Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-01 / 5. szám

­A tereim asztalait vagy másfél- százan ülték körül. Munkások, traktorosok, gépjavítók, esztergá­lyosok, igazgatóhelyettesiek és igazgatók, valamennyien a szlo­vákiai gép- és traktorállomások alkalmazottai. Több tíz, sőt száz kilométerre dolgoznak egymástól, korábban többen még csak látás­ból sem ismerték egymást, de ez­úttal mégis egy nagy család tag­jaiként találkoztak: valamennyien elsősorban a mezőgazdaság szol­gálatában szereztek érdemeket. A gép- és traktorállomások élen­járó dolgozóinak találkozójára im­már hároméves hagyományként az egyik január végi napon ezúttal Hurbanovón (Ögyallán) került sor. A résztvevők közösein értékelték az elért eredményeket, átadták egy­másnak tapasztalataikat, majd kö­zös határozatban rögzítették, hogy 1976-ban ismét a hektárok százai­nak és ezreinek felszántásával, megpermetezésével és lejáratásával fogják a mezőgazdaság dolgozóit segíteni. Az elmúlt év eredményeit Ing. Stefan Jacenko igazgató értékelte SZOLGÁLATÁBAN teljes egészében oda tud figyelni a munkára, nyugodt, mert biztos abban, hogy odahaza a család életéről példá­san gondoskodnak, ilyen értelemben sikereimben bizony a feleségemnek is érdeme van. Vállalta és teljesítette A gép- és traktorállomások mezőgaz­dasági termelésének 1974-es eredmé­nyeit egy évvel ezelőtt Pezinokbae ér­tékelték. Akkor Képesi István, a Holl­óéi (Gellei) Gép- és Traktoráliomás traktorosa, a 13-tagú növényvédelmi brigád tagja vállalta, hogy 1975-ben 3500 hektáron végzi el a vegyszeres növényvédelmet. Az eredmény 3542 hek­tár, és ezzel szlovákiai első lett. Ez a 24 éves fiatalember eddigi legnagyobb munkasikere. — Örülök és velem együtt örül a brigád, hiszen eredményem az ő érde­mük is, másrészt nagy hozzájárulás ah­hoz, hogy a gép- és traktorállomásom a vegyszeres növényvédelem versenyé­ben az első kategória második helye­zettje lett — mondta a kitüntetés átvé­tele után. — A brigádnak tíz traktorosa van. Ahhoz, hogy a legjobb lett, a brigád segítése mellett azért egyéni igyekezet re is szükség volt. — Fiatal vagyok, szeretek dolgozni. Munkanapjaim reggel hattól este hatig tartanak, és nagyon sok szombaton, va­lamint vasárnap is dolgoztam, elsősor­ban akkor, amikor hétközben ez eső nem engedte a kitűzött feladatok elvég­zését. — Szórakozásra így bizony nem ma­rad sok idő. — Tavasztól őszig bizony nem. Ilyen­kor egyedüli szórakozásom az a pár óra. amit családom körében töltök. •> £ Mozgósító eredmények Az elmúlt évet Ing. Stefan Jacenko, a gép és traktorállomások mezőgazdasá­gi-kereskedelmi igazgatója értékelte. — A gép- és traktorállomások a me­zőgazdaság feladatainak teljesítésében jelentős hányadot vállalnak magukra — mondta többek között beszámolójában. — Nem véletlen, hogy a CSKP és az SZLKP legutóbbi októberi ülésén — amelyen a mezőgazdaság eredményei mellett bírálóan rámutattak a hiányokra, párhuzamosan pedig a jövő feladatait is megjelölték — a gép- és traktorálio- mások érdemeit, valamint feladatait is részletesen elemezték. A gép- és trak­torállomásoknak ugyanis a 6. ötéves tervidőszak mezőgazdasági feladatainak teljesítésében is jelentős részt kell vál­lalniuk. Ez irányú feladataink követ­kezetesebb teljesítését segíti az éven­ként megismétlődő munkaverseny, amelynek keretében üzemeink mező­gazdasági termelési tevékenységét ér­tékeljük. Az igazgató ezt követően részletesen értékelte a verseny tavalyi eredményeit, amelybe a termelési-gazdasági egység 35 üzeme kapcsolódott be. A verseny- kiírás nyomán fokozódott a munkaakti- vitás. Ötszázhatvan kombájnnal csak­nem 96 000 hektárról takarították be a gabonát, és ezzel ilyen irányú tervü­ket 101,9 százalékra teljesítették. A kombájnok átlagteljesítménye a nehéz feltételek közepette is 9,4 hektárral nagyobb volt, mint 1974-ben. A gép- és traktorállomások 167 kombájnja Cseh­országban is kisegített, és Szlovákia egyes kerületei, valamint járásai kö­zött 344 kombájnt csoportosítottak át. A folyamatos aratást és a hibák gyors eltávolítását 109 mozgóim!hellyel bizto­sították, s külön elismerést érdemel, hogy e miozgóműhelyek javítói számta­lan esetben az egységes földművesszö- vetkezetek és az állami gazdaságok kombájnjainak javításához is hozzájá­rultak. — Persze nemcsak az aratásban, ha­nem más téren is segítették dolgo­zóink a mezőgazdaságot — hangsúlyoz­ta az igazgató. — A növényvédelem szakaszán tervünket 1975-ben 101,9 szá­zalékra teljesítettük, de dolgozóink szorglamát a sok ezer felszámított hek­tár is bizonyítja. Mezőgazdasági terme­lésben elért sikereinknek nagy része van abban, hogy a gép- és traktiorállo- mások 1975-ös tervüket már decemjjer elején teljesítették, s az 5. ötéves terv feladatait az év végéig 700 millió ko­ronával szárnyalták túl. Kétségtelen, hogy e sikerekben az immár harmadik éve folyó versenynek is nagy szerepe van. Éppen ezért fokozatosan olyan szakaszokra is kiterjesztjük, ahol a jövőben minden képj>en jobb eredménye­ket kell elérnünk. Az eredmények és sikerek ugyanis mozgósító erővel hat­nak. Az élenjárókat korábbi sikereik megismétlésére serkentik, az elmara­dókat pedig az említettek utolérésére. Bizonyíték erre a K-700-as és az S-180- as gépekkel szántók versenye. 1974-ben az 1200 hektáros alsó szintet csak két géppel érték el. az idén már három gé­pet értékelhetünk. Természetesen meg­elégedni még ezzel sem lehet, és 1976- ban e téren további javulást várunk. Ugyanez vonatkozik a járvaszecskázók versenyére, ahol a 450 hektáros szintet csak egy gép teljesítette túl, és az elő­ször értékelt burgonyabetakarítási ver­senyre is, ahol a 20 hektáros szintet csak két burigonyakombájnunkkial ér­ték el, illetve teljesítették túl. A feleség érdeme is Az eredményhirdetést és a díjak ki­osztását követő szünetben lehetőség nyílott arra, hogy a kitüntetettekkel is elbeszélgessünk. Egyikük Klucho Ignác, a Hurbanovói (Ögyallai) Gép- és Trak­torállomás traktorosa. Michal Volárik segédkombájnossal E-512-es gépükkel az elmúlt nyáron 562 hektárról aratták le a gabonát, 0,4 százalékos szemveszte­ség mellett. Ezzel megelőzték a Pavol Skalicky—Milán Sariésky preéovi és a Zdeno Lehocky—Jaroslav Salaj Liptov- sky Mikulás-i kettőst, akik 531, illetve 503,5 hektár gabona termését takarítot­ták be. — Gratulálok a szép eredményhez — mondtam Klucho Ignácnak a kölcsönös bemutatkozás után. — Hányadik ki­tüntetés? Kérdésemre nem tudott azonnal vá­laszolni. Előbb számolni kezdett, majd inkább felsorolta az eddig kapott kitün­tetéseket. — Az első oklevelet „A .gép- és trak­torállomások példás dolgozója“ kitün­tetéssel -kaptam. Ezt követően az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumától a „Kiváló dolgozó“ kitünte­tést, majd 1975-ben, Nitrán „Az építés­ben szerzett érdemekért“ kitüntetést is megkaptam. Közben az 1974-es aratási eredményekért az „Arany kombájn“ tulajdonosa lettem. A kitüntetések önmagukért beszélnek, Klucho Ignác esetében mégsem árulnak el mindent. Az igazsághoz tartozik ugyanis, hogy 1969-től — ekkor aratott először kombájnnal — minden évben más segédje volt az aratáskor és más a kukorica betakarításakor. E tény ered­ményeinek nagyságát még tovább nö­veli. — Ugyanazzal a segéddel könnyebb lenne — mondta elgondolkodva —, de így egy további lényeges faladatnak is eleget teszek. Évenként két új segédet nevelek fel, akik közül sokan már kombájnoskőnt is megállták helyüket. — És mit árulhatna el sikerei titká­ról? — Nem titkok azok, hanem nagyon is közismert dolgok. Az egyik részük szakmai, a másik pedig, bármennyire is furcsán hangzik, családi körülmény. Három fiúnak vagyok az édesapja, és aratáskor bizony hosszú hetekig távol vagyok az otthontól. Az eredményes­ség egyik feltétele az is, hogy az ember A barázdák bősei A szántás kategóriájában Pavol Vy. soky, a Trebisovi Gép- és Traktorállo­más dolgozója végzett az első helyen, K-700-as traktorával 1748,2 hektárt szántott fel. Csíkfejes Zoltán és Pavol Trhan, a Rimavská Sobota-i Gép- és Traktorállomás traktorosai 1365 hektá­ros teljesítménnyel a második helyen végeztek, a Nővé Zámky-i {érsekülvári) Jozef Böbék pedig a harmadik helyet szerezte meg. S-180-as gépével 1208,8 hektárt szántott fel. Csíkfejes Zoltán és társa bizony csak nehezen vallott önmagáról, munkájáról. — Az eredmények mindent elárulnak. Dolgoztunk, igyekeztünk, és főleg vi­gyáztunk a gépünkre — mondta Csík­fejes Zoltán. Társa folytatta: — Ötödik éve dolgozunk á Kírovec- cel, és ez idő alatt egyszer volt komo­lyabb hibája. Amit kíván azt meg kell neki adni. Ha eljött a kenés vagy az olajcsere ideje, nem lehet azt mondani, hogy majd holnap. Amit kell, azt egyet­len óra késedelem nélkül szükséges el­végezni. — Milyen a munkaszervezés? — A traktort teljes 24 órán át üze­meltetjük, mi pedig váltogatjuk egy­mást. Amelyik pihen, az közben kihoz­za a határba az üzemanyagot, valamint a karbantartáshoz szükséges dolgokat, így ezzel is a lehető legkevesebb időt veszítjük el. A mezőgazdasági üzemek dicséretére pedig mindenképpen el kell mondani, hogy a határba hozzák az ebé­det, így ezzel sem veszítünk időt. — Terveik a jövőre nézve? — Természetesen folytatni szeret­nénk az eredményességet, és ismét a jutalmazottak között szeretnénk lenni. Ez egyébként minden bizonnyal vala­mennyi kitüntetett akarata. EGRI FERENC A tavalyi aratás legjobb kombájnosai (jobbról balra): Klucno Ignác, Pavol Ska- licktj és Zdeno Lehockt). Az utóbbi kettő ezúttal kapta meg az „Aranykombájn" —kitüntetést Az aktíva résztvevői A szerző felvételei ■

Next

/
Thumbnails
Contents