Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-23 / 21. szám
ÚJSZO A lengyel parasztzenekar száz éve Lengyelországban igen népszerű a Karol Namyslowskiról elnevezett parasztzenekar, amely nemsokára fennállásának századik évfordulóját fogja ünnepelni. A „parasztzenekar“ meghatározás itt egyébként nem osztályértelmű, hanem ugyanarról a tőről fakad, mint a bartóki „parasztzene“ fogalma. A zenekar műsorán jellegzetes falusi, paraszti dalok és táncok szerepelnek. karol Namyslowski 1881-ben alapította ezt a maga nemében egyedülálló zenekart, amely művészi feldolgozásban adja elő elsősorban a zamosci és lublini vidék népzenéjét. Nagy múltra tekinthet vissza a Parasztzenekár, amelyet alapítója, majd fia, Stanislaw személyesen vezetett egészen 1963-ig. A fellépéseket egyszerűen képtelenség összeszámolni. A zenekar összetétele stabil, a hangszerek nemegyszer apáról fiúra vándorolnak. A Parasztzenekar legfőbb gondja az évek során kialakított, népi jellegű, művészien csiszolt stílus megőrzése; az újabb szerzeményekben ugyanis az együttes interpretációs lehetőségei nem any- nyira gazdagok és érdekesek, mint a hagyományos repertoárban. A hatalmas kifejező erejű, nemes, tiszta és tömör hangzású zenekar muzsikálásának páratlan íze van, a zenészek lelkesen, tüzesen, de precizitással játszanak, a remekül összeválogatott szólóénekesek — a mikrofonok alkalmazása ellenére — megőrizték a hanggal való bánás ma már oly ritkán fellelhető természetességét. A régi hangszereket át lehet adni a múzeumoknak, a falusi építőművészet legszebb emlékeit skanzenekbe gyűjteni — a paraszti zene azonban továbbra is eleven. ami többek között a zamosci Karol Namyslowski Parasztzenekar, e nagyérdemű és magas művészi színvonalon álló együttes érdeme. Az ursusi kultúrház érdekes munkája Az Ursusi Gépgyár Munkásszínpadának tagjai a Képzőművészeti Akadémia növendékeivel közösen készítették elő a varsói közönség számára a „Dalok és versek estéjét“. A Varsó környéki Ursus kul- túrházban létesített „Dal-Laboratórium“ zenészei együttműködnek* az élvonalbeli varsói zeneszerzőkkel, majd a közösen kidolgozott dalokat a kultúrházi premiereken mutatják be, ahol a közönség „szavazással“ választja ki a legjobbakat. Az ilyen színvonalű munka csakis olyan légkörben lehetséges, amely kedvez a műkedvelők tehetsége és érdeklődése fejlesztésének. Már hosszú évek óta ilyen légkör uralkodik az „Ursus“ Gépgyárban, amelynek termékeit, a híres Ursus-traktorokat a világ sok országában ismerik és becsülik. 1976 V. 23. Az üzemi kultúrház 1949 óta áll fenn. A kulturális propaganda ék nevelés kérdései az üzemben már régóta éppoly fontosaknak minősülnek, mint a szociális problémák. Jelenleg az. ursusi kultúrház sok amatőrje, s számos itteni rendezvény veheti fel a versenyt a hivatásos művészekkel és rendezvényekkel. Az „Ursus“ Gépgyár kultúrott- honában azonban nemcsak művészeti tevékenység, hanem élénk kultúrpropaganda is folyik. A számadatok igazolják, mennyire szükséges és népszerű ez a munka. A havonta tartott Kultúregye- tem előadásain az elmúlt évben 500 hallgató vett részt, a „Traktorral a világ körül“ klub találkozóin 1800 személy, az üzemi könyvtárat 4000 'állandó olvasó veszi igénybe, az amatőr művész- együtteseknek 310 tagja van, a Tudományos és Művelődési Klub hét szekciójában pedig 400 fő tevékenykedik. Több tucatnyian vannak az egyéb klubok tagjai: ide tartozik például az Érdekes Technika és Tudomány Klubja, a foto- amatőr-klub, a képzőművészeti, zenei klub és az idősek „Arany Kor Klubja“. KAZ1MIERZ ZÁRAWSK1 ¥1 TÓTH LÁSZLÓ; KULCSÁR FERENC: Öt réteg Madár-képlet I. ELVONATKOZTATOTT TÁJ HOLDTÖLTEKOR Medrébe kövült patak: pengeél. Halak szárnycsapásai között az erdő. A dombról a kis fakápolnát egy szem az űrbe lőtte fel. Valaki elindult s most járni tanul az arca mögött. II. KULCSÁRNAK A nyelv^ógáról, mondod, a vers önsúlyától lecsöppen? De jó földbe hullik-e, mely befogadja rejtett magjait föltáplálni vele? III. SZÉTÁGAZÓ abban a Megismert faluban az a Meismerhető harang forog forog elforog és visszaforog huszonnégy óra alatt saját tengelye körül és reggel és délben és este abban a Megismert faluban az a Megismerhető harang arcodnak mindig egy másik mindig egy ismeretlen oldalára veti árnyékát IV. VARGÁNAK Lassan megöregszünk hát mi is, a harmincon még jóval innen. Tollafosztott madár, didereg a vers csontos tenyerünkben. V. HASONLATOS Az előbb még megakadt, akár ha vers lenne, a rímek gallyain. Partjai nélkül most leginkább két égre tárt korhoz, vagy egy kiáltáshoz hasonlatos. A madár dolgozik reggel óta a költőt ki nem áHja, házat emel, bár megremeg villám alatt fája koronája. I A költő dolgozik, vakulásig 0 hazát emel fel telhetetlen, ablakában féreg hadonászik, dolgozik mégis vakulásig. A madár dalol, kikelésben drága telhetetlen, hajol űrig, zúgna, fogja képlet, mint igézet, fogja nagyság: ölhöz, szájhoz az igazság. Madár-költő épít. Gyilkos Kelemen tanácsot ad: az élet meztelen. Meszet adjál, gallyat, sarat, sarat - madár-költő végre babért arat. És'dolgozik, új falat, a költő házat emel. Ragyog a mű, tompa, tapsot érdemel, és Mű a költő, sejti, késsel várják, de kivégzését szendén elodázzák. Megközelítések D. I. Önarcképéhez 1 (Antinéi madár röpül szélsírású kertem körül, nyilall föl-bé kis házamba, emelint bé kis hazámba. Gyors madárraj villogással, nagy hegyi szél csillogással dúlt Antiné surrog itt, rajokban ménkők verdesik.) 2 (Arkangyalok kerekednek, kélnek útra, dús hegyeknek nekivágnak - hosszan élnek, s amíg élnek, égnek, égnek. Tündérkednek, borzalomra, verődnek irgalomba, s fehér jégkor-éjszakában fészkelnek fehérlő magányban.) 3 (Tenger nem óvja - tenger védi Virágtigris, nézi-nézi növényszemmel emberségünk, zöld-kék lángjain égünk égünk. Fehér hattyú, a vadra les. Fekete kan, kéz közt kezes. Zöld bajuszú, zöld szemű, rettenetes hold-ékszerű.) 4 (Naptól kígyós Zöld haja honi növények hajlama. Fájó szája csönddel híres, ő a rodúd-szellem: lépdes hétcsizmásan, ingerülten, teljes bűnben elmerülten.) BÄRCZI ISTVÁN; Hócsont Hajtókámon még élő virág van ORIANA FALLACINAK No de ilyen csendet! Kilépek a hajnalba, figyelek, leskelődöm: A Cupaloy immár a földben, csak a fény-szú sereges surrogása — koporsólécei huppannak az éjnek. fivéreid a Holdról integetnek. S hó, hó! Hócsont! Fehér zománca villog: koponya, végtag, borda. már rrfbg sem látod apád öreg fáit, Megérinti egy napból szökött szikra, s rettenve visszahőköl. elbűvöltek botor égi tettek. Itt fekszik kiterítve, ágyékán bokor-szőrzet, haja galambősz erdő. - És mégis: veled tartok Oriana, Cipeli halva is épület-érméit, rojtos szélű kazal-jelvényeit a nyárnak. hiúba vacog bennem az ember: Csak az ég mordul rá behemót zuhanással, szakadó hó-rögükkel. hajtókámon még élő virág van, Csak az ég siratja fehér papírvirággal, hófehér krizantémfnal. de elérlek rozoga szekeremmel. Susil Weerarathna felvétele
