Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-16 / 20. szám

ÚJ szú

>

i

N

ég

yen beszélgettünk a XV. párt- kongresszus tanácskozásának egyik szünetében, amikor elénk toppant: Borsányi Lajos, Ma- rianské Láznéból, vagy ha jobban hangzik: Királyrévből. Hallottam, magyarul beszélnek .. .*

Kézfogás közben a kezére tekintettem Abban a pillanatban észrevette, s úgy reagált, mint a higany. „Munkáskéz, a beszéden kívül mindent tud ...“ Gyors mozdulattal oly természetesen nyúitotta elénk jobbját, hogy derűt fakasztott. ,flekem két otthonom van, meg egy hazám." Ragyog a szeme, buzog belőle a jókedv. „Szeretnék galántaiakkal találkozni."

— Vedd úgy, hogy már a járásban jársz, mondja Sterba József; — Sók- szelőcei vagyok, egy kicsit ismerem a járást. Mi érdekel?

— Minden, hiszen ott születtem.

A chebi kommunisták küldték a pártkongresszusra. Mivel érdemelte ki ezt a bizalmat?

— Ezt másoktól kell megkérdeznie.

Václav Burian több mint két évtizedet tanított egy As melletti kis faluban. Öröm hallgatni, amikor beszél.« Szavaiból derű, bizakodás árad. Végtelen szeretettel beszél szülőföldjéről, a határvidéken élő emberekről. 1969 tavaszán a kommunisták bizalma emelte a járás élére.

— Vezető titkárnak szólítanak, de továbbra is kommunista pedagógusnak érzem magam. Azelőtt egy iskola pedagóguskollektíváját irányítottam, ma a pártmunkáért, egy járásért felelek. Emberekkel dolgozom, szükképeztek kivételt. Három évig minden reggel csak tejet és kenyeret kaptam, s csak lustának szólítottak. Kaptam pofont a segédtől, a mestertől, s amikor édesapámnak panaszkodtam, azt felelte: ki kell bírnod, ha azt akarod, hogy ember legyen belőled."

Kibírta, de amint letelt a három év, rögtön hazament. Az asztalosszakmát szülőfalujában Morvái Béla asztalostól sajátította el. ,Nagyon jó ember volt. Mondtam neki, Béla bácsi, ne kém van segédlevelem, de jóformán semmit sem tudok — három évig szolgalegény voltam Blazseknál. Most már szeretnék mindent megtanulni, amit Béla Bácsi tud. Tőle tanultam meg a szakmát, ő tanított meg dolgozni, s örülni annak, ami szépen sikerül. Nem tudom elmondani, mit éreztem, amikor azt mondta: — „Látod, Lajcsi, tudsz te szép munkát végezni, csak akarnod kell."

Mikor az életben nehéz helyzetbe kerül, mindig ez az „akarni kell“ villan fel az emlékezetében.

Tanulni akart, Bratislavába került a Priemstavhoz. Egy évig járt a pedagógiai iskola esti tagozatára. Ekkor már sorköteles, későn kérte a halasztást, így 1953-ban be kellett vonulnia. A határvadászokhoz került, a szolgálati nyelvet nem értette. „Nagyon jő bajtársaim voltak, összefogtak a cseh gyerekek, azt mondták, ne félj, Lúd ko, megtanulsz te mindent. Felváltva tanítottak. Mikor kimondtam hibátlanul egy-egy kerek mondatot, talán jobban örültek, mint jómagam. Ezt nem lehet elfeledni."

Megbetegedett, majd felépülve a tüdőgyulladásból Marianské Láznéba

Emlék a XV. pártkongresszusról. A küldöttek egy csoportja a Kongresszusi Palota előtt. A képen jobbról: Sterba József, Pleva László, Lőrincz Gyula és Borsányi Lajos.

■ SZERETEM A MUNKÁT,

AZ ÉLETET

ségem van pedagógiai ismereteimre. Hozzánk az ország minden részéből jöttek emberek. Nem azt néztük, honnan jöttek, hanem, hogy mit tudnak, hogyan dolgoznak . . . Nálunk a munka az értékmérő. Borsányi elvtárs egy a sok közül, aki munkájával szerzett tekintélyt, megbecsülést, bizalmat. Asztalos, a népi milícia tagja, pártelnök, a járási pártbizottság elnökségének tagja. Magyar, de a chebi járás kommunistáit képviseli a kongresszuson; Ez a példa is jelzi, hogy miként valósítjuk meg a gyakorlatban a proletár internacionalizmust.

Hallgatom a párttitkár véleményét:

— Őszinte, víg kedélyű, igazságos, a munkát és az életet szerető igazi kommunista — így jellemezte Borsányi Lajost.

Ilyen elismerés kivívása hosszú évek munkájának gyümölcse.

Gyermekkorában villanyszerelő szeretett volna lenni, az apja 1947-ben Blazsek Rudolfhoz adta Peredre, hogy asztalosszakmát tanuljon. „Kasztot is adott, ezért kerültem hozzá." Hatan voltuk testvérek. Mariska, a legkisebb, egyéves, Pali, a legidősebb 11 éves volt. amikor édesanyjuk meghalt. Apjuk „szolgálta“ a hazát. így a rokonság „szétosztotta“ a gyerekeket. ,,Még visszagondolni is rossz erre az időre. Nekem nagyon jó sorom volt, a keresztapám vett magához. Édesapámat mégsem vitték ki a frontra, felmentették, mivel állami alkalmazott, útkaparó volt. De mit kezdhet annyi gyerekkel egy férfi? Megnősült, olyan 1978. asszonyt vett el, aki a második édesanyánk lett. Neki Is volt egy leánya v- 1®- — később meghalt —, de bennünket

éppen úgy szeretett, mint ő. Ö nevelt fel. így lett két édesanyánk".

Pereden nem szakmát tanult, hanem szolgalegény volt. gondozta az állatokat dolgozott a kertben, ti határban. Az első évben alig töltött néhány órát az asztalosműhelyben. Azután is csak azt tanulta meg, amit sikerült ellesnie — főként este — a mesterétől „Végtelenül irigy és fösvény emberek voltak Családjuk nem volt. de még sertést is pénteken vágtak. amikor böjtölni kellett, hogy ne ehessünk belőle. Másnak sem adtak kóstolót. Csupán a papok és az apácák

A chebi járás kommunistáinak egyik küldötte Borsányi Lajos, a Mariánské Lázné-i Városi Építőipari Vállalat pártszervezetének elnöke

került. Kaszárnyákat, lakásokat építettek. asztalosmunkát végzett. Most már pénzt is keresett. „Takarékoskodtam, amikor leszereltem, nagyon szép öltönyöket vettem."

A második évben civilekkel dolgoztak együtt, megismerte Josef Masek mestert. Az ismeretség barátsággá fejlődött. S amikor „Ludko“ leszerelt, csupán néhány napra utazott háza, bejelentette a szüleinek, hogy „még ott maradok". Josef Masek ma az ácsok vezetője, ő meg az asztalosoknál csoportvezető. Egy vállalatban dolgoznak. Masek elvtárs olyan kommunista. aki ma is feladatának tartja, hogy felkutassa a dolgozni akaró, becsületes embereket. Jó néhányan az ő szavára hallgatva telepedtek le a városban.

— Mi akkor hatan maradtunk itt. Ősszel lesz huszonhárom éve. S már tizennyolc éve, hogy a városi építőipari vállalatban dolgozom.

Megismerték. Olyan természete van, hogy hangosan gondolkodik, ami nem tetszik, azt szóvá teszi. „Nem tudom elviselni az igazságtalanságot. Ha erről hallok, képes vagyok mindent elkövetni, hogy kiderüljön az igazság. Ilyen a természetem.

1960-ban vették fel a pártba. „Dolgoztak a műhelyben párttagok, aztán egyszer azt mondták, Ludko, te úgy gondolkodói, mint mi, kommunisták. Közöttünk a helyed." A mestere írta alá elsőként az ajánlást. Pártfeladatként a szakszervezeti bizottságban dolgozott, majd a népi milícia tagja lett. „Ludko, gyere, szólj... hallottad, hát ezt is lehet. Mindennap volt valami apróság, amit el kellett intézni."

Lajcsiből Borsányi elvtárs lett.

Felesége, akit 1958-ban a szülőföldjéről hozott ide. az első években gyakran mondta: „Nem lesz ez jó, ha téged csak esténként látlak." Aztán megismerte férje barátait, megváltozott a véleménye. Megszokta, hogy férje a második gondjával, a község érdekeivel is törődik. Ezért mondták neki a „haladó elemek“ 1968-ban, hogy válassza ki a fát, amelyen lógni akar. Válasza rövid volt: „Engem élve nem lehet felkötni, én munkás vagyok. Ekkor már szemmel látható volt az 1956-os magyarországi események és a nálunk történtek közötti hasonlóság. Mi itt a határszélen éreztük a legjobban, hogy valóban a tizenkettedik órában érkezett a testvéri országok segítsége."

A városi építőipari vállalatban 450- en dolgoznak. Szinte kivétel nélkül szakmunkások, ők végzik a városban a házak tatarozását, felújítását, építenek óvodákat bölcsődéket. A vállalatban 53 tagú pártszervezet dolgozik.

— Soha semmilyen munkában nem izzadtam meg annyira, mint 1969-ben, amikor mint pártelnök felolvastam az első beszámolómat. Felszólaltam én azelőtt is pártgyűlésen, de az mégis más volt. Az átigazolás után 30-ra csökkent a pártszervezet létszáma.

Ma már nincs lámpaláza, ha szólásra emelkedik. „Nem akartam elfogadni az elnöki tisztséget, egyetlen magyar vagyok a pártszervezetben, én legyek az elnök? Soha nem felejtem; Ladislav fezek, a járási pártbizottság aktivistája azt mondta „Ismerünk, tudjuk, hogyan gondolkodói.

kommunista vagy, számunkra ez a fontos. Internacionalisták vagyunk, jómagam egy kicsit még büszke is leszek, hogy egy magyar kommunista is van a pártelnökök között."

Elsajátította a cseh nyelvet. Sokat olvas. Egy-egy felszólalására, amit csak úgy „fejből“ elmond, órákig készül. A járási pártbizottság minden plenáris ülésén felszólal. A vezető titkártól hallottam: megszoktuk hogy figyelni kell a szavaira, mert vagy problémát vet fel, vagy megoldást ia- vasol. Nem szereti a hangzatos szavakat. Becsületesen felkészül az elnökségi ülésekre. Ami nagyon lényeges, minden problémát munkásszemmel néz.

Amióta pártelnök, 23 fiatalt vettek föl tagjelöltnek, s két építésvezető kivételével mind szakmunkások. Tizenkettőnek maga is ajánlója, négyen a közvetlen munkatársai. „Gondolni kell a jövőre, senki sem születik kommunistának, hanem azzá válik, ha megfelelő környezetbe kerül. Ezt az én példám is bizonyítja."

Az asztalosműhely évi terve 1 millió korona. Öreg épületben vannak á műhelyek, alig tudnak mozogni a gépek mellett, de a tervet teljesítik. A város szélén már épül számukra az új üzem.

Nem élnek gondok nélkül. 1969-ben kezdték építeni 50 lakást önsegélyes alapon. Három és fél évig építettek, mindenki 3500 órát dolgozott az építkezésen. Ezek a lakások ma a legszebbek a kerületben. Csakhogy azóta már többen megnősültek a fiatalok közül,- nekik is lakás kell. Ha nem kapnak, elmennek más üzembe — Azt mondja az egyik munkatársam: olvastam az irányelveket, nőnek a feladatok,.,nekünk is többet kell dolgoznunk. Kénytelen voltam „kijavítani“: nem többet, hanem jobban kell dolgozni. Ez a lényeg. Persze, szükséges, hogy jobb minőségű faanyagot kapjunk, s mi is jobb minőségű munkát végezzünk, hogy ne szidjon a megrendelő az első zápor után.

Emberektől várjuk a változásokat, ezért szögezte le a kongresszusi beszámoló, hogy a gazdasági vezetőknek ugyanúgy kell gondoskodniuk a dolgozókról, mint a tervfeladatok teljesítésének biztosításáról. Persze semmivel sem helyettesíthető a személyes példamutatás „Munkatársaink. főként a fiatalok megfigyelik, hogyan élnek, hogyan dolgoznak a kommunisták. Legjobb, ha olyan az ember, mint a nyitott könyv. Én szeretem a munkát, az életet. Ezt mindenki látja."

Azóta szeret dolgozni amióta megismerte a szakma szépségét. Vonzzák a bonyolult, nehéz feladatok. Mindig újabb megoldásokat keres. Talán éppen ezzel férkőzött fiatal munkásaink bizalmába?. Mikor a főutcán az öreg házakat restaurálták, gondot jelentett az eredetivel azonos ablakok elkészítése. Ezt is megoldották, saját maga rajzolta meg és készítette el munkatársaival. „Ha sétálok az utcán, látom, a kezünk munkáját. Olyan jó érzés nézelődni, szemlélni a munkáskezek alkotását."

CSETÖ JÁNOS

PWBill