Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-01 / 5. szám

A tudomány és a technika gyors fejlődése ellenére a világ élelmiszer-termelése lassabban növekszik, mint a népesség. Egyes alapvető élelmiszerek, világviszonylatban tapasztalható hiánya kulcsfontosságéi problémát jelent a lakosság élelmezésének biztosításában. Az utóbbi évek jelenségei, az élelmiszerek termelése és fogyasztása között növekvő diszpropor- ciő, a gabonafélék növekvő importja, és a tartós élelmiszer-fölöslegek egyes fejlett államokban elősegítik a politikai nyomás légkörének kialakítását, a spekulációt, a kapitalista államok hatalmi érdekeinek érvényesítését. A lakosság élelmezése a nemzetközi politika egyik stratégiai eszközévé válik.

Az élelmiszerek forrásai és szükségletei közötti feszültségeket nem a népszaporodás és a források hiánya okozza, hanem a társadalmi-gazdasági jellegű akadályok, maga a kapitalista rendszer, amely nem képes megoldani az agrárválságot saját országaiban sem, s még kevésbé tud megoldást ajánlani a többi államnak. A feilődő államok mai állapota a volt gyarmati kizsákmányolás, az egyenlőtlen cserearányok, szociálgazdaságl és politikai feltételek következménye.

Ebben a bonyolult helyzetben fokozódó jelentőségűek a CSKP XIV. kongresszusának és a CSKP KB további üléseinek azon határozatai, amelyek hazánkban az élelmiszerekkel való önellátás biztosítására irányulnak. Ez a CSSZSZK hozzájárulását jelenti a világélelmezés problémájának megoldásához, s ugyanakkor csökkent az élelmiszer-feleslegekkel rendelkező kapitalista államok manőverezési térségét.

Mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk az utóbbi években jelentős eredményeket ért el, amelyek teljesen visszatükröződtek a lakosság élelmiszer-ellátásának emelkedő színvonalában, s hozzájárultak társadalmunk életbiztonságának megszilárdításához. Szocialista társadalmunk mindig kellő figyelmet szentelt az élelmezés feladatainak az emberi alkotóerő felújításában, az egészség védelmében, az aktivitás fokozásában, s a párt- és állami szervek szociálpolitikai határozatai állandóan hangsúlyozták és előtérbe helyezték ezeket a kérdéseket.

Eredfliépveink a lakosság élelmezésében

A CSSZSZK közélelmezésében magas színvonalat értünk el. Ebben egyaránt megnyilvánul az állam sikeres gazdasági fejlődése a lakosság kulturális fejlettsége, valamint az egészségügy magas színvonala. Ha összehasonlítjuk az egy főre eső élelmiszer-fogyasztás adatait más országokéval, megállapíthatjuk, hogy Csehszlovákia e tekintetben a világ legfejlettebb ipari államai közé tartozik. A kielégítő táplálkozás hazánkban a dolgozók életének természetes velejárója. Véglegesen felszámoltuk az éhezés és az alultápláltság veszélyét, a kapitalizmus nyomasztó örökségét. Csak a szocialista társadalom volt képes megoldani a legalapvetőbb emberi szükségletek kielégítésének a kérdését.

Az utóbbi időszakban bizonyos szerkezeti változásokat Is elértünk az élelmiszerek fogyasztásában, fokozódott az összes állattenyésztési eredetű élelmiszer fogyasztása. így például az állati ereüetű fehérjék fogyasztása 4 év alatt 7 százalékkal emelkedett, s ezt az emelkedést változatlan kalóriaérték mellett sikerült elérni (3000—3500 kcal). Kifeiező szerkezeti változásokra került sor a növényi eredetű élelmiszerek fogyasztásában is, ahol fokozódik az értékes zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása a gabonafélék és a burgonya fogyasztásának lényeges csökkenése mellett. Lépésről lépésre eleget teszünk az ésszerű táplálkozás követelményeinek, bár még mindig fennállnak egyes hiányosságok, például nem kielégítő az ásványi anyagok és egyes vitaminok, különösen a C-vitamin fogyasztása, s bizonyos irányban nem kívánatos jelenséggel Is találkozunk, állandóan növekszik például a zsírok fogyasztása.

Közélelmezési politikánk szerves részét képezi az árpolitika. Az élelmiszerek szilárd kiskereskedelmi árait jelentős politikai tényezőként értékeljük, amely elmélyíti a lakosság bizalmát a CSKP politikája iránt. Csehszlovákiában egyes alapvető élelmiszerek árai a háború előtti színvonalon vannak, míg a -kapitalista államokban az élelmiszerek ára állandóan emelkedik.

Az élelmiszerekre fordított költségek Csehszlovákiában a lakosság kiadásainak legfontosabb tételét képezik: ez a munkások háztartásaiban 31. a többi háztartásban 27,8 százalékot jelent. Az élelmiszerek vásárlása tehát a lakosság vásárlóerejének jelentős részét köti le. A belkereskedelmi áruellátás az élelmiszerekből jó, a kínálat választéka széles és aránylag sokrétű.

Az alapvető élelmiszerek fogyasztásának fejlődésében határozottan pozitív irányzatok tapasztalhatók.

Az egy főre eső élelmiszerfogyasztás alakulása fkg)

1950

1975

(előzetes adatok)

Húsfélék

44,8

81,0

Tej és tejtermékek

212,5

212,0

Tojás- 157,0

300,0

Zsírok összesen

15,7

24.0

Cukor

26,3

38,0

Gabonafélék

146,7

107.0

Burgonya

134,7

98,0

Zöldségfélék

74,4

81,0

Gyümölcs.

56,2

55.0

ebből déli

1.8

11.3

Kalóriaérték

2760

3180

Ehhez a kedvező fejlődéshez a mezőgazdaság mellett az élelmiszeripar is jelentősen hozzájárult, melynek munkája lényegesen befolyásolja az é*o!mi- szerfogyasztás színvonalát. Az utóbbi 30 év alatt az élelmiszeripari termelés több mint négyszeresére növekedett. Az állati eredetű nyersanyagok feldolgozása az 1948 as harmadrésszel szemben ma az élei miszeripar egész teljesítményének több mint a felét képezi.

Az élelmiszeriparban 32 új üzem épült, amelyek magas műszaki színvonalon termelnek. Az 1948 óta eltelt időszakban a vajgyártás csaknem négyszeresére, a konzumteifö) gyártása hússzorosára, a sajt- gyártás hatszorosára növekedett; kétszeresen növekedett az étolajok gyártása, ötszörösére nőtt a csokoládégyártás. Az élelmiszeripar ma a CSSZSZK második legnagyobb ágazata és az egész ipari termelésben 16 százalékos arányt képvisel. Az élelmiszeriparban a bruttó termelés 1971—1975-ös évekre előirányzott növekedését mér 1973 végére sikerült elérni; az egész ötéves tervidőszakban a növekedés körülbelül 23.5 százalékot tett ki.

Az élelmiszeripari termékek választéka az 1945-ös 2500 termékről a mai 7500 termékre bővült; e meny- nyiségnek körülbelül a 34 százaléka kevesebb mint 10, 22 százaléka kevesebb mint 5 éve van a piacon, s a termékek 10 százalékát az utóbbi két évben bocsátották forgalomba.

A továis! fejlődés feladatai

A lakosság létszámának növekedése, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kedvezőtlen világpiaci fejlődése, valamint az élelmezés világviszonylatban kialakult helyzete szükségessé teszi, hogy tudományosan irányítsuk a lakosság élelmiszer-fogyasztását a racionális táplálkozás szempontjai szerint. Figyelembe kell azonban venni, hogy a közélelmezés biztosításában a népgazdaságnak számos ágazata vesz részt: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a belkereskedelem, az egészségügy, a gépipar, a vegyipar stb. Ezekben az összefüggésekben döntő szerepe van a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak. A szocialista életmód szempontjai és gazdaságunk lehetőségei szerint főleg az alábbi össztársadalmi követelményeket kell figyelembe venni:

— a racionális táplálkozás fokozatos elérését lakosságunk valamennyi rétegében;

— a lakosság táplálkozási szükségleteinek célszerűbb kielégítését;

— az ételkészítés folyamatainak racionalizálását, különös tekintettel a közétkeztetés célszerű fejlesztésére;

— a hazai élelmiszerforrások optimális kihasználását, amelyekből a lakosság táplálkozási szükségleteinek dön\ő hányadát kell fedezni.

Az élelmiszeripar alapvető feladata a mezőgazda- sági nyersanyagokkal való céltudatos gazdálkodás, azok biológiai értékének maximális megőrzése. Ezt a feladatot csak az élelmiszeripar helyes irányú és következetes fejlesztésével lehet teljesíteni. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar között kibontakozó integrációs folyamatok lehetővé teszik az együttműködés különböző formáinak kihasználását, például a genetikai források fejlesztésében, a nemesítésben, a növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán stb. Ezeken a területeken olyan tényezők mozgósíthatók, amelyek jelentősen befolyásolják az élelmiszeripari nyersanyagok minőségét és technológiai tulajdonságait.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar között a kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlesztését úgv kell irányítani, hogy ésszerű összhangban legyenek a különböző kapacitás- és időbeli, valamint területi összefüggések, csökkenjenek a szállítási költségek, meggyorsuljon a termékek forgalmazása, lehetővé váljon a hulladékok kihasználása.

A korszerű élelmiszeripari termelés feladatai közé tartozik a raktározási és szállítási veszteségek kiküszöbölése. Szoros együttműködésben a mezőgazdasági termeléssel és a belkereskedelemmel meg kell akadályozni az élelmiszerek minőségének romlását, a biológiai érték csökkenését. A gyakorlatban ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy növekednek a veszteségek az élelmiszerek közvetítése alatt, amíg azok eljutnak a fogyasztókhoz, valamint közvetlenül a fogyasztás alkalmából Is. A veszteségeket előidéző okok között egyaránt megemlíthetjük a nem megfelelő csomagolást, valamint a helytelen fogyasztói szokásokat. Az utóbbin a céltudatos népművelő és felvilágosító munka is segíthet, de a szükséges feltételeket is meg kell teremteni a helyes termelési politikával, amely figyelembe veszi a lakosság új életmódját. Az élelmiszerek többségét kis adagokban csomagolva kell felkínálni, éspedig úgy, hogy azok a háztartásban tartósan megőrizhetők legyenek, s minőségük is elérje a kívánt színvonalat.

Gyártmányfejlesztés az éfeJp's?erinarban

Az élelmiszeripar fejlesztésével kapcsolatban külön kell foglalkozni a gyártmányfejlesztés kérdéseivel. Fejlődő szocialista társadalmunk jelenlegi életstílusa napról napra új igényeket támaszt az élelmiszeripari termékekre és azok fogyasztására. A táplálkozás színvonalának elemzése egészségügyi szempontból bizonyos változásokat követel meg. A tudományos ismeretek alapján feltételezzük, hogy a napi fehérjeszükségletnek legalább a felét állati eredetű termékekből, a zsírok egyharmadát pedig növényi eredetű termékekből kell biztosítani. A szénhidrátokat gabonafélék, burgonya és hüvelyesek fogyasztásával kell fedezni; a tiszta cukor fogyasztását a minimumra kell korlátozni, a napi mészszükséglet kétharmad részét tejjel és tejtermékekkel kell pótolni, s az is szükséges, hogy a felvett C-vitamin felét friss termékek, főleg gyümölcsfélék fedezzék; a táplálkozás legyen sokrétű, hogy az emberi szervezet optimálisan kielégíthesse szükségleteit a nélkülözhetetlen biogén összetevőkből.

Az életstílus, a munkajelleg és az életkörnyezet változásai, az életszínvonal emelkedése, valamint a táplálkozás fiziológiájának új ismeretei további hatással lesznek a lakosság táplálkozásának alakulására. Abban a távlati folyamatban, amelyet társadalmunk fejlődésének szükségletei és lehetőségei szerint kell irányítanunk, az élelmiszeripar tervszerűen fogja megvalósítani a gyártmányfejlesztés programját, amelyben figyelembe vesszük az egvés korcsoportok igényeit, eltérő kalóriatartalmú termékeket hozunk forgalomba a különböző korú gyermekek, a sportolók, a terhes nők, az idősebbek, valamint a szellemi munkát végző dolgozók számára. Szükséges, hogy az új termékek lehetővé tegyék a gyort ételkészítést a háztartásban, jó érzékszervi tulajdonságaik legyenek, ne legyenek romlandók, s az esztétikai követelményeknek is megfeleljenek.

A lakosság életszínvonalának emelkedésével, s a bevételek növekedésével kapcsolatban bizonyos lu- xusjellegű élelmiszer-fogyasztással is számolni kell. Az igényesebb fogyasztók szükségleteit tetszetős, kiváló minőségű és csomagolású, tartós, és minőségi védjeggyel . ellátott termékekkel kell kielégíteni, s ennek az árban is meg kell mutatkoznia.

Az új termékek gyártásánál szem előtt kell tartani azt a szempontot, hogy minél többet takarítsunk meg a fogyasztó idejéből. A követelmények között fontos helye van a higiéniai ártalmatlanságnak is, amiről az előkészítés technológiai folyamataiban kell gondoskodni.

Az élelmiszeriparral kapcsolatos kérdések harmadik csoportját képezik azok a feladatok, amelyek az élelmiszer-fogyasztás gazdaságosságának növelésére, a takarékosabb időfelhasználással járó ételkészítésre irányulnak. A szabad idő felhasználásának új lehetőségei olyan irányban hatnak, hogy minél kevesebb időt vegyen igénybe az ételkészítés, s ezzel összefüggésben fokozódik az érdeklődés a közétkeztetés valamennyi formája iránt. A lakosság reáljövedelmének nbvekedése azt eredményezi, hogy egyre többen használják ki az étkezés lehetőségeit a rekreációs központok vendéglátóipari üzemeiben. A szociális szempontok ugyanakkor megkövetelik az étkezés színvonalának emelését a kórházakban, az egészségügyi intézetekben, figyelembe véve a diétás és a gyógytáplálkozás követelményeit.

A jelenlegi feltételek között növekszik a közét keztetés valamennyi formájának jelentősége mind szociálgazdaságl, mind politikai szempontból, mert ebben kifejezésre jut a lakosság emelkedő anyagi és kulturális színvonala. Az ételkészítés hagyományos formái ma már minden szempontból túlhaladottak. Nálunk az asszonyok hetente 13,5 órát fordítanak ételkészítésre, ami a háztartási munkák 40 százalékát jelenti. Az üzemi étkezés lehetőségeit csak a dolgozók 23,5 százaléka használja ki, s az iskolákban a tanulóifjúságnak csupán 50 százaléka étkezik.

Az, hogy az ételkészítés jelentős része az ipari szférába megy át, nemcsak gazdasági és műszaki haladást jelent ebben a hagyományosan kisüzemi ágazatban, hanem egyúttal a racionális táplálkozással foglalkozó tudományos kutatás ered-"ínyeinek gyakorlati felhasználását is lehetővé tes~

A CSSZSZK élelmiszeriparának fejlesztésére kedvezően hat a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának megvalósítása, amely elősegíti a műszaki színvonal emelését. Nagy jelentőségű például az élelmiszeripari gépek integrált és szakosított gyártása, főleg a malomipar, a sütőipar, a kon- zervgyártás, valamint a sör és a boripar területén. A KGST-tagállamok együttműködése azonban további fontos területekre is kiterjed ezen a szakaszon, például a termékek szabványosítására, a gyártási folyamatok technikai, vegyi és mikrobiológiai módszereinek tanulmányozására. A nemzetközi együttműködés eredményeként a KGST-tagállamok élelmiszer- ipari termékei elérik a világszínvonalat.

Pártunk sikeres közélelmezési politikája, s azok a magas és igényes célok amelyeket a 6. ötéves tervidőszakban akarunk elérni, meggyőző bizonyítékai népgazdaságunk és szocialista társadalmunk erőteljes fejlődésének.

JOSEF POLACEK