Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-23 / 21. szám
K orunknak fontos jellegzetessége, hogy hallatlanul gyorsan fejlődik a tudomány, amely a növekvő termelőerők hatalmas anyagi bázisára és a tudósok óriási szellemi potenciáljára támaszkodik. Soha nem volt még a tudomány Ilyen sokoldalú, szerteágazó, soha nem hárult rá ilyen óriási szerep és felelősség, mint a kapitalizmus bukásának és a szocializmusba való átmenetnek a korában, a kommunista társadalom felépítésének korában. A marxizmus—leninizmus létrejöttével és fejlődésével, a tömegek társadalmi harcába való győzelmes behatolásával elkezdődött a világ radikális átalakítása, s ezzel együtt megváltozott a tudomány helyzete és szerepe is. A teremtő munka nagyszerű teljesítményeiben megtestesülő emberi géniusz egyre tágítja a megismerés határát. A civilizáció története egyet jelent a tudomány fejlődésével is, azzal, hogy a tudomány a jelenségek mind nagyobb körét képes átfogni, egyre mélyebben hatol be a természet titkaiba, egyre jobban megismeri a társadalom fejlődésének objektív törvényszerűségeit, és egyre nagyobb hatással van a termelési, a társadalmi és a szellemi folyamatokra. A szovjet tudósok elkötelezték magukat, hogy részt vesznek az életnek a szocializmus és a kommunizmus elvei alapján való átalakításában. A szovjet tudománynak óriási erőforrása, hogy szerves kapcsolatban van az új társadalom felépítésének ügyével. „A szocializmus és a tudomány elválaszthatatlan egymástól, és az egyik tényezője a szocializmus győzelmének — mondta L. I. Brezsnyev. — Csak a szocializmus tette lehetővé, hogy a tudomány vívmányait a nép érdekében használjuk fel, hogy felszabaduljanak azok az alkotó potenciák és tehetségek, amelyekben minden nép bővelkedik. És csak a természet- és a társadalomtudomány legújabb eredményeire támaszkodva építhetjük sikeresen a szocializmust és a kommunizmust." A SZOVJETHATALOM ÉVEI alatt felnőttek a munkás, és parasztszármazású tudósok új generációi, kiépült a tudományos bázis megkülönböztethető önálló pozícióik is. Az alaptudomány előkészíti a terepet a tudományos-technikai forradalom fejlődése számára. így volt ez a múltban, s az alaptudomány ugyanilyen forradalmasító szerepet játszik ma is. Ezért, ha azt akarjuk, ha azon munkálkodunk, hogy győztesként kerüljünk ki a kapitalista "világgal folytatott tudományos-technikai versehyből, ezután is ahhoz a fő irányvonalhoz kell tartanunk magunkat, hogy még intenzívebben fejlesszük az alaptudományokat, szorosan összekapcsoljuk őket az alkalmazott tudományokkal és az anyagi termeléssel. A kommunizmus felé való haladásunk lényege véleményünk szerint az, hogy mélyrehatóan átalakítjuk a szovjet társadalom életének minden oldalát a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján. Az SZKP XXIV. kongresszusa ebből kiindulva szabta meg azt a történelmi fontosságú feladatot, hogy szervesen egyesítsük a tudományos-technikai forradalom vívmányait a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel, fejlesszük a tudomány és a termelés ösz- szekapcsolásának azokat a formáit, amelyeket már a szocializmus hozott létre. Ma nehéz elképzelnünk minden részletében, milyen nagyszerű távlatok nyílnak meg a tudomány előtt a szocialista társadalomban már a közeljövőben. Nincs messze az idő, amikor ' domány felfedi a természet sok olyan titkát. Jk megfejtése lehetővé teszi súlyos betegségek leküzdését, a földművelés és az állattenyésztés hozamának rohamos növelését, a kiváló minőségű élelmiszerek és ipari nyersanyagok bőségének biztosítását. Oj energiaforrások felfedezése és alkalmazása, új műanyagok előállítása, munkafolyamatok automatizálása és műveletek gépesítése, közlekedési és hírközlési eszközök átalakítása révén a tudomány a mi társadalmunkban lényegesen megkönnyíti az emberek munkáját, amely egyre inkább alkotó jellegűvé válik mint az ember legfőbb szükséglete. Tovább inten- zifikálódik a föld méhének és a világóceánnak a felderítése és hasznosítása. Az ember szolgálatába állítjuk az űrhajózás eredményeit, gondoskodunk a természeti környezet védelméről. Az ember, a természet és felelősségét, hogy a népgazdaság irányítiKban széles körben alkalmazzuk a tudományos módszereket. , Hatodszor, a tudományos-technikai forradalom a tudományt az anyagi és a szellemi kultúra aktíván ható elemévé teszi. Nemcsak megváltoztatta a termelés jellegét, hanem egvre nagyobb hatással van a társadalmi viszonyok tökéletesítésére is. Ez mindenekelőtt a társadalmi munka jellegének megváltozásában nyilvánul meg. A komplex gépesítés és az automatizálás maximális gyorsításának eredményeképpen a munka mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a mérnöki-technikusi munka válfajává válik. Ma már a gyakorlati megoldása van folyamatban a társadalmi fejlődés olyan feladatainak, mint a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka, a munkásosztály és a parasztság közti lényeges különbségek megszüntetése, s gyakorlatilag el fogjuk érni azt is, hogy a szocializmus országának valamennyi állampolgára az osztály nélküli kommunista társadalom dolgozója lesz. Ebben az irányban fejlődik a szovjet társadalom struktúrája. Az antagonisztikus, kizsákmányoló társadalomban a tudományos-tedinikai forradalom eredményei és következményei fölöttébb ellentmondásosak, megsok. szorozzák a kapitalista termelés negatívumait. A TÁRSADALMI VISZONYOK szocialista átalakítása viszont a tudományos-technikai haladást tudatosan tervezett és ellenőrzött folyamattá teszi, amelynek végső célja az egész társadalomnak, a társadalom minden egyes tagjának boldogulása, az egyén sokoldalú fejlődése. Igazolódtak Lenin szavai, hogy „csupán a szocializmus szabadítja meg a tudományt burzsoá béklyóitól, a tőke rabigájától, a piszkos tőkés profithajhászás érdekeinek rabságából". A szocializmus olyan gyors ütemű építést tett lehetővé, hogy a Szovjetunió az egész világot ámulatba ejtő tudományos-technikai győzelmeket tudott kivívni. A tudomány és a technika gyors fejlődése eredményeképpen országunk elsőként alkalmazta béSzergej Trapeznyikov: nemcsak a hagyományos kulturális központokban, hanem több egykori peremvidéken is, az új ipari és mezőgazdasági körzetekben. A szovjet tudomány ennek eredményeként magas színvonalra emelkedett, felbecsülhetetlenül nagy szerepet játszott az ország átalakításában, nagy része volt abban, hogy a Szovjetunió óriási anyagi és szellemi jjotenciállal rendelkező, magas fejlettségű hatalommá vált, amely becsülettel helytállt a fasizmussal folytatott küzdelem-, ben. A szovjet tudomány sikerei közismertek. Számos modern tudományágban vezető szerepet játszik, világszerte elismerést szerzett... A mai történelmi korszakban a nagy tudományos- technikai forradalom mélyreható átalakulásokat idéz elő a termelési szférában és a társadalmi életben. Minden újabb nagy tudományos győzelemmel tovább növekszik a tudomány hatása a társadalom életére, gyorSui a műszaki és a társadalmi haladás üteme. A társadalomnak nem először van dolga a tudományt és a technikát forradalmasító változásokkal, de minden előbbi ilyen változás Jóval kisebb volt. A tudomány egyre inkább hatalmas termelőerővé válik. „Ha a termelési folyamat a tudomány alkalmazásává válik — írta Marx —, akkor a tudomány, ellenkezőleg, a termelési folyamat tényezőjévé, úgyszólván funkciójává lesz." Marx tudományos prognózisa rendkívül pontos. A szocializmusban egyre céltudatosabban folynak a tudományos kutatások, biztosítják a műszaki haladás új forrásainak felfedezését, feltárják az új lehetőségeket, amelyekkel tovább növelhető a termelés, a termelékenység, s szakadatlanul emelhető a nép anyagi és kulturális életszínvonala. A szovjet természettudósok sokat tettek a termelőerők fejlesztéséért, a Szovjetunió védelmi képességének növeléséért, a természet elemi erőinek legyőzéséért, a szocializmus és a kommunizmus anyagitechnikai bázisának megteremtéséért. A humán tudományág művelői, mindenekelőtt a társadalomtudósok fontos szerepet játszottak a szocialista építéssel, az új ember nevelésével kapcsolatos tapasztalatok általánosításában, a nép kommunista világnézetének formálásában. Napjainkban már eléggé tisztán látjuk a tudomány törvényszerűségeit és irányait. Ma nem beszélhetünk általában a tudományról, látnunk kell a tudomány két fő szféráját: az alapkutatásokat és az alkalmazott kutatásokat. Ez a két fő szféra még a közelmúltban sem határolódott el egymástól világosan, könnyen megfért egy fedél alatt, ma viszont már mindkettő teljesen önállóan funkcionálhat. 1978. V. 23. AZ ALAPTUDOMÁNY, vagy ahogy még nevezik, a „tiszta tudomány" nem mindig veri nagydobra, hogy milyen hatalmas erő feszül benne, milyen vonzó szépség birtokosa, szerényen meghúzódik a laboratóriumi kísérletek „titkos zugaiban". Ezért gondos figyelemre van szükség, Időt és türelmet igényel. De amikor ez a hatalmas erő beáramlik a társadalmi fejlődésbe, felfedi titkait, az emberiség rögtön érzékeli csodálatos nagyságát és lenyűgöző dinamizmusát. Az alkalmazott tudomány mindig szem előtt, mindig akcióban van, alkalmazott formában' látjuk. És mert tulajdonképpen az anyagi termelés szférájában fejlődik, eredményei láthatók és érzékelhetők. Az alkalmazott tudomány materializálja az elméletet, gyorsítja a felfedezések termelésben való alkalmazását, és ezzel elősegíti a tudományos-technikai haladást. De bármennyire hatékony is az alkalmazott tudomány, az elsőbbség az alaptudományt illeti. Ez a két fő terület természetesen szerves kapcsolatban van egymással. De azért vannak világosan ura és barátja, a társadalmi élet formálója, a tudomány révén még hatalmasabbá válik. A TUDOMÁNY ÉS A TERMELÉS kapcsolata annyira erősödik, a tudomány annyira nyilvánvalóan közvetlen termelőerővé válik, hogy erősen megingott, és talán szerte is foszlott az a vélemény, amely szerint túlságosan nagy távolság választja el a tudományt a kézzelfogható gyakorlati hasznosságtól. De hiba lenne, ha most a másik végletbe esnénk, s eltúloznánk a tudomány utilitárius jelentőségét az elmélet rovására. Ha azt elemezzük, hogy milyen a tudomány és a szoéialista termelés kapcsolata a jelenkori tudományos-technikai forradalom körülményei között, ennek a problémának a következő főbb aspektusait különböztethetjük meg. Először, a legújabb tudományos felfedezések alapján tökéletesebb technológiai folyamatok alakultak ki, egész iparágak születtek, az anyagi termelés új ágai keletkeztek. A tudomány eredményei alapján végrehajtjuk valamennyi népgazdasági ág rekonstrukcióját, ami megváltoztatja a munka jellegét, növeli kulturáltságát és termékenységét. A termelés fejlődése viszont mind újabb gyakorlati feladatokat ró a tudományra. A tudomány és a termelés tehát egymást gazdagítja, és ez a kölcsönhatás is szervesen beilleszkedik a természetre gyakorolt befolyásunk egységes komplexumába mint a jelenkori tudományos-technikai forradalom egyik jellemző sajátossága. Másodszor, a tudotaányos-technikai forradalom hallatlanul megrövidíti azt az időt, amely a tudományos felfedezésektől gyakorlati alkalmazásukig eltelik. A fényképezés elvének realizálásához több mint egy évszázadra volt szükség, a távbeszélő felfedezésétől a gyakorlati alkalmazásig több mint ötven év telt el, majd a rádió esetében több mint harminc esztendő kellett, ezzel szemben a rádiőlokáció 15 év alatt, a televízió 12 év alatt, a tranzisztor 5 év alatt, az integrált áramkör mindössze 3 év alatt jutott el a felfedezéstől a megvalósulásig. És ez az idő tovább rövidül, vagyis egyre csökken a távolság a tudományos kutatás és a konstruktőri, technológiai munkálatok, majd a termelésben való alkalmazás között. A tudományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazása igen fontos feltétele a termelés és az egész társadalmi élet haladásának. Harmadszor, a tudományos munka mindikább behatol az anyagi termelés szférájába, szaporodnak a tudományos laboratóriumok és intézetek az iparban és a mezőgazdaságban, s ezzel együtt növekszik a tudományos dolgozók és szakemberek aránya valamennyi népgazdasági ágban. A tudomány a dolgozó emberek mind szélesebb köré számára lesz hozzáférhetővé. A tudomány és a termelés egymáshoz való közeledése eredményeképpen gyorsul a tudományostechnikai haladás üteme. Negyedszer, egyre erősödik a tudományok kapcsolata, olyan tudományágaké is, amelyek a múltban nem érintkeztek, vagy laza kapcsolatban voltak egymással. A tudomány potenciáit sokszorosra növeli sok ágazat egymásba hatolása, egymásra hatása, ami elkerülhetetlenül következik a természeti jelenségek kölcsönös összefüggéséből, az anyagi világ egységéből. Ötödször, a. tudomány egyre inkább behatol az államigazgatás és a gazdasági irányítás minden szférájába. Az SZKP az államot és a társadalmat irányító tevékenységében a tudomány szilárd alapjára helyezi a társadalmi- gazdasági folyamatok irányítását. A szocializmusban ez a társadalmi fejlődés egyik igen fontos törvényszerűsége. Növeli a tudósok szerepét kés célra az atomenergiát, elsőként jutott ki a világűrbe. a legfejlettebb tudományos-technikai alapokra helyezte a gazdaságot, lelkesen, odaadással és forradalmi lendülettel fejlesztette a népművelést, a kultúrát, a közoktatást, a szakemberek tömegeit képezte ki a népgazdaság valamennyi ága számára. A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom az egész nép ügye, a párt és a kormány állandó gondolkodásának a tárgya, a kommunizmusért vívott harc egyik döntő arcvonalszakasza. A szovjet nép nem sajnálja az erőt és az anyagi eszközöket a tudomány további fejlesztésére áldozni. A tudósok jól tudják, thogy a nép, a párt és a kormány mindenben támogatja munkásságukat. A tudományos-technikai forradalom szakadatlan fejlesztése a dolognak csak egyik oldala. A másik oldal az, hogy a tudományos-technikai haladás ma sincs elszigetelve a társadalmi élettől, szoros kapcsolatban van a társadalmi haladással. A tudományos kommunizmus megalapítói elsőkként mutatták ki, hogy a tudományos-technikai haladás szerves kapcsolatban van egymással. Tisztán látták azt is, hogy a tudományos-technikai változások előmozdítják azoknak a társadalmi-politikai erőknek az ébredését és kialakulását, amelyek végrehajtják a kapitalizmuson a történelem igazságos ítéletét, hogy megszabadítsák az emberiséget a rabszolgaságtól és az erőszaktól. Ezt a tudományos megállapítást az élet igazolja. Csak egyetlen osztály van, a munkásosztály, amely valamennyi progresszív erőre támaszkodva el tudja érni, hogy a technikai haladás a társadalmi haladást, a dolgozóknak a kizsákmányolástól és elnyomástól való megszabadítását szolgálja. Ugyanakkor, mint Engels írta, „minél kíméletlenebből és elfogulatla- nabbul jár el a tudomány, annál inkább összhangban áll a munkások érdekeivel és törekvéseivel". A munkásosztály a legszervezettebb, legforradalmibb, győzelmes osztály. . A történelem szemléltetően megmutatta, hogy a nagy tudományos-technikai változások előmozdították a társadalmi forradalmakat. A TÁRSADALMI FORRADALMAK viszont hallatlanul meggyorsították a tudományostechnikai haladást és a társadalom további mélyreható átalakítását. Az első forradalmi tudományos-technikai változás, a gőz energiájának hasznosítása, egyes európai országokban forradalmasította a burzsoá társadalom gazdasági bázisát, más országokban meggyorsította a polgári forradalmak fejlődését, amelyek a feudalizmus összeomlásával és a burzsoázia uralmának megszilárdulásával végződtek. Ugyanakkor ez az alapban végbement társadalmi-gazdasági forradalom is közrejátszott abban, hogy létrejött az új, legerősebb osztály, a proletariátus — a burzsoázia sírásója. A második forradalmi-tudományos-technikai változás, amely a villamos energia hasznosításán alapult, elősegítette, hogy az imperializmus korszakában világméretekben megérjenek a szocialista típusú társadalmi forradalom anyagi előfeltételei. Hallatlanul meggyorsította a szocialista termelési viszonyok fejlődését előbb egy országban, majd a világ több más országában is, ahol a proletariátus becsülettel teljesítette felszabadító küldetését. Ma a harmadik, legnagyobb szabású tudományostechnikai forradalom korában vagyunk, amely az alomenergiának és a termelés komplex automatizálásának alapján megy végbe. (A tanulmány befejező részét egy hét múlva közöijükj TUDnMNVKMNUNDMS
