Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-13 / 24. szám

TÁRSADALMUNK FEJLŐDÉSÉNEK _________JELLEGE_________ Pár tunk elsőrendű jelentőséget tulajdonít politiká­ja tudományos alapjának, az elmélet és a gyakorlat egységének, valamint a párt és a tömegek kapcsola­ta szoros egységének a szocializmus továbbfejleszté­se érdekében hazánkban. Ezt a tényt világosan bizo­nyította a CSKP XV. kongresszusa is. Gustáv Husák- nak, a CSKP KB főtitkárának beszámolójában, s a CSKP XV. kongresszusa további anyagaiban nem csu­pán azokat az eredményeket emelték ki, amelyeket társadalmunk a párt vezetésével a CSKP XIV. kong­resszusa óta elért, hanem e dokumentumokban a to­vábbi társadalmi fejlődés mélyreható prognózisát is megadták. Ma is időszerű Lenin felhívása — hang­súlyozta Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán. „Ne elégedjünk meg azzal, amit tudunk, amit koráb­ban megtanultunk, hanem mindenáron haladjunk to­vább, mindenáron egyre nagyobb és nagyobb követel­ményeket tűzzünk ki, a könnyebb feladatokról feltét­lenül a nehezebbre térjünk át. Enélkül nem lehet­séges semmilyen haladás, nem lehetséges a haladás tehát a szocialista építésben sem.“ Az említett elvek különösen időszerűek a fejlett szocialista társadalom építési szakaszában. A fejlett szocialista társadalom megköveteli, hogy életének minden oldala — gazdasági, szociális, politikai és szellemi oldala — kölcsönös összhangban legyen. Természetesen a fejlett szocializmus nem egy külö­nös termelési módszert, sem pedig egy önálló, új tár­sadalmi alakulatot képez, V. I. Lenin ezt a szakaszt a szocializmus fejlődése magas fokának nevezte. A fejlett szocialista társadalomban a szocializmus olyan fejlődési fokáról van szó, amelyben sokoldalúan megnyilvánulnak a szocializmus előnyei, amikor op­timálisan kihasználják gazdasági és politikai rend­szerének lehetőségeit, objektív törvényszerűségeit és elveit. A szocialista társadalom egyre harmonikusab- ban fejlődik, és kialakulnak a kedvező feltételek az egyéniség sokoldalú kibontakozására. A szocialista társadalom fejlődésének legfőbb és döntő kritériuma a termelőerők és a termelési vi­szonyok fejlettségének magas színvonala. A szocia­lizmus győzelme már fejlődésének első szakaszában Is olyan anyagi, szociális és kulturális vívmányokat hozott népünknek, amilyeneket a tőkés világban élő dolgozók nem érhetnek el. Különösen jelentős sza­kasz volt a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt idő­szak. Széles körű lehetőségek nyíltak a tudomány és a kultúra megismerésére, aktív részvételükre a gazdasági és a társadalmi élet irányításában. Ha­zánkban a szocializmus történelmi szempontból rövid Idő alatt felszámolta az elmaradott területeket, még­pedig nemzeti viszonylatban és a nemzeteink közti kapcsolatokban is, amelyeket a kapitalizmus arány­talan fejlődése idézett elő. A szocializmusnak, az in- ternacionális segítségnek és együttműködésnek kö­szönhető, hogy kiemelkedő változások történtek Szlo­vákia gazdasági, szociális és kulturális fejlődésében. Szlovákiában már 1971-ben 12 nap alatt olyan volt az ipari termelés terjedelme, mint az 1937. évben. A tőkés világban ellenkező folyamat tapasztalható. Á válság, az infláció és a munkanélküliség az egész kapitalista világot sújtja, súlyos következményekkel nehezedik az emberek millióinak életére. Erről szól­lak a CSKP XV. kongresszusán részt vevő külföldi küldöttségek is, köztük a tőkésállamokból jött kül­döttségek. A CSKP XV. kongresszusán hangsúlyozták, hogy tár­sadalmunk fejlődésének további haladása közvetlenül a társadalmi munka magas fokú hatékonyságától függ. Minden egyes új ötéves tervünk a szocializmus előnyeit igazolja, minden évben emelkedik a nép életszínvonala, szilárdul a nép erkölcsi, politikai egy­sége, nemzeteink és nemzetiségeink körében fejlődik a szocialista hazafiság, és a proletár Internaciona­lizmus elvei alapján fejlődnek és mélyülnek testvéri kapcsolataink a szocialista világrendszer országaival, főleg a Szovjetunióval, a szocializmus első országá­val. 8. ______________________________________ BM BIBi M ffn A fejlett szocialista társadalom felépítése elsősor­ban megköveteli a népgazdaság fejlődésének magas fokát, a tudomány eredményeinek maximális kihasz­nálását, a dolgozók magas fokú szakképzettségét. A CSKP XV. kongresszusának programja feltételezi, hogy a szocialista termelőerők és termelési viszonyok fejlődésével dialektikus egységben még gyorsabb ütemben fejlődik a tudományos-műszaki forradalom, növekednek az igények a szociális folyamatok ter­vezésével és Irányításával szemben, a népgazdaság irányítási formáival és módszereivel szemben. Foko­zódik a dolgozók széles tömegeinek politikai, gazda­sági és kulturális aktivitása. A fejlett szocialista társadalom megköveteli a fej­lődést társadalmi életünk valamennyi szakaszán — gazdasági, szociális és szellemi téren —, s ugyan­csak a szocialista életmód elmélyítését. A szociális politika területén a fejlett szocializmus építése fel­tételezi, hogy fejlődik a szocialista állam, amely ki­fejezi az egész nép érdekeit. A XV. kongresszuson hangsúlyozták, hogy tovább szilárdul rendszerünk szocialista jellege, az állami és a társadalmi élet jogi alapja. Fejlődik és elmélyül a szocialista demok­rácia. „Államunk a munkásosztály hatalmának és a többi dolgozó hatalmának eszközeként — hangsú­lyozta Husák elvtárs — valóban demokratikus állam. Az új társadalom építésének döntő eszköze, ^mely a felszabadított munkára, a szociális és nemzeti igaz­ságra épült.“ A CSKP XIV. kongresszusa óta növekedett a dol­gozó tömegek politikai aktivitása, a termelés irányí­tásában, az állam igazgatásában való részvétele. Pél­dául Csehszlovákiában a Szövetségi Gyűlésben (a Népi Kamarában és a Nemzetek Kamarájában) 30 százalékban képviseltek a munkások és 13 százalék­ban a szövetkezeti földművesek. A képviselők 70 szá­zaléka munkás- és parasztcsaládokból származik. Ez nem lehetséges semmilyen tőkésállamban sem. Pél­dául az amerikai parlamentben a 420 tagból 184 ipar­mágnás és banktulajdonos, 31 ügyvéd és bíró, 37 gyártulajdonos és a fennmaradó rész úgynevezett szabad foglalkozású ember. Ez a tény is teljes mér­tékben bizonyítja a két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — ellentétes voltát, bizonyítja a szocializmus és a kapitalizmus diamet­rálisan eltérő osztályjellegét, bizonyítja a két társa­dalmi rendszer demokratikus voltának osztálylénye­gét; bizonyítja, hogy a világtörténelem jelenlegi sza­kaszában az imperializmus megtartotta a kizsákmá­nyoló társadalmi rendszer minden jegyét, a burzsoá­ziának a munkásosztály és a többi dolgozó tömegek feletti uralmának jellegét. Az imperializmus egy el­évülő társadalmi rendszer, amely törvényszerűen he­lyet kell hogy adjon a fejlettebb társadalmi rend­szernek — a szocializmusnak és a kommunizmusnak. A dolgozók részvétele szocialista államunkban nem ér véget az állam irányításában és igazgatásában való részvétellel. A dolgozók széles tömegei egyre nagyobb mértékben vesznek részt a termelés éssze­rűsítésében, az ésszerűsítési mozgalomban, a szocia­lista verseny fejlesztésében stb. A szocializmus fej­lődésével a dolgozók egyre nagyobb mértékben vesz­nek részt olyan szellemi munkában, amellyel a múlt­ban csak az értelmiség foglalkozott. E jelenségek alapján, amelyek csupán a szocializmus sajátosságai, megállapíthatjuk, hogy a fejlett szocialista társada­lom építési szakaszában egymáshoz közelebb kerül és megszilárdul a munkásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság és az értelmiség kapcsolata, bekövetkezik a szocialista egység további megszilárdulása a társa­dalmi élet valamennyi szakaszán. A fejlett szocialista társadalom nem jelenti az egyes osztályok és szociális csoportok összeolvadá­sát. E folyamat dialektikája olyan, hogy például sem az értelmiség nem kapcsolódik, „nem forr össze“ a munkásosztállyal, sem ellenkezőleg, a munkásosztály nem válik az értelmiség részévé, hanem eltűnnek köztük a szociális különbségek, megvalósul a szelle­mi és a fizikai munka szerves eggyéforrása. A mun­kásosztályból, a parasztságból és az értelmiségből sokoldalúan, harmonikusan fejlett dolgozók, minősé­gi szempontból magasabb kommunista típusú embe­rek lesznek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy egy hosszú lejáratú folyamatról van szó. amelyben a munkásosztály legfőbb vonásai, főleg a munka iránti öntudatos és alkotó viszony, a társadalmi felelősség- érzet, a szívósság és a nehézségek leküzdési képes­sége, az új és a haladó iránti érzék a társadalom valamennyi tagjának jellemvonásává válik. A CSKP XV. kongresszusán hangsúlyozták a nép erkölcsi-politikai egységét. „Anélkül, hogy megfeled­keznénk az ember szocialista tudatáért vívott küzde­lem eddigi fogyatékosságairól — hangsúlyozta Husák elvtárs —, felelősségteljesen kijelenthetjük, hogy tár­sadalmunkban megerősödött a szocializmus gondola­tainak, a marxista—leninista ideológiának hatása. Az emberek a mindennapi életben győződnek meg esz­méink létjogosultságáról és hitelességéről, arról, hogy ezek az eszmék valóban a legnemesebbek és a leg­emberibbek. A dolgozó embernek megadják az élet értelmét, célokat tűznek ki eléje, amelyek megsok­szorozzák erejét, derűlátását, fokozzák öntudatossá­gát és elhatározását, hogy megbirkózzék a szocialis­ta építés bonyolult feladataival.“ A fejlett szocialista társadalom építésének folya­matában tovább mélyül és bontakozik ki a szocialis­ta életmód. Amint a szocializmus és a kapitalizmus között, ugyanúgy a szocialista és a kapitalista élet­mód között sem előzi meg ezt a „konvergencia“ fo­lyamata. Tovább mélyül a szocialista internacionaliz­mus, nemzeteink és nemzetiségeink Internacionális kapcsolata, a csehszlovák hazafiság és a patriotizmus formálása, a szocialista világrendszerhez, főleg a Szovjetunióhoz való alakulása. Minden társadalmi ha­ladás, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban mind politikai, gazdasági, mind pedig kultu­rális és tudományos téren, a szocialista közösség együttműködésének eredményeként elértünk, a Szov­jetunióval való együttműködés és segítség eredmé­nyeként jött létre. Ezért a szocializmus érettsége és fejlettsége abban is megnyilvánul, hogy magasabb fokon, sokoldalúan fejlődnek a szocialista országok, magasabb fokra kerül a szocialista országok egysége, főleg a szocializmus első országával, a Szovjetunió­val való egység és együttműködés. „Számunkra, cseh­szlovák kommunisták számára — hangsúlyozta Hu­sák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán — szerencse, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében a szovjet kommunistákkal és a többi testvérpárttal szoros együttműködésben járhatunk.“ Tapasztalataink is teljes mértékben igazolják, hogy a proletár internacionalizmus, az összes országok munkásosztályának bajtársi szolidaritása, forradalmi szövetsége, a kölcsönös támogatás, a munkásosztály imperializmuson aratott győzelmének szükségszerű feltétele, a szocializmus és a kommunizmus sikeres építésének az alapja. Az elmélet és a gyakorlat egy­sége megköveteli, hogy a proletár internacionaliz­must nem értelmezzük szűkkörűen és elszigetelten, a forradalmi elmélet egy részeként, hanem hogy az valamennyi alkotórészében megtalálható legyen, hogy a nemzeti és a nemzetközi forradalmi mozgalom stratégiájának és taktikájának gerincét képezze az emberiség kommunista jövőjéért vívott harcban. A reális szocializmus elért fejlődési fokának egyik döntő kritériuma a szocialista országok közti inter­nacionális kapcsolatok megfelelő fejlődési foka a társadalmi élet valamennyi szakaszán, és a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom aktív támoga­tása a szociális haladásért vívott harcban. A fejlett szocialista társadalom osztálytársadalom, amelyben a vezető szerep a munkásosztályra és él­csapatára, a marxista-leninista pártra hárul. A XV. kongresszuson hangsúlyozták: „Az újkori történelem igazolja, hogy a párt által vezetett munkásosztály, amely következetesen Marx, Engels és Lenin tanítá­sából indul ki, döntő szerepet tölt be a társadalmi rendszer forradalmi átalakulásában, s ugyanakkor a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti idő­szakban és a kommunizmushoz vezető egész további fejlődésben. Kizárólag a munkásosztály képes leküz­deni a forradalmi folyamatban felmerülő, az új tár­sadalom építésében tapasztalható nehézségeket, aka­dályokat, egyesíti az osztályok és a dolgozó nép ré­tegeinek érdekeit, és a leghaladóbb szociális eszmék, a kommunizmus eszméinek megvalósításához vezetni őket.“ A marxista-leninista párt programja és poli­tikája mélyreható tudományos ismeretekből, az alap­vető törvényszerűségek felismerésének és a társadal­mi folyamat távlati irányzata felismerésének művé­szetéből indul ki. Programja a realizmusra, az ob­jektív helyzet hiteles felmérésére és a társadalmi élet új jelenségeinek igaz értékelésére épül. A CSKP XV. kongresszusának programjában pártunk létjogo­sultsága és ereje, politikai Irányvonalának hatékony­sága, az elmélet és a gyakorlat egységére támaszko­dó gyakorlati tevékenysége rejlik. Visszatükrözi a magas fokú eszmei és politikai egységet. Életadó ere­je abban rejlik, hogy kifejezi a munkásosztály, és az összes dolgozók érdekei iránti, az egész nép érdekel iránti teljes hűséget. Ebben nyilvánul meg kommu­nista humanitása is. Az itt említett elvek egysége pártunknak egyre nagyobb tekintélyt biztosít a dol­gozók széles tömegeiben, fokozza a dolgozók kezde­ményezését és aktivitását szocialista társadalmunk további fejlesztése érdekében. Ezért a CSKP XV. kongresszusa a fejlett szocialista társadalom további építésének programja, az egész nép programja is JOZEF HRABINA

Next

/
Thumbnails
Contents