Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-27 / 26. szám
Szeptemberben újra Nagy érdeklődés kísérte a Kosice-vidéki járásban a Nőszövetség által meghirdetett vetélkedő elődöntőit. A 4450 tagot számláló 155 alapszervezet képviselői 31 központi községben három kategóriában rendezték meg a vetélkedőket. Így tehát a járási versenynek 31 részt vevő csapata lesz. Az elődöntők tapasztalatai azt mutatják, hogy a ver- fnyzők jól íelkészültek. Szeptemberben újra találkoznak majd, s akkor dől el: kié lesz a járási elsőség. Farkas Rózsa Új tagok A lévai járásban az utóbbi három évben 1106 tagjelöltet vettek fel a párt soraiba. Közülük 1028 a munkás, illetve a földművesszövetkezeti dolgozó. Az új kommunisták 90 százaléka 35 éven aluli fiatal, 17 százaléka pedig nő. Valamennyiük számára iskolázásokat, tanfolyamokat szervez a politikai nevelés háza, hogy megismerkedhessenek a pártélet kérdéseivel, szabályaival. Ábel Gábor Darus a javából Még ipari tanuló volt, a kőművesszakmát tanulta a Nitrai Magasépítő Vállalatnál a Golian községből származó B e n k o Milán, amikor arról ál- Imodozott, hogy az volna a nagyszerű, ha egyszer darura kerülhetne és úgy segítene társainak a házak szerelésénél. Ma már ez valóság. A többtonnás MB — 80 — A típusú daru biztos kezű, jó szemű, gondos és figyelmes kezelője. Darus a javából, hiszen a komáromi, a lévai, a bratislavai részlegeken dolgozva bizonyságát adta annak, hogy szereti és érti a kőműves- szakmát, de a gépek is érdeklik. így aztán daru- kbzelőket képző tanfolyamra küldte őt a vállalat vezetősége 1965-ben. Lelkesedéssel tanult, a vizsgákon pedig bizonyított. Azóta a nitrai részlegen dolgozó bronzérmes szocialista munkabrigáddal már több mint 700 lakást épített. Munkájában pontos és azért felelősséget is vállal. Ezért és más, példás emberi tulajdonságaiért kapott bizalmat az üzemi párt- szervezettől: jóváhagyták tagjelöltségét. Egyébként nős, hároméves kisfia, Iván nevelése és a munka jelenti számára az örömet és boldogságot, hiszen elérte a célját: darus a javából. Buday Július — Azt mondják manapság nincsenek őstehetségek. fin találtam egyet — mutatja be ifjú védencét Rozsár László, a bratislavai Exnár utcai népművészeti iskola pedagógusa. — Bár tulajdonképpen Uhroucsík László, a Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat mestere hívta fel a figyelmemet rá: Ber- gendi Ferenc a neve (felvételünkön) — Testvéreimtől kaptam kedvet a rajzoláshoz — meséli Ferenc. — Tibor bátyám a bratislavai Iparművészeti Középiskolában tanult, Mihály pedig Kremnicán ötvös, dk voltak első kritikusaim, tanácsadóim. Még otthon. Királyfán. Jelenleg Bra- ttslavában vagyok asztalosipari tanuló, immár második éve. Főleg a grafikát kedvelem, valahogy az áll a legközelebb hoz- zákn. Mióta Rozsár László tanár foglalkozik velem, sokat tanultam. Távúton szeretnék a középiskolában tanulni, majd beiratkozni a Képzőművészeti Főiskolára. Jelenleg a nép- jnűvészeti iskola, tanárom és a Bratislava — II. városkörzeti nemzeti bizottság segítségével önálló kiállításomra készülök ... Ennyi, amit magamról elmondhatok — fejezi be szerény vallomását, s köszön. Siet, idejét pontosan kell beosztania. Igyekszik munkahelyén is, az iskolában is helytállni. Délutánonként, esténként pedig álmai megvalósítására készül. Józan, célratörő megfontoltsággal. Nem merek jósolni, túl kockázatos lenne, de azt hiszem, nem mondok nagyot, ha állítom: fogunk még hallani róla. Pálházy József Jelesre Építésből jelesre vizsgáztak a dunamocsiak, hiszen 24 szövetkezeti lakást építettek, s további nyolc építését megkezdték. Ravatalozót, két autóbusz-várótermet, 3227 méter hosszú vízvezetéket, 910 000 korona értékű szennyvízlevezető csatornát építettek az utóbbi években. A választási programon kívül elvégzett további munkákra a hnb 46 500 koronát fordított saját költségvetéséből. Dicséretre méltó, hogy a község vezetői már a jövőre is gondolnak. Az év első felében megkezdték a 60 férőhelyes óvoda építését. Ugyanakkor már a körzeti pionírház építését tervezik. Mindkét akció a Nemzeti Front új választási programjának fő feladata lesz. Holczer László Új közmondás Nálunk, Libádon ma már közmondás: Aki faluját szereti, jó munkával építi. így váltottuk valóra a választási program feladatait 145 egyéni és 10 kollektív vállalás alapján. Rubecz Károly elvtárs, a hnb elnöke pontos tájékoztatást adhat arról, hogy pontról pontra becsülettel teljesítettük a feladatokat: községi vízházat, ravatalozót építettünk, a közvilágítás és az új villanyhálózat kiépítését 700 000 koronára terveztük, s 584 000 korona értékben elvégeztük, eltüntettük a 7—8 méter mély, 200 méter hosszú Kancsa gödröt, 864 000 korona értékben portala- nítottuk az utakat, megkezdtük a hnb új irodaházának építését. A községfejlesztés terén vég- ‘zett munka értéke 2 257 000 korona. Tény, hogy a munka szervezéséből, irányításából derekasan kivette részét a hnb tanácsa Juhász Páter elnök vezetésével, s a lakosok megértették az új közmondás jelentőségét. A község jelenlegi arculata valóban szép: minden ház előtt zöldsáv húzódik, a házak ablakai virágosak, portalanított utak kígyóznak a legkisebb utcában is, minden házban egészséges ivóvíz található, esténként nappali világosságot árasztanak a neonégők. Ha elkészül a falu közepén a hnb új irodaháza, körülötte a park, dicsekedni is lehet ‘majd: szebb falut elképzelni sem lehet. Megérdemelten kapott elismerést, dicséretet községünk a kormánytól. Ugyanis: az idén tavasz- szal a bratislavai várban kitüntetést vett át a helyi nemzeti bizottság titkára. Az I. fokú becsületbeli elismerésről szóló oklevelet, s a vele járó 100 000 koronás jutalmat. Szabó Ilona A dolgozókéi t Napszámos családból származik Zsigrai István elvtárs, veterán pártharcos. Mindig a dolgozókért küzdött, hiszen kőművesként már 1914-ben tagja volt Érsekújváron az Építőmunkások Szakszervezetének. A CSKP-nak megalakulása óta tagja. Az illegalitás éveiben is vállalta a pártmunkát. A fel- szabadulás után néhány évig az építőipari vállalat egyik üzemének igazgatója, majd az üzemi párt- szervezet elnöke volt. Ebben az időszakban a munka, a munkásosztály nagy családja jelentette számára az élet egyetlen értelmét, hiszen az 1944. október 7-i bombázáskor egész családját elveszítette. Másodszor is megnősült. Most második felesége is hű társa, aki nagyon gondosan ápolja. Ugyanis a mozgalmas, dolgos évek után 1962-ben nyugdíjba ment, később szívrohamot, legutóbb pedig gyengébb agyvérzést kapott. Már nem olyan tevékeny, mint régebben volt, {le a dolgozókért vívott küzdelmes életútját sok-sok kitüntetés, emlékérem, oklevél is tanúsítja. Ö maga pedig mindenkit így figyelmeztet: — Becsüljétek meg a szocializmust, mi az egészségünket áldoztuk fel érte, legyetek hűek a párthozl Dr. Hofer Lajos Vámtortu állításon A CSEMADOK érsekújvári szervezete mellett működő képzőművészeteket kedvelők klubja vándorkiállítása utolsó állomására, Pozbára érkezett. Itt 35 festményt és 8 grafikát állítottak ki. A megnyitón műsorral szerepeltek az iskola pionírjai. Egyébként a megnyitón 116 résztvevő jelent meg, a község vezetősége, a CSEMADOK helyi szervezetének vezetői, a tantestület tagjai és számos érdeklődő. Ilyen kiállítás még nem volt a községben, ezért érthető érdeklődéssel keresték fel a kiállítást a későbbi napok folyamán is a község lakosai. S a hozzáértők elismerően nyilatkoztak az érsekújvári képzőművészek munkáiról, alkotásairól. Felvételünkön a pionírlányok, Borbély Anikó, Pásztor Erzsébet, Szabó Lívia leplezetlen érdeklődéssel nézik a kiállítás képeit. Kobolka György He hagyjuk télbe! Szeretem a történelmet, és persze nemcsak az ókori görögöket, rómaiakat csodálom. Lelkesedem, ha a napisajtóból egy-egy történelmi kutatás vagy ásatás eredményéről szerzek tudomást, hiszen még ifjúságom emlékképeire is a történelem szemüvegén keresztül nézek. És nemcsak a visszaemlékezések alkalmával, amikor gyermekeink rákérdeznek. Olyankor is, amikor házi teendőim közepette valamilyen régi tárgyat, porosodó, múltbeli kelléket mo.zdítok odébb, mert egyszerűen sajnálom ezeket kidobni. Annak ellenére, hogy tudom: már más korban élünk, az új lakáshoz új berendezés illik. Sajnálom, fájlalom, amikor egy-egy olyan szerszámot, tárgyat kell félretennem, mellyel magam is sokat kínlódtam, melyhez gyermekkori küzdelmeim emlékei fűződnek. Ezért őrültem a télen, amikor egy háromtagú küldöttség keresett fel, élén a guszonai alapiskola igazgatójával, és arra kértek, hogy ne tüzeljem el a régi, ép szerszámokat, régi tárgyakat. Ügy mondták, hogy összegyűjtik, egyelőre a régi iskolába, aztán majd kialakul belőlük egy körzeti tájmúzeum. Később valóban megjelentek a pionírok, az ifjú gyűjtők, — persze gyermeki módon, nagyon hamar beleuntak a gyűjtésbe. Egyetlen délután kezdődött a gyűjtés, és abba is maradt. Így aztán a szövőszék fele az őt megillető helyen van, másik felét pedig már nem a padlás szúbogara rágja, hanem a folyosón szárítja szét a nap, veri az eső. Pedig még akadna nálunk egy-két tájmúzeumba illő tárgy! Ne hagyjuk félbe a réI giségek gyűjtését! Ezen a szűk, és a régiséget gyűjtők szempontjából még szűz palóc területen ne gondolkozzanak az illetékesek a gyűjtést illetően sokáig, mert veszendőbe megy mindaz, ami a régi falu régi életmódját tárja elénk. Jómagam például igen sajnálok egy faragott falovat, egy parasztember készítette zongorát, egy fal mellé állított lócát, egy XVIII. század végéről származó cserépfazekat. Ha a kertben talált cserépdarabok ásáskor kikerülnek a földből, gyorsan a múzeumba visz- szük, s ott a sok törött darabot megpróbáljuk ösz- szeraknl. Ne hagyjuk félbe a gyűjtést! Ferenci Béla Életkora 79 év. Az idő múlása nagyon meglátszik napbarnított arcán, melyre mély barázdákat szántott a küzdelmes élet. Ám kora ellenére is mozgékony. Nappali őr az állami gazdaságban. Nem tud tétlenkedni, megszokta a kemény, nehéz munkát. Gyenes József, a volt I vöröskatona szülei béresek voltak Licén, a helybeli földbirtokosnál. Tíz testvére volt. így alig érte el a hatodik évét, a szomszéd községbe egy disznó- '[ pásztor mellé szegődtet- ték. Amikor 1919-ben meghallotta, hogy megalakult a Vörös Hadsereg, azonnal elindult és jelentkezett Sajó-Lenkén, ahol már toboroztak. Felejthetetlen emléke: találkozása, kézfogása Kun Béla elvtárssal. Az 1932. évben már családos ember volt, de a környéken sehol sem kapott munkát a múltja miatt. Végre a községüktől távol eső Ploskón kocsisnak szegődött. De gyermekeit, annak ellenére, hogy értelmesek, tehetségesek voltak, nem iskoláztathatta. 0 persze még ennek árán is hű maradt a párthoz. A személyi kultusz idején bevonták pártigazolványát, de kérte ügyének kivizsgálását, így visszakapta. Ma megbecsült tagja a pártnak. A 31 szabad éV alatt már jobbra fordult a sorsa: bányász lett, szép és tágas lakást épített. unokái már főiskolán tanulnak. Még él a községben egy kortársa, MaI gicz István, akivel gyakran emlegetik:- — Most volna jó fiatalnak lenni! Azonban már nyugdíjas. Nincs ráutalva, de még (dolgozik. Megszokta, megszerette a munkát. Megelégedetten hangoztatja: — Örvendek, hogy egyik alapozója lettem a szocialista társadalomnak, és amíg csak tehetem, az építője leszek! Bányász Ida
