Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-01 / 31. szám

LÁTOGATÓBAN

ASZÁLY IDEIÉN

Varga Sándor és Barczy Tibor a bálákat szedték össze

{A szerző felvételei)

— Csúnya időjárás ez, nem emlékszem hasonlóra. Háromszor annyit öntözünk, mint máskor. Ha végigöntözzük a 140 hektárt, kezdjük elölről, de az

eső hiányát így sem tudjuk teljes mértékben pótolni.

— A termés másról tanúskodik — modtam a paprikával telt ládákra mutatva.

— Hajnali négykor kezdtük, szedni, fólia alatt terem. A paprikán kívül még az uborka és a káposzta bírja legjobban a forróságot. A karfiol azonban tönkrement. Kétszer fagykár, egyszer jégverés érte, és a nagy melegben kivirágzott. Hiába kötöttük össze a levelét. Nagyon szép viszont a paradicsom, különösen a negyed hektár fóliaketreces rész. Igazán érdemes megnézni.

Kint büszkén mutatta a fóliaketrecekben fejlődő, sőt már pirosló paradicsomot.

— Az öt vagont megadja, a szabadban termett paradicsomból hektáronként legfeljebb a négy vagont tudjuk

elérni. További előny, hogy a fólia- ketrecekben három héttel korábban beérik az első termés.

Az öntözésről részletesebben Nagy Béla mérnök, a szövetkezet elnöke tájékoztatott.

— Teljes öntözőkapacitásunk — mondta — 24 órás üzemeltetésével 120 hektárt tudunk megöntözni, 50 milliméteres adaggal. Jelenleg naponként 100 hektárt öntözünk meg.

— Ez igen — nyugtáztam elismerően.

— Minden hétre külön öntözési tervet dolgozunk ki. Az első helyen a lucerna és a zöldségfélék szerepelnek, ezeket állandóan öntözzük. A cukorrépa, a kukorica és a többi növény e hetekben kétszer kap 50 milliméteres nedvességet, és a másodvetéseket is megöntjük. A természet nagy úr, káros hatását teljes egészében nem tudjuk legyőzni, de maximális erőkifejtéssel a minimálisra csökkentjük.

EGRI FERENC

ros répafejelőről, és átalakítás után a kombájnra szereltük.

Nyújtott műszakok

E rövid bevezető után elindultunk, hogy megnézzük az aratókat. Elsősorban a szalma betakarítása és a szántás érdekelt, így a bálázókat kerestük fel.

Balázs József, Varga Miklós, Kőrösv Gyula, Szabó Ferenc és Somogyi Lipót bálázóikkal a 47 hektáros tábla túlsó végén épp visszafelé fordultak, így érkezésükre várni kellett.

Elsőnek Szabó Ferenc jött vissza. Látta, hogy várjuk, mégis távolabb állt meg, mivel egy hatalmas szalmarakás állta útját.

— A kombájn bizonyára befulladt, vagy elromlott és a szalmát rakásra engedte ki. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint leállunk, és a bálázóba belerakjuk a szalmát

— Győzik a munkát?

— Jobban, mint tavaly. A gabona áll, a kombájnok folyamatosan arathatnak, egyenes, szép szalmarendeket raknak, és aránylag a szalma is kevesebb. No meg a munkanapok se rövidek. Ezekben a hetekben napi 14 órát is dolgozunk.

Somogyi Lipóttal meglehetősen különös helyzetben beszéltem. Ű a bálázógép alatt hanyatt feküdt, én pedig mellette guggolva érdeklődtem a hibáról.

— Probléma mindig előfordul, most például a spárga szakadt el. Téglalap helyett kifli alakú és rosszul megkötött bálákat rakott a gép. A kazlazók ilyenkor mérgelődnek, hiszen a gyengén megkötött bálák gyakran szétesnek.

Mire elmondta, már el is távolította a hibát. Beszállt a traktorba és indult társai után. A jól végzett munkát gépe nyomában sorakozó formás bálák bizonyítják.

Amit a kifli alakú bálák összegyűjtéséről mondott, azt percekkel később Varga Sándor megerősítette. Az egyik utánfutóra ő adogatta fel a bálákat.

— Reggel hattól este hatig-hétig egypár bálát megemeltünk, és ha kifli alakúak, olyan nehéz feldobni, mintha kétszeres volna a súlyuk.

— Szerencsére, kevés ilyen akad — folytatta Barczi Tibor, aki néhány percre elugrott, hogy a nagy melegben a közelben levő csatornában megmártsa magát.

Bosszúság is okad

Az aratókról az öntözésre terelődött a szó. Az aszállyal való küzdelem konkrét példáját a kertészetben „tanulmányoztuk“, ahol Gál Zoltán kertésznek meglehetősen nagy gondokat okoz a szárazság.

a rakáson hagyott szaimat szánó Fér enc traktoros belerakta a bálázóba

Enyhén felhős az égbolt, a meleg füllesztő, pedig még messze a dél. Akik már aggódva felnéztek az égre, vajon megjön-e az áldást hozó eső, csalódottan, nyugtázták: a mai nap tovább hosszabbítja az aszályos Időszakot

Majba Sándor, a Tesedíkovói (Peredi) Egységes Földművesszövetkezet gé- pesítője a csalódottak egyike.

— Eső ma sem lesz, az már bizo nyos, maradnak tehát a megsokasodott gondok — mondja, miután köszöntjiik egymást.

— A munkában az aszály mindenkitől a maximumot igényli, a gépesítő sem lehet kivétel.

Félig tréfának szánom a feleletet, de ő komolyan veszi, olyan komolyan, amennyire igaz a maximális igény.

— Elsősorban aratunk. Közel 740- hektár gabonánkat a tervek szerint tíz munkanap alatt takarítjuk be, az aratás végét követő tizedik napon pedig a szalma összegyűjtésével és a tarlószántással is végezni akarunk. Tíz kombájn, öt kötözőgép hat rendfelszedő, sok traktor, utánfutó, amiről gondoskodni kell. És ez még csak az aratás. Párhuzamosan kaszáljuk a lucernát és teljes erővel öntözünk. Természetes, hogy mindig elromlik valami, és olykor egy egy alkatrész hiánya csak szaporítja a gondokat.

— Bizonyára példát is tudna említeni.

— Tegnap az egyik kombájnon eltörött a vágószerkezetet tartó hidraulika. Vágsellyén nem kaptunk, így kénytelenek voltunk leszerelni a háromsoA ioliakeirecekben bő termést ad a paradicsom. Gál Zoltán kertész (jobbról) és Majba Sándor gépesítőEREDMÉNYES BIIRGSNYATERMESZIŐK

A burgonyatermesztés problémái egyre jobban foglalkoztatják a kutatókat és a termelésben dolgozó szakembereket. A napokban Fran- tisek Hrobák elvtárssal, a Velká Lom- nica-i Burgonyanemesítö Állomás fő- nemesítőjével beszélgettem ezekről a kérdésekről, aki rámutatott néhány nagyon fontos körülményre Belelapozgatva jegyzetfüzetébe elmondta, hogy hazánkban 1938 ban még 215 000 hektáron termesztettünk burgonyát de 1960 ban már csak 177 000 hektá ron, 1970 ben 82 700 hektáron és 1975 ben 68 000 hektáron A burgonya termőterülete tehát évről évre csökkent. Hihetetlennek tűnik fel de még a pnp- rádi járásban is jóval kisebb területen termesztenek burgonyát mint pár év vei ezelőtt.

A poprádi és más járásokban is bi zottságok ellenőrzik, hogy a mezőgazdasági üzemek megtartották e burgo- nyatermesztésí tervüket, és arról is meggyőződnek hogy az egyes üzemekben helyesen végzik e a nővényápolá si és növényvédelmi munkákat Sajnos, egyes körzetekben az derült ki, hogy a tervezettnél kisebb területen termesztenek burgonyát. Több üzemben kevesebb, ültetőanyagot juttattak a földbe, mint amennyi szükséges Az Ilyen üzemekben természetesen máris hiányzik az egyik feltétel a tervezett hozam eléréséhez.

Az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést viselő Vefká Lomnlca-I Vetőmagtermesztő Állami Gazdaságban burgonyából már több éven át nagy hozamokat érnek el. Igaz ugyan, hogy

a 650 m tengerszint feletti magasságnak megfelelő éghajlatot már a burgonyabogarak sem kedvelik a hűvös időjárás miatt alig látni itt belőlük néhányat. A gazdaságban évente 500— 520 hektáron termesztenek burgonyát, a koraiak közül főleg Saskiát és Hérát, a félkorai és kései fajták közül Blaníkot, Lúőnicát, Radkát. Sosnavát, Nórát, Krasavát, Luxot, Clíviát és Maját.

Jozef Tokár, az állami gazdaság igazgatója és Bajusz László agronómus elégedetten állapítja meg, hogy a bur- gonyatermesztésből jelentős tiszta haszon származik. Az 5. ötéves tervidőszakban a burgonya átlaghozama náluk 236 mázsa volt, nagyobb parcellákon a 300 mázsás hektárhozamot Is elérték. A hektárhozamokkal kapcsolat- bah a gazdaság szakemberei között eltérőek a vélemények, mert egyesek úgy vélik, hogy a hektárhozam növelése nem mindig jár együtt a nyert ültetőanyag jó minőségével. A XV kongresszus tiszteletére ugyanis azt vállalták, hogy az eddiginél jobb minőségű ültetőanyagot termelnek.

A gazdaság egyik részlegén olyan érdekes kísérletet hajtottak végre, amely nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. Az Igazgató meghirdette a lehető legnagyobb hozamért folyó versenyt. így született meg az ötszázasok mozgalma. Eleinte hihetetlennek.tűnt fel Ilyen rendkívül magas hozam elérése, de Viktor Hrobák, a 02-es üzem vezetője egy 12 tagú csoporttal mégis benevezett a versenybe.

A kísérleti parcellán az árpatarlót sekélyen leszántották, és később középszántással hektáronként 500 mázsa istállótrágyát, 10 mázsa Thomas salakot,

3 mázsa kálium műtrágyát és 5 mázsa szuperfoszfátot dolgoztak bele a talajba. Később a mélyszántást is elvégezték. A simítózáskor még további 15 mázsa kombinált műtrágyát használtak fel. Ebbe a tápanyagdús földbe jó minőségű Lipa és ECrasava-fajta burgonyát ültettek. Fogassal többször meglazították a talajt, egyszer sara- bolták és kétszer töltögették. A jó talajelőkészítés, a kiadós trágyázás és az öntözéssel kombinált szakszerű növényápolás után a burgonya gazdag termést adott. Némely fészekből még 2 kg súlyú gumókat is felszedtek. Amikor október közepén megmérték a kísérleti parcellán termett burgonyát, kiderült, hogy minden hektárja 582 mázsás hozamot adott. Az Igazgató elmondta, hogy a sok műtrágya felhasználása ellenére is jelentős tiszta haszon származott a kísérleti parcellán termesztett burgonyából.

A burgonyatermesztés problémái nagyon sokrétűek, s csak akkor érhető el kiváló eredmény, ha minden szükséges munkát elvégeznek. A burgonya-A

termesztők réme, a fitoftóra olykor a termés 15—20 százalékát is elpusztítja. A gazdaság szakemberei, technikusai ezért állandóan figyelik a növényeket, s ha ez a veszélyes betegség felüti a fejét, máris permeteznek. A permetezést repülőgépek segítségével végzik.

A gyakorlat azt mutatja, hogy táró léskor Is nagyon sok burgonya megy tönkre. A kutatóállomáson és a vetőmagtermesztő gazdaságban ezért egy egy korszerű raktárát építettek, az egyikben konténerekben a másikban rekeszekben tárolják a burgonyát. Mindkét tárolási mód lényege az, hogy túl sok burgonyát nem zsúfolnak ösz- sze. A begyűjtés után kétfokos levegőt fújatnak a burgonyára hogy a sérülések beszáradhassanak. A konténe rekben 5—6 mázsa burgonyát lehet tárolni. Előnyük, hogy könnyen mozgathatók, és a gumók nem károsodnak az esetleges mozgatástól.

A gazdaságban a burgonya 80 százalékát géppel gyűjtik be. A kombájnokkal a dolgozók általában elégedettek, de gondot okoz, hogy a begyűjtéskor nem rendelkeznek elegendő traktorral. Egy kombájn által begyűjtött burgonya elszállításához naponta legalább 5—6 traktorra lenne szükségük. Ilyen géptöbhletet egy (izem sem bír el, s ezérl helyes lenne ha a gépállomások a burgonyabegyűjtő üzemek segítségére sietnének.

BÁLLÁ JÖZSEF