Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-18 / 16. szám

Á CSKP KB (H az SZLKP KB 1974-es októberi ülése határozottan rámutatott a hatékonyság és az ésszerűsítés tokozásának jelentőségére a mezőgazdasági termelésben. A maximálisan gazdasá­gos anyag- és energiafelhasználás mellett nem kevésbé jelentős feladat a munkaerő-gazdálkodás színvonalának emelése, a munka- és az egészségvédelem feltételeinek tökéletesítése a mezőgaz­dasági termelés valamennyi szakaszán. Mindez ösztönzően hat az alkotó kezdeményezésre, a fel­találók és az újítók mozgalmának kibontakoztatására, akik hasznos ötleteikkel jelentősen előse­gíthetik a mezőgazdasági termelőkre háruló feladatok teljesítését. A mezőgazdaságban tevékenyke- ' ' dő feltalálók és újítók már ed­dig Is sokszor bebizonyították, hogy a termelési folyamatokban előforduló problémák megoldásá­ban lehet rájuk számítani. Az ága­zat dolgozói a jó ötletek és a kez­deményezés terén semmiben sem maradnak el az ipari és az építő­ipari dolgozók mögött. Sőt, kiváló újításaikkal nemegyszer komoly problémákat oldottak meg a ter­més betakarításával vagy a hiány­zó gépalkatrészek pótlásával kap­csolatban. A mezőgazdasági szervezetek, fő­leg az efsz-ek és az állami gazda­ságok újítóiról mégis keveset hal­lunk: a statisztikai kimutatások szerint ez az ágazat a beterjesz­tett újítási javaslatok száma alap­is a legjobbak. Az első hely ezen a szakaszon már évek óta a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Mezőgazda­sági Igazgatóságot illeti. Az itteni újítómozgalmi bizottság rendszeres munkájának köszönhető, hogy 17 szövetkezet dolgozói összesen 120 újítási javaslatot terjesztettek elő, s ezek többségét már a gyakorlat­ban is felhasználják. A tavalyi évi megtakarítások összegét 2 289 000 koronában mutatták ki. Egy kis „szépséghiba“, hogy az állami gaz­daságok ebből valahogy kimarad­tak. Az újítók járási versenyében a Zemnéi (szímői) Haladás Efsz ha­lad az élen, de ugyancsak pozití­van értékelhetők az alkotó műsza­ki kezdeményezés eredményei a Dvory nad Zitavou-i Aurora Efsz­...ÉS MOZGÓSÍTHATÓ TARTALÉKOK A tartalékok a tematikai terve­zéshez való hozzáállásban is meg­nyilvánulnak. A tematikai felada­tok fontos szerepet töltenek be az újítók munkájának irányításában: az újítók figyelmét a legfontosabb problémákra összpontosítják, s ugyanakkor további dolgozókat is bevonnak az újítók közé. Ennek ellenére csak nagyon kevés mező- gazdasági szervezetben hirdetnek ki tematikai feladatokat. Ez saj­nos a kerületi és a járási mezőgaz­dasági igazgatóságokra is vonat­kozik, ahol viszont a legjobban tudják, hogy „hol szorít a cipő“ az általuk irányított szövetkezetek­ben és állami gazdaságokban. Ám Sok lehetőség nyílik az újítások éivényesítésére az állattenyésztésben is, különösen az állatok takarmányozási technológiájában. A borjúete­tésben például jól érvényesülnek a higiénikus, könnyen tisztán tart­ható műanyag vödrök (A CSTK felvétele) ján lemarad a többitől. Ennek az a magyarázata, hogy számos mun­kahelyen természetes dolognak tartják az újítást. Bár az ilyen hozzáállást pozitívan kell értékel­ni, mégsem téveszthetjük szem elől, hogy nem egy esetben az elő­írások hiányos ismeretéről van sző. Az állami szervezetek vezető dolgozói és a szövetkezetek tiszt­ségviselői eközben nem tudatosít­ják, hogy ezzel társadalmunknak sokkal nagyobb károkat okoznak, mint amennyi a szerzőknek ki nem fizetett jutalmakból származó „ha­szon“. Elmarad ugyanis a jó pél­dák vonzó hatása, s még nagyobb hiba az, hogy az új megoldások­ról nem szereznek tudomást szók, akik még mindig küszködnek az adott problémával. S ez a mező- gazdaságban, ahol számtalan sok helyen ugyanazt a tevékenységet folytatják, komoly hiányosság. Éppen ezért korparancsként hat e nem kívánatos gyakorlat felszá­molásának szükségessége, s egyút­tal a mezőgazdasági újítómozga­lom hatékonyabb fejlesztése. Jelen­tős feladatok hárulnak ezzel kap­csolatban a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságokra, amelyek az SZSZK 169/1973. Zb. határozata értelmében kötelesek „gondoskodni az újítómozgalom fejlesztéséről és gyakorlati kihasz­nálásáról, s szükséges segítséget nyújtani ezen a szakaszon az álta­luk irányított szervezeteknek“. VANNAK KÖVETENDŐ példák ... Ahol ezt a feladatot következe­tesen teljesítik, ott az eredmények ben, a Muzlai Béke Efsz-ben és más szövetkezetekben. A járás leg­jobb újítója a mezőgazdaságban Pavol Jakabovié gépjavító a Cer- níki Efsz-ből, aki összesen hét újí­tási javaslatot adott be, ezek kö­zül legjelentősebb az „önkiszolgá­ló“ szivattyú. A legjobbak közé tartozik továbbá Halász Dezső a Szimői Efsz-ből, valamint jaroslav Kratina a Palárikovói Efsz-ből. Jól szervezik az újítók munkáját a luéeneci (losonci) és a galántai járásban. Nem véletlen, hogy az SZSZK Szövetkezeti Földművesek Szövetsége versenyében a legjobb 20 újítás között 5 volt a galántai járásból. A versenygyőztes újítási javaslatot Stefan Varga mérnök terjesztette elő a Mostovái Vörös Csillag Efsz-ből, melynek gyakor­lati bevezetése egy év alatt csak­nem 150 000 korona hasznot ered­ményezett. Elhárította ugyanis a Belgiumból importált Pettersime li­bakeltető gyakori meghibásodásá­nak okát, ami 5998 darab napos libával többet jelentett a szövet­kezetnek. Fülöp Vince és Július Valkár a Selicei Efsz-ből a negye­dik helyen végzett. Űk speciális targoncát készítettek az öntöző­csövek széthordására, ami lehető­vé tette azok szállítását a kapás­növények sorai között is, s egyút­tal az öntözés 7 hónapig tartó idé­nye alatt 2 munkaerőt szabadított fel. Pozitívan értékelhető néhány to­vábbi járás mezőgazdasági igaz­gatósága is, például a trnavai, a komárnói és a kosicei. Ezen a té­ren azonban valamennyi járásban jelentős tartalékok vannak. ilyen értelemben is kiemelhetjük a Galántai Járási Mezőgazdasági igazgatóságot, és annak szorgalmas gépesitőjét, Viliam Molnárt, az „újítók patrónusát“. Erre az évre ebben a járásban 9 efsz-ben 16 te­matikus feladatot jelöltek ki, liá- ■on feladatot a Trnovec nad Vá- hom-i Állami Gazdaság hirdetett ki, s ezekhez a járási mezőgazda­ság Is hozzájárult további 3 járási tematikai feladat kihirdetésével. Tartalékok azonban a központi­lag irányított mezőgazdasági szer­vezetekben is vajinak. Amíg pél­dául a gép- és traktorállomások öbbségén az újítómozgalom bizta­tóan fejlődik, a vetőmagtermesztő állami gazdaságokban, a nagyhiz- ialdákban és máshol még csak most kezd kibontakozni. Elérkezett az ideje, hogy minde­nütt feltárják ezeket a tartaléko­kat. A mezőgazdaságban is érvé­nyesíteni kell azokat az intézkedé­seket, amelyeket az SZSZK tavalyi 367-es számú kormányhatározata tűzött feladatul a feltaláló és újí­tó tevékenység fejlesztése érdeké­ben. Ezek közé tartozik az új mű­szaki megoldások, közöttük a komplex szocialista racionalizáció eredményeinek értékelése és elbí­rálása, s amennyiben azok talál­mány vagy újítási javaslat jelle­gűek, az állam, a szervezet és a szerzők jogi védelmének a bizto­sítása. A kormányhatározat fela­datul adja a kezdeményező munká­sok és műszaki dolgozók erkölcsi és anyagi értékelését a találmá­nyok és újítási javaslatok kidolgo­zásával és érvényesítésével kapcso­latban. AZ SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma több in­tézkedést készít elő az újítómozga­lom fejlesztésének támogatására. Ezek közé tartozik egy irányítási­szervezési központ létesítése is, amely segítséget, tanácsokat nyújt majd ezen a téren. Szeminá­riumokon ismertetik majd az ér­vényes előírásokat, s kiszélesítik az olyan dolgozók körét, akik az előírások következetes érvényesí­tésével biztosítják majd a törvé­nyességet az újítási javaslatok ér­tékelésénél és a szerzők jogos igényeinek kielégítésénél. Az SZSZK Szövetkezeti Földművesek Szövetségével, valamint a Mezőgaz­dasági Dolgozók Szakszervezeté­nek Szlovákiai Bizottságával együttműködve, versenyt készíte­nek elő a reszort dolgozói számá­ra, melynek keretében értékelni fogják a legsikeresebb újítási ja­vaslatokat, a legaktívabb újítókat és az egyes szervezeteket, amelyek a leghatékonyabban támogatják az alkotó műszaki kezdeményezés fej­lesztését. Reméljük, hogy egyre többen jelentkeznek majd ebbe a ne­mes versenybe, ahogy azt társa­dalmunk érdekei is megkívánják. Dr. LEOPOLD FIALA Az ötvenes évek elején a mezőgazdaságban „csodaszernek“ tekintették az öntözést. Többen úgy gondolták, hogy száraz tavaszokon és aszá­lyos nyarakon csupán öntözni kell, s máris a kétszeresére nőnek a hozamok. Azóta bebizonyo­sodott, hogy az öntözés a terméshozam növelé­sének csak egy — néha- nagyon lényeges — ele­me, az agrotechnikának fontos megalapozott hoz­záértést követelő része. Kellő szakmai felké­szültség híján esetleg több kárt lehet vele okoz­ni, mint hasznot hajtani. Szlovákiában jelentős beruházások szolgálják az öntözést, az öntözőrendszereket azonban hiá­nyosan, 60—70 százalékban használják csak ki. Talán sok a csapadék a téli, tavaszi, nyári idő­szakban? Erről szó sincs. Jelenleg is a téli hó­napok csapadéka mélyen a sokévi átlag alatt ma­radt, nyaraink pedig többnyire szárazak, aszályo­sak. Az öntözésre berendezett területeinken hordoz­ható berendezésekkel (szárny vezetékkel) juttat­ják a vizet a földekre. A berendezések egy része fokozatosan elhasználódik. Ezt az is okozza, hogy az öntözési idény befejeztével nem végzik el a szükséges karbantartási munkákat. Az öntözési időszakban szintén törődni kell a csövek, kap­csolók. hidránsok. szórófejek, tömítések műsza­ki állapotával, mert az idejében végzett szaksze­rű javítás növeli a berendezések élettartamát, ol­csóbbá és gazdaságosabbá teszi az öntözést. Nagy gond a szükséges munkaerő biztosítása az öntözőberendezések üzemeltetéséhez. Sajnos, ma még az öntözés kézi munkát igényel. A gaz­daságokban viszont már egyre- kevesebb az olyan gyalogmunkás, aki az egyáltalán, nem könnyű berendezések átépítését elvégezhetné. Ezenkívül — mivel az öntözés idénymunka — még nagyobb fizetés reményében sem hagyják szívesen ott az emberek megszokott munkájukat, beosztásukat. Természetesen vannak már olyan korszerű beren­dezések, melyek kevés kézi munkaerőt Igényel­nek, de ezek még egyelőre csak kevés mezőgaz­dasági üzemben találhatók, elterjedésükre még várni kell. Az igazsághoz tartozik az is. hogy iparunk lemaradt a mai igényeket kielégítő ön­tözőberendezések gyártásában, de a Szovjetunió­ban már korszerű öntözőberendezések működ­nek. Jó lenne,, ha innen hoznánk be ezeket a progresszív berendezéseket, ha mi nem gyár­tunk ilyeneket. E probléma megoldása nem iűr halasztást, de a meglevő erők megtartásával, cél­szerű szervező munkával, a tartalékok feltárásá­val segíthetünk e bajokon. Fontos feladat az öntözés terén a gazdaságos­ság fokozása. Sok helyen alacsony szakmai fel- készültséggel irányítják az öntözést. Csupán eny- nyit tudnak erről a kényes agrotechnikai műve­letről: ha szárazság van, öntözni kell. Ennyi is­mert, ilyen felfogás esetén szinte bizonyos, hogy veszteséges lesz az öntözés. Az utóbbi időben mindinkább előtérbe kerül az öntözéssel foglalkozók ' oktatása. Ezt tapasz­taljuk a Zlaté Klasy-i (nagymagyari) Agroprog- ress vállalat öntözőrészlegén is, ahol jól kép­zett szakemberek állnak az üzemek rendelkezé­sére és irányítják az öntözést. Ezenkívül kapcso­latban állnak a Bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutatóintézettel is, ahol hasznos elméleti tudni­valókat szereznek, s igyekeznek ezeket a gya­korlatban minél jobban hasznosítani. Az is fontos feladat, hogy a gazdaságokban külön mutassák ki az öntözött és az öntözetlen területek termelési költségeit és eredményeit. Az öntözött terület több műtrágyája, a gépi eszkö­zök és a munkaerő fokozottabb felhasználása s ezek hatékonysága a jelenlegi elszámolási rend­szerben nem tűnik ki elég világosan. Csak azt mutatják ki, hogy az öntözött területeken meny­nyivel volt nagyobb a hozam. Az sem mindegy, hogy mit öntözünk és ho­gyan. Vannak olyan növények, melyek öntözés nélkül nagyon bizonytalanul termeszthetők. Kö­zéjük tartozik a Felső-Csailóközben a gabonafé­lék. az egyéves és az évelő takarmányok termesz­tése. Ezért van nagy jelentősége a felső-csalló­közi öntözőrendszernek, amelyhez ez évben a topolníkyi (nyárasdi) és a Most na Ostrove-i (hidasi) szövetkezet öntözőrendszerét is hozzá­csatolják, s így gyakorlatilag Bratislavától Calo- vóig (Nagymegyerigl 20 900 hektáron 22 mező- gazdasági üzem földterülete válik öntözhetővé és az Agroprogress üzem . öntözőrészlegének dolgo­zói által egységesen irányíthatóvá. Ez is lényeges szempont az öntözéses termesztés gazdaságossá­gának figyelembevételénél, mivel ilyen nagy te­rületeken a szervezési, irányítási, karbantartási költségek jobban eloszlanak és hamarább meg­térülnek, mint a szétaprózott kis területeken. Mezőgazdaságunk a termelés intenzív fejlesz­tése révén mind közelebb kerül ahhoz a szint­hez, ahol már az öntözés indokolt és kifizető­dő. Ezt húzza alá a Dunajská Streda-i (duna- szerdahelyi) járási pártkonferencia azon határo­zata is, amely az 1976. évre célul tűzte a szeme­sekből túlszárnyalni a 60 mázsás hektárhozamot. Ennek eléréséhez minden mezőgazdasági üzem­ben ki kell dolgozni az öntözési programot. E határozat szellemében fejti ki tevékenységét az Agroprogress vállalat öntözőrészlege is. ahol már működnek a szivattyútelepek és a szomjas gabonaföldekre a szórófejek ontják az éltető vi­zet. MÉRI ISTVÁN t 1976. IV. 18. 1^ I mhöivtMA'ii fe lIa|Alók|es OjItók ■ ^^» “*“^ IW |0WV JnnnO ^pwinnq pnn^^^CTwwww^ WWW ^OOOOW^J

Next

/
Thumbnails
Contents