Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-23 / 21. szám
Az általános válság, amely átfogja az egész kapitalista világot, olyan méreteket ölt — s ezt maguk a kap'talista á’lamférfiak is beismerik — hogy az csak a 30-as évek hatalmas válságához hasonlítható. grendültek a kapitalista rend alappillérei. A va.jág megbénítja a gazdasági életet; a termelés csökkenéséhez, a munkanélküliség növekedéséhez vezet, és az infláció görbéje is folytonosan emelkedő irányt mutat. A monopóliumoknak a nagyobb nyereségért folytatott versengése egyre kegyetlenebbé válik. A Közös Piac és a NATO tagállamai között elmélyül a szakadék, az áthidalást szorgalmazó kísérletek sorozatosan kudarcba fulladnak, és az ellentétek újult erővel robbannak ki. A dolgozók vállára rakott nehéz terhek pedig az osztályharc kiéleződéséhez vezetnek. Egyre szembetűnőbb a kapitalizmus ingatag volta. Válság fenyegeti a burzsoá politikát, és veszélyezteti az erkölcs alapelveit is, aminek következtében emelkedik a bűnözés száma. A hatalomért folytatott küzdelem leggyakoribb velejárója a korrupció, megvesztegetések még a legmagasabb állami szervekben is sokszor előfordulnak. A Rudé právo külföldi tudósítóinak és levelezőinek jelenlései kiegészítik a kapitalista országok erkölcsének a képét. SEMMITŐL SEM RIAD VISSZA A megvesztegetésről a Lockheed társaság titkára kijelentette: „Mindenki űzi. így nevezik a játékot, a módszert, amely szerint kötik ma a kereskedelmi ügyleteket az egész világon. Miért lenne kivétel a Lockheed?“ Az USÁ-ban a megvesztegetés még szélesebb körben elterjedt. A bűnözők pénzelik a rendőrséget, a monopóliumok és a CIA megvesztegeti a chilei és az olasz politikusokat, egyaránt burjánzik a kereskedelem, a bankok, az építészet, a vasúti társaságok és a fegyverkezési ipar berkeiben. Még a szenátusi bizottság is megvesztegetéssel találta magát szemben, amikor kivizsgálta, hogy milyen szerepe volt a C!A-nak a külföldi politikusok előre kitervelt meggyilkolásában. A mai gazdasági korrupció nagyon bonyolult folyamat. Tükrözi például a monopoltőke és az állam szoros kapcsolatát. E kapcsolat megszilárdulását lehetővé teszi a szövetségi költségvetés, melynek jelentős részét a fegyverkezés költségeire fordítják. Állam- kölcsönt élvezhetnek azok a társasé gok, amelyek „fizetnek“. A Lockheed például 195 millió dolláros kölcsönt kapott az amerikai kormánytól, egy másik, ugyancsak fegyvereladási üzletekkel foglalkozó társaság, a Grumman, 200 millió dollárt tett zsebre az iráni—amerikai bankkonszerntől. Jack Anderson, washingtoni újságíró nemrég megírta: „A CIA évek óta mindent tudott a nemzetközi társaságok külföldi megvesztegetéseiről. A legfelsőbb közigazgatási és bírói szervek, valamint a hadügyminisztérium tudta, hogy a külföldi politikusokat rendszeresen megvesztegetik.“ Anderson azt is kijelentette, hogy a nemzetközi társaságok politikájának szokványos tartozéka a CIA-val való kapcsolatfenntartás. A kongresszus és a szövetségi végrehajtó hatalmi szervekben köteteket A NAGY HALAK KICSÚSZNAK A „botrány és kellemetlen ügy“ kifejezések az utóbbi években az olasz- országi lapok hasábjairól nem tűnnek el. pedig nemcsak holmi kis bosszantó eseteket fednek. 1969. december 12-én az egyik milánói bankban 16 személy meghalt és 100 súlyosan megsebesült egy bombarobbanás következtében. A rendőrség még nem fogta el és —■ minden jel szerint — nem is fogja kinyomozni a tettest. Ezzel megkezdődött a felderítetlen, de főleg büntetlenül hagyott — fasiszta színezetű — erőszaksorozat, amelyből az utóbbi időben több volt a kelleténél. A tragédia azáltal válik kellemetlenné, hogy az oka megmagyarázatlan marad. A kellemetlen ügyhöz nincs mindig szükség vérontásra és annak büntetlenül hagyására. Másért is folyik- a dollár, a megvásárlás díja. Nemrég az olajvállalkozók vesztegetési ügye váltott ki nagy felháborodást, mikor a szó szoros értelmében megvásárolták a kormány tagjait, akik azután „kijavították“ az olajbehozatal és -szükséglet adatait, hátráltatták az atomvillany- erőmű építését, olyannyira, hogy végül már az Állami StatisztikafeHivatal sem tudta, valójában hogyan is állnak a dolgok. Az ilyen esetekben legtöbbször közismertek a szereplők, megnevezik azt, aki a pénzt adja és a közvetítőt is, aki lebonyolítja az ügyletet „a feladó“ és a „címzett“ között, de nem nevezik meg azokat, akik tömik a zsebüket, mert ők a kormány tagjai, vagy vezető pártok képviselői. A parlamenti bizottság pedig — amelynek az ilyen mesterkedéseket le kellene lepleznie, és a bűnösöket az igazságszolgáltatás elé állítania — „védi“ őket, ahogy írja az egyik lap. Hiszen a parlamenti bízottá Ságokban a vezető pártok többségben vannak... A botrány kitörése után, amikor a nyilvánosság elé került, hogy a Lockheed amerikai repülőgépgyár 1970—71- ben Olaszországban több millió dollárt MESTERKEDÉSEK A GYÓGYSZERGYÁRTÁS A francia pénzügyminisztérium adóellenőrei a filmcsillagok, az énekesek, a kiskereskedők és a vállalkozók rémei. Charles Aznavour kijelentette, hogy miattuk szívesebben szerepel külföldön, és hanglemezre énekel. A kiskereskedők harci szövetsége, a CID- Unati állandó küzdelmet folytat az adófelügyelők ellen, és a kisvállalkozók ellenségeinek nevezi őket. A nagytőkések, pénzintézetek, börzék és ipari nagyvállalatok képviselői azonban teljesen hiányoznak a kereseti adókat sokallók közül. Ez nem véletlen. Nekik nincs okuk panaszkodni a pénzügyminisztériumra. Néhány lap felháborodását fejezte ki az utóbbi hetekben, mert a nagy francia és nemzetközi gyógyszergyártó és értékesítő vállalatok fondorlatos cselszövéseket szőnek, megkárosítva azokkal a francia állampolgárokat és az állami pénztárt. Bűncselekményeiket egyszerű elvekre alapozzák. A gyógyszer alapanyagául szolgáló nyersanyagot az adásvétel lebonyolítása előtt a felvásárló cég néhány hetes nyugat-európai „körútra“ küldi, s mire az visszatér eredeti rendeltetési helyére, már néhány száz százalékkal megdrágult, anélkül, hogy az áru nevén kívül valami is megváltozott volna rajta. Természetesen „a megdrágult“ nyersanyagból készült orvosság borsos áron kerül piacra. S ki fizet rá? A betegek, akiknek szükségük van a gyógyszerre, vagy az egyszerű francia polgár adójából létesített szociális biztosító. A nyersanyag eredeti és végleges ára közti különbségen pedig mint „becsületes“ gengszterekhez illik, osztozkodnak a .körút“ megszervezésén fáradozó cégek. A párizsi Patex társaság — a Vie A JÉGHEGYEK CSÚCSAI Az NSZK gazdasági és politikai életének felszínét jóformán naponta különböző kellemetlen ügyek és botrányok kavarják fel. Láthatóvá azonban csak „a jéghegyek csúcsai“ válnak, a botrányok bonyolult részletei a zavaros mélyvizekben láthatatlanul folynak le. Walrajj és Engelmann írók az utóbbi években néhány könyvükben részletezték a mammutkonszernek körüli botrányokat. Könyveik megjelenését bírósági tárgyalás követte, mert a nagytőkések nem sajnálják a pénzt intrikáik, adócsalásaik mesterkedéseit és a dolgozók cinikus kizsákmányolását leleplező kritika elnémítására. Az NSZK fekete botránykrónikájába legnagyobb betűkkel F. /. Strauss írta be nevét, főleg abban az időben, amikor szövetségi hadügyminiszter volt. 1972-ben W. Roth és l. Mathauser gyűjtötték össze Strauss botrányos tetteit a Fekete Könyv: Franz Josef Strauss című könyvükben. Többek között megemlítik a svájci Hispano Suiza cégnél rendelt több mint tízezer páhcélkocsi körüli botrányt. A megrendelésért 193 Viillió márka előleget fizettek ki, még a páncélkocsik prototípusának elkészítése előtt. Strauss „hírnevét“ öregbítette a Starfighter F 104 G típusú repülőgépek megvásárlásával felkavart botrány is. A gépeket a szakértő Stein- hoff generális véleménye ellenére a Lockheed cégtől vásárolták. Strauss a 66 gépre szóló rendelést 700-ra emelte enélkül, hogy legalább egy Starfightert kipróbáltak volna a levegőben. S most a Lockheed cég körüli botránnyal kapcsolatban Strauss neve újra felmerült. A Lockheed konszern volt Európa-szak- értő képviselője, Ernest F. Hauser ki- jejentette, a Lockheed 16 millió dollárt fizetett ki egy nyugatnémet politikai pártnak, hogy támogassa a sugárhajtású katonai repülőgépek vásárlása iránti „érdeklődést“. A szövetségi sajtó tesznek ki a megvesztegetésekről szóló akták. A Pentagon-botrány az utóbbi évek legnagyobb politikai korrupciójának leleplezése volt. A Pentagon-okmányok fényt derítettek arra, hogy az amerikai hadigépezet valójában miért hengerelte le barbár módon Indokínát. Rávilágítottak a vietnami háború osztályjellegére és arra, hogy a háború az amerikai imperializmus vállalkozása volt, mert az amerikai monopóliumoknak, szükségük volt az indokínai gazdasági és katonai támaszpontokra a Szovjetunió és az ázsiai felszabadító mozgalmak ellen. Az öt egymást követő amerikai elnök mást bizonygatott a népnek. Másik Ilyen példa a közismert Wa- tergate-ügy. A közelmúltban látott napvilágot a Washington Post két riporterének az Utolsó napok című könyve. A szerzők Nixon elnöksége utolsó időszakát ábrázolják: Nixon elnök nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, önfizetett ki olyan személyeknek, akik aztán „elintézték“ a Hercules C 130 típusú repülőgépek megvételét, a bűnösök megmentése érdekében a kártyákat annak rendje és módja szerint megkeverték. Gyanúba keveredett két volt honvédelmi miniszter, számos magas rangú katonatiszt, sőt az Olaszországban nem létező társaságok is. melyek lényegében a Lockheed messzire elérő ujjai voltak. S a társaság képviselői kellő időben nyomtalanul eltűntek, csak egyetlenegy ügyvédet sikerült börtönbe juttatni. Többek között eltűnt az állami társaság elnöke, Fin- meca Grociani családostul, a pénzzel és az ékszerekkel együtt. Luigi Gui egykori hadügyminiszter visszautasította a kormányban való részvételt azzal az indoklással, hogy magánemberként jobban védekezhet az esetleges vádaskodások ellen. Mario Tanassi, egy másik szociáldemokrata is minden vádat visszautasított. Az érem egyik oldalán azt látjuk, KÖRÜL-----------------------Ou vriere lap állítása szerint — vitaminkészítményeihez a nyersanyagot a Roussel-U claj konzsernnél vásárolja, aniely Párizsnak ugyanabban a körzetében van, mint a Patex. De naiv ember az, aki úgy képzeli, hogy a nyersanyagot teherautóra rakják és átszállítják az alig 50 kilométernyire levő Patex gyárba. Nem. Antwerpenen, Hamburgon, Génjén, Monté Carlón keresztül vezet az út. Az árun semmi sem változik, csak az ára emelkedik 340 százalékkal, mire visszatér Párizsba. Miért csinálják ezt a Patex urai? A válasz egyszerű. A végtermék árának emelését a nyersanyag árának magasságával indokolják. Az árkülönbségen pedig csendben és baráti alapon osztozkodnak a külföldi „munkatársak“. Sőt mi több, a genfi, állomás je- lehtős összeg illegális külföldre való hírei szerint ez a párt a Kereszténydemokrata Unió volt. Nemrég a hesseni tartományi parlamentben a kereszténydemokrata ellenzék, kihasználva a hesseni tartományi bank botrányos ügyét, bizalmatlansági indítványt tett Osswald miniszterelnök ellen. Felelőssé teszi őt azért, hogy a Helaba tartományi bank az iHB beruházási és kereskedelmi banktól — amelynek 800 millió márka vesztesége van — hatalmas összeget kapott. A Szövetségi Gyűlés különleges bizottsága már hosszabb ideje foglalkozik a Steiner-féle megvesztegetési botránnyal. Ez az ügy fényes bizonyítéka annak, hogy a burzsoá államokban milyen furcsán értelmezik a parlamenti demokráciát. Steiner, a CDU képviselője azt állította, hogy az SPD egyik megbízottjától, Wiehnandtól 50 000 márka megvesztegetést kapott. Ezért az összegért az SPD-vel együtt bizalmat kellett volna szavaznia a volt kangyilkosságról beszélt, kételkedni kezdett elméje épségében, és hangosan beszélt a Fehér Ház falán függő képekhez. Ilyen és hasonló pikáns történetekkel fűszerezték munkájukat. Lényegében ők is, mint annyian mások, a Watergate-ügyet néhány nem egészen beszámítható egyén művének és a politikai megvesztegetés egyik megnyilvánulási formájának tekintik, ami a rendszer természetes szüleménye. A választások és egyes személyek eltávolítása aligha változtatja meg a helyzetet. Gora Vida amerikai író helyesen szögezte le: „Ha a föld tulajdonosa ugyanaz marad, a problémák is ugyanazok maradnak...“ Ehhez hozzátehetjük: a megvesztegetés azonban változik, vagyis növekszik — ezt igazolják az utóbbi hónapok eseményei. A monopóliumok nyereségének emelését biztosító gépezet, azaz a korrupció, másként nem is létezhet. Washington MILOS KREJCÍ hogy — kétségen felül — ma nagyon divatos a megvesztegetés, ebből épülnek a tengerparti luxusvillák kikötőkkel, és a magánhelikopterek (melyeken szükség esetén könnyű eltűnni) részére a repülőterek. Aztárt következik a botrány, a sajtónak van mivel foglalkoznia, a nagy halak eltűnnek, a hálóban esetleg egy-két jelentéktelen szereplő akad fenn. majd minden zaj elül és síri csend támad. Lássuk az érem másik oldalát: még egyetlen botrányt sem vizsgáltak ki és nem zártak le. Az érdeklődés mindig az újabb botrány felé fordul, új nevek tűnnek fel, a régiek pedig feledésbe merülnek, s az élet megy tovább. A kormány vagy a parlament tagjai körül kirobbant botrányok túlságosan nagy port kavarnak, ilyenkor a kényes esetet kezébe veszi az a bizonyos parlamenti bizottság, és az ügy ad acta kerül. S ezekben a botrányokban ez a legbotrányosabb. Róma LADISLAV ZAJÍCEK kivitelét teszi lehetővé, ami ellen a vámhivatalnak sem lehet kifogása. A francia sajtó szerint ezek a csendes bűncselekmények mostanában nagyon elharapództak. Számtalan esetet lepleztek le, amelyekbe belekeveredtek a nagy francia és nemzetközi gyógyszer-, valamint vegyi konszernek. Külön figyelemre méltó tény, de a francia adófizetőknek nehezen lenyelhető keserű pirula, hogy a minden hájjal megkent, sasszemű adó- és vámellenőrök hirtelen megvakulnak, ha a fehérgalléros gengszterekkel találkoznak. A kisiparosokat és a művészeket az úgynevezett „kis halakat“ álmukban is ijesztgető sajtócápa szintén szelíd, sáros ponttyá változik az „urak“ láttán. A gyógyszergyártásban nagy haszonnal működő maffiát azonban eddig még nem vonta felelősségre senki. Párizs ZDENEK PORYBNY i cellárnak, W. Brandtnak. Az állítás valódiságát nem lehetett bebizonyítani, de az ellenzéki pártok, a CDU/CSU néhány hónapra remek ütőkártyát kaptak a kezükbe. A politikai harcban a CDU/CSU vezetői az úgynevezett Guil- laume kémüggyel is igyekeztek W. Brandt tekintélyét csorbítani és hitelét rontani. A nagy építővállalatok fénykorának hanyatlása miatt gyakoriak a velük kapcsolatos botrányok. Az ádáz nyereséghajszában sok vállalkozó az utóbbi években meggondolatlan lakásépítkezésekbe, sőt lakónegyedek építésébe kezdett. A különböző bankoktól kapott kölcsönöket azonban nem képesek törleszteni, mert a magas lakbérű luxuslakások iránt nincs érdeklődés. így a sok kis „építő takarékbetétes“, aki az építkezéshez nagy előlegeket adott, elvesztette a pénzét. Bonn MIKOSLAV RUBIN iíl CÉHÉ TÁRSADALOM
