Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-13 / 24. szám

Ünnepélyes pillanat a brigád életében: az ezüstérem átvétele T izennégyen vannak, és vala­mennyien büszkék arra, hogy a műszaki fejlesztési osztály szocialista munkabrigádjá­nak lehetnek tagjai. 12 évvel ez­előtt — amikor összefogtak, hogy közösségbe tömörülve teljesítsék a rájuk váró feladatokat — csak remélni merték, hogy évek múltán olyan kollektívává kovácsolödnak, amelyre mindig számíthat a válla­lat. A kitűzött cél immár valóság. A Kelet-szlovákiai Gépgyárban Karol Nykod^m szocialista munkabrigád­jának neve, tekintélye van. Tagjai számos olyan termelési folyamat műszaki feltételeinek tökéletesíté­sét oldották meg, amellyel a válla­latnak sok százezer koronás meg­takarítást eredményeztek. AZ „EZÜST“ KOLLEKTÍVA PÉLDÁS TAGJA Nagy János brigádtag, a gépgyár alapításától dolgozik a vállalat­ban. Munkájáról és a brigádról az elmúlt napokban a gépipari szo­cialista munkabrigádok országos találkozóján beszélgettünk. — A kötelező katonai szolgálat után jöttem a vállalatba, és azóta egyfolytában itt dolgozom. Az el­telt évtizedek alatt aprólékosan megismertem a termelés minden oldalát. Ez is elősegíti, hogy fiata­labb munkatársaimmal néha ko­rábban veszem észre azokat a problémákat, amelyeket a terme­lés gazdaságosabbá tétele érdeké­ben meg kell oldani — mondta a ma 48 éves Nagy János, a brigád vezetőjének helyettese. Szavait az oklevelek, .elismeré­sek sora igazolja. 1974-ben „Az üzem legjobb dolgozója“ kitünte­tést kapta, a „Szakszervezeti mil- liárdot“ a százezresek mozgalmá­ban elért sikeréért: elfogadott újí­tási javaslatával a vállalat jelentős nyersanyag-megtakarítást ért el. — Az újítási javaslat az NSZK- ból behozott krőmoző-kádakkal függ össze — magyarázta aprólé­kosan. — A kád elszívó pumpájá­nak egyes részei a belé került szennyező anyagok miatt féléven­ként elromlottak. A csere alatt leállt a termelés, s ráadásul az el­használódott alkatrészeket valutá­ért kellett behozni. A kádba szű­rőkészüléket szereltünk, így a pumpák már egy éve üzemzavar nélkül működnek. A kádakkal kapcsolatos a másik újítás is. A két- sokszor hárommű­szakos üzemelés miatt deformáló­dott a kádak fala, megrepedezett az ólombetét, s ezért félévenként cserélni kellett. A vállalatban 8 kád van és a betétcsere kádan­ként 250 kilogramm nyugatról im­portált ólmot Igényelt. A felsze­relt vaspántok a kádak ólombetét­jeinek élettartamát kétszeresére- háromszorosára hosszabbítják meg. A két újítás évi 130 000 ko­rona megtakarítást jelent. Egy rövid összegezés után az is kiderült, hogy az ólommegtakarí­tást eredményező újítás sorrendben már a huszonkettedik Az elsőt 15 évvel ezelőtt nyújtotta be, és ha összeadjuk valamennyi újítás érté­két, akkor ez évi 620 000 korona megtakarítást tesz ki. — Melyik újításra a legbüsz­kébb? — kérdeztem. — Valamennyire egyformán — felelte gondolkodás nélkül. — Hi­szen mind egyformán a termelés fejlesztését szolgálta és a brigád hírnevét öregbítette. Nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy csoportunk 1976 májusában elnyerte az ezüst fokozatot. AZ ARANY FOKOZATHOZ VEZETŐ ÜT És ezzel az egyéni eredmények­től eljutottunk a brigád sikerei­hez, ami törvényszerű, hiszen e kettő egymást kölcsönösen feltéte­lezi. — Célunk az arany fokozat el­nyerése — hangsúlyozta Nagy Já­nos. — Ennek megfelelően brigá­dom 1976-ra olyan munkatervet dolgozott ki, amely teljes mérték­ben összhangban áll a vállalat ér­dekeivel, s tagjai egyéni képessé­geit messzemenően figyelembe ve­szi. Az egyes feladatokat e képes­ségek figyelembe vételével osztot­tuk szét. Újításokkal például né­gyen foglalkozunk. Vállaltuk, hogy a folyó évben is benyújtunk újí­tási javaslatokat és az újítómoz­galmat irányítani fogjuk. Mint a fejlesztési osztály dolgozói tudjuk, mit kell tennünk. Ezért a vállalati újságban, a Strojárban „ötletek az újítóknak“ rovatot nyitottunk. Eb­ben rendszeresen ismertetjük azo­kat a tematikus feladatokat, ame­lyek megoldására várnak. Az újí­tómozgalomba a vállalat dolgozói­nak mintegy 10 százaléka kapcso­lódik be, s így az említett rovat­tal figyelmüket valóban a kulcs- fontosságú feladatok megoldására irányítjuk. — Milyen feladatokat vállalt még a brigád? Felelet helyett a vállalati újság egvik számát tette elém. Az egyik oldalán egy cikk mutatja be a gyár legújabb termékét, egy kor­szerű tartálykocsit. — Például ezt is vállaltuk — mondta. — Dolgozóinknak és más lapokon keresztül az országnak is bemutatjuk legújabb termékeinket, amelyekre méltán büszkék lehe­tünk. Az arany fokozathoz persze még ez sem elég. Tudja ezt a brigád valamennyi tagja, így a munka­terv még számtalan további pontot tartalmaz. Bekapcsolódnak az ön­kéntes véradó mozgalomba, és ki­veszik részüket a közhasznú mun­kából is. Segítenek a vállalat sporttelepének építésén, és a ter­melésben önkéntes műszakokat vállalnak. Közben még marad ide­jük a szocialista életmód kellő népszerűsítésére. Közösen járnak színházba, közösen tekintik meg az egyes filmfesztiválok bemutató­it, és negyedévenként egyszer családostul a vállalat üdülőjében találkoznak, amikor gyermekeik­kel együtt kellemesen elszórakoz­nak. Például különböző sportver­senyeken mérik össze erejüket és ügyességüket. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a munkában összetar­tó kollektíva tagjaiként állják meg a helyüket. EGRI FERENC RÁJUK MINDIG SZÁMÍTHAT A VÁLLALAT Az ember és környezete kei olyan tényező, amelyek egymástól elválaszthatatlanok. Az életkörnyezet hat az emberre, hangulatára, köz­érzetére, tehát egész lényére, tevékenységére. Az ember viszont nemcsak „él“ a környezeté­ben, hanem saját elgondolásai, szükségletei és lehetőségei szerint változtatja, alakítja azt. Ha pedig a környezet alakítását tudományos ala­pokon és kellő szaktudással, „művészi“ érzék­kel végzik, akkor úgy érezzük, hogy a kérdé­ses objektum művész keze alól került ki. Olyan műalkotások születnek így, amelyek szépségét, értékét, hasznosságát az egész tár­sadalom elbírálhatja. Az ember tehát tudato­san formálja azt a teret, amelyben mozog, s ezt a munkát a társadalom ma már többé- kevésbé szakemberekre — pontosabban a mű­építészekre bízza. Ha megállunk egy-egy szép megoldású épület, vagy a táj arculatába jól beilleszkedő alkotás előtt — legyen az üdü­lőház vagy emlékmű — talán nem is gondo­lunk arra, kik az alkotói. A műépítészek feladata olyan társadalmi feladat, amelynek fontosságát az utóbbi évek­ben az Illetékes szervek egyre többet hangsú­lyozzák. Nem véletlenül foglalkoztak az ar­chitektúra küldetésével a CSKP XV. kongresz- szusán sem, ahol többek között a szocialista műépítész küldetését és feladatát is pontosan meghatározták. A Szlovákiai Műépítészek Szövetségének el­nöke. Peter Nahálka professzor és a szövetség több vezető munkatársa a közelmúltban a bra- tislavai újságírókkal folytatott beszélgetés so­rán beszámoltak azokról a feladatokról, ame­lyeket a legközelebbi időszakra tűztek maguk elé. A szóban forgó szövetségbe tömörülő épí­tőművészek tisztában vannak azzal, hogy al­kotásaiknak elsősorban a szocialista embert kell szolgálniuk. Ez azt jelenti, hogy műve­ik létrehozásakor mindig a társadalmi szük­ségletet kell előtérbe helyezni. Tudják, hogy munkájukkal nagymértékben befolyásolják és nem utolsósorban formálják az emberek eszté­tikai érzékét is. Hazánk építészei szaktudásukat a Műépíté­szek Nemzetközi Szövetségének munkájába, tevékenységébe bekapcsolódva állandóan fej­lesztik. Az életkörnyezet alakítása, amelynek az architektúra az egyik szerves része, olyan te­rület, amely megköveteli a szakemberek nem­zetközi együttműködését, a gyakori vélemény- cserét, tapasztalataik átadását. Ahogy az em­lített beszélgetés során megtudtuk, ezen a te­rületen a Szlovákiai Műépítészek Szövetsége olyan aktivitást tanúsított és tanúsít, amely miatt nem kell szégyenkezniük. Részt vesznek minden egyes tanácskozáson, kongresszuson, amelyet a Műépítészek Nemzetközi Szövetsége rendez. A szabad idő ésszerű és hasznos ki­használásának kérdései, az ember és a lakás viszonya, az iskolaépületek és ehhez hasonló témakörök képezik a különböző tanácskozá­sok. tanulmányutak tárgyát. A fenti példákból is látható, hogy a műépítészek munkája sok­rétű, és valóban az embert szolgálja. Említettük már, hogy a nemzetközi rendez­vények létrehozásában a Szlovákiai Műépíté­szek Szövetsége sem marad le. Ezekben a he­tekben kerül sor Szlovákiában például az „Emberről való gondoskodás“ témakörű akció­ra. Ezen részt vesznek a szocialista államok­nak ezzel a kérdéscsoporttal foglalkozó épí­tészeti szakemberei is. A külföldi résztvevők­nek egy-egy ilyen rendezvény alkalmából ki­egészítőként tanulmányutak keretében mutat­ják meg a témakörhöz kapcsolódó építészeti alkotásainkat. Az idén már harmadszor kerül sor Szlovákiában „A szocialista ember és lakó- környezete“ elnevezésű nemzetközi értekezlet megrendezésére is. Milyen lesz, illetve milyen legven a szocialista ember lakása 2000-ben — ezzel a kérdéscsoporttal foglalkoznak majd az értekezleten részt vevő szakemberek. „Az épí­tészek számára az ezredforduló már nagyon is közel van“ — hangsúlyozta ki beszélgetés köz­ben Nahálka professzor — „ugyanis az elkép­zelések fontos terveinek elkészítése és a ter­vek kivitelezése nem egyéves folyamat“ Ezek­kel a kérdésekkel már mindenütt foglalkoz­nak. Ezt az is bizonyítja hogv a tanácskozá­son a külföldi és a hazai építészek már vala­mennyien a konkrét, kidolgozott javaslataikat is bemutatják A műépítészek munkájáról még nagyon so­kat lehetne szólni. Sokrétű, változatos, és mint már szó volt róla, alkotómunkát végeznek. Sajnos, munkájukat sok esetben károsan be­folyásolja és hátráltatja az a tény hogy javasla­taikat, hozzászólásaikat, észrevételeiket az építő­ipari szakemberek figyelmen kívül hagyják, pe­dig együttműködésük ugyancsak társadalmi ér­dek. Annál is inkább, mert többek között olyan művek példás alkotóiról van szó, mint a Nit- rai Mezőgazdasági Főiskola areálja, a Banská Bystrica-i SZNF Emlékmű, a bratislavai Ky- jev-szálló, illetve a bratislavai Karlová Ves-i lakótelep. PÁKOZDI GERTRÜD A brigád tagjai vasgyűjtés közben [Stefan Fedor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents