Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-27 / 26. szám
VMoleková Rózáit« rn. Korszerű gépekkel dolgozunk, persze az állatokat szombaton, vasárnap is meg kell etetni, amikor pedig beköszönt a mezőgazdasági munkák dandárja, hát nem nézzük, mikor jár le a munkaidő. Előfordul, hogy szombaton, vagy éppen vasárnap reggel felcseng a telefon. A vasútállomás értesíti a tanyasiakat: vagon érkezett. — A fiúk szó nélkül begyújtják a traktorokat... és mennek. Valahogyan egészen természetesnek tartják a dolgot. Ez, ilyen a munka, így élünk, el kell végeznünk! Bekukkantunk az élelmiszerboltba. — Jól ellátnak bennünket áruval — dicsekszik a bolt vezetőnője. — Most minden a feje tetején áll, festeni fo* gunk. Megcsináljuk ketten a férjemmel, ő ugyanis kőműves, ért hozzá. Az anyagra kaptunk pénzt, minek váro- gassunk, amíg kiküldik a mesterembert. Egyébként is ez a mi kettőnk EodnaS. Oszőnevelésre. sertéshizíá- lásra „szakosodtak“. Cepel Tornái! mesteriskolát végzett. Volt már agronómus. állattenyésztő, gépesítő, valamennyi mezőgazdasági munkához ért, ha kell, hát az állatorvost is helyettesíti. — Felülök én bármelyik gépre, megmutatom, hogyan kell vele bánni, egyébként hogyan osztogathatnék utasításokat, ha magam sem értek hozzá. Elégedett vagyok. Nem szeretem viszont, ha értetlenséggel találkozom. Nekünk itt a „világ végén“ néha egészen „speciális“ esetekkel kell megbirkóznunk. Övoda építésére készülnek. Jól működik az ifjúsági klub. Felszerelték vetítőgéppel, hangszereket kaptak a fiatalok. Most éppen a „pódium-problémán“ töri a fejét Cepel Tomás, „megfelelő deszkát kell kerítenie hozzá . ..“ Meg aztán „hangerősítők Is kellenének“. Az új autópályán szédületes sebességgel száguldanak a gépkocsik. Korszerű, „feliiljárős“ útkereszteződésen áthaladva jut el az ember a kis tanyához. A lakóházak, gazdasági épületek közé árnyas fasor vezet. Ez itt már a csend, a nyugalom világa. Harminc család él Felsőmajoron. Moleko* vá Rozália őslakónak számít, már az édesapja is itt dolgozott. — Takarítónő vagyok. Amíg jobban szolgált az egészségem, fejtem, évekig a növénytermesztésben dolgoztam. TJem kívánkozik el a tanyáról. — Sokan elmennek, főként a fiatalok. Az én fiaim is mind szakmát tanultak. Munkaerőhiány azért nincsen, időről időre új családok költöznek a tanyára. Nem vagyunk elzárva a világtól. Valahány lakásban korszerű berendezést, sőt több lakásban két tévékészüléket is találhatnak, személygépkocsija szinte mindenkinek van. A tanya olyan, akár egy nagy csa» Iád. Gondoskodnak egymásról az emberek. Ma például nem látni apró gyerekeket a tanyán. Bábszínházba mentek. A felnőttek is szerveznek közös kirándulásokat, legutóbb a Ma- cochán és Bratislavában voltak. — Elmentünk a Lenin Múzeumba, körülnéztünk a fővárosban. A nőbizottság szervezte a kirándulást, pénzünk akadt rá, hiszen teljesítettük kötelezettségvállalásainkat. Moleková Rozália rendkívül elfoglalt ember, tagja a járási pártbizottságnak, népbíró. — Gyűlésekre, tárgyalásokra, szemináriumokra kocsival járok. Egyébként rendszeres autóbuszjáratunk van, de így mégiscsak időt takarítok meg. A régi „tanyasi romantikának" nyomára sem bukkanhatunk. Ami mégis különbség: mintha önfeláldozóbbak. törekvőbbek lennének az emberek. SajAl erőből létesítettek sportpályát, ifjúsági klubot. Megoldották az óvoda kérdését — reggelente kü- lönbusz szállítja majd a gyermekeket óvodába. — Nem panaszkodhatunk a sokat hangoztatott lehetőségek hiányává Halasa a faluszépítési akció keretében. Jellemző eset, többek között példázza, hogy a tanyán élő emberek tudatosították; az időről időre felmerülő problémák egy kis leleménnyel megoldhatók. Persze a lelemény egymagában kevés lenne, ha az emberek nem éreznék magukénak a tanyát. A tanyát, ahol immár beton gyalogjárókon tolják a kismamák babakocsijukat, ahol ápolt virágágyások, gondozott kertek között kanyarog a por- talanított út. *— Telefon még nincsen minden lakásban — mondja Moleková Rozália kissé szégyenlősen. — Sürgős esetben hozzám jönnek a emberek, akár éjnek idején is. Van kulcsom az iro dához, onnan hívjuk fel az orvost. • * * Martinpusztán közel öt ven család él, mintegy kétszáz hektáron gazdálCepel Tornái Stéggel ötkor már munkában Vág, Járja az istállókat, majd ki a határ* hk, ezt-azt elintézni, qjőfordul, hogy tsak késő este vetődik haza. —- Ha az ember akarja, lehet találni szabad időt. Ügy gondolom, olvasásra, főleg a szakirodalom tanulmányozására. E nélkül ugyanis nem megy... Állandóan új dolgok jönnek ... Gépek, vegyszerek, gabonafajták, új módszerek, miegyéb. Megkérdem, vajon szeretne-e benn a városban lakni. — Elmehettem volna már akár a fővárosba is. Nem mondom, tetszenek az új lakótelepek, a városi életmód. Itt viszont nagyobb a csend, a nyugalom, bár nincsen olyan nap, hogy „ne történne valami“. Nézze, nekem ez az élptem, nem tudnék róla lemondani. A tanyát erdőség veszi körül. A búzatáblák, kukoricások zöldje szelíden összesimul az erdők csendjével. Hajnalban, alkonyat táján előbújnak rejtekükből az őzek. Valódi, hamisítatlan romantika. Talán ezért szeretnek itt élni az emberek. — Tisztességesen megélünk, nem szenvedünk mi hiányt semmiben. Van bolt, vendéglő ... minden, amit csak i akarunk. A gyerekek körül természetesen felmerülnek bizonyos probló* mák. Ha már nagyobbak ... Fél öt- kor kelnek, hogy bejussanak az iskolába. De megszokták már. Cepel Tomás négy gyermek apja. Két fiú után kislányt akartak. Nos, a „gólyanénl“ egyszerre kettőt is hozóit. — Örülök nekik. Ikrek és mégis mindegyik annyira más. Négy gyerek mellett nem maradt sok pénzünk a takarékban. Szépen járatjuk, taníttatjuk őket. Megkapnak mindent. A házat is átépítettük, hogy a lányoknak legyen külön szobájuk... * * * A korszerű autópályán száguldanak a gépkocsik. A városok utcáin lüktet az élet. Ügy tűnne, hogy a tanyák mozdulatlanságban élnek. Mindez látszat, itt szintén lüktet az élet, teljes valóságában. Mozgalmas és nyugat* masabb napok váltogatják egymást. Mindegyik tartogat valami meglepetést. És ami valóban örvendetes, a tanyákon élő emberek ma már nem érzik magukat „elmaradottaknak". Sem külsőben, sem szellemi életükben. Cepel Tomással érdekes vitát folytattunk az Irányítási módszerek lélektani vonatkozásairól. Moleková Rozália nem viseli magán a hajdani tanyasi élet (rossz értelemben vett) •yomait. A különbségek eltűntek. A város — bár földrajzilag távolabb esik — a tanya tőszomszédságába került. Nem csupán a televízió, a rá. dió, az újságok, a személygépkocsi, a hűtőszekrény, porszívó, mosógép vált napi szükségletté, hanem az aki* szellemi élet is. A társadalmi problémák iránti érdeklődés, az igény, hogy „mi szintén beleszóljunk a vt lág folyásába“. BALOGH P. IMV H osszú útra készültem, korán indultam el. Reflektorok nélkül suhanhat az autó, nincs szükség világításra, hiszen a napok már hosszúak, három óra körül virrad. Csillog a harmat a búzatáblák zöld levelein, az utat szegélyező cseresznyefák pirosodó gyümölcsén. Élvezem a sokszínű természetet, nem is veszem észre, hogy futnak a kilométerek. Egymás után maradnak NE CSAK NÉZZÜNK, LASSÚNK IS! el a falvak. Fejlett szocialista társadalmunk bizonyítékai: csinos házak, rendezett utcák fogadtak mindenütt. Bár a kor jegyeit magán hordozza minden falu, mégis különböznek egymástól. Bizonyos sajátosságot meg-, őriztek, kialakítottak maguknak. Egyik helyen takaros családi házak utcára néző virágoskertjei fogadtak, másutt a gyalogjáró betonja egészen a ház falához simult, néhol fasorok, virágágyak díszítették az utca két oldalát. Egy bizonyos dologban azonban — sajnosl — sok falu megegyezett: bár nappali világosság volt, az utcai lámpák éggői a felkelő nappal versengve, szorgalmasan hintették fényüket. Először csak feltűnt, majd bosszantani kezdett a nemtörődömség. Az autó egyre mohóbban falta a kilométereket, mert hajtott a kíváncsiság: vajon a következő község is „fáklyafénnyel fogad-e még?“ Az utolsó „világító falut“ 6 óra előtt öt perccel hagytam magam mögött. Bár akkor hazánk azon részén a nap 3 óra 40 perckor kelt, az égősorok még két óra múltával is szorgalmasan fogyasztották a villanyáramot. Ntem titokban, hanem a munkába igyekvő, bevásárolni siető, tej- és kenyérbolt előtt várakozó emberek feje fölött. Lehet, hogy ők* is észrevették, talán már előbb is, mint én, és ugyanúgy bosszankodtak rajta. A számoknak nem vagyok nagy barátja, de azért el tudom képzelni, hogy mit jelenthet pénzben a falunak, ha 100—150 nagy teljesítményű villanyégő két órán át fogyasztja az áramot. Arra. hogy mit jelent ez országos méretben, már nem is merek gondolni. Jő néhány községen végigmentem, ahol a polgárok, de köztük bizonyára a közügyekért felelős vezetők is közömbösen jártak a nappali fényben is világító lámpák alatt. Pedig minden bizonnyal áttanulmányozták a CSKP XV. kongresszusának irányelveit, mely az energia-takarékosságot a jelen és a következő időszak legfontosabb feladatai közé sorolja. Igaz, a gondolkodó ember, a jó gazda figyelmeztető sző nélkül is rájöhet a takarékosság formáira. Közös ügyünk és egyéni boldogulásunk érdekében szükséges, hogy ki-ki jó gazda módjára nézzen körül háza táján, s mérje fel: mit lehet jobban, gazdaságosabban, célszerűbben csinálni. De ne csak nézzen, lásson is! BÖJTÜS JÁNOS 1978. VI. 27. N C/2 esi c A Bl G A 'l 8 EKI Ifi ifi i Nem tudom, ismerik-e ezt « régi gyerekmondókál azok, akik május folyamán erdőszéli tisztáson, nedves réten, patakparton csigát szedtek, gyűjtöttek? Akár gyerek, akár felnöttsorből kerültek ki, akár el-elismétel- gették a mondókét, akár nem, szerencsés kezük voltl Május elejétől a hónap utolsó napjáig — a csigaexport idényében — kb. 40 tonnányi ilyen puhatestűt adtak át Szlovákiában a fednota fogyasztási szövetkezet gyűjtőhelyein. Ez a mennyiség mintegy háromszorosa a tavalyi „termésnek". Öt tonnányi csigát a közép-szlovákiai kerületben szedtek fel a zöld májusi fűből. Legnagyobb részüket a luceneoi (losonci és Rimavská Sobota-i járásban. A csigát a Zvoleni Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat küldi határainkon túlra — főleg Franciaországba és az NSZK-ba — ahol sok ínyenc kedvelt ételei közé tartozik. , Jómagam sohasem ettem még csigát és nem tudom, hogy az említett országokban hány formában fogyasztják ezt a — nálunk nem túlságosan kedvelt — különlegességet. Ha jól emlékszem, eddig még csak töltött csigáról, csigapástétomról és csigakonzevről hallottam. Bellát — végeredményben teljesen mindegy, hogy töltve avagy mártásban kerül-e fehér asztalra ez a lassú mozgású, puha testű állatka. A csiga-exporthoz nem kell se bors, se majonéz, se drága francia mustár, csak egy kis találékonyság meg Igyekezet. S mert e két dolog nem hiányzott, nem csak ínyencfalatot lehet csinálni a csigából, hanem — devizát is! RÉNY1 MAGDA Korszerű termelés, modern emberek • Két tévé egy lakásban
