Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 2. szám

új szó NE M CSUPÁN PEDAGÓGIAI KEDDI GONDOLATOK A SZLOVÁK NYELV OKTATÁSÁRÓL C ,.Az anyanyelv következetes elsajátítása mellett feltétlenül kellő figyelmet kell fordítanunk a szlovák nyelv tanítására, hogy a magyar, illet ve ukrán tanítási nyelvű iskolák végzős nö­vendékei jó feltételekkel rendelkezzenek a közép- és főiskolai tanulmányok sikeres folytatá­sához, hogy hozzáértő egyénekként kapcsolódhassanak be az építőmunkába a gazdasági, politikai és társadalmi élet bármely szakaszán, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész területén.“ A pártunk 1973- júliusi ple­náris ülésének beszámo­lójából idézett sorok vi­lágosan utalnak arra, hogy nemzetiségi iskoláinkban a szlo­vák nyelv oktatása nem lehet — és nem is — másodrendű kérdés. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek után felesleges lenne a szlovák nyelv tanításának szük­ségességét indokolni, szerepét bizonygatni. Manapság nem­csak pedagógusaink, hanem a szülők, valamint a közép és főiskolás tanulók is egyre job­ban tudatosítják a széles körű társadalmi igényből eredő nyelvismeret fontosságát és a szlovák nyelv oktatásának je­lentőségét. A miért megindokolásánál tehát sokkal fontosabb — s pe­dagógiai szempontból célszerű és előremutató — a nyelvisme­ret változást, tökéletesedést elő­idéző tényezők és intézkedések felvetése, annak körvonalazása, mit tettünk tanulóink szlovák nyelvi ismereteinek bővítése és elmélyítése érdekében, miben mutatkoznak eredményeink, hol tartunk, s főleg: milyen feladatok megoldása biztosíthatja a továbblépést és az állandó javulást. Helyzetkép-ismeret nélkül le­hetetlen tárgyilagos, szubjekti­vitástól mentes ítéletet alkotni e bonyolult nyelvi és egyben társadalompolitikai kérdésről. Leggyakrabban a tényismeret hiányából táplálkozik az elmúlt években elég gyakran hangoz­tatott, egyéni megnyilvánuláso­kat általánosító kijelentés, melynek megfogalmazói teljes egészében kétségbe vonták a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak nyelvi felkészültsé­gét, szlovák nyelvi tudását. Persze, az oly ítéletnek is ke­vés köze lenne a tárgyilagos megállapításhoz, mely túlzott optimizmussal egyoldalúan azt állítaná, hogy manapság min­den egyes végzős növendék — tekintet nélkül általános tanul­mányi előmenetelére és iskolá­ja nyelvi környezetére — elju­tott tudása magaslatára a szlo­vák nyelv elsajátításában. A számvetés és visszapillantás napjainkban különösen idősze- 1976. ra \ társadalmi, politikai és gazdasági élet minden terüle- I- 11- tén fel kell mérnünk a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött feladatok teljesítését. A peda­gógiai vonatkozású visszapil­lantást az is indokolttá és szükségessé teszi, hogy folya­matban van közoktatásunk szerkezeti és -tartalmi átépí­tésének előkészítése. Az oktató-nevelő munka, a tanítási-tanulási folyamat leg­fontosabb tényezőinek egyike a pedagógus, akinek rendkívül jelentős szerepe van a nyelvis­meret megalapozásában és el­mélyítésében. Az SZSZK Okta­tásügyi Minisztériuma az utób­bi években ezért különös fi­gyelmet szentelt a magyar ta­nítási nyelvű iskolák szlovák­szakos pedagógus-állományá­nak bővítésére. Pedagógusaink körében ismert tény — s ez különböző felmérések során igazolódott is —, hogy a ma­gyar tanítási nyelvű iskolák szakképzett szlovák szakos pe­dagógus-állománya az utóbbi években jelentős mértékben ja­vult. s az alapiskolák felső ta­gozatán és a középiskolákban egyaránt eléri az országos szin­tet. Egyes járásokban pedig (Levice, Luőenec, Komárno, Nő­vé Zámky) az országos átlagot Is meghaladja. Továbbra is le­maradás mutatkozik e tekintet­ben néhány járásban (Treéisov, Rimavská Sobota), aminek fel­számolása a legközelebbi idő­szak feladata lesz. Az egyre tökéletesebb nyelvi és módszertani képzettséggel rendelkező nyelvszakos peda­gógusok munkájának eredmé­nyessége az oktató-nevelő tevé­kenység javuló színvonalán is lemérhető. Növekedett azoknak a tanulóknak az arányszáma, akik jó előmenetelt érnek el e tantárgyból, illetve eredménye­sen folytatják tanulmányaikat a felsőbb évfolyamokban. Jelen­tős mértékben csökkent az elégtelen tanulmányi előmene­telő tanulók száma. Szlovák nyelvet és irodalmat oktató pedagógusaink eredmé nyes munkájához messzeme nőén biztosítva vannak az anya­gi feltételek. Az alap- és kö­zépiskolák tankönyvellátása teljes egészében megfelelő. A legutóbbi két-három évben szá­mos segédanyag (munkafüzet, képes szótár, didaktikus teszt] került tanulóink és pedagógu­saink kezébe, néhány új tan­könyv és korszerű társalgási kézikönyv jelent meg az alap­iskolák felsőbb évfolyamait és a középiskolákat látogató ta­nulók számára. E tantárgy eredményesebb tanítását mód­szertani kézikönyvek, pedagó­giai és didaktikai kérdéseket elemző kiadványok segítik. A korszerű nyelvoktatáshoz szük­séges szemléltető eszközök és egyéb segédanyagok száma is egyne növekszik. Szükségessé vált azonban oly szemléltető eszközök készítése, melyek el­sősorban a magyar tanítási nyelvű iskolák oktatómunkáját segítenék, ahol a tanulók a tár­sadalom többségének nyelvét második nyelvként sajátítják el. A személyi és anyagi ellá­tottság kívánatos alakulásával egyidejűleg körvonalazódott a további fejlődés Irányvonalá­nak egy egy mozzanata, ami az alapiskola, majd a középiskola készülő alapdokumentumainak kidolgozásakor ölt testett. A szlovák nyelvoktatás szer­vezési módosításával egyidejű­leg (tanulóink a beiskolázás kezdetétől, vagyis az alapisko­la első osztályától kezdve köte­lezően ismerkednek a szlovák nyelvvel) a tantárgykoncepció értelmezésében is történtek változások. Egyre erőteljeseb­bén mutatkozik ugyanis a két­nyelvűség és bikulturáltság igé­nyéből eredő legmegfelelőbb didaktikai modell kimunkálá­sának szükségessége. Gyakorla­ti szempontból azonban már manapság is különös jelentősé­gű a tananyagtartalom tudomá­nyos meghatározásához és fel­dolgozásához nélkülözhetetlen munkák kidolgozása, mint például az évfolyamok szerint tagolt, a gyakoriság alapján összeállított szókészlet meny- nyiség, az összehasonlító iro­dalom tanítása és a kontrasz­tív nyelvészet gyakorlati kér­déseit elemző munkák megje­lenése. Az utóbbi évek céltudatos munkájának eredménye, hogy egyre jobban körvonalazódott a tantárgym kívüli szlovák nyelvi ismeretszerzés egy-egy módozata. A természet- tudományi szakkifejezések (ma- matikából, fizikából, kémiából és biológiából) kétnyelvű ok­tatása az alapiskola felsőbb évfolyamaiban és a gimnázium­ban, a szlovák nyelvű szakkon- verzáció a gimnáziumok termő­szettudományi irányzatú osztá­lyaiban azt a célt szolgálja, hogy a tanulók az anyanyelven elsajátított ismereteiket — ez esetben természettudományi jellegű ismeretekről van szó — képesek legyenek szlovák nyel­ven is közölni és hasznosíta­ni. A szlovák nyelvismeret bőví­tésének e módozatai egyben a tanulók műszaki pályaorientá­ciójának megerősítését is szolgálják. (A tanulók hem kí­vánatos, aránytalan társadalom­tudományi érdeklődése évek óta megnyilvánul, de nem ki­zárólag a nemzetiségi iskola jellegzetessége.) Az elképzelés didaktikai, pszicho-lingviszti- kai és módszertani vonatkozású részletkérdéseinek tudományos megalapozottságú feldolgozása, a hatékony módszerek kimun­kálása jelentős erőfeszítést igé­nyel. A megvalósítás során rendkívül igényes faladat hárul azokra a pedagógusokra — s természetesen a szakkonverzá- ciót tanító, természettudományi tantárgyakat oktató pedagógu­sokra is —, akik fáradhatatla­nul kutatják a hatékonyságot biztosító módszereket és eljá­rásokat. A szlovák nyelvismeret elme lyítésére irányuló törekvések elemzése során — történjen az ismeretbővítés akár tan­tárgyon belül, akár a tantárgy kapcsolatok elmélyítése által — ismételten hangsúlyoznunk kell: a pedagógus kulcsfontos­ságú szerepe az oktatómunká­ban vitathatatlan: ezért a nyelvismeret alapozására és bővítésére vállalkozó egyénnek minden tekintetben (nyelvisme rét, szakmai és módszertani felkészítés stb. 1 hivatása ma­gaslatán kell állnia. Ezért a következő évek során a peda­gógusképzés és az oktatók to­vábbképzése központi kérdés marad. A legközelebbi évek­ben az osztályon és iskolán kívüli munkát Is szükség lesz egybehangolni a nyelvismeret bővítésére irá­nyuló törekvésekkel. Elsősor­ban az iskolák közötti verse­nyekre, közös rendezvényekre, különböző együttműködésekre, csereakciókra (közös táborozá­sok, levelezések, üdülések stb.) gondolunk; az együttműködés változatos formái nemcsak a nyelvtanulást segítik elő, ha­nem a nemes baráti kapcsola­tok, az internacionalizmus szellemében való nevelés elmé­lyítésében is fontos szerepük van. Elért eredményeink, a haté­konyság fokozását oélzó intéz­kedések egész sora, az alap­iskolai képzés tudományos el­vekre épülő átépítése alapján megállapíthatjuk: a magyar ta­nítási nyelvű iskolát végző ta­nulók szlovák nyelvismereté­nek — elsősorban a nyelv- használati készségnek — fel­tétlenül javulnia kell. A meny- nyiségi tényezőknek a minősé­gi munka javulását kell ered­ményezniük, amit a nyelvokta­tó pedagógusok aktív kezdemé­nyezése által fokozni és gyor­sítani lehet. E munka gyakor­lati megvalósítása során azon­ban feltétlenül számolni kell tanulóink nyelvi környezetének eltérő jellegiével, illetve a dif­ferenciált munkamódszerek al­kalmazásának szükségességé­vel. A társadalom többsége nyel­vének, a szlovák nyelvnek az ismerete nem csupán pedagó­giai kérdés. Társadalmi igény­ből ered, s kellő elsajátítása a széles körű társadalmi érvé­nyesülés feltétele és egyben célja is. SZAMOS LÁSZLÓ (R. Dubovsky felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents