Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-20 / 25. szám

Tóth Mória* : A CSOKOLÁDÉ Szebbnél szebb gyermekrajzokat kapok üruta- sokról, űrrakétákról. Némelyiken esznek, vagy éppenséggel tornásznak ezek a bátor férfiak. Előveszem a szemüvegemet, elő a nagyítómat is, mert roppant izgat: mit etetnek a nebulók ma­napság az ürutasokkal? A nagyító Jóvoltából látom: csupa ismeretlen „ízét" kanalazgatnak.Le- teszem a nagyítót, és eszembe fut egy történet. Talán másodikos lehettem, amikor a tanító néni a szünet kezdetén, az értesítő-kiosztás ér­zékeny pillanata után a táblára mágikus szót írt fel: CSOKOLÁDÉ. Erről kellett fogalmazást írnunk. Mi sem egyszerűből — gondoljátok. Mi sem nehezebb — mondom nektek én, az egykori gyermek. Emlékszem, akkoriban a születésnapi tortát szójababból sütötték, és pontosan olyan vékony cukorglirázzsal vonták be, mint a dobostorta te­tejét. Ha elropogtattad a grilázst, és a lényeg­hez, a tortához értél: száraz, fullasztó, kissé sa- vanykás valamit nyeltél. Nálunk is, másutt is ilyen torta járta. Háború volt. Hazavittem az értesítőmet, és nyomban nagy­mama tudtára adtam: „Baj van/“ Szegénykém csak ült a varrógépnél, fel se nézett: ,J4ár me­gint ...“ Nem kérdezte, mi a baj, csendes bele­nyugvással vette tudomásul. .JJekem a csokolá­déról kell fogalmazást írnom ...“ fűztem tovább a szót. Erre aztán leállt a varrógép. Nagymama öreg, fátyolos tekintetű szemével nézet reám, s mivel valamikor fő humora lehetett, arcán mosoly se rezdült, amikor kijelentette: „Soha jobbkor1“ Este, mellé bújtam: „Beszélgessünk! Mesélj nekem a csokiról!“ Nagymama a falnak fordult és idegesen remegett a válla. Rángatóz­nak néha így az öregek. Es mivel környezetem, családom tagjai meg­tagadták tőlem, hogy csokoládé ügyben felvilá­gosítsanak, hát álmodtam én magamnak egyet. Nem apró darabot, finom sztaniolba csavart sze­letkét. Nekem egy óriási darab csokoládé kel­lett, félméternyi, ötkilós, harapható, falható, ízlelhető. A cukorgyár udvarán laktunk, volt ott egy nagy melaszos tartály. Az őr naponta arra járt, megnézett valami ajtót, csapokat és tovább baktatott. Ha egyszer, — tételezzük fel! — az őr nemcsak nézegetné azokat a csapokat, ha­nem ki is nyitná... Biztosan óriási darab cso­kik pottyannának ki onnan. Az ablakunkból les­tem az övén kulcsokkal cirkáló őrt. A mesém, amit terjeszteni kezdtem, hihetően hangzott: a cukorgyárban csokoládét is gyárta­nak, óriási mennyiségben, óriási darabokban. A múló napokkal szentül, forrón hittem, hogy a melaszos tartály csokoládéval van teli. S mi­vel leírni csak azt szabad, amit hiszünk, amiről álmodunk, amit szívünk legtitkosabb vágyaként dédelgetünk, én ts összehoztam egy fogalmazást, amelyben egy gyár, egy tartály, egy őr, és egy óriási kulcs szerepelt, amit meg kellene kapa­rintanom, hogy kinyithassak egy ajtót. Akkor mi gyerekek leülhetnénk a tartály mellé, és addig ennénk, eszegetnénk a csokit, amíg a kö­nyökünk is kicsordulna. - Szomorú, de az én tanító nénim nem rajon­gott sem értem, sem a fogalmazásért. Ezt mon­dogatta: „Te egy furcsa, raplis kislány vagy, egyáltalán nem parírozol.' Négyest írt a fogal­mazásomra, s helyemre küldött, és megjósolta, hogy nagy hazudós leszek, az életben semmire sem viszem majd. Egy szép fogalmazás szerin­te így kezdődik: „A nagybácsimtól kaptam egy tábla csokoládét...“ Ültem a helyemen, hallgat­tam a legjobban sikerült fogalmazást, a tízes osztályzatút, és tudtam, hogy egyetlen szó sem igaz belőle. Ez egy egészen kicsit zavart, mert az őszinteséget mindenben kötelezőnek tartot­tam. De ezzel nem ért véget szenvedésem. Délután meglátogatott az egész osztály, mert igaz, hogy ők mind kaptak csokit a nagybácsijuktól, le is írták a fogalmazásban, ám lássatok csodát, mégis arra a csokira áhítoztak, amit egy őr őriz, amit egy melaszos tartályban őriznek a cu­korgyár udvarán. Es furfangossággal hozzá le­hetne jutni. Az egészhez annyi szükséges, hogy elcsenjük az őrtől a nagy kulcsot. Azóta is minden érettségi találkozón azt mó- dőljük ki: miként csórjuk el az őrtől a mela­szos tartály kulcsát, s miként szerezzük meg a világ legnagyobb darab csokiját. Ha meglesz — mert egyszer meg lesz! —, az unokáinknak tollbamondunk majd egy szép fogalmazást a csokoládéról. Addig ti csak a boltban kapható csokiról írhattok. Most már van bőven. * Romániai magyar írónő. A Bukaresben megjelenő JÖBARAT című pionírlap szerkesz­tője. 0 Ök voltak a győztesek A tornai alapiskola felvéte­len is léthaté VIDÁMSÁG tánc- csoportja nyerte a „Bátal üve­ges és csárdás“ bemutatásával a Poproőon megrendezett tánc­verseny első helyezésének di­ját. ők voltak a győztesek. Egyébként eredményesen mű­ködik a pionlrcsapat mindkét tánccsoportja és irodalmi szak­köre. Az idén februárban Ha- ntskán a nem folklór jellegű táncversenyen 39 tanulóval mutattuk be a „Évszakok“ táncát, második helyezést ér­tünk el. Áprilisban Mikszáth Kálmán „A beszélő köntös“ el- mű zenés játékkal elsők let­tünk a járási versenyen. Kilenc­szer mutattuk be, Így joggal ju­tottunk el Dunaszerdahelyre, az országos I. Dunamenti Ta­vasz Fesztiválra. A szavalók, prózamondók, a kiejtési ver­senyzők tevékenysége sem volt eredménytelen. A járási verse­nyen négy első helyezéstértünk el, a kerületi kiejtési verseny győztese is körünk tagja, ott lesz az országos versenyen. Pe­dig nem könnyű nyelvjárásos területen a tiszta kiejtés. Egyébként az említett sok-sok osztályon és Iskolán kívüli munka nem okozott különösebb problémát egyik tanuló számá­ra sem a 23 kilencedikes kö­zül. Mind tavaly, mind az Idén valamennyien megfeleltek anya­nyelvből. A szereplések, a fel­lépések csak növelik önbizal­mukat, felszínre hozzák rejtett adottságaikat, ugyanakkor fej­lesztik képességeiket. SZALACSY JÓZSEFNÉ Szerkesztőségi megjegyzés: Néhány héttel ezelőtt napihír­ben tévesen azt közöltük, hogy az említett táncverseny győz­tese a tornaijai csoport volt. A téves elírás miatt joggal érez­hették bosszúságot a tornai csoport tagjai, hiszen valójá­ban ők voltak a győztesek. Gazdag József levelezőnk pedig helyesen megírta. A szerkesz­tőségi munka során esett saj­nálatos tévedés. Olvasóink, a tánccsoport, valamint levele­zőnk szíves elnézését kérve most külön tudósításban mél­tattuk a tornai csoport érde­meit. Nem vitás: ők voltak a győztesek. Mi, leninisták e Rólunk vao szó, a Királyhel- meci Kilencéves Alapiskola VIII/D osztályának tanulóiról, a Lenin raj tagjairól. Osztály- főnökünk KOBAK LÁSZLÓ. Ra­junk instruktora BREZO KATA­LIN. Rajelnökünk SZŰRÖS VE­RONIKA. Kitűnő sportolóink vannak: JABRIK ÁGNES, GYAR- MATY VALÉRIA, PAPP GYULA. Nagyon szeretjük és kedveljük a testnevelési órákat. Nálunk az orosz órák is hangulatosak, közkedveltek. Rajunk tagjai kö­zül többen kitüntetett tanulók, de sokkal fontosabbnak tart­juk, hogy az átlagos eredmény legyen magasabb a szokottnál. DOBOS ÉVA MIRŐL BESZÉLGETTEK? Amikor Alistálon jártunk és az iskolaudvaron keresztül az igazgatói iroda felé igyekeztünk, ar­ra lettünk figyelmesek, hogy az egyik remek fenyőfa tövéEen két fiú beszélget. Az egyik igye­kezett meggyőzni a másikat, hogy véletlenül se maradjon holnap otthon, tartson velük, a többiek­kel, feltétlenül jöjjön el a holnapi túrára. Persze, bennünket is érdekelni kezdett, hogy milyen tú­ráról van sző. Bíró Sándor és Baári László aztán készsé­gesen elmondta, hogy ők a turisztikai szakkör tagjai s gyakran járnak együtt kirándulni. Külö­nösen szép tavaszi és nyári időben. Vezetőjüktől, Szikhardt Lajos tanító elvtárstól minden alka­lommal legalább annyit tanulnak, mint a bent töl­tött szakköri foglalkozások során. Főleg a kerék­páros túrákat kedvelik, amikor a szakkör 20 tag­ja kerékpárra ül s végigbarangolják a község ha­tárát. Közben ismerkednek a fákkal, virágokkal, gyógynövényekkel. Gyakran útrakelnek gyalog is. Olyankor tanulják megismerni a turistajelzéseket, a különféle Jeleket. Nyomolvasó versenyt is ren­deznek. Aztán meg játszanak, szórakoznak. Na­gyon érdekes játéknak tartják a tárgykeresést. El­rejtenek egy-egy ismert tárgyat, aztán a kiválasz­tott pionír a keresésére indul. A többiek meg szur­kolnak neki. Nyáron, a vakáció idején táborozni fognak. Saját maguk vernek majd sátrat. Ezt per­sze már most gyakorolják. Természetesen az élel­met Is maguk készítik majd el. Nagyszerű élmény lesz az ilyen táborozás! Mire mindezt Sanyi és Laci, a két hatodikos ifjú turista felváltva, nagy-nagy lelkesedéssel el­mondta, már mindkettőjük számára természetes volt, a másnapi túrára együtt mennek majd, egyik sem marad otthon. Közben ők is, mi is megfeled­keztünk arról, hogy valójában melyiküket kellett volna meggyőzni. —ás. TÖTH LÁSZLÓ: Megy-mendegél l Megy-mendegél Kismigor: csiszi-csoszi, ctssz-csossz. Otjában egy vadkapor: csiszi-csoszi, csissz-csossz. Vadkapron ül Szlti-Katl: csiszi-csoszi, csissz-csossz. A szél őt is meglengett: csiszi-csoszi, csissz-csossz. Fénylik, ragyog, szlvárványzik: csiszi-csoszi, csissz-csossz. Szemében az égbolt kéklik: csiszi-csoszi, csissz-csossz. f TÖRD A FEJED! EGY ÍRÓ NEVE 6 Alacsony Hitelező Ejfél Apad Nyit Béke A fenti szavak ellentétének kezdőbetűi egy magyar író nevét adják. Mindkét nevét (vezeték- és keresztnév) kérjük megfejtésként beküldeni. (SINKOVICS ISTVÁN) A június 6-án közölt rejtvény helyes megfejtése: Orlowsky, Jónyer, Uhlíková. Magos. Gergely. — 154 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalom­ban részesülnek: Csikfejes Sarolta, Rimavská So- bota (Rimaszombat), Vörös Zsuzsa, Vozokanv (Ve- zekény), Szkokan László, Ceské Budéjovice, Sebő Zoltán, Topofovec (Nyárad), Földvári Mária Ton- kovee (Tonkháza). 1978. VI. 20. 18

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents