Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

az amerikai forradalom és a honalapító atyák ihlet forrásául szolgáltak a világ minden, szabadságszerető emberének. Nagyon, de nagyon sok mindent az amerikai forradalomnak köszönhetnek azért, hogy 1776 óta demokratikus kormányok kerültek fel az egész világon." A jubileumi szónoklatok fő vonása annak kiemelése, milyen lökést adott az amerikai forradalom a világ demokratikus átalakulásainak. Egy másik történész. R. Morris még hozzáfűzi, hogy „az amerikaiak készüljenek fel a vezető szerep továbbjátszására abbán, hogy a világ ésszerűbben berendezett békés bolygóvá alakuljon át“.

Az amerikai történészek szembeállítják az amerikai forradalom útját a francia forradaloméval, hangoztatván, hogy az Egyesült Államok „nagyon mérsékelt árat“ fizetett függetlenségéért, elkerülte a nagy áldozatokat, amiért George Washington bölcsességét magasztalják, szembeállítva őt a

A kétszáz éves Függetlenségi Nyilatkozat, az Egyesült Államok megszületésének két évszázados jubileumával kapcsolatos ünnepségek propagandacélja annak bizonyítása, illetve bevivé- se az emberek tudatába, hogy az USA fennállásának 200 éve alatt a legnagyobbat alkotta a történelemben, elmerengeni 1976 távlatain, azaz bepillantani a 3. évszázadba, fátyolt borítva a jelenlegi kínzó válságra, majd következik a fesztiválnak nevezett ünnepségsorozat, mely látványosságokból, országos utazások szervezéséből, az amerikai vendégszeretet látványos propagálásából áll, mind a belföldiek, mind az odavetődő más világrészbeliek számára. Az ünnepségek egyik központja a 200. Évforduló Jubileumi Háza, amelynek érdekessége, hogy az amerikai burzsoá propaganda mesterei olyan megtévesztő elnevezéssel: „világnagyságok, akiknek valamilyen közük volt . az USA történetéhez“, az impozáns s'építményt belülről más híres emberek ^freskói mellett Marx, Engels, Sztálin, y:Mao Cetung, Angela Davis s mások ? portréival díszítik.

’ A propagandafogások, a tudományos színezetű álelméletek azonban nem másíthatják meg a valóságot.

Az amerikai propaganda ugyanis a tudósokat, történészeket Is mozgósította céljai népszerűsítésére. Nagyszerűnek, csodálatosnak" tartják „az Amerikai forradalmat“, s R. Brown szerint „szem előtt kell tartanunk, hogy

szerkezetének megváltozása nélkül vívják ki a függetlenséget.

A függetlenségi háború vezetői, nagytehetségű szónokok és írók azonban a színes ékesszólás köntösébe bújtatták harcukat, előszeretettel beszéltek különféle szabadságról. így aztán a gyarmatosítás elleni háború a zsarnokság megdöntőinek titáni hőstetteként élt a a kortársak és az utódok képzeletében. A híres Függetlenségi Nyilatkozat előkelő helyet foglal el a brit birodalommal való összecsapás felszabadító jellegét „bizonyító“ dokumentumok között.

E dokumentumban a 32 éves Thomas Jefferson bűvészkedett a szavakkal, amikor az akkori humanista frazeológiát felhasználva, elkápráztató fényben mutatta be az amerikai forradalmat polgártársainak és az egész világnak. A nyilatkozat eszméi abban az időben haladóak voltak. A republikánus elveknek, a népszuverenitás elveinek jó csengésük volt az abszolutisztikus, hűbéri Európa fojtott légkörében. Jefferson művészien átmentette Lock természetjogi megfogalmazását: „élet, szabadság, tulajdon“, s a nyilatkozatba ezt vette be: „élet, szabadság, boldogságra törekvés". Ez utóbbi a magántulajdon védelmére vonatkozott.

A függetlenség kinyilatkoztatása elsősorban azokat hívta harcba, akik számára a szabadság és a tulajdon azonos fogalom volt. A vagyontalanok nemigen érdekelték a függetlenségi harc vezetőit. Erre alapos okot találtak: a vagyontalanok széles körű részvétele a fegyveres harcban egalitárius, egyenlőséget követelő tendenciákat szülhetett. A Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadó II. kontinentális kongresszus nagyon jól látta, hogy a dokumentumban kinyilatkoztatott, ama idők leghaladóbb társadalmi elvei ellenére a meghirdetett egyenlőség nem vonatkozott 650 000 négerre, 25 000 rabszolgára, 300 000 indiánra. Jefferson a nyilatkozat összeállításakor csakis a vagyonos fehér férfiak „egyenlőségére“ gondolt.

A brit birodalom régi ellenségeinek az Egyesült Államok oldalán való részvétele a háborúban lehetővé tette az

francia Robespierre-rel, mert ő nem a rombolást, hanem a fennálló helyzet egészséges, anyagi javítását szorgalmazta. Ezt állítják követendő például napjainkban is.

A forradalom ára

Az Egyesült Államokban a „forradalom árát“ mindenekelőtt a függetlenségi háború sajátosságai határozták meg. E háborúban elsősorban a felszabadulás feladatainak a megoldásával törődtek, a szociális feladatokhoz el sem jutottak. Az amerikai forradalom fő mozgató erejét a néptömegek alkották ugyan, de a hegemónia, a vezető szerep a vagyonos osztályoké volt, amelyek arra törekedtek, hogy megakadályozzák a plebejus! hadviselési módszereket. 1775 és 1783 között az ültetvényesek és a burzsoázia fő feladata az volt, hogy a társadalom szociális

USA-nak, hogy ezeknek az országoknak a hadseregére és flottájára támaszkodjék, ami szükségtelenné tette a néptömegek széles körű bevonását a hadicselekményekbe, következésképpen annak a veszélynek elhárítását, hogy a függetlenségi háború szociális forradalommá terebélyesedhet. Az államalapító atyák éberen vigyáztak arra, hogy a szabadság fáklyáját élesztgetve, annak szikrái ne okozzanak nemzeti-népi tűzvészt.

Idegen segítséggel

Az idegen segítségben való reménykedés nem utolsó szerepet játszott a függetlenség kikiáltása időpontjának ■ megválasztásában.

Franciaország és Spanyolország Amerika mellett fogott fegyvert a britek ellen. Természetesen mindkét monarchiától távol állott a forradalmi szelHa^yományok és álitagyományok • A Függetlenségi Nyilatkozat — és ahogyan értelmezték az amerikai történelemben • Vagyonosok szabadsága és demokráciája

J

úlius 4-e nagy nap az amerikai nép életében. Kétszáz évvel ezelőtt Philadelphiában a II. kontinentális kongresszus ezen a napon kiáltotta ki az észak-amerikai angol gyarmatok függetlenségét. Csak Kanada volt kivétel, továbbra is a brit korona fennhatósága alatt maradt. A történelmi nevezetességű Függetlenségi Nyilatkozat 200. évfordulójának megünneplésére már régóta készül az amerikai társadalom, s július 4-ével csupán kulminálnak az év végéig elhúzódó ünnepségek, j Az ünnepségek rendezését még 1974- | ben Nixon volt elnök indította el, eszmei tartalmuk előkészítése azonban már a hatvanas években elkezdődött.

1 Két csúcsszerv is foglalkozik az évforduló látványos megünneplésének előkészítésével — egy kongresszusi bizottság és egy szövetségi irányító hivatal. Óriási összegeket szabadítottak fel e célra a szövetségi költségvetésből, de milliós értékekben mérhető a magán- alapokból, a milliomosok és milliárdosok vagyonából rendelkezésre bocsátott eszközök és az egyszerű amerikaiak adakozásából befolyt pénz sem lebecsülendő összeg.

Amerika káprázatos ünnepségeket , akar. Igen, el akarja kápráztatni a világot azzal, hogy a kétszáz éves amerikai társadalmi és gazdasági rendszer a legerősebb, legdinamikusabb, legpél- dásabb az egész világon, szóval ez a rendszer a leg-... leg-... legEz persze az amerikai felső tízezer véleménye, ezt szeretnék elhitetni az uralkodó osztályok az amerikai dolgozók tömegeivel és a nyilvánossággal. A pompás ünnepségekkel valóban el akarják kápráztatni a világot, feledtetve vele a mai, erkölcsi, politikai, gazdasági és egyéb téren sebhelyes arcú Amerikát, a kudarcok, a botrányok, a háborús provokációk és intervenciók Amerikáját. Érthető a zajos reklám, hisz a mai válságtól leginkább sújtott amerikai kisemberek milliói nem nagyon lelkesednek a monopóliumok és milliomosok, a hadiipari komplexum Amerikájáért. Híven fejezte ki ezt a vezető amerikai lapok közvéleménykutatása. A Washington Post például közölte bizonyos Margaret Stern olvasó levelét: „A Wátér gőte-leckét sohasem szabad elfelejtenünk ... Késztessen minket új erkölcsi pillérek kérésé-' sere ... Gondoljatok a Watergate-re!“

Forradalom vagv ábránd

lem és az önzetlenség, nagyhatalmi célokat és önző érdekeket követtek- Segítségük viszont óriási előnyökhöz juttatta az Egyesült Államokat, amely így a minimumra csökkenthétté hadviselési kiadásait. így például míg a franciákkal kötött szövetség előtt Észak-Amerika évente több mint 20 millió dollárt fordított a háborúra* 1779-ben 11 millió dollárra, később pedig évi 2—4 millió dollárra csökkentek háborús kiadásai.

Dolláruralom

A függetlenség kivívásával egyidejűleg olyan szilárd szerkezettel épül az új állam, amely biztosította és védelmezte benne a vagyonos kisebbség uralmát. Ch. Bird, az amerikai történetírók nesztora az amerikai alkotmányt elemezve, még 1913-ban ezt írta: „Az alkotmányt gazdagok hozták létre gazdagokért. Az új alkotmány értékét nem elméletben, hanem a gyakorlatban, dollárban és centben ismerték“.

Parrington professzor már a húszas években azt írta, hogy Bird felfedezése tengeralattjáróról kilőtt torpedóként hatott. Felfedezése abban rejlett, hogy a plutokrácia fejlődésének iránya nem az alkotmány szellemétől való távolodás volt, hanem az alkotmány alapvető tételeinek elkerülhetetlen továbbfejlődése, hisz „maguk az államalapító atyák nem demokratikus eszközként képzelték el az alkotmányt, hanem a demokráciával szemben ellenséges szellemben állították össze, s így lényegében a XVIII. századi vagyonosok nézeteinek gondosan megfogalmazott kifejezője lett, és védekezésül hozták létre a forradalom idején elszabadult demokratikus szellemmel szemben“. Parrington szerint Amerika sohasem jelentett demokráciát azon okból, hogy „nagy akadályokat gördítettek a többség akarata érvényesítésének útjába. A demokrácia és a tulajdon kezdettől fogva ellentétben volt egymással.“

Az amerikai forradalom vezetőinek hősi eszményképei az antik Róma és Görögország vezéralakjai voltak. Arra törekedtek, hogy a XVIII. század Amerikájában az antik köztársaság modelljét valósítsák meg, amelyben a rabszolgaság magától értetődőnek, az oligarchia uralma pedig az államszerkezet szilárdsága jelének számított.

Ha az oligarchikus köztársaság nem valósult meg abban a formában, ahogyan kigondolták, ez nem a vagyonosok jóakaratának a megnyilvánulása, hanem az amerikai nép hosszan tartó harcának az eredménye. Az amerikai dolgozók 200 éven át feszült küzdelmekben újabb és újabb hadállásokat foglaltak el. Ebben a harcban voltak dagályok és apályok, sikerek és kudarcok, támadások és visszavonulások is, de a végső győzelem nem kétséges —* ez a demokratikus erőké lesz.

A lényeg nem változott

A hivatalos Amerika a múltra hivatkozva igyekszik erősíteni jelenlegi politikáját. Jellemző rá új Függetlenségi Nyilatkozat kiadása. A kiadvány azzal a megállapítással kezdődik, hogy az Egyesült Államok történelmének kritikus fordulópontján áll. „Üjabb és komoly problémák“ állnak előtte! Az Unió bizonytalannak látja a jövőt. E problémák megoldása szempontjából a bölcsesség köve — szerintük — a 200 évvel ezelőtt megfogalmazott eszmék érvényesítése. A nyilatkozat összeállítói mindjárt készek a recepttel: „Az első amerikai forradalom nem 1776. július 4-é.n kezdődött és végződött. Tizenhárom nehéz év következett a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásától az alkotmányra épülő szilárd kormányzási rendszer kialakulásáig ... Amellett vagyunk, hogy a 200. évforduló jubileumi időszakát hosszabbítsák meg 1989-ig. Ez elegendő idő lesz egészséges tervezésre és eredmények elérésére."

Szép szavak, szónoki túlzások. A valóságot jobban megvilágította az amerikai függetlenség 200. évében fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Continental Oil Company monopólium reklámja. Az alapító atyák arcképeivel díszített borítólapokon ez a magyarázat áll: „Minden iskolás tudja, hogy a forradalom szabadságharc volt. Amit azonban gyakran szem elől tévesztenek, az az alapvető szabadságjog, amelyért a gyarmatok harcoltak: a szabad vállalkozás joga. Most, különösen mai történelmi időnkben az amerikaiaknak meg kell érteniük: szabadságjogaink elválaszthatatlanok. A szabad vállalkozás létszükséglet.“

Itt van a kutya elásva. így értelmezik a forradalom bölcsességét az üzleti körök. Kérdés, milyen bölcsességét, milyen utat kívánnak követni az egyszerű amerikaiak a jubileumi évben.

(Az APN tanulmánya alapján: L. L.)

A New York i Szabadságszobor a tiltakozás helyévé vált. A vietnami háború veteránjai tüntettek az ellen, hogy az állam megvonta tőlük támogatását, s így munkanélküliek lettek.

(CSTK - UPI telefoto)