Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
Ai SZSZK mezőgazdasági dolgozói igényes ötéves tervidőszakba léptek, amelyben továbbra is nagy figyelmet szentelnek a gabonaprogram teljesítésének. Ezt a feladatot egyaránt hangsúlyozták a CSKP KB és az SZLKP KB októberi plenáris ülései, valamint a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének 1976—1980-as évekre szóló irányelvjavaslata. Az idei tél, különösen az utolsó hetekben eltérő volt a megszokott időjárástól, nehezen bontakozott ki a tavasz. ezért megkértük Emil Spal- don akadémikust, hogy mondjon véleményt az őszi vetése): állapo- . tárói és a növénytermesztők aktuális feladatairól. — Mezőgazdasági dolgozóink sike résén ' téliesítettek az 5. ötéves terv feladatait, különösen a gabonatermesztés szakaszán. Mire kell felkészülniük a most következő években? — A gabonaprogram megoldása egyike szocialista mezőgazdaságunk legfontosabb feladatainak. Szorosan összefügg ez az önellátás kérdésével, amelyről ezekben a napokban egyre gyakrabban beszélünk. Az eléréséhez vezető alapokat főleg a nyugat-szlovákiai kerületben már a 3. ötéves tervben leraktuk. A negyedikben pártunk céltudatos munkája a gabona- termesztés problémáinak megoldásában már az első eredményeket is meghozta. A negyedik ötéves tervidőszakban hektáronként 32,6 mázsa búzát, 30,1 mázsa árpát és 36,0 mázsa kukoricát takarítottak be ebben-a kerületben. A legeredményesebbnek az 5. ötéves tervidőszak mutatkozott, amikor a búza átlagos hektárhozama elérte a 43,7 mázsát, az árpáé pedig a 39,9 mázsát. Tavaly a' nyugat-szlovákiai kerületben a kukoricából is csúcshozamot, 60,3 mázsát értek el hektáronként. — Bár az említett kerület mezőgazdasági dolgozói valóban jó eredményekét értek el, amivel első helyet vívtak ki maguknak a CSSZSZK-ban, azt is megállapíthatjuk, hogy még mindig elég sok a tartalék. Ezek kihasználása és az önellátás elérése szükségessé teszi, hogy a termelők a maximális hatékonyság és az’ész- szerűsítés útjára lépjenek. Figyelembe kell venni, hogy amíg a nyugatszlovákiai kerületben 51,1 mázsa volt a gabonafélék átlagos hektárhozama, szlovákiai átlagban 42,1 mázsa, országos átlagban pedig 38,3 mázsa termett. Annak érdekében, hogy minél rövi- , debb időn belül elérjük az önellátást a gabonafélékből, hektáronként országos viszonylatban legalább 43—45 mázsa szemes terményt kell betakarítanunk. Nem fér hozzá kétség, hogy sokkal nehezebb 5 mázsával növelni az 50 mázsás hektárhozamot, mint 38,3 mázsáról 43 mázsára, esetleg többre. Ezért nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületben, hanem az egész SZSZK-ban stabilizálni kell a sűrűn vetett gabonaféléknél az 1974-ben elért hozamokat, a kukoricánál pedig az 1975-ben elért szintet. Ehhez azonban a 6. ötéves tervidőszak utolsó éveiben további 2—3 mázsát kell hozzátennünk. Amint mondottam, vannak még tartalékok. A CSKP KB 1972-es áprilisi ülésének határozata például feladatul adta a mezőgazdasági dolgozóknak az azonos termesztési és éghajlati feltételek közepette gazdálkodó vállalatok terméseredményeiben mutatkozó különbségek megszüntetését. Szükséges lesz, hogy ez a határozata 6. ötéves tervidőszakban hatékonyabban mozgósítsa a lemaradozó szövet- ! kezetek és állami gazdaságok vezetőségét, hogy céltudatos, jó minőségi munkával elérjék az élenjáró mező- gazdasági üzemek színvonalát. Azért foglalkoztam bővebben a nyugat-szlovákiai kerülettel, mert szlovákiai viszonylatban itt van a legtöbb szántóterület, s a szemesek temelésé- ben ez a kerület 64,7 százalékos arányban, az állami felvásárlásban pedig 81,1 százalékos arányban részesedik. Nem csekély, és agronómiái szempontból igényes feladatok várnak azonban a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerület dolgozóira is, ahol szintén hatékonyabban kell kihasználni a termelési ráfordításokat, különösen az ipari trágyák alkalmazását, hogy minél nagyobb termelési eredményeket érjenek el egy kilogramm felhasznált tápanyagra, vagy egy kilogramm kiváló minőségű vetőmagra számítva. — Nem könnyű feladatokra kell tehát felkészülni a most következő időszakban. Ve vajon mit ígér az őszi vetések ielenleqi állapota? — A 6. ötéves tervidőszakot ezzel a jelszóval kezdtük: elérni az önellátást a szemes terményekből, mégpedig minél rövidebb időn belül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a gabo1 nafélék termesztésében már a tavalyi ősz folyamán megtettük az első lépéseket. Az ősziek vetésterületét a tervhez viszonyítva némileg túlteljesítettük, s néhány kivételtől eltekintve, a tervezett faj- és fajtaösszetételt is elértük. A megelőző évekhez viszonyítva, javult az agrotechnikai intézkedések komplexuma, a talajelőkészítés, a vetés. Bár az agrotechnikai határidőket a termesztők általában megtartották, egyes hibák azonban már az ősz folyamán is előfordultak. Helyenként korábban kezdték el a vetést az ajánlott időpontoknál. Ezt a túlméretezett szorgalom hibájának is nevezhetnénk. A következményét már az ősz folyamán is észlelhettük a Kaukaz fajtánál, amelyet megtámadott a lisztharmat és néhány más betegség. Kisebb területeken az agrotechnikai határidő után végezték el a vetést. Bár a tél első szakaszában tapasztalt kedvező éghajlati feltételek kiegyenlítették ezt a késedelmet, át- telelésük mégsem volt károsodástól mentes. A vetésterület csaknem 80 százalékán sikerült elérni az optimális vetési mélységet, a 4—6 centimétert. Nem ért meglepetésként, hogy a többi 20 százaléknál a sekélyebb vetés megbosszulta magát, a növényzet jelentős hányada kifagyott, illetve felfagyott. Az első biológiai leltár eredményei kedvezőek voltak. A növényzet csaknem 95 százalékában háromszáznál több egyed volt egy területegységre számítva. Ez azt jelenti, hogy a második világháború óta eltelt időszakban első alkalommal voltak ilyen kedvező állapotban az őszi vetések. Az éghajlati feltételek február második feléig szintén kedveztek a növényzet fejlődésének. A problémákat a tél utolsó harmada jelentette^ A tartós hótakaró nélküli fagyok, az erős szelek, valamint a jelentékeny éjszakai és nappali hőmérsékleti különbségek, amelyekhez a déli járásokban csapadékhiány is társult — bár megjegyezhetjük, hogy ugyanakkor északon bőségesen volt csapadék —, szokatlanul megviselték az ígéretesen fejlődő vetéseket. — Milyen károsodások fordultak elő a tél folyamán? — Többféle károsodásról beszélhetünk. Elsősorban a kifagyást említhetjük. Ilyen növényzetünk sokkal több van, mint tavaly, ezért ahol szükségesnek mutatkozik, gondoskodni kell a növényzet sűrítéséről. Ez elsősorban a sekélyen vetett táblákra vonatkozik, ahol a bokrosodási csomó közvetlenül a talaj felszíne alatt helyezkedett el. Ez ugyanis a hőmérséklet ingadozása következtében a talaj felszíne fölé került. A másik károsodást a növényzet felfagyása okozta, illetve az a körülmény, hogy az utóbbi hetekben a talaj gyakran megfagyott és kiengedett, s a föld mozgása következtében elszakadoztak a gyökerek, kihúzódtak a növények. Az ilyen növényekben gyakran csak egy vagy két gyökér tartja az életet. Ezekben a táblákban további károkat tehet a szélerózió, amely elég rendszeres vendég Szlovákia déli területein. Azokon a táblákon, ahol a mezőgazdászok egymás után már harmadik éve termesztenek búzát, a betegségek nagyobb mértékű előfordulására kell számítani, főleg a szártörő penész okozhat majd problémákat. Szlovákia északi vidékein viszont, ahol vastag hőréteg halmozódott fel, a hópenész okozhat súlyosabb károkat, különösen ott, ahol nem fagyott meg a föld. Figyelembe kell azonban venni, hogy az őszi vetésekben nemcsak a téli viszonyok okozhatnak károkát. A növények jelentősen gyengülhetnek a tavaszi időjárás hatására is. különösen azok, amelyek gyenge kondícióban vészelték át a telet. A biológiai leltározáskor ezeket a növényeket is számításba vesszük, de arra is gondolunk. hogy nem lesznek versenyképesek az erősebb növényekkel és a gyomokkal szemben. Tapasztalataink szerint a kitavaszodás alatt még jobb feltételek közepette is csökken az egyedek száma a növényzetben. A növénytermesztési tanszékünkön végzett kísérletekben a nagy hozamú szovjet fajtáknál is 12—38 százalékos kiesést tapasztaltunk, ami indokolttá teszi, hogy a második nitratá- ciót a bokrosodás idejére tegyük, hogy ezzel is megerősítsük a hozam- növelő folyamatokat. — Az említett tapasztalatok alap- jón ebben az évben milyen intézker dések mutatkoznak célszerűeknek és szükségszerűeknek? — Ahhoz, hogy az agronómus kér pes legyen megválasztani a szükséges intézkedéseket, elengedhetetlen feltétel a növényzet tökéletes ismerete, képletesen mondva az agronó- musnajc együtt kell élnie a növényzettel“. Ezért ebben az esztendőben nem elégséges a második biológiai leltározás elvégzése, célszerűnek mutatkozik megismétlése is, mégpedig körülbelül 14 nappal az utolsó fagyos éjszaka után. Az így nyert áttekintés alapján az agronómus pontosabban dönthet a szükséges intézkedésekről. Elsősorban a táblák vegyszeres kezelése, a fejtrágyázás, a CCC-készítménnyel vagy a gyomirtókkal való permetezésre, a mechanikai intézkedésekre, a hengerezésre és a boronái ásra, végül pedig a biológiai intézkedésekre, a kiritkult táblák tavaszi búzával vagy árpával való alávetésére gondolok. Az agronómusoknak bőségesen nyújtottunk tanácsokat a szükséges intézkedések megválasztásához. Fontos alapelv marad azonban, hogy a döntésekre a biológiai ellenőrzés alapján kerüljön sor, figyelembe véve a növények egy területegységre eső számát, fajtáját és erőnlétét. Egyes esetekben, különösen ott, ahol a növények száma nem biztosítja a tervezett hektárhozam elérését, f^ito- lóra kell venni a kiszántást, s az őszi veteményt tavaszi árpával vagy kukoricával kell pótolni. Ilyen döntésekre azonban csak a járási termelési igazgatóság határozata alapján kerülhet sor, melyhez figyelembe kell venni a gabonatermesztési bizottság véleményét. A 6. ötéves tervidőszakban az eddiginél is nagyobb figyelmet kell szentelni a gabonatermesztési bizottságok munkájának, amelyek szorosan együttműködnek a járási termelési igazgatósággal és a járási pártbizottsággal. Ezek bírálják el a vállalatok programjavaslatait, ellenőrzik teljesítésüket, felülvizsgálják a növényzet állapotát. A továbbiakban a gabonatermesztési bizottságokra hárul az a feladat, hogy az eddigieknél is következetesebben ellenőrizzék az agrotechnikai intézkedések színvonalát. Elsősorban a talaj és a magágy tökéletes elkészítéséről, az öntözés feltételeinek kihasználásáról, a tudományosan alátámasztott trágyá- zási rendszer érvényesítéséről van szó. önellátást csak úgy érhetünk el, ha a mezőgazdasági dolgozók kellő figyelmet szentelnek a jövőben a tudomány és a kutatás eredményeinek, ha azokat közvetlen termelőerőként használják ki a gyakorlatban. Ez természetesen nemcsak a szemesek termesztésére vonatkozik. Az önellátás elérése komplex folyamat, ami azt jelenti, hogy a takarmánytermesztés szakaszán is hasonló minőségi változást kell elérni. ÉVA VORZAKOVA Komplex szemlélet a növénytermesztésben Beszélgetés Emil Spaldon akadémikussal h i > A Topolníkyi (Nyárasdij Efsz-ben az elsők között kezdték el a cukorrépa vetését több mint 150 hektáron. Bal oldali képünkön Házy Lajos, Nagy József, Tóth István és Kovács Pál rövid megbeszélést tart a gépek indulása előtt. A traktorosok a jó időt kihasználva, gyorsan végeztek ezzel a fontos tavaszi munkával ÍA CSTK felvételei) 1976. IV. 11. I ÚJ SZÚ
