Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-09 / 19. szám

ÚJ szú

19

76

V. 9.

ANDREI FISCHOF:

//

„Azt mondjuk: az ember. És arra gondolunk, aki elesik,''aki elpusztul, aki sír es éhes, aki fázik, aki beteg és akit üldöznek, akit megölnek. A rajta esett sérelemre, a méltóságára gondolunk. És mindarra, amit megsértettek benne, és árra, ami őzért élt benne, hogy boldoggá tegye Ez az ember.

De hát mi is a sérelem? A sérelmet az ember és a világ ellen követik el. De ki a felelős érte? És ki a kiontott vérért? Az üldözésért?

Aki elesett, az is fölemelkedik. Ha sérelem érte, ha elnyomták is. lerázza lábáról a láncot, és fölfegyverzi magát vele: azért, hogy fölszabadulhasson nem azért, hogy bosszút álljon. Ez is az ember." (Elio Vittorini: Emberek és farkasok)

BLAiíO SCEPANOVIC:

Puska, puskám, ne vigyél engem sötétbe, kedvesem arcán szerelem virul, mint az égbolt.

Válj le testemről, puska, puska, végzetes szépség,

akit soha senki meg nem termékenyít. ■

Eleget álltunk feszesen együtt,

nem vagy immáron szerencsés szárnyam,

amely felhőket kerget a nap alatt.

Ne gyere hozzám újra, puska, puskám,- évmilliók óta véres a kezem; föld alá menekülj, te halott szerető, s ércként ragyogj fel újra ott lenn, nem tudok többé az árnyékod lenni - eleget süttettük magunkat a nappal.

Belőlem fű, belőled piros sikolyok,

egy álom lesz majd az égbolt felett. Számtalanszor szétolvasztottuk a csillagokat, s megtaláltuk a fekete tej forrásait, a madarak réges-rég meggyűlöltek minket, halálos rózsák illatoztak a mezőn, sebzett hattyú ébresztette fel az univerzumot, s mögöttük kiszáradt a fű.

Zihál a föld, szétömlött a nap, sziklába rejtőzött el a szerelem.

Puska, ó, puska, légy most egyedül- távozz belőlem, mint halálra fáradt szó.

Ha majd kisarjad ama mérgező virág.

AVETIK ISZAHAKJAN:

jaj, ha egyszer minden felébred, puska, egy helyütt szem, másutt bánatos árnyék, ha majd a kő és a felgyulladt kezű lány kicsorrantja könnyét,

ha majd ismét dalra gyújtanak a holtak,

puska, ó, puska,

torkodból akkor

az idő kiröppen

mint golyójárta koponya.

Ma éjjel a csillagok völgyében bolond magot ültetek el az Ö testéből, s ha arcán

felvirrad majd a hajnal,

aludni fog fáradtan a vöröslő tenger,

benned pedig

egy messzi világ nyoma marad meg, s az ősidők szikrája.

Ne búsulj, puska,

remegőn el kell válnunk egymástól, mint ahogyan a bolygó kettéválik.

Kedvesem háromszor sírva fakad majd, s boldogságában szétteríti a napot, de én nem igen szomorkodom; vajon el tudsz-e magadban rozsdásodni.

Puska, ó, puska, lélek szállt beléd.

. CSUKA ZOLTÁN fordítása

EÉK M

Kék nyári éjben, béke szívemen, a sziklacsúcson ülök egyedül, s a nyugvó tengert méri a szemem.

Köröttem béke. Csöndet lehelő és mozdulatlan, - áll most az idő, s e csöndnek érzem, értem a szavát.

Béke a földön, s béke odafönt

a végtelenben! - Éji csoda-csönd!

S én benne látom, hallom magamat, - a most fölismert, igaz magamat . .

LOTHÁR LÁSZLÖ fordítósa

GEORG TRAKL:

j. Ukrassza piakuija

Este halálos fegyverektől zengnek az őszi erdők, az aranyló síkon és a kék tavak, fölöttük komoran gördül a nap, az éj haldokló harcosokat ölel, szétroncsolt szájuk vad panaszait

De a legelő fölött a csendben

vörös felhők gyülekeznek s bennük egy haragos isten,

kiontott vér, holdas hűvösség,

sötét pusztulásba vezetnek mind az utak.

Az éj s a csillagok aranylombja alatt nővéreink árnyai átlengnek a néma ligeten, köszöntik a hősök szellemeit, a véres fejeket; s az'ősz sötét fuvolái halkan zengnek a nádban.

Ö, büszke gyász! ércoltárok,

a szellem forró lángját ma hatalmas kín növeszti, a meg nem született unokák

HAJNAL GÁBOR fordítása

DOBAI PETER:

T/LomTEMETő

Sírkövek fehér lapján

bronz rohamsisakok

Asszonyok utaznak ide messziről.

arcuk előtt szitakötő zúg,

teste mint a nyitott száj, remeg.

Földbe tűzött repülők a keresztek:

start és feltámadás előtt.

EÉm&EK

abból a háborúból öreg barátom a vonatra emlékszem csupán embereket gyűjtött mint nyáron legyeket ragacsos pántlikák

az ablakon át megláttam hirtelen mint havazik

fényképekkel melyeken katonák

kik hasonlítottak

egymásra mint a legyek

ijedtek kissé

valahova-nézők

valahová a fejünk fölé

egyenruhaszfnű fotográfiák

puskaporszínűek

s papírok

ezernyi pecsétes papír gonddal kitöltött s pontossággal rajtuk a személyi adatok szálltak a légben a papírok a fényképek alálibegtek szűrve a levegőt a vonat előtt mely füttyentve futott be egy fény - alagútba

KIRÁLY LASZLÖ, fordítása

JAROSLAV SEIFERT:

//

ACMLá^mmió

Üjra eljött a tavasz.

A drótkerítés alatt a fűben csibék futottak az útra.

A gyerekek tenyerükbe vették őket.

De néha kemény a gyermekkéz is.

A hosszú falon túl, a fák lombjai fölött az ablakból látjuk a nyárilak tetőzetét.

Itt is ott is harctér volt egykor.

Hiszen tudjátok!

S hol az a hely, hol nem volt még

harctér?

Az utak mellett s az árkok mélyén is hullák hevertek.

A Fehérhegy alatt ma tankgyakorlótér van. Katonák gyakorlatoznak, s a páncél mögött időnként telbúg a motor, Szegény kis fogolyfészkek!

Törött gyep

Mennyit kell tűrni a fűszálaknak!

Mit kéne kérni,

s kinek könyörögni, s kit kéne ököllel kényszeríteni?

Az eget? Felhőt? A sziklát? A szelet?

Vagy tán az embert csupán?

S ha majd a gyermekeket felemeli a földről az élet, ne fájjon mindez nekik Rosszul fekszik az, kinek feje alatt kőtörmelék van és bogáncs.

FUGEDI ELEK fordítása

ALAN BOLD:

ßf( ÉS MTA 5

A háború előtt konfliktus.

' hősi tett. legyőzésre váró ellen járt az eszében, dolgok, melyekért küzdeni kell.

Háború előtt nem volt ideje ragyogó ég, mező, meleg nap, asszony számára - csupán dolgokra, melyekért küzdeni kell.

Láttam most háború után, mikor élek Látom kedvét a nap ragyogó ég, mező és asszony; dolgok iránt melyekért küzde.nl kell.

SZEMLER FERENC fordítása

I

11