Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-04 / 14. szám
□ Vjacseszlav Tyihonov játsz- sza A fekete fülű fehér bim című film főszerepét. A forgatókönyv G. Trejepolszki] elbeszélése alapján készült. A filmet Sz. Rosztockij rendezi a Makszim Gorkij gyermek- és ifjúsági filmek stúdiójában. □ A Keserű csokoládé című olasz film női főszereplője, Anna Karina megkezdi — mint rendező — a második filmje forgatását, öt különböző korúsorsú asszony áll a cselekmény központjában, akik csak a gyermekeik iránt érzett szeretetük- ben egyformák. Anna Karina Jean-Luc Godard francia rendezőnek, az új hullám egyik képviselőjének felfedezettje. ö maga is, mint egész nemzedéke, a háború szörnyű élményének foglya, nem véletlen tehát, hogy háborús témákhoz kötődnek legemlékezetesebb alkotói sikerei. Minden beszélgetés során — -most is — többször hangoztatja, mennyire szeretne mai témákkal foglalkozni, valahogy mégis mindig a háborúhoz kanyarodik vissza. — A háború a legnagyobb szerencsétlenség, és mindannyiunk kötelessége, hogy harcoljunk ellene. Számomra egy háborús film — film a háború ellen, hiszen egy-egy mű révén behatolva a dolgok lényegébe, mindig leleplezzük a háború során keletkező szenvedések, testi-lelki sérülések hátterét, ezek elkerülhető voltát. És mert olykor ezek a károk, sérülések, csak rendkívüli tettek és magatartások révén kerülhetők el, egy- .idelűjeg a kialakult rendkívüli helyzetek hőseinek is emléket állítunk. Ezért kell megismételnem: számomra a háborús film — film a háború ellen. Szergej Bondarcsuk minden szaván érződik, hogy nem először mondja ezt így el, s elébe vágva az éppen születő kérdésnek, mindjárt hozzáteszi: — Gyakran kérdezik tőlem és szovjet művésztársaimtól, miért készítünk annyi háborús filmet a Szovjetunióban? Főképp határainkon túl nem értik ezt. Pedig a magyarázat rendkívül egyszerű: a szovSzergej Bondarcsuk egyik legutóbbi munkája A hazáért harcoltak című Solnhov- regény filmváltozata. A képen: jelenet a filmből, előtérben Vaszilij Suksin > □ A legnépszerűbb amerikai filmszínész, Gregory Peck az utóbbi időben csak a saját pro- dukciójú filmjeiben szerepelt. Most azonban leszerződött egy filmre, amelyet Londonban forgatnak. Gregory Peck egy amerikai nagykövetet alakit, aki terroristák keze közé kerül... □ Andre Techtne, a fiatal francia filmrendező Jeanrie Mo- reau főszereplésével forgatta filmjét. A harmincas évek élőjén kezdődő történetben Jeanne Moreau egy munkáslányt alakít, aki házassága révén egy gazdag gyáros családjába kerül. Erős akarattal befolyásolja a család üzleti vállalkozásait és részt vesz az ellenállási mozgalomban is. □ Iréné Papas, a felejthetetlen Elektra Amerikában filmezik, ő az egyik főszereplője Moustapha Akkad filmjének. A férfi főszerepet Anthony Quinn alakítja. □ Egy vidéki üzletembert Párizsba szólítanak ügyei, tárgyalópartnere egy bájos nő kíséretében jelenik meg. A férfi rtem is sejti, hogy kelepcébe csalják. A rózsaszín telefon című film főszerepeit Mireille Darc, Pier- re Mondy és Dániel Ceccaldi alakítja. Szergej Bondarcsuk (Z. Mináőová felv.) jet művészek egyik feladata, hogy segítsenek tudatosítani, ha kell, megvédeni a haladó eszmék diadalát. Segítenünk kell az idősebb nemzedéknek, amely átélte a háborút, hogy kilábolhasson a múltból, és a fiataloknak, akik csak hallottak, vagy iskolában tanultak róla, segítenünk kell, nehogy újra egy háború közepébe sodródjanak. Mindkét célkitűzéshez — természetszerűleg — háborús témájú filmek kellenek. És ki mások készítsék e filmeket, mint azon nemzedékek tagjai — sajnos én is közéjük tartozom —, akik maguk is végigélték, vé- gigküzdötték a háborút. És ha van, aki vitatja is — én vállalom: egy-egy háborús film is mai tárgyú alkotás, hiszen BESZEIGETES SZERGEJ BONDARCSUKKAL ma is égető kérdésekről, mai emberekhez szól. Úgy érzem, rendezői munkáim közül az Emberi sors, a Háború és béke, A hazáért harcoltak egymás folytatásai, és lehet, hogy tévedek, de úgy vélem, belső mondanivalójukat tekintve is újabb és újabb szakaszokat jelentenek a megkezdett úton. — Merre vezet tovább ez az út? — A felismerés jelentőségének méltatása felé. Maga a felismerés A hazáért harcoltak kapcsán kezdett foglalkoztatni. Ebben a műben az út a mindenáron való kitartás szükségességének felismeréséig vezetett. Most tovább szeretnék lépni. Évek óta készülök John Reed életének megfilmesítésére. Az amerikai újságíró (Tíz nap, amely megrengette a világot) az 1917-es forradalomban maga is kommunistává érett és a forradalmi vívmányok első nemzetközi jelentőségű krónikása lett. Reed élete izgalmas kalandok sorozata, s e kalandok mélyén a forradalmi cselekvés megindításának felismerésére szeretnék koncentrálni. A rendezői munka külső oldala ugyan A hazáért harcoltakhoz viszonyítva más történelmi korba vezet, a belső oldal, a szellemi, az eszmei azonban A hazáért harcoltak egyenes folytatása. A Reed-fil- met egyébként amerikai—mexikói—szovjet koprodukcióban szeretném elkészíteni, s bízom benne, hogy főszereplőjéül sikerül az amerikai Warren Beattyt megnyerni, aki maga is régebben szeretne egy Johií Reed-filmet készíteni. — Amikor Ungvár környékén felkerestük önt a Waterloo című filmje forgatásán, említette, hogy egy Dosziojevszkij-életrajz elkészítése is foglalkoztatja. Hogy áll ez a terve? — Ugyanúgy dédelgetem, még mindig, mint az ötvenes évek elején, amikor megszületett bennem. Közben mindig változnak elképzeléseim. Most például úgy látom, hogy a Reed-film után esetleg csatlakoztatható a felismerés problémaköréhez. Mostanában úgy tekintem Dosztojevszkij életét, mint egy reakciós társadalmi rendszer által kikényszerített, befolyásolt helytelen felismerés drámájának folyamatát, amelyben egy szörnyű emberi, személyi konfliktus keletkezik: az írói lényeglátás és a magánéletben levont — csak félig, vagy félig sem helyes — következtetések feloldhatatlan ellentmondása. Egyszerre azonban csak egy témán vagyok képes dolgozni, és a Reed-életrajz filmje már majdnem kialakult bennem. — Talán furcsának tűnő kérdés: Szeret-e még színészként dolgozni, vagy inkább a rendezés 'felé hajlik? — A szereptől és a feladattól függ. Ha jó, izgalmas a szerep, ha valamiért „szíven talál", örömmel vállalom. De nem tagadom, a rendezés összetettebb feladat, s a nehezebb erőpróba lehetősége nagyon foglalkoztat. Ötvenéves múlt, most van alkotóereje teljében. Szigorú belső logika útján halad a művészi úton, hogy ezután születő munkáiban minél teljesebben fejezhesse ki azt, amit a világnak mondani akar. FENYVES GYÖRGY □ Jean Gabin, aki már kijelentette, hogy a Sophia Loren- nel forgatott Verdict című filmmel elbúcsúzott a filmezéstől, új szerepre készül az Ange Noel című filmben, amelyet André Cayatte rendez. □ Kirk Douglast aligha kell bemutatni az olvasóknak: Spartacus és Van Gogh alakítója csaknem hatvan filmben játszott, közülük sokat bemutattak hazánkban is. Az ötvennyolc éves filmszínész Posse című új filmjében egy politikai ambícióktól fűtött békebírót alakít; a filmet saját produkciójában forgatta és rendezte is. □ Sarah Bernhardt, a világhírű francia tragika alakja is megelevenedik a filmvásznon; Richard Fleischer rendező Glenda Jackson személyében megtalálta a főszereplőt. A szerep művészileg és fizikailag is rendkívül nehéz feladatot ró Glenda Jackwnra. 1976. IV d A Háború és béke című Tolsztoj-re- gényből — Szergej Bondarcsuk rendezésében — nagyszabású négyrészes film készült. A neves szovjet művész az alkotásban szerepet is vállalt. A felvételen őt látjuk Pierre Bezuhov szerepében 10 ÚJ szú
