Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-02 / 18. szám
197f, V. 2 LÁTOGATÓBAN egy szovjet katonai egységnél Az áprilisi időjárás megtréfált. Amikor Szlovákia fővárosából elindultunk, nyárias meleg volt, de mire Milovicébe értünk, a fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála és hűvös szél sepert végig a gyakorlótéren, ahol P. I. Csehovej, az ezred jparan csn o kh ely e ttese várt ránk Üdvözlő szavaira oda kellett figyelni, mert lövések zajától volt hangos a gyakorlótér. Az egyik egység katonái ugyanis előírásszerűén, időben megkezdték a gyakorlatot. Első utunk a páncélos járművek gyakorlőbázisához vezetett. Itt a legénység az ellenség gyors megsemmisítésére készült fel, illetve ez irányú gyakorlatot végzett. A tankelhárító rakéta, az ágyúgránát most csak fából volt. Ám a harci jármű — annak ellenére, hogy egy helyben állt — éppúgy bukdácsolt, mintha egyenetlen terepen haladt volna. Az üzemanyaggal való takarékoskodás céljából olyan alvázra szerelték rá a járművet, amely a terepet teljes egészében helyettesíti, sőt talán még túl is tesz rajta. — Az ezredünkben 91 különböző nemzetiségű, a században, amelynél most vagyunk, 10 nemzetiségű katona szolgál. Arcukról, s itt-ott a beszédükről meg lehet őket különböztetni, de a harci feladatok teljesítése során nem. Mindegyikük a tudása legjavát adja. S amikor a lenyugvó nap a hegy mögé ér, együtt fújják a nótát, vagy sakkoznak, szórakoznak. Ügy élünk itt, mint egy nagy család — mondja az alezredes. — A parancsnoki karnak nagy segítséget nyújt a kom- szomolaktíva. Minden kiképző- bázison van egy propagandista, egy aktivista és egy szerkesztő. Karszalagjukról messziről fel lehet ismerni őket — veszi át a szót S. G. Dzsanarev hadnagy, a Komszomol-szervezet titkára. Alighogy kiválóan teljesíti valaki az éleslövészetet, a szerkesztő máris írja a röplapot. Az agitátorok a gyakorlat szüneteiben az SZKP XXV. kongresszusa határozataival és a napi hírekkel ismertetik meg a katonákat. A CSKP XV. kongresszusa anyagával is foglalkoztak, és a jövőben is foglalkoznak majd. Alig száz méternyire három páncélos jármű vesztegel. A ke-, zelőszemélyzet parancsra várva áll előtte. Amik.or közelükbe érünk, felbúg a sziréna. A legénység a gránátokat és a szükséges lőszert berakja, majd amikor megkapja a harci feladat teljesítésére a parancsot, a vezető elindítja a motort. Az automatikusan irányított lőtéren feltűnnek az ellenséget ábrázoló makettek. A baloldali jármű ágyúja élesen csattan, s a többiek azonnal követik. Majd hirtelen géppuskaropogás váltja fel az ágyúk zörejét. Az ember alig tudja figyelemmel kísérni az eseményeket. A sziréna búgásától még csak pár perc telt el, a páncélosok vezetői máris visszaérkeztek. V. I. Gyemcsuk bemérő kiválóan teljesítette az éleslövészetet. A jobb oldali harci jármű egy osztályzattal rosszabb eredményt ért el. Mindezt a tábori faliújságról olvasom le. A következő kiképzőbázis a géppuskásoké. A gyakorlótér egyik sarkában a harci állás elfoglalását gyakorolják, de a másikon már folyik a lövészet. Mivel minden ötödik töltény világító, szabad szemmel is jól látni,- hogy a szovjet katonák nem tévesztenek célt. Mestereik fegyverüknek. A legtöbb esetben az agitátorok azok, akik elsőnek fekszenek le a fegyver mögé. Személyes példamutatással magukkal ragadják az egész rajt, szakaszt, egységet. Élvezet nézni a bemutatót, az éleslövészetet, a katonák fürge mozgását. Az ezredparancsnok-helyettes azonban tovább invitál. A páncélököl utódjának a bemutatója következik. G. G. Paramenovnak — aki a bevonulás előtt esztergályosként dolgozott Uljanovszkban — minden egyes lövése célba talál.- Amint mondotta, már 40 élesgránátot lőtt ki. Gyakorlat teszi mesterré az embert — teszi hozzá. — Az alegységek egymás között versenyeznek, — mondja Csehovej alezredes. — Amellett egységünk versenyben áll a Ján Zikáról elnevezett katonai egységgel is. Kölcsönösen meglátogatjuk egymást, kicseréljük tapasztalatainkat, és ha úgy hozza a sors. a lőtéren is összemérjük erőnket. Kapcsolatunk baráti, mellőz minden formaságot. Kíváncsian várjuk, hogy barátaink hogyan teljesítették a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat. Szinte dideregve az egyik sátor felé tartunk. Benne tábori konyha. Az ember a hidegtől alig tudja a villát a kezében tartani. Kint viszont, ahogy elült a lövések zaja, megszólal a harmonika, dal száll a gyakorlótér fölött. Ott fújja a nótát társaival Saragyinov lövész is, aki a távoli Kirgiz Köztársaságból került ide, de ott van közöttük V. V. Sumakov őrmes■ er is. A hűvös idővel és az «'(•ős délnyugati széllel dacolva ,V hős katonáról dalolnak, aki ■ győzte az ellenséget. S ez nemcsak a nótában van igy, hanem a valóságban is. A szovjet katonai egységeknél tett látogatásunk ideje alatt meggyőződtünk arról, hogy egykori felszabadítóink tanítványai, fial és unokái is jól tudnak bánni a rájuk bízott fegyverrel. NÉMETH JÁNOS A bemérés műveletének elsajátítása [Zdenek Vlőek felvételei) A Jó SZÓ A LEGJOBB GYÓGYSZER Gyakran mo.ndják, hogy az egészség a legnagyobb kincs, A legtöbbször azonban csak akkor tudatosítjuk, ha betegség miatt nem dolgozhatunk, és a fájdalom arra kényszerít, hogy segítségért folyamodjunk az orvoshoz. Az ember reménykedve bízza magát az orvosokra abban a reményben, hogy rövidesen újra talpra állítják, s visszaadják egészségét. A különféle betegségek a kék hadsereg tagjait, a vasutasokat sem kerülik ki. A beteg vasutasokkal a vasúti egészségügyi központban találkozhatunk. A legtöbben talán dr. Michal Burdy általános orvos váróterme előtt várakoznak. _ A belépőt két rokonszenves egészségügyi nővér, Irena Svecová és Daniela Slámová fogadja. Tizenhét éve együtt Több ezer vasutas ismeri őket. Hiszen már tizenhét éve dolgoznak együtt. S azóta sok-sok emberrel találkoztak. Együtt tanultak Bratislavában, az egészségügyi középiskolában, együtt fejezték be tanulmányaikat, együtt kezdtek dolgozni. Nem hasonlítanak egymásra, de az emberek mégis sokszor összetévesztik őket. Sokan bizalmasan Dankának és Irénkének szólítják. így fejezik ki tiszteletüket, hálájukat azért az emberségért, amellyel a betegekhez viszonyulnak. — Nem üres bók, de ritkán találkozik az ember ilyen áldozatkész egészségügyi nővérekkel. Kitűnő munkaszervezők, rendet tartanak, és ami a legfontosabb, nagyon kellemes légkört tudnak teremteni. Ezüstbrigád tagjai Már évek óta kezdeményezően bekapcsolódnak a seocia- lista verseny különböző formáiba. Szocialista munkabrigádjuk megkapta az ezüstérmet, s ez sokat elárul munkájukról. Az utolsó pillanatok a rendelés előtt. Ellenőrzik a kórlapokat, s aztán már sok szeretettel, szaktudással a betegekkel foglalkoznak (A szerző felvétele) — Naponta mintegy nyolcvan, néha több beteg is megfordul nálunk. Munkánk sok türelmet, megértést igényel. Ha az ember nem szeretné munkáját, ezt a betegek azon-i nal megéreznék. Valamennyiünknek családja van, természetesen problémáink is vannak, de ezeket azonnal félre^ tesszük, amint a rendelőbe lépünk A beteg ember túl érzékeny. meg akarja osztani valakivel gondját, érezni kell, hogy az orvos semmiről sem feledkezett meg — mondja mosolyogva Irena Svecová. Daniela Slámová készségesen felel arra a kérdésemre, mi kell ahhoz, hogy az ember jó egészségügyi nővér legyen: — Elsősorban szeretni kell az embereket, és türelmesnek kell lennie. Ezzel függ össze a jókedv is, amely szintén nagyon fontos mindennapi munkánkban. Sok olyan eset van, amikor a jó szó és a mosoly a legjobb gyógyszer. Ebben példát mutat a mi orvosunk is. Gondosan törődik a betegekkel. Mindenkit meghallgat, alaposan megvizsgál, és még otthon is azon töri a fejét, hogy nem feledkezett-e meg valamiről. Tudja, az emberek ezt megérzik, és elmélyül kölcsönös bizalmuk. Kedd — hosszú nap A szakemberek gyakran hangoztatják: jobb a betegséget megelőzni, mint gyógyítani. Ezt az ismert gondolatot érvényesíti munkájában ez a kollektíva is. Kedden munkaidejük letelte után preventív vizsgálatokat végeznek. 2612 dolgozó egészségéről gondoskodnak, s így kedden rendszerint nagyon későn térnek haza. Az emberek egészsége érdekében azonban mindent megtesznek. Nem lenne semmi hiba, csak nagyon kevés a helyük. Már évek óta várnak az új poliklinika felépítésére. Őhajuk rövidesen valóra válik, hiszen az épületet már ebben az ötéves tervidőszakban átadják. Ezáltal bizonyára emelkedik munkájuk színvonala, és a betegeknek is kevesebbet kell majd várakozniuk. — Azoknak a betegeknek, akik csak injekcióra jönnek, várniuk kell. Lassan már alig tudunk mozdulni ebben a szűk helyiségben — mondják. A legszebb ajándék a köszönet — Kérem a következőt! — szólítja a következő beteget, aki azonnal helyet is foglal az orvossal szemben S így megv ez a rendelőórák befejezéséig. A munkaidő lassan letelik. és a rendelőben dolgozók hazatérnek családjukhoz. Dr. Michal Burdy a leggyakrabban a kertjébe siet ott pihen, ott gyűit erőt. A nővérkékre az otthoni második műszak vár. és ha marad egv kis idejük, szívesen foglal koznak kedvteléseikkel Mit várnak a jövőtől? — Jó egészséget, kellemes életet és jó embereket. Azok közé tartoznak, akik nem szívesen beszélnek magukról. Inkább munkájukról számolnak be, amelyben örömüket lelik, és amely életük értelmét adja. És amint mondják, a legszebb julalom számukra, ha a meggyógyult betegek köszönömmel távoznak, és látják, hogy segíteni tudtak embertársaikon. FRANTlSEK RISZDORFER e m XI N 90 cn c « o M cc ►> M o ,Yt * S o. B KJ W <
