Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
197B V. 11. Miroslov Válek': 4 TűmWafá Ozsvald Ärpad: OLDftICH MIKULÁSEKNEK Szeretnétek látni azt a foszfort! Azt a a karóraként világító rétet, mikor tavaszt jelezi Lábikrája még puha, az izmai fájnak, s a lejtőn már suhan zöld kabrioletje, ó, fű-akceleráció! S a klorofill! S a tavaszi sarjadás! S kétszázezer egyéb mihasznaság! Szemünk se rebbent meg, s a fű már új futamba kezd. Énekelj valami vígat, énekelj, de mindjárt! Riadt szarvasok módján öregszünk a fű szeme előtt. S ez már nem versenykocsi, tavaszi motorok dübörgése, lelátók őrjöngése. Csak egy bús söröskocsi áll itt, habos torkú, zöld üveget dobnak ki belőle, kiscsikók, vágtatást mímelő szöcskék. Egy, kettő, térdet emelj, énekelj! így ért meg az ember ezer évet. Csak futnia kellett, előznie tajtékzó torokkal, nem kérdezte senki: „Miért“? S „Hová"? S ki kérdezte a füvet, hova nő és miért? Ki faggatta belső világa felől? Ki ültetett át egyetlen fűszálat emberi nyelvre? Semmi, csak tűz meg eső. De a fű dolgozik: vakonjáratok fölött, sír fölött, sír fölött, hallgatja a tenger sírását, ütőér zörejét, átalakítja a nap hevét, a víz lázas fecsegését, a holt anyagot élővé változtatja, s magában gyötrődve, helyes formát keres neki. Meg van már írva: s háborúk története, a bélyeggyűjtés, a labdarúgás története. A fű történetét senki meg nem írta. A fű szemszögéből mindez érdektelen. Története hosszú és folyamatos Expresszvonatok közlekednek benne, s a portyázők a lósörényt harapják. Belehull a fej. az aranyhajú, sok kakas vesztette taraját benne, ó, ismeri a vándor csillagokat! A fű tudja, mi az ára a vérnek. Emlékszik minden nyári szerelemre, házasságkötésre, bestiális gyilkosságra. Ám a fű türelmes és érzékeny. A fű mindent betakar. Hallgat. Ne nézzetek fölénnyel reá. A fű tudja, mitől fáj a halottak foga, a fű mindent tud életről s halálról' Pontos jegyzéke van reményekről, könnyekről. Kiszámította végleges formátokat, zölddel aláhúzta, és vár. Egyszer mindent megértek, s fölfedem neked a dolgok rejtett összefüggéseit. Gyere, menjünk ki a sötétbe, s hallgassuk a fű vajúdását, gyökerek vad görcsét, sejtek pattogását, nedvek forrongását. Megértek én már mindent, mintha fű volnék magam is. Nyugtasd kezed az éjszaka hátán, jól figyelj arra, omit mondok: Semmi, csak a tűz meg eső! CSELÉNYI LÁSZLÓ fordítása ízm&én Völgy. Védelem. Fák. Szikla mellé búvik a ház. A csend üvegburka befödi. Az ösvényen asszony bandukol, így messziről fekete bogár, batyuját leteszi, megáll, megpihen - fáradt kicsi hangya. Kerítés hűvös zugában alszik a hagymoviróg, karón tarkó korsó figyeli a tehenet, csibét, kacsát . .. Itt a szél is korán megöregszik, á kiterített fehér lepedőt, inget, ruhát, alig lengeti, mire ideért, a sziklák, a fák Petr Bezruc: legyűrték, megszelídült, mint a paradicsomi állatok. A patak is csak kanyarog, kerülgeti a megkopott, emberfej nagyságú köveket, holtágat növeszt oldalán, páfrányok között békanyál, szúnyogok zenéje nyugalom. Völgy. Menedék. Fák. Őskori, itt maradt világ. Mindent befedő ölelés, megrekedt óvó mozdulat, keresem hozzád az utat egy pillanatra, míg tüdőm tisztul a könnyű levegőn, aztán megyek újra tovább, sziklák között, a csúcsra fel, vágyom a szél vad hangjára, mikor szilaj nótákat énekel. Ne álld el utamat. . gúnyámból doh árad, szénporos a kezem: én csak bányász vagyok, te a pénz ura vagy, neked palotád van, hitvány kunyhóm nekem; sapkám frígiai, a homlokom komor. Miattam nem zokog elhggyott gyermek, de te a betevő falatját elorzod önző vagy, szívtelen - az isten verjen meg! Engem a Beszkid szült, a kín és a nyomor; a tiéd a bánya, ahol robotolok. a vérem epét forr, míg neked dolgozom. Elfogom rönkfáid a tajtékzó folyón, fekete verejték füröszti testem de miattam nem sír árva a hegyekben, nem vertem dobra az özvegyek földjét; én csak bányász vagyok, te még nagy úr vagy ma: kerüld a hegyek közt kanyargó, vad ösvényt, sapkám frígiai, ne állj az utambo1 RÁCZ OLIVÉR, fordítása * KÖZELEBB // Könözsi István felvétele MŰVÉSZETHEZ Mindig szívesen írunk olyan szocialista munkabrigádról, amely kimagasló eredményeket ér el a munkában, és tagjai egészséges, tartalmas közösségi életet élnek. Példát mutatnak, magukkal ragadnak és nevelnek másokat is. a szépre, a jóra, az emberire. Különösen szép, ha nemcsak saját maguk, hanem egy nagyobb közösség örömére is dolgoznak; ötleteket, terveket valósítanak meg, közös erővel. Ahogyan a Kiara Zetkin nevét viselő szocialista munkabrigád a Slovnaftban. Négy évvel ezelőtt alakult — tudományos kutatókból, mérnökökből, . laboránsokból, mintegy negyven közösségi életre-mun- kára vágyó emberből. Sokáig tartana felsorolni eredményeiket, mi mindennel gazdagították önmagukat és munkatársaikat a kulturális élet területein. Nemcsak „fogyasztói“ a kultúrának, hanem közvetítői, terjesztői is, különböző formákban. Tavaly ősszel kiállító termet létesítettek az üzemben, közösen a Városi Képtárral. Dél felé jár. Szikár, szemüveges fiatalember fogad. Neve Rastislav Pies, mérnök, tíz éve dolgozik az üzemben, a petrolkémiai laboratórium színképelemző osztályán; a Kiara Zetkin szocialista munkabrigád tagja. Ma ő vezeti a látogatókat lozej Sturdík érdemes művész festményei előtt, amelyeket februárban állítottak ki. Most, szerencsémre, csupán személyem képezi a látogatókat, úgyhogy a beszélgetést kezdhetjük mindjárt az elején, kérdéssel: hogyan jött létre ez a kis képtár? — Gyakran látogattuk a Városi Képtár kiállításait — mondja PieS mérnök —, miközben barátság szövődött a brigád tagjai és a Képtár vezetői között. Közös elhatározásból és közös munkával született ez a képtár, amely fölött brigádunk vállalt védnökséget. Mi rendeztük be a termet, a kiállítások anyagát természetesen a Városi Képtár biztosítja. Mindnyájunk célja: közelebb hozni a művészetet azok számára is, akik vidékről járnak be, és csak ritkán van, vagy egyáltalán nincs alkalmuk találkozni képzőművészeinkkel és alkotásaikkal A képtárat az elmúlt év decemberében nyitották meg, Vie- ra Zlllncanouá műveivel. Sturdík a második művész, aki festményeivel «íbben a szépen, ízlésesen ber-indezett kis kiállító teremben szerepel. Az ünnepélyes megnyitókon több brigád tagjai is részt vettek, és elbeszélgettek n művészekkel, sőt, nemrégiben a Kiara Zetkin brigádból tízsn a televízióban is találkoztak lozef Sturdíkkal. Pies mérn 5k a krónikás könyv sok-sok aláírásával, kedves jegyzetével is bizonyítja, hogy nagy népszerűségnek örvendenek a kiállítások és a kiállítók. Vagyis nem dolgoztak hiába. A munkabrigád tagiai közül mindennap található Itt valaki, aki kalauzolja a látogatókat, őrzi a képeket. — Brigádvezetönk éppen ma intézi, hogy vegyenek fel ide egy embert, akinek gondjaira bízhatjuk a Réptárat — jegyzi meg a fiatal mérnök. A Kiara Zetkin szocialista munkabrigád, amely már elnyerte a bronzfokozatot, minden évre gazdag, színes tervet állít össze, igyekszik megvalósítani, lelkesen dolgozni, nemcsak azért, hogy az ezüstfoko- záttal is kitüntessék. Hanem: hogy még unalmasabb legyen tagjainak fgyéni és közösségi élete, amelyhez így évről évre egyre szaporodó, erős szálakkal kötődnek. (brl
