Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 4. szám

4> mmpi

• F

edorenko elvtárs, kérem, röviden mondja el: a szovjet írók hogyan készülnek az SZKP XXV. kongresszusára?

— A szovjet írók éppúgy, mint hazánk többi dolgozói, nagy körültekintéssel és lelkesedéssel készülnek a kongresszusra. Szeretnénk minél méltóbban köszönteni ezt a nagy jelentőségű tanácskozást. Az írók elsősorban igényes versek, elbeszélések, regények megírásával. A XXIV. kongresszus óta az volt a legfőbb törekvésünk, hogy az ott született határozatokat mielőbb megvalósítsuk a gyakorlatban, tehát eszmei és művészi szempontból egyaránt igényes műveket írunk, amelyek felkeltik olvasóink érdeklődését, mert róluk, az ő problémáikról, életükről szólnak. Ügy vélem, erőfeszítéseink eredményesnek bizonyultak. Számos sikeres alkotás látott napvilágot, amely nagy visszhangot váltott ki országszerte. Azt hiszem, íróink ezzel fejezték ki leginkább pártunk politikája iránti elkötelezettségüket. Most olyan Időszakba érkeztünk, amikor részleteden értékeljük az eltelt évek munkáját, hiszen az SZKP XXV. kongresszusa után sor kerül a szovjet írók VI. kongresszusára is.

• A mostani plenáris ülésen az írók megtárgyalták A Szovjet írók Szövetsége nemzetközi irodalmi kapcsolatairól az SZKP külpolitikájának szellemében című dokumentumot. Milyen fontos gondolatokat tartalmaz ez a dokumentum, s milyen feladatok várnak a szövetségre a helsinki konferenciát követően?

— Elsősorban hangsúlyozni szeretMór csők néhány nap választ el az SZKP XXV. kongresz- szusától. A szovjet emberek fokozott munkaaktivitással, s egyre nagyobb érdeklődéssel várják a kommunisták nagy jelentőségű tanácskozását. A Szovjet írók Szövetsége néhány nappal ezelőtt plenáris ülésen foglalkozott a pártkongresszusra való előkészületről. A tanácskozáson részt vett Nyikolaj Trofimovics Fedorenko, a Szovjet írók Szövetségének titkára, az Inosztrannaja Lityeratúra főszerkesztője. Tőle érdeklődtünk a szovjet írók tevékenységéről.

ÚJ FELADATOK

H H

1

M

(az

[STT

m

m.

fk

1119

nénk, hogy az Írószövetség fennállása óta először foglalkoztunk ilyen körültekintően és aprólékosan nemzetközi irodalmi kapcsolatainkkal. Ezt a változó nemzetközi helyzet, az általános politikai enyhülés tette lehetővé, amely pártunk következetes külpolitikájának az eredménye. A szovjet írók örömmel és nagy megelégedéssel fogadták a helsinki békekonferencia eredményeit. Úgy vélem, hogy hazánk békepolitikájának eredményeiben soknemzetiségű irodalmunk is fontos szerepet játszott, hiszen valamennyien elsőrendű feladatunknak tartjuk a humanizmus, a béke megőrzése és a nemzetek közötti barátság jegyében vívott harcot.

Nem részletezem most a helsinki békekonferencia záródokumentumát. A konferencia lényegében egy új szakasz kezdetét jelenti, miként azt Helsinkiben Brezsnyev elvtárs is hangsúlyozta: „A Szovjetunió a helsinki konfrencia eredményeit nemcsak a második világháború eredményeinek szükségszerű politikai összefoglalásaként értékelt. Egyúttal szeretnénk megmutatni a jövő útját, értelmét, napjaink realitása, valamint azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyeket az európai nemzetek történelmi fejlődésük évszázadai során szereztek.“

Ezek mélyenszántó gondolatok. A Szovjet írók Szövetsége pártunk külpolitikájának szellemében a békéért, demokráciáért és szocializmusért jelszó jegyében széles körű nemzetközi irodalmi kapcsolatok kiépítésére törekszik. Munkánkat siker koronázza. Ma több mint száz ország íróival tartunk fenn rendszeres kapcsolatot. Az utóbbi években a Szovjetunióban évente több mint 700 külföldi író művét fordítjuk le, s

tavaly legalább 600 írónk járt külföldön e kapcsolatok elmélyítése érdekében.

• A Szovjet Írók Szövetsége sokoldalú, baráti kapcsolatot tart fenn a szocialista országok írószövetségeivel. E téren milyen új eredményekről számolhat be?

— A szocialista országok írószövetségeivel való sokoldalú kapcsolatunk tevékenységünk egyik legfontosabb, s egyre eredményesebb része. Kapcsolataink valóban sokrétűek, s egyre inkább kiszélesednek. Az utóbbi években már nemcsak szervezési és gyakorlati kérdéseket oldunk meg, hanem kimondottan szakmai jellegű, tehát irodalmi, irodalomelméleti és, kultúrpolitikai problémákról is tárgyalunk, behatóan, eredményesen. A szovjet írók ezeken a tanácskozásokon aktív szerepet töltenek be. E kapcsolatok egyik eredménye, hogy jobban megismerjük egymást, életünket, kulturális értékeinket. Ezekben a hónapokban jelenik meg hazánkról több érdekes könyv bolgár'és lengyel írók tollából, fán Kozák cseh író pedig Szibériáról készít érdekes riportkönyvet. A tervek szerint a következő év közepén kerül sor a szocialista országok írószövetségeinek 13. tanácskozására Berlinben, ahol' megvitatjuk együttműködésünk további terveit, lehetőségeit.

• Milyen a Szovjet Írók Szövetségének kapcsolata a nyugat-európai s az amerikai írókkal, valamint az úgynevezett fejlődő országok íróival?

— Az ázsiai és afrika'i országok íróival egyre szélesebb körűek a kapcsolataink. A szovjet olvasó egyre több, eleddig egzotikusnak vélt irodalmat, írót ismerhet meg. Ehhez hasonlóan növekszik a szovjet irodalom népszerűsége is ezekben az országokban.

Baráti szálak fűznek bennünket a nyugat-európai haladó írókhoz is. Különösen jók a kapcsolataink a finnekkel, és tavaly óta a dánokkal is. Rendszeresen találkozunk a tárgyalóasztal mellett a haladó nyugatnémet, belga, portugál, svéd, angol és USA-beli írókkal. Meg kell ^azonban mondanom, hogy kapcsolataink nem fejlődnek olyan mértékben, mint azt óhajtanánk. Ez nem a mi hibánk. A legnagyobb fékező erő az, hogy vannak olyan nyugat-európai írók, akik olyan kérdésekről beszélnének, avagy olyan „együttműködésre“ gondolnak, amely már jóval túllépi az irodalmi kapcsolatok határát.

• Maradjunk még néhány szó erejéig a szocialista és a kapitalista országok közötti kulturális kapcsolatok területén. Milyen tapasztalatokról számolhat be a helsinki konferenciát követő időszak óta e téren?

— A helsinki konferencia óta mindössze néhány hónap telt el, így végső következtetést még nehéz levonni, csupán irányzatokról, törekvésekről számolhatok be. Nincs most hely arra, hogy részletezzem ezt a kérdést. Azt viszont meg kell mondanom, hogy a szovjet írók a záródokumentum szellemében komolyan törekednek a kapcsolatok kiépítésére. Nyugaton ez gyakran nincs így. Nálunk például összehasonlíthatatlanul több nyugati író könyve jelenik meg, mint amennyi szovjet kiadvány lát napvilágot Nyugaton. Ezt az aránytalanságot fel kellene számolni, de eddig semmilyen jel nem vall arra, hogy a nyugati írók, kiadók is osztanák ezt a véleményt. Mi továbbra is a kapcsolatok elmélyítésére törekszünk, de erőfeszítéseink csak akkor lesznek eredményesek, ha a másik félnek is hasonló a szándéka.

• Végezetül engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Ezekben a napokban jelent meg már második kiadásban a Jegyzetek Japánról című könyve. Mikor olvashatjuk el ezt a könyvet fordításban hazánkban is?

— Éveken át Japánban diplomáciai szolgálatot teljesítettem, s így mégis* merkedhettem ennek az országnak a történelmével és jelenével, az emberek életével, örömével és gondjaival. Ezekről igyekeztem írni könyvemben, hiszen Japán a szomszédunk, tehát a szovjet embereket különösen érdekli, hogy mi történik a felkelő nap országában. Könyvemet megjelenése után rövidesen lefordították japánra Is. Remélem, mielőbb megjelenik cseh és szlovák nyelven. Érdeklődéssel várom, mi lesz a véleménye a könyvről a csehszlovákiai olvasónak.

ZDENÉK VOLNÍ

Tizenhétezer könyv otthonában

Látogatás egy példás könyvtárban

197?! 1. iS.

Az ipr (y»ági Városi Népkönyvtárat az elmúlt évben nagy megtiszteltetés érte. A könyvtár elnyerte a „Példás Népkönyvtár“ megtisztelő címet és a Művelődésügyi Minisztérium ezzel járó díszoklevelét. A könyvtár négy lelkes dolgozója, Horniak Jánosné, Mor- vay Imréné, Cserba Istvánná és Gye- kiczl'y Arpádné megérdemelten kapta meg ezt az elismerést.- Minek köszönhető elsősorban e cím elnyerése? — kérdeztük Horniak Jánosnétól, a könyvtár vezetőjétől.

— Mivel versenyről van szó, különféle feltételeket kell teljesítenünk. A mi négytagú kollektívánk éveken át likerrel eleget tett az igényeknek, sőt az olvasókkal való egyéni foglalkozás terén olyan eredményeket értünk el, amilyenekkel talán kevés könyvtár dicsekedhet.

Olvasóinknak igyekszünk minden lehetséges segítséget megadni. Cserba Istvánná rendszeresen összeállítja a különféle irodalmi szakágazatok bibliográfiáját, és mi témakörök és á speciális igények szerint ajánljuk olvasóinknak az őket érdeklő szép- és szakirodalmat. Elég szép számmal vannak nyugdíjas olvasóink is, akik közül többen — sajnos — elég gyakran betegeskednek. Ezeket az olvasóinkat felkeressük a lakásukon, megkérdezzük, mit olvasnának, és a kívánt könyveket aztán el is visszük nekik. De az olvasókkal való foglalkozáshoz tartozik az állandó tagtoborzás könyvtárunk számára, melyet részint úgy végzünk, hogy a könyvtárunkat csak időnként látogató alkalmi olvasóinkat megnyerjük állandó olvasónak, vagy pedig toborzást végzünk az egyes ipolysági üzemek dolgozói és iskoláink diáksága körében. Ebben a tevékenységünkben mind a vállalatok, mind az iskolák igazgatói nagy segítséget nyújtanak számunkra, de a pedagógusok is szívesen állnak rendelkezésünkre ilyen alkalommal.

Morvay Imrénétől arról érdeklődtünk: kikből áll az ipolysági könyvtár olvasógárdája, s mekkora a könyvállományuk?

— Könyvtárunknak 1136 olvasója van. Ennek csaknem fele 15 éven aluli diákokból áll, míg a másik felét munkások, mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek, nyugdíjasok, ipari tanulók és középiskolások képezik. Olvasóink a múlt esztendő folyamán 26 432 kötetnyi könyvet kölcsönöztek ki, ami igen szép eredmény és elismerésre méltó olvasói teljesítmény. A szépirodalom mellett népszerűek a politikai és a szakmai jellegű könyvek. Igen sokan keresik állandóan a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveit, elsősorban a pártoktatás résztvevői, de más olvasóink is. Sajnos, igényeiket nem is minden esetben tudjuk kielégíteni, mert gyakran olyan műveket keresnek, melyek már sehol sem kaphatók a könyvkereskedésekben sem, tehát újabb példányokat mi sem tudunk megvásárolni.

— A könyvtárnak több mint félezer

15 éven aluli olvasója van. Milyenek a tapasztalataik ezekkel a kis olvasókkal? — fordultunk kérdésünkkel, Gyekiczky Árpádnéhoz, a könyvtár gyermek- és ifjúsági részlegének vezetőjéhez.

— Rendkívül nagy öröm számunk- , ra, hogy már az alapiskola első osztályaiban felkeltik az érdeklődést gyermekeinkben az olvasás iránt. A gyermekek természetesen életkori sajátosságaiknak megfelelő könyveket keresnek és olvasnak. A kisebbek kedvenc olvasmányát a meséskönyvek képezik, de a nagyobbak már nem csupán a szépirodalom, hanem a tudományos-ismeretterjesztő könyvek iránt is érdeklődnek. A gyermekolvasókkal külön rendezvények, mesedélutánok, beszélgetések formájában is foglalkozunk, és ebben a munkában nagy segítséget kapunk több helybeli pedagógustól is, mint például Képes Tibornétól és Rédli Jánosnétól.

A mesedélutánokon és beszélgetéseken kívül a gyermekek igen szorgalmas résztvevői a különféle író—olvasó találkozóknak, versenyeknek, melyeket a számukra rendezünk, és a nyer- - teseket minden alkalommal értékes könyvekkel jutalmazzuk.

Cserba Istvánná nem csupán az Ipolysági Városi Népkönyvtárban tevékenykedik, hanem a környék nyolc falujában is tanácsadói szerepet tölt be, segíti a falusi népkönyvtárnak zavartalan munkáját a nyolc községben.

Ettől a rendkívül rokonszenves és szerény fiatalasszonytól a könyvtár fejlesztése iránt érdeklődtünk.

— Hála a városi nemzeti bizottság, valamint az illetékes járási szervek segítségének, könyvtárunk rohamosan és kedvezően fejlődik, ma már városkánk egyik jelentős kulturális intézménye. Sok-sok szorgalmas olvasóval dicsekedhetünk, mint amilyenek például Hurtos Judit varrónő, a Piéta itteni üzeméifek alkalmazottja és Ján Síastnjy, a Strojstav nemzeti vállalat Ipolysági üzemének dolgozója, akik a legtöbb könyvet kölcsönzik ki mindig. A múlt évben a városi nemzeti bizottság és a többi illetékesek összesen több mint 50 ezer koronát bocsátottak rendelkezésünkre könyvvásárlásra, és ezért vásárolhattunk a múlt esztendőben csaknem 1100 új könyvet. Bár 1972 óta teljesen átalakított helyiségekben dolgozunk, úgy látszik, rövidesen szükség lesz könyvtárunk kibővítésére. Szerencsére olyan épületben tevékenykedünk, melynek emeletén szükség esetén könyvtárunk céljaira szabaddá tehetők újabb helyiségek is. El kell mondanunk, hogy a városi nemzeti bizottság, továbbá a helybeli iskolák és üzemek, a művelődési otthon, valamint pionirház minden támogatást megad munkánkhoz, és az ő segítségük nélkül talán a „Példás Népkönyvtár“ megtisztelő címet sem értük volna el. Reméljük, hogy a felsorolt intézmények segítségével a jövőben is számolhatunk, és ez az együttműködés lesz a legbiztosabb alapja könyvtárunk további fejlődésének és annak, hogv pártunk irányelveinek szellemében továbbra is jó munkát végezhessünk.

SÁGI TÓTH TIBOR