Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-16 / 20. szám
11 Az év folyamán a tagok néhányszor sokszorosított memorandumot kapnak, amelyet a titkárság gyárt és küld szét különféle hivatalos intézményeknek az egész világba. Egy-kát esetben az intézmény válaszol is, bizonyságul, hogy támogatja a Tanácsadó Testületet és szolidáris vele. Hanem mutassuk be, hogyan készül a válasz! Washingtonban él egy bizonyos Mrs. Faltus, akinek vannak némi kapcsolatai a külügyminisztériummal. A hölgy a memorandum kézhez vétele után elmegy az Egyesült Államok külügyminisztériumába, a State Departementbe valamelyik másodtitkárnak színházjegyeket ajándékoz és megkéri, hogy a Tanácsadó Testület memorandumára a State Departement hivatalos, cégjelzéses levélpapírján válaszoljanak. Pejskar főtitkár aztán az ilyen válaszokat lobogtatja a Testület, valamint a Szabad Csehszlovákia Tanácsa tagjai orra előtt, azzal kérkedve, milyen összeköttetései vannak a Testületnek világszerte. Pejskar úr egy személyben a Szabad Európa Rádió szerkesztője, a Ceské slovo főszerkesztője, a Testület főtitkára — s ehhez igen sok idő kell. Az amerikaiak a Szabad Európa munkatársainak mindennemű közéleti szereplést megtiltanak, de Pejskar úrnak mindent elnéznek. Még azt is, hogy főtitkári és főszerkesztői teendőit munkaidőben végezze — a Szabad Európa szerkesztőjeként. Pejskar segítőtársa Kamii Béna, ő szövegezi és sokszorosítja a memorandumokat — a rádió sokszorosítóján. Mellesleg Pejskar Kamii Bénát nevezte ki a Tanácsadó Testület ún. külügyminiszterének, ő tárgyal a többi nemzeti emigráns egyesülettel. A Tanácsadó Testületnek semmiféle programja nincs. Képtelen bármilyen programmal előállni, ugyanis maguk az emigránsok képtelenek közös nevezőre jutni. Közgyűlésüket mindig azzal a kijelentéssel zárják, hogy jövőre ismét ösz- szejönnek. Egy céljuk azonban mégiscsak van: a pénzszerzés. Mert a telefon, a papír, a posta- költség sokba kerül, mindenhonnan pénzt hajszolnak, a fő forrásuk azonban az óceánon túli, ez az a forrás, ahonnan a Szabad Európa Rádióba is folyik a pénz. A pénz utáni hajsza sok időt és hihetetlen szorgalmat kíván. A főtitkár úr egyikben sem szenved hiányt, július Firt figyelemre méltó kijelentést tett: „Ha az ostobaság a szorgalommal párosul, létrejön a Tanácsadó Testület főtitkára, Jo2ka Pejskar.“ Firt ismét közbelép A hazai központ azzal a feladattal bízta meg Pavelt, hogy jusson» be az emigránsszerveze- tekbe. Nem is sejtette, hogy éppen Firt siet majd a segítségére. Egyik nap, amikor Pavel a stúdióba ment, Firt üzenete várta, hogy ugorjon be az irodájába. (Firt abban az időben a Szabad Európa Rádió legfőbb főnöke, Ralph Walter politikai tanácsadója.) — No, fiú, hogy megy a sora? — kérdi Firt hűvös nyugalommal. Világos, megint akar valamit, gondolja Pavel, és Firt nem is csigázza sokáig a kíváncsiságát: — Nincs kedve velem vacsorázni? Este jöjjön az Arabellába. Firt bécsi szeletet és bort rendelt — megfelelő hangulatot teremtve a tárgyaláshoz. A bécsi szeletnél tapintatosan hallgatott, de az első pohár bornál kirukkolt: — Fiam, tudom, hogy ügyes, remélem a mostani feladat sem jelent különösebb nehézséget a maga számára. Pavel sejti, miről lesz szó, Pejskar már célozgatott valamire, de összehúzott szemmel, összpontosítva figyel. Elintéztük, hogy bekerüljön a Tanácsadó Testületbe, hallja Pavel. A feladata körülbelül ugyanaz lesz, mint korábban. Tájékoztatni róla, ha netán történnék valami a Testületben. (Firt a megalakulásától fogva tagja a Szabad Csehszlovákia Tanácsának, a Tanácsnak fontos, hogy a Testületet a kezében tartsa.) Természetesen vannak ott embereink, mint például Pejskar, Béna, de mennél többen vannak, annál jobb. Több szem többet lát. — Nos, fiam, az egészségére! — emeli Firt a poharát, és hozzáteszi! — Jegyezze meg: a Testületben semmilyen funkciót ne' utasítson vissza, ellenkezőleg, fogadja el, mert csakis így juthat ínfor- mációjchoz. Ne féljen, elintézzük, hogy bekerüljön oda! Néhány nap múlva, 1973 októberében tartották a Tanácsadó Testület rendes évzáró közgyűlését. Firtnek igaza volt. Bár ellentétben állt az alapszabályokkal, Pavel a felvétele után nyomban Pejskar titkárságának dolgozója lett. A „gyors ügyintézés“ viszont a főtitkár úr érdeme volt, abban bízett ugyanis, hogy viszonzásul Firt szól néhány szót az amerikaiaknak, ne legyenek szűkmarkúak. folyósítsanak több dollárt a titkárság számára, hiszen a a ténykedésük rengeteg pénzt felemészt. Pejskar még Firtet sem kímélte, azt mondta Pavel- nak: — Ide figyel], én teljesítettem Firt kívánságát, ide vettelek, mondd meg hát neki, hogy nyúljon a zsebébe és mint hazafi áldozzon ő is valamit. Pavelt azonban mindez nem érdekelte. Az ő feladata újabb bizonyítékokat szerezni arra vonatkozóan, hogy a Tanácsadó Testület és a Szabad Európa közlekedő edények, tartalmukat a CÍA határozza meg. Az 1973-as közgyűlés időpontját úgy állapították meg, hogy a régi polgári hagyományok szerint megünnepelhessék október 28-át. Éppúgy, mint az első köztársaságban — a mindenféle és -fajta „politikusok“ szó-, ros összefogásával a nemzet többsége, a munkásosztály, a dolgozó nép ellen. Csakhogy ezúttal újabb elemmel gazdagodott a díszes társaság. Az első sorban, a cseh „hazafiak között ott ült a szudéta lands- mannschaft szócsöve, egykori henleinista funkcionárius, dr. Walter Becher. A hazafiak mély hódolattal ünnepelték október 28-át, alázatos főhajtásuk a régi nácinak szólt. Dr. Becher palástolatlan mosollyal mulatott azon, hogy a cseh terület alsóbbrendű emberei Bajorországban miként játsszák Európa megváltóinak szerepét. A Tanácsadó Testület és a szudéta landsmannschaft együttműködését erősen titkolják, így meglehetősen sokáig tartott, amíg a valóság lelepleződött. A dologról csak Pejskar titkárságának szűk köre tudott. Maga Pejskar az együttműködést bizalmasan azzal indokolja meg, hogy a jövőben még szükségük lehet rá, amennyiben a Bundestagban problémák merülnének fel a Szabad Európa rádió további működését illetően. Márpedig a szudétanémetek szavazatai a szövetségi parlamentben a szabad európabeli „hazafiak“ számára fontosak. A szudétanémetekre természetesen sok emigráns érzékeny, így aztán a szenzációs- leleplezésből a Tanácsadó Testület egy funkcionáriusa, Josef Jónás igyekezett politikai tőkét kovácsolni. Josef JonáS 1948 előtt szociáldemokrata volt, jelenleg a Bécsi szabad újság szerkesztője. Jonág a lapjában kezdte napvilágra vinni a Testület és a Szabad Európa kapcsolatát a szudétanémetekkel, és azt a kínos kijelentést tette, hogy a Testület eladja magát a volt náciknak. Pejskar félt a legjobban attól, hogy az amerikai honfitársak tudomást szereznek az együttműködésről. Attól tartott, hogy elveszti előttük a becsületét, s ha majd nyugdíjasként áttelepül Amerikába, nem lesz befolyása az ottani honfitársakra, mert politikusszerepétől nyugdíjas korában sem akar megválni. Pavel a titkárság dolgozójaként mindenhez hozzájutott. Áttekintése volt a gazdasági és a pénzügyekről is. Pejskar bizal- - más információkat közölt vele, sőt kényes feladatokkal is megbízta. Az egyik az volt, hogy teremtsen bizalmas kapcsolatot Pelikánnal. Pejskar nem tárgyalhatott személyesen Pelikánnal, mert hitelét vesztené az ultrareakciós emigráció szemében. Sosem lesz hajlandó volt kommunistákkal együtt dolgozni! — hangoztatta képmutatóan; azért küldte Pavelt titokban Pelikánhoz. Valahányszor Pelikán Münchenbe érkezett, Pavel a pályaudvaron, a repülőtéren találkozott vele, távol a Szabad Európa székházától. Pejskar szenzációkat hajszolt a szennylapjába, így azt, ami a Szabad Európa Rádió számára értéktelen volt, Pelikán neki hagyta. Az ilyesfajta csere és információ-vásár mindennapi jelenség a „hazafiak“ között. Pach- man például így adja el a Homo fedőnevű prágai tájékoztatójától szerzett értesüléseit egyszer a Szabad Európának, másszor Pejskarnak a Ceské slovo számára. Pejskar havonta hívta össze a titkárságot. Pavel egész az eljövetelig részt vett az üléseken. Utoljára 1976. január 5-én. Pejskar minden alkalommal beszédet intézett a társaság bábelnökéhez, majd politizálgattak, leszögezték, hogy a Nyugatnak nem volna szabad meghátrálnia, s hogy Bonnban kommunista kémek ülnek. Pavelnak Pejskarral kellett utaznia Bécsbe. Lausanne-ba, Frankfurtba, és végighallgatnia a kioktatásokat és a hőbörgé- seit. Kellemetlen ember volt, nevetséges Is, viszont előny is származott belőle hogy a közelében lehetett. Pejskar roppant közlékeny volt, híres a fecsegéséről, így Pavel sok mindent megtudott tőle. Milán Schulz politikai analfabétának nevezte Pejskart, mert kifecsegi, »amit nem tud. de főleg azt vetette a szemére, hogy a locsogása miatt a Szabad Európa bizalmas természetű ügyeit a prágai rádió sugározza. A csehszlovák szerkesztősége jelenlegi igazgatóhelyettese, Jo- sef Schneider kijelentette: — Pejskart most már nem dobhatjuk ki, ezezl igazat adnánk a prágaiaknak. A Tanácsadó Testület második közgyűlésére 1974 novemberében került sor, Lausanne- ban, a Mirabeau-szállóban. Pejskar beszámolójában rámutatott, hogyan is fest tulajdonképpen a dolog az emigránsok között: — Központi célunk egyesíteni a száműzötteket. Néhány évvel ezelőtt felszólítottuk a Szabad Csehszlovákia Tanácsa tagjait az USA-ban, hogy tegyenek lépéseket a számkivetettek egyesítésére. Szinte semmilyen reagálás nem volt felhívásunkra, két évvel ezelőtt ezért alapítottuk meg a Tanácsadó Testületet. — Majd a program leszögezi: — Vannak sorainkban olyan honfitársak, akik lemondanak funkciójukról, félnek. Otthon ez érthető volna, de itt ostobaság. A kommunizmus elleni harc az egész világon, valamennyi szabad országban a mi feladatunk. Sok naiv ember van köztünk, aki hisz, képes hinni a kommunistáknak. Meg kell győzni az embereket, harcolnunk kell a kommunisták ellen. íme, az ártatlan Szabad Európa Rádió és az ártatlan emigránsszervezet közlekedő edénye. Megint kibújt a szög a zsákból! A CIA programját a Szabad Európában és a Tanácjr adó Testületben egy és ugyanazon emberek valósítják meg. A testület majna-frankfurti közgyűlése 1975 novemberében még meggyőzőbb bizonyítékokkal szolgált. Megjegyzendő, hogy erre a közgyűlésre a helsinki ■ konferencia után három hónappal került sor. Idézzük, mit mondott Pejskar úr: „Ez év májusában a bolgár, a lengyel, a magyar száműzöttekkel egyetemben közleményt adtunk ki a közelgő helsinki konferencia alkalmából, melyben a nyugati kormányokhoz apelláltunk, hogy a kommunista államokkal történő tárgyalásaik során ne feledkezzenek meg Közép- és Kelet-Európa országaival szembeni kötelezettségeikről, és óva intettük őket a status quo elismerésétől. Beszámolóm nem volna teljes, ha nem beszélnék további feladatainkról. Mint már körlevélben az önök tudomására hoztuk, további tevékenységüket a helsinki záróokmány szabja meg, melynek egyik határozata értelmében két év múlva Belgrádban ösz- szejönnek a szakértők, hogy megvizsgálják, vajon a helsinki záróokmány határozatai mennyiben valósultak meg. A mi állásfoglalásunk a dokumentummal szemben elutasító. Sokkal több hazai értesülésre lesz szükségünk. Kezeskedünk az informálás titokban tartásáról. Hangsúlyozom e probléma fontosságát. Az elkövetkezendő két évben ez lesz elsőrendű feladatunk.“ Mindez nem ártatlan játék, hanem veszélyes politika. Azzal, hogy Pejskar a kémkedésre buzdít, bebizonyította, hogy a Szabad Európa Rádió elsőrangú munkatársa. Az a céljuk, hogy megakadályozzák a jószomszédi viszonyt, a békés egymás mellett élést, sőt olyan messzire mennek, hogy nem átallanak a vendéglátó ország politikája ellen is acsarkodni és akciókat szervezni, annak ellenére, hogy negyedszázada az NSZK-ban élnek. A jószomszédi viszony megerősítése céljából ebben az évben csehszlovák államfői látogatást terveznek az NSZK-ba. A szabadeurópások már most szervezik a provokatív akciókat. Megszerveznek valamilyen Cseh- szlovákia-ellenes tüntetést, s a rádióban úgy kommentálják, mint „újabb bizonyítékát annak, hogy Csehszlovákia elveszti tekintélyét az NSZK-ban“. Az efféle provokációk ' munkatársai és szervezői a Szabad Európa Rádió, a Deutsche Welle alkalmazottai, a Sudetenlandsmann- schaft tagjai, sakkmesterek és nácik. A bajor kormánytól kapott évi 50 000 márka egy részéből a saját kormányuk ellen szerveznek akciókat (ugyanis Pach- man, Ströbinger és jó néhá- nyan nyugatnémet állampolgárok), a többiek, mint például Pejskar. Jezdinskjí és hasonlók, a vendéglátó ország érdekei ellen. Ezeknek az embereknek nincsenek ideáljaik, elvesztették hazájukat, hagyták magukat megvesztegetni. S mindez az életmódjukban is meglátszik. Egyik napról a másikra élnek, nem tudják, mi vár rájuk holnap, a múltjuk sötét, a jövőjük bizonytalan. 1975 júniusa végén, amikor dr. Jaroslav Pechácek nyugdíjba vonult, kis családi ünnepséget rendeztek a Szabad Európa Rádióban. Az öregúr mosolyokat, sőt itókát osztogatott, mert ünnepségeken ez a fő attrakció. Némi mozgalmasságot visz az emigránsok szürke életébe, az ember ilyenkor rózsaszínűbben látja a világot. Pechácek kétszeres örömöt szolgáltatott a vigasságra, egyrészt, hogy elmegy, másrészt, hogy lehetővé tette ezt a kis mulatozást. Pavel sem hiányzott az ünneplésről, mint ahogyan sehonnan sem hiányzott, ahol látni és hallani lehetett valamit, s amit jóval később igencsak rossznéven vettek egyes tréfa- csinálók, erkölcsi züllésnek nevezték, sőt „idegen állam területén kifejtett törvényellenes működésnek“ minősítették. Ez a kijelentés különösen mulatságosan hangzik azok szájából, akik amerikai zászló alatt az NSZK területén kémkednek. Apa és fia Pechácek papa 1948 februárjáig Srámek kormányában működött. Amíg monsignore Hála és Srámek egy erdő szélén gubbasztva vártak a repülőgépre, hogy Nyugatra szökjenek, de a gép helyett a közbiztonság jelent meg, Pecháöek tudta, milyen utat válasszon, ha ki akar jutni Nyugatra. A feleségét és három kiskorú gyerekét Prágában hagyta. (A gyerekekről a feleség későbbi távozása után a nagynéni gondoskodott.) Kint újra családot alapított, a házasságból két lány született. A három otthon maradt gyereke szépen kitanult. A hatvanas években házasság ürügyén kivitette a lányát, aki az Egyesült Államokban él. Pechácek a Szabad Európa Rádió alapító tagjai közé tartozik. Hatvannyolc augusztusa után a két fia is kiment hozzá Egyikük, Pavel, színiakadémiát végzett, a prágai rádió rendezője volt. Ö volt a kedvenc, az ő sorsát különösen szívén viselte a papa. Az öreg Pecháöek a csehszlovák osztály igazgatói tisztségét egyrészt azzal érdemelte ki, hogy 1953-ban segített leleplezni az addigi igazgató, Tigrid machinációit, másrészt azzal, hogy éveken át buzgó kémtevékenységet folytatott Csehszlovákia ellen. Tigridet aztán át- lyezték az Egyesült Államokba, ahol további .fontos“ feladatokkal bízták meg, s később engedélyezték a Svedectví (Tanúság) című lap kiadását. (Folytatjuk) 1976. V. 16. JIRÍ STANOs
