Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-11 / 15. szám

ÚJ szú

MI

ÉRT KELL TÖBB NAPRAFORGÓ?

y

<

A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének

1976—1980-as irányelvjavaslata szerint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban gondoskodni kell a lakosság szükségleteinek teljesebb kielégítéséről, fokozatosan el kell érni az önellátást a szemes terményekből, s fokozni kell az önellátás mértékét az élelmiszerek termelésében. Ez teljes mértékben vonatkozik a lakosság növényi olajokkal való ellátására is saját forrásokból, amit részben az olajos növények hektárhozamának, részben pedig vetés- területének növelésével érhetünk el.

Jelenleg a repceolaj-szükségletet már teljes mértékben saját termelésből fedezzük, míg a napraforgóolajat csak részben, s a hiányzó részt egyre nehezebb feltételek mellett kell külföldről behoznunk. Célszerűnek mutatkozik ezért közelebbről is megismerkedni a növényi olajok termelésének és fogyasztásának kérdéseivel, mind hazai, mind külföldi viszonylatban.

A napraforgóolaj értékes tulajdonságai

A napraforgóolaj nagy biológiai értéke annak köszönhető, hogy jelentős mennyiségű telítetlen li- nolsavát tartalmaz. A kutatók intenzíven foglalkoznak a növényi olajok, főleg a napraforgóolaj szerepével az emberi táplálkozásban, s a napraforgó- olajnak elsődleges jelentőséget tulajdonítanak. E pozitív értékelés alapján az utóbbi években világszerte megnövekedett az érdeklődés a napraforgó- olaj iránt, s a termelők is nagyobb figyelmet szenteltek a napraforgó termesztésének. A termelés gyors növelését az alábbi tényezők segítették elő.

— a termelőknél jól érvényesültek a nagy termőképességű szovjet fajták, amelyek a helyi fajtákhoz viszonyítva kétszer nagyobb olajtermést biztosítanak. Ez lényegesen megváltoztatta a napraforgó termesztésének gazdasági feltételeit;

— a napraforgóolaj iránt a fejlődő országokban is megnövekedett az érdeklődés, mert a földimogyoró termesztési költségei nagyobbak. A napraforgó jobban tűri a szárazságot, mint a többi olajos növény, ezért ezekben az országokban is megkedvelték;

— a növényi olajok és az olajos magvak világpiaci ára magasabbra szökött, mint a többi mező- gazdasági terményé. Különösen nagy az olívaolaj ára a Földközi-tenger térségében, ahol ezt is napraforgóolajjal igyekeznek pótolni;

— világszerte megnövekedett az érdeklődés a diétás margarin iránt, amely sok hosszabb szénláncú, telítetlen zsírsavat tartalmaz; a napraforgóolaj különösen alkalmas erre a célra.

A legnagyobb termesztők

Az említett körülmények a napraforgó-termesztés gazdasági feltételeit is taegváltoztatták. A termelők a nagyobb teljesítményű fajtákkal kétszer nagyobb hozamokat érnek el, s ugyanakkor a magvak ‘'eldolgozásánál is kétszeresére nőtt a berendezések teljesítménye.

Az olajos növények termesztése jelentősen megnövekedett a mérsékelt égöv iparilag fejlett államaiban. A melegebb éghajlatú vidékeken főleg a napraforgó tört előre. Míg 1966-ban világviszonylatban 7,7 millió hektáron termesztettek napraforgót, 1972-ben már 9,2 millió hektár volt a vetés- területe, ami 20 százalékos növekedést jelent. A világ napraforgó-termésének mintegy 52 százalékát a Szovjetunió adja, ahol a napraforgó a legfontosabb gazdasági növények közé tartozik. Itt

1970-től 1973-ig kereken egymillió tonnával növekedett a napraforgó termelése. Az Egyesült Államokban, ahol ilyen értelemben a szója viszi a vezető szerepet, úgyszintén gyors ütemben nőtt a napraforgó termesztése, az 1970-től 1973-ig terjedő években elérte a 0,8, 0,18, 0,29 és 0,35 millió tonnát. A további jelentős termesztők közül elsősorban Argentínát, Romániát és Jugoszláviát kell megemlíteni. Ám a növekvő termelés ellenére is hiánycikk a napraforgóolaj, mert a fogyasztói igények növekedése megelőzi a termelés növekedését.

S — ,

A takarmányozásban is fontos szerepet játszik

A napraforgómag nemcsak kiváló minőségű növényi olajat nyújt, hanem értékes olajpogácsa is készül belőle, hiszen a napraforgómag 50—52 százalékos olajtartalma mellett 22—24 százalék proteint is tartalmaz. E két összetevő mennyisége szempontjából a napraforgó magja alig marad el a ricinus magjától, s megelőzi a többi olajos növényt, az olajlent, a mustárt, a szóját, a földimogyorót és a szezámot. A napraforgónak termesztési körzetében az olajos növények között nincsen ve- télytársa. Még a szója is nehezen veszi fel vele a versenyt, bár a szója magja 42 százalék proteint tartalmaz.

Az utóbbi években a napraforgóolajat exportáló országok az értékes fehérjetartalmú olajpogácsát saját állattenyésztésük fejlesztésére használják fel. Ez a magyarázata annak, hogy a világpiacon egyre nehezebb hozzájutni ezekhez a termékekhez, főleg a növényi olajok nyersanyagaihoz. A kapitalista államokban a késztermékek és a nyersanyagok árnövekedése már 1969-ben elkezdődött, s lényegesen elmélyült 1972 után, amikor főleg az élelmiszerek termeléséhez szükséges nyersanyagok ára növekedett. Az okok eléggé ismertek. Többek között az is szerepet játszott, hogy 1972-ben csökkent a világ élelmiszertermelése, s a legfontosabb mezőgazdasági nyersanyagokból megcsappantak a készletek.

Ez a kedvezőtlen helyzet azt eredményezte, hogy például a szója ára az 1966-os tonnánkénti 60—80 dollárról 1974-ben 450 dollárra emelkedett. Hasonló spekulatív áremelkedések tapasztalhatók a többi mezőgazdasági nyersanyagnál is, a napraforgót is beleértve.

A külső feltételek hatása a hazai termesztésre

Az utóbbi évek világpiaci árainak alakulása jelentős mértékben befolyásolta a mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexum termékeinek kiviteli és behozatali feltételeit, a nyersanyagok és az élelmiszerek hazai termelésének gazdasági hatékonyságát. Az árak növekedése ösztönzőleg hatott arra, hogy országunkban fokozottabb mértékű önellátást érjünk el az élelmiszerek fogyasztásában. Több figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdaságunkban rejlő lehetőségeknek, hogy függetleníthessük magunkat a kapitalista piacok konjunkturális változásaitól. Egyedüli lehetséges megoldásnak saját termelési lehetőségeink és nyersanyagalapunk maximális kihasználása mutatkozik.

Hazánk ökológiai feltételei között jó lehetőségünk vannak mind a repce, mind a napraforgó termesztése számára. Olajrepcét az egész országban

1974-ben 45 079 hektáron, az SZSZK területén 19 507 hektáron termesztettünk, s a 22 mázsás átlagos hektárhozammal alapjában véve fedezni tudjuk a hazai szükségleteket. A napraforgónál azonban már más a helyzet, ezt a növényt gyakorlatilag csak az SZSZK-ban termesztjük, éspedig 1974-ben 2875 hektáron, s az elért 16 mázsás hek tárhozammal a hazai szükségleteknek csupán 30 százalékát tudtuk fedezni. A jó minőségű étolajok gyártásához a repce- és a ■ napraforgóolajat legalább 1:1 arányban kell felhasználni. Várható, hogy az újabb termékek (Héra, Juno stb.) gyártásának növelésével és a választék további bővítésével tovább növekszik majd a napraforgóolaj felhasználása.

Az 1974-es évben 20 000 tonna napraforgómagot hoztunk be, ami tetemes mennyiségű devizaköltséget jelentett. Ügy véljük, hogy a hazai mezőgazdaságnak módjában áll ezt a problémát megoldani, s már a 6. ötéves tervidőszak folyamán gondoskodhatunk a teljes önellátásról. Ez elsősorban az SZSZK mezőgazdasági dolgozóinak a feladata, ahol a kukoricatermesztő körzetekben jó feltételek vannak a napraforgó eredményes termesztése számára.

A termelés tartalékai

Már említettük, hogy a termés növeléséhez két út vezethet: a hektárhozamok és a vetésterület növelése. Az irányelvjavaslat egyaránt utal mindkét megoldásra. A 6. ötéves terv végére a napraforgó vetésterületét 18 000 hektárra kellene növelni, ami a jelenlegi 4000 hektárhoz viszonyítva 4,5-szeres növekedést jelent. A napraforgó átlagos hektárhozama 1980-ban feltételezhetően eléri majd a 20 mázsát, ami körülbelül 4 mázsával több a jelenleg elért szintnél. A jelenlegi termelési eredményekhez viszonyítvá tehát 28 000 tonnával növelnénk a napraforgómag hozamát, amiből 50 százalékos olajtartalom mellett 14 000 tonna napraforgóolajat lehetne nyerni. Ez még természetesen nem jelentené a tartalékok teljes kimerítését, hiszen a nagy termőképességű szovjet és román hibrideknél öntözés nélkül 30 mázsás hektárhózam is elérhető, amit öntözéssel további 40 százalékkal lehet fokozni.

Annak érdekében, hogy minél gyorsabban elérjük a teljes önellátást a napraforgóolaj termelésében, az irányitó szerveknek és a termelőknek az alábbi döntő tényezőkre kell a figyelmet összpontosítaniuk:

— a napraforgó termesztésének optimális körzetesítésére, ami azt jelenti, hogy a termesztést a kukoricatermesztési körzet legmelegebb területeire kell összpontosítani, figyelembe véve az öntözés lehetőségeit;

— a termelési koncentrációra, hogy a napraforgót a szakosított vállalatok nagy. táblákon termeszthessék;

— a termesztett fajták és hibridek célszerű megválasztására;

— a termesztésben a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítésére, beleértve az öntözés termesztésében szerzett tapasztalatokat;

— a gépesítésre, a szakosított vállalatok gépekkel való ellátására, hogy kidomborodjon a termesztés ipari jellege;

— a termés betakarítás utáni kezelésére, szárítására és raktározására;

— a napraforgó termesztését felelős termelők szakismereteinek elmélyítésére, a legjobb termesztők tapasztalatainak átadására, hasznosítására.

A felsorolt tényezők természetesen komplex egységet képeznek, azok egymástól elkülönítve nem vezetnének a várt eredményekhez, az írányelvja- vaslatban vázolt feladatok teljesítéséhez.

Doc. I ng. MIKULÁS DERCO, CSc

1976

IV. 11.

A Dobra Niva-i „Oj Elet" Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz 6842 hektáros területen gazdálkodik, amiből 2929 hektár a szántó. Az állattenyésztésben is sikeresen alkalmazzák a progresszív termelési eljárásukat, a szarvasmarhát például saját kutatásaik alapján összeállított pogácsázott takarmányokkal etetik. Az 5. ötéves tervidőszakban a szövetkezet bruttó mezőgazdasági termelése 35 millióról 52 millió koronára növekedett. Idei tervük 75 millió korona értékű teljesítmény elérését irányozza elő. Tavaly helyezték üzembe a képen látható korszerű hizlaldát 800 hízómarha számára, amelyek etetése teljesen automatizált. (A CSTK felvételeJ