajtákból rügyek vagy kész oltványok formájában már nagyon sok szőlőtermesztő gazdaság szerzett be szaporítóanyagot.' Nagyon sok szakember megfordult már tanulmányúton vagy tapasztalatcserén a köbölkúti szőlőkben, s az ott látót« takról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. A kísérletezés és a kezdeményezés nem hiábavaló, mert ahol már telepítettek ezekből a fajtákból, ott közvetve vagy közvetlenül a fogyasztókhoz is eljut belőle. A köbölkút! szőlőben is rövidesen megkezdődik a csemegeszőlő szüretelése, s a kedves olvasók közül is bizonyára sokan megkóstolják a kiváló minőségű Pannónia Kincsét. VARGA JÓZSEF Dei-mm waországi szőlészek egy csoportja tanulmányúton a Gbelcei (Köbölkúti) Efsz szőlészetében
