Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-18 / 16. szám
szó ■ ► 19 76. IV. 18. 3J A 7 elmélet és a gyakorlat egységének érvény- re juttatásával az elmúlt években kiváló eredményeket értünk el. Manapság egyebek között ez abban is megnyilvánul, hogy az üzemekben komplex racionalizációs brigádok alakulnak, ezek pedig gyakran együttműködnek a tudományos intézetekkel a tudományos-műszaki feladatok közös megoldásán. Az elmúlt években ezen a területen alapvető fordulatra került sor a tudomány—-fejlesztés—termelés— felhasználás gazdasági láncolatban. Ám a gyakorlatban még mindig tapasztalhatók olyan nézetek, amelyek elválasztják az elméletet a gyakorlattól, amelyek az egyiket a másik rovására abszolutizálják. Néhány esetben az eltnéleti munkát végző dolgozók lenézik a gyakorlati munkát végzőket. Egy részük még ma sem akar segíteni és részt venni a gyakorlati problémák megoldásában, s nem a párt és a dolgozók érdekeit tartja szeme előtt. Ezzel szemben a gyakorlati dolgozóknál, szervezőknél még mindig elég gyakran előfordul a tanulás, zetekhez, valamint az összes kommunistához intézett levele ennek a módszernek a fontosságát ismételten hangsúlyozza, s megállapítja: „A pártkonferenciákat elsősorban arra kell felhasználni, hogy az egész pártban minden szinten olyan munkastílus és módszerek szilárduljanak meg, mint például a bíráló igényesség, a kommunista felelősségtudat és az elvszerűség. Bár büszkék vagyunk elért eredményeinkre, önelégültek mégsem lehetünk. Az élet megtanított bennünket arra, milyen fontos a kritikai elemzés és az igényesség módszereinek érvényesítése, a társadalom szükségleteire idejében történő reagálás, a problémák tárgyszerű, a lehetőségekkel összhangban való megoldása, annak elérése, hogy a sikerek el ne ragadtassanak.“ Forradalmi lendület A lenini stílusú pártmunka fontos jellemvonása a forradalmi lendület. Ehhez az egyes pártszervek, -szervezetek és kommunisták aktivitása és kezdeményezése szükséges. Ez annyit jelent, hogy nem szabad megvárni, míg felülről megkapjuk a parancsot. A szerzett tapasztalatokat bátran általánosítani kell, és szünet nélkül kell keresni az új, minél hatékonyabb munkaformákat és módszereket. Ez különösen manapság nagyon időszerű. Lenin tanította: ha győ- zelmet akarunk aratni a tőkés társadalmi rendszeren, kitartóan, százával és ezrével kell új utakat, módsze- reket és eszközöket keresni a harchoz, majd kiválasztani a legalkalmasabbakat. A pártszervek csak akkor teljesíthetik feladataikat sikeresen, ha tagjaik nem kötik le figyelmüket apró és jelentéktelen problémákkal és feladatokkal, hanem képesek tervszerűen, távlatokba nézve dolgozni. Az elért eredményekkel nem szabad megelégedni, hanem bíráló szemmel kell értékelni mindazt, ami eddig történt. A lenini munkastílus fő értelme éppen az, hogy támogatni kell az új és haladó módszereket. Lenin szerint az a lényeges, hogy ne elégedjünk meg azzal a tudással, amelyet az előző tapasztalatokból merítettünk, hanem lépésről lépésre haladjunk előre, hogy egyre többet érhessünk el, egyre nehezebb feladatokat oldhassunk meg. Enélkül nincs haladás, tehát enélkül a szocializmus építésében sem jutunk előre. A PARTMUNKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI a művelődés, a marxizmus—leninizmus mély megismerése iránti érdeklődés hiánya. Ha a tisztségviselők és a párttagok nem ismerik eléggé a marxi—lenini elméletet, a munka tudományos módszerekkel történő irányítása szenved kárt. Például a járási, az üzemi, a pártbizottságok és az alapszervezetek bizottságai irányító és megismerő tevékenységének színvonala is csökkent. Bár itt már jelentős a haladás, fogyatékosságok még mindig tapasztalhatók. Ahol beérik a felületes helyzetképpel, ahol hanyagul hozzák meg a határozatokat, ott a tervezés é6 az irányítás is alacsony színvonalú. Ezt néhány évzáró taggyűlés tapasztalatai is bizonyítják. Az elmélet és a gyakorlat egysége a pártmunkában annyit jelent, hogy a gyakorlati problémákat állandóan egybe kell vetni az elmélettel, az elméletet, a programokat és a határozatokat pedig a gyakorlattal. Csupán így válik a pártszervek és -szervezetek tevékenységében életszükségletté az ideológiai és a szervező munka egysége, és eleve lehetetlenné az, hogy egyesek — különösen a tisztségviselők — meg nem értése miatt előfordulhasson a lenini munkastílus szabályainak megsértése. A kritikai elemzés A tudományos irányítás egyik legfontosabb feltétele az elvégzett munka, a sikerek és a hibák kritikai értékelése, amelyet a tudományos munkamódszerek érvényesítése során érvényesíteni kell. Mindez a dialektikus és a történelmi materializmus tanításából ered és a CSKP eszmei vonalát jelenti. A kritika és az önkritika, mint a valóság tudományos megismerésének eszköze lehetővé teszi, hogy idejében felismerjük azt, ami már nem felel meg az új feladatok-, nak. Segítségével támogatni lehet a hasznos kezdeményezéseket, újításokat, le lehet küzdeni a szubjektivizmust, a sablonszerűséget, az öncélúságot, a dog- matizmust, a felelőtlenséget, az önteltséget. A CSKP KB 1974 novemberi plénuma ezért kiemelte a kritikai elemzés és a munkaigényesség módszerének fontosságát, mint a lenini munkastílus elválaszthatatlan részét. Maga Lenin mindig hangsúlyozta: a kritikának konstruktív és alkotó jellegűnek kell lennie, mert célja a közös mű fejlesztése, javítása. A CSKP Központi Bizottságának a XV. pártkongresszussal kapcsolatban a pártszervekhez és -szerveA kollektív vezetés és a személyi felelősség _____________elve_____________ A lenini munkastílus további fontos jegye a kollektivitás elve. Lenin a kollektivitást a pártvezetésnek és a döntések meghozatalának legfontosabb elvévé nyilvánította. Rámutatott azonban, hogy a kollektivitásnak minden esetben kapcsolódnia kell a személyi felelősséggel. Leszögezte: a forradalmi erők megszervezése lehetetlen a pártmunka bizonyos formáinak és elveinek kollektív kidolgozása nélkül, s ha nincs személyi felelősség, a munka színvonala szenved csorbát. Lenin minden esetben elutasította az egyszemélyi vezetést, és többször hangsúlyozta a maga személyével kapcsolatban is, hogy egyedül nem határozhat a párt nevében. Abból indult ki, hogy csak az egész párt, annak vezetősége képes a konkrét helyzetnek megfelelő programot kidolgozni és a megvalósítás módszereit és formáit megválasztani a kongresszusokon, a konferenciákon, a plenáris üléseken és a taggyűléseken. A kollektív vezetés elve nem érvényesül gépiesen. A.hhoz, hogy a vezetés és a határozatok meghozatala valóban kollektív legyen, számos alapvetően fontos feltételt kell megteremteni. Mindenekelőtt szükséges, hogy a vezető pártszervek a pártalapszabályzat szellemében, demokratikus alapon jöjjenek létre, hogy ezek a szervek képviseljék a tagságot az osztályhoz való tartozás, a társadalomban elfoglalt hely, a kor- összetétel és a nemzetiségi összetétel tekintetében. A vezető szerv munkájának rendszeresnek, tervszerűnek, előremutatónak kell lennie, továbbá szükséges, hogy az irányító szerveket a nézetek szabad megvitatásának és a bírálatnak szelleme hassa át, hogy senki se erőltethesse saját szubjektív nézeteit a közösségre, hogy senki se parancsolhasson a közösségnek. Erre figyelmeztetett a CSKP KB 1974 novemberi plenáris ülése is, amely megmutatta, hogy a pártszervezet politikai életének színvonala mindenütt csökken, ahol megszegik a kollektív vezetés elvét, ahol egyes személyek parancsolnak a csoportnak, ahol nincs meg a bírálat és az önbírálat kedvező légköre, ahol kritikátlan a munkához való viszony, ahol közvetlen vagy közvetett módon elnyomják a bírálatot, ahol hiányoznak az elvtársi kapcsolatok, és ahol néhányan azt gondolják, hogy csak ők képviselik az egész szervezetet. Pozitívum, hogy ez a legutóbbi megtartott évzáró taggyűléseken és pártkonferenciákon is bebizonyosodott, hogy ezek a negatív jelenségek lassan a háttérbe szorulnak, s már csak elszigetelten fordulnak elő. A negatívumok kritikai szellemű bírálata oda vezetett, hogy az 1974 novemberi plénum után a taggyűléseken elfogadott határozatok az eddigieknél konkrétabbak, határidőhöz kötöttebbek és ellenőrizhetőbbek lettek. Az évzáró taggyűlések és pártkonferenciák előkészítésében részt vettek a tagság széles rétegei, a vezető állami, gazdasági és társadalmi szervezetek. A formalizmus leküzdése A formalizmus leküzdésének egyik formája, ha a pártbizottságok a szervek üléseit a tagság széles rétegeinek, az állami és a gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek, a részlegszervezetek, a pártcsoportok felelős tisztségviselőinek bevonásával készítik elő. Az előkészítés során figyelembe kell venni a munkások, a műszaki szakemberek, a művezetők javaslatait, a termelési értekezletek és a társadalmi szervezetek gyűléseinek tapasztalatait. A formalizmus elleni küzdelem máfik módja azok felelősségre vonása — tekintet nélkül tisztségükre. —, akik felelősek a határozatok teljesítéséért. Végül biztosítani kell, hogy a pártszorveket ne helyettesítsék az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek azzal, hogy olyan problémákat oldanak meg, amelyek nem tartoznak a hatáskörükbe. A lenini munkastílus további elválaszthatatlan alap- ' vonása a konkrét, tárgyi jelleg. Az irányító és a szervező munka elvégzéséhez mindig bizonyos különleges feltételek kapcsolódnak. A munkát mindig konkrét feltételek között, bizonyos időben, helyen, konkrét személyek bevonásával kell elvégezni. Ezért a pártmunka stílusában mindig azokból az alapvető módszertani követelményekből kell kiindulni, amelvek fontosságát Lenin többször hangsúlyozta. A politikai helyzetnek és az alapszervezetek szükségleteinek hiányos és nem eléggé átfogó ismerete az egyik legfőbb oka annak hogy az irányításban a pártmunka stílusában nem mindig érvényesül eléggé a differenciált hozzáállás. Néhány járási pártbizottság a felsőbb szervek által hozott fontos döntéseket és feladatokat csak a tisztségviselők aktívaértekezletein magyarázza és oldja meg. Az aktívaértekezlet azonban nem alkalmas arra, hogy differenciált, konkrét segítséget nyújtson a felsőbb szervek határozatainak lebontásához. A feladatokat gyakran csak „kihirdetik“, a célokat már kevésbé hangoztatják, de főképp a módszertani útbaigazítás hiányzik, pedig ez lenne a legfontosabb a funkcionáriusok munkájának támogatására. Egyesek a hibákat és a fogyatékosságokat manapság is „objektív“ okokkal próbálják megmagyarázni. Sajnos, eddig nem sikerült mindenütt érvényesíteni a CSKP KB 1974 novemberi plenáris ülésének azt a határozatát, mely szerint minden feladat megoldása során következetesen meg kell követelni a személyi felelősséget; bíráló szemmel kell elemezni a fogyatékosságok okait, nem szabad megengedni az anonimitást, és felelősségre kell vonni azokat, akik a fogyatékosságok okozói. A lenini munkastílus fogalmában tehát fontos összetevő a feladatok teljesítésének ellenőrzése, amely minden irányítás elválasztha- talan része. A lenini munkastílusnak továbbra is időszerű pontja, hogy a pártszervek megbeszélései, gyűlései és tanácskozásai valóban munkajellegűek legyenek. Ki kell iktatni a pártmunkából a semmit meg nem oldó tanácskozásokat, aktívaértekezleteket és gyűléseket. Néhány tisztségviselő gyenge pontja továbbra is, hogy szeretnek tanácskozásokat, üléseket és vitákat rendezni olyan kérdésekről, amelyekről már kialakult az egyértelmű állásfoglalás, és az illetékes szerv világos határozatot fogadott el. A pártmunka konkrét, tárgyi jenege megköveteli, hogy az ügyeket fölösleges mellébeszélés és fölösleges időpocsékolás nélkül oldják meg. Az idő hatékony kihasználása megköveteli a hosz- szú gyűlések korlátozását. Inkább jobban, következetesebben kell előkészíteni a beszámolót, a tájékoztatást és a vitát. A fő feladat kiemelésének nnodszere A lenini munkastílus egyik legfontosabb jegye a fő feladatok kiemelésének módszere. Ez azt jelenti, hogy a megoldásra váró feladatok közül kiemeljük a legfontosabbat, amelynek megoldása elősegíti a többL feladat megoldását. Lenin már a párt megalakulása idején rámutatott, mennyire fontos e módszer alkalmazása, amely feltételezi minden pártszervnek, szervezetnek és tisztségviselőnek azt a képességét, hogy helyesen tud tájékozódni a különféle bonyolult problémák tömkelegében. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai című dokumentum világosan figyelmeztet arra, mennyire komoly politikai-gazdasági és nemzetközi károkat okozhat a fontos problémák meg nem oldása. A Tanulságok szövegéhez újból és ismételten vissza kell térnünk, hogy hasonló hibák a jövőben ne fordulhassanak elő. Az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon konkrét munkaterveket, célokat és feladatokat tűztek ki. A jövőben arra kell törekedni, hogy a CSKP XV. kongresszusán elfogadott határozatokból és programból kiindulva az adott feltételek figyelembevételével meg tudjuk állapítani, mi a fontos, mire kell a legtöbb gondot fordítani, s ezzel egyidejűleg kell megoldani a napi feladatokat is. Dr. JÁN MACHYNIAK
