Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-06 / 23. szám
J STEFAN STRÄZAY: mtovsa'& VALÉR MIKULA: 4 fUZMl! PETE« GREGOR: A fájdalom oltalmazó fényében itt maradok: a tárgyak láthatóbbak, a szerelem csendesebb, s az árnyak, halk növények, szabályos lélegzésben hajladoznak. ANNA ONDREJKOVÁ: csak a sum Sebzett szárnyú angyal, kereszt alól fakadó forrás, hegyi hó: fehér .gafumb, vörös kő zuhanása északon, és tenger, tenger, tenger, kezek a rácsokon, só a seben, szél és vér, s ezernyi más dolog él benned, zene. BEÁTA VARGOVÁ: 4 Köl/Bt Minden este fölkeres téged. A homlokod után rrsptat, hogy hűvös tenyerét gondolataidra helyezze, amelyektől magad is rettegsz, mióta ismét érzed örökre kihunyt szemeid edzett pengeélét. Csak a föld követe maradt melletted. Segít fölállni, fölemelni koldusbotodat és újra keresésre indulni. Az örök keresésben az értetlenség fáj. A lomha szellő mintha fölsóhajtott volna, s összegombolyodva bújt meg az első nap homlokcsontja mögött. Madárkák csivitelnek a lávában. Az asszonyok állva maradtak, derékig lángokban fülelnek a víz felé. A vízben csak keserű bálványok. A föld mélyéből kilép az ének. Nemsokára esni fog. Vissza a tűzhöz. Susil Weerarathna felvitele (RÉSZLET) Ö csak beszélt, én aludni akartam. Azóta fárasztanak engem az ilyen beszélgetések, mióta meggyűlöltem a szavakat az érzelmekkel szemben elkövetett árulásukért, s az érzelmeket, .mert képtelenek valamit is megváltoztatni. Tudom, kegyetlen dolog rossznak lenni, s kegyetlen jónak, s néha egyszerűen lenni is kegyetlen. Bár azok után, ami mindeddig megtörtént a világon, semmiért sem kell már szégyenkeznem. „Figyelsz rám?" - szólt ő. „Itt vagyok, itt vagyok! Mindig úgy kínálgattam magam előtted, mint a fa, de te nem akartál. Almafa voltam, néptelen út mentén álló. Agaimat a termés terhe húzta a földig, s mindegyik gyümölcsöm külön szomorúság lett. Az ágak, ó, a terhük alatt földig lehajlók! S az úton senki, aki szakított volna rólam. Tudom, nehéz az életed, de az enyém kétszeresen az: magam miatt s miattad is. Egy ideje úgy érzem az ütéseket, melyek téged érnek, melyek az arcodba csapnak, mintha engem találnának. Hidd el, hidd el ezt a hihetetlen igazságot egyébként hazudnom kellene, hogy mindez igaznak tűnjék . . ." Mit ér a szánalom, ha nincs könyörület. Tudom, szinte a sorsom lett elébe állni az ütéseknek. Egy ideje mégis erős vagyok. Megértettem: életem értelme, ha tévedésből is, eleve megszabattatott. Erős vagyok: már nem akarom viszonozni az'ütéseket. Erős vagyok a megszokásnak ellenállni és tudni, hogy állni az üt^t s utána visszatérni eredeti helyemre - ehhez több erő kell, mint megütni valakit. GIZELA SLAVXOVSKÁ: az úTEíórr Ütnak indulunk hát, . testvérem, ismét: só a szemünkben, tüske a talpunkban, s torkunkban nagy kövek. ítélet? Eltökéltség csupán. Menni. Megkísérteni a befejezetlent. TÖTH LÁSZLÓ fordításai KULISSZATITKOK / köztük a Hordnbal, a Krakatit, Az első csapat, a több kiadást megélt Történelmi görbe tükör, a Dasenka, a Barangolás Európában, a Meteor, a Betörők, bírák, bűvészek és társaik öregbítették a kiváló cseh humanista író magyar népszerűségét. Darabjai közül magyar színpadot kapott az Anya, s a legnagyobb sikerét a harmincegy esztendős korában, 1921-ben írt Rabló című bűbájos komédiájával aratta. 1978. VI. 6. Karel Capek karcolatai A két háború közti cseh irodalomnak vitathatatlanul Karéi Capek az egyik legnagyobb, külföldön legismertebb alakja. Noha Csehország megszállása és a háború nem találta életben — kevéssel a müncheni egyezmény megkötése után hunyt el tragikusan —, felismerve a hazáját is fenyegető veszedelmet, antifasiszta munkásságával do- minálóan írta be nevét nem csupán hazája, hanem az egész haladó szellemű világ irodalmának történetébe. A Harc a szalamandrákkal című fantasztikus regénye és az Anya című drámája szinte pro- féciás jóslattal figyelmeztettek a hitleri agresszióra. Színjátékában már nyomát sem leljük korábbi pesszimizmusának, s legnagyobb értéke, hogy a polgári humanistának mondott Capek nyíltan hirdeti benne az osztályharc szükségességét. Péterrel, az Anya egyik fiával, a szociális igazság és a világ forradalmasításának harcosával mondja ki a szerző, hogy az imperialisták támasztotta háborút a nép forradalmi tettei verik le. És ahogy a Fehér kór című színművében támadja az imperializmust, a RUR- ban — a „Rossum’s Universal Robots“ rövidítését jelzi színműve címe — a tőkés termelési rend fonákságait leplezi le. Árva Pál, a Rádiójournal prágai szerkesztője volt Capek első magyar fordítója. Regényei, elbeszélései és útirajzai 1948 óta a legkitűnőbb magyar fordításokban folyamatosan jelennek meg magyarul is, Magyar fordítók hosszú sorát — Hegedűs Adél, Hosszú Ferenc, Nádass József, Pándy Lajos, Rubin Péter, Szeberényi Lehel Szekeres György, 'fijth Tibor, Zádor András és Zádor Margit nevét találjuk köztünk — újabban, 1971-ben Mayer Judit egészítette ki A szenvedeimes kertész példásan szép tolmácsolásával, és néhány héttel ezelőtt jeleiíT meg Kulisszatitkok címmel ugyancsak az ő, az eredetivel teljesen egyenértékű átültetésében az immár klasszikusnak mondható cseh szépíró és publicista apró írásainak válogatása. M eglepő, hogy ezek a húszas és harmincas években írott, a cseh napilapok és folyóiratok hasábjain megjelent, az újság és filmkészítés kulisszatitkait szellőztető kis karcolatok mennyire megőrizték frisseségüket és aktualitásukat — annak ellenére, hogy azóta nem magánemberek, tőkések, bankosok és pártcsoportok a lapok tulajdono- . sait nem- ők szabják meg a filmek vonalát és a filmgyártás államosítása óta semmiféle tőkés vállalkozás, magánember nem szólhat bele a filmek készítésébe. Az apró írások maiságát és maradandóságát alighanem az biztosítja, hogy Capek mindig az embert állítja mondandója központjába. Az újság készítésénél a felelős és éjszakai szerkesztő, a szerkesztői titkár munkáját szemléli némi maliciózus gúnnyal, de nem titkolt csodálkozással is, mert szerinte nem kis dolog, hogyan születik meg naponta az újság rengeteg baj és gond, sok szaladgálás, locsogás, zűrzavar, kapkodás és összebonyolódott akadály, móka és véget nem érő gürcölés közepette. Figyelmét a politikai szerkesztő gondjai sem kerülik el, és kissé rosszmájúan, de találóan intézi el a kulturális szerkesztőséget, mondván, hogy „ami itt történik, nem is tartják igazi, becsületes újságírásnak. Inkább a lap dísze, az egyéniáégek afféle rezervá- ciója.“ A sportrovat szerkesztőiről látszólag már kíméletesebb « nézete, „férfias harcosságuk“ mintha lefegyverezné, tiszteli bátor optimizmusukat, lovagiasságukat, s miközben férfias 'erényeket emleget, nem vitás, hogy egy csepp kajánkodás bujkál itt a sorok között. Minden kajánkodás ellenére csodának tartja az újságot, hiszen naponta el kell készülnie, és meg kell jelennie akkor is, ha előző nap az égvilágon semmi sem történt, legfeljebb az, hogy „egy veszett macska megharapta a levélhordót, egy tudós macskaszérumot fedezett fel, Plymouthban vagy hol ki- lencfarkú macska született.“ Ugyanezzel a csipkelődő kedvvel és gunyoros modorral, de elnéző iróniával szedi le a keresztvizet a filmvilág embereiről, s mindazt, amit Az ötlettől a forgatókönyvig, vagy a Hogyan is készül hát a film című karcolatokban papírra vetett, tiszta telitalálat, hitele a lényegesen megváltozott körülmények között ma sem veszett el. A mulatságos kis . kötet harmadik fejezetében a színmű születésének titkaiba avat bele a szerző. Mint sokat tapasztalt színműíró személyes benyomásait közli azzal a sajátos iróniával, amelyet főleg a Betörők, birák, bűvészek és társaik, a Kínos történetek vagy a Történeti görbe tükör című köteteiben alkalmunk volt megismerni. A befejező ciklus (Könyvek és olvasók) ugyanúgy állja az idő próbáját, mint az előzőek „leleplezései“. A kulisszatitkok egyébként korántsem titkok, inkább szellemes ötletek, mosolyt fakasztó szellemes röppentyűk, amelyekkel a modern cseh irásművé- szetnek ez a bölcs humanistája megajándékozza az olvasót. EGRI VIKTOR (Madách, Bratislava, 1975)
