Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
Dusán Dusek: A nagymama 1892. szeptember 22-én, csütörtökön született. Egész héten esett az eső. Délelőtt az apja négy deszkalapot gyalult meg, és közben szálka ment a kisujjá- ba. A konyhában a földre esett egy tojás. Négy bátyja volt: András, Ferdinánd, Jancsika és Pál. Kétéves korában bámulni kezdett a haja. Nyáron a beüvegezett verandán volt a fekhelye. A legjobban Lenke néni szerette őt. Anyajegy volt a hátán. A körtére hasonlított. 1894-ben új kéményt húztak a házra. Az első két lépést a konyhában tette meg. Az apja éppen zabot hordott, majd a lovakat pucolta az istállóban. Barna haja volt. Lenke néni bársonyszalagot vett neki. Még hároméves korában sem tudott rendesen beszélni. Az udvarukon satnya almafa nőtt, s alatta egy magas támlájú pad állt. Amikor az apja a térdén lovagoltatta őt, boldogan nevetgélt. A kamrában mindig sötét volt Félt. A padláslépcső nyikorgott. A konyhaszekrényben bögréket látott. A falon tükör lógott. Az asztalon óra ketyegett. A tűzhely csillogott. A konyhában volt a legmelegebb. Az anyja szaglott. A lovak Is szaglottak. ötéves korában, télen, decemberben, egy hosszú fácánfarktollat talált a kertben. — Az apámhoz megyek férjhez — mondta ekkor. 1898-ban megharapta őt egy kutya. Egy évvel később meghalt Lenke néni. Két egész évig tartott, míg átépítették a házat. Az apja a zöld színt kedvelta 1902. május 19-én az anyja szemébe esett valami. András négyest kapott az iskolában. Ferdinánd hármast. Egyiknek is, másiknak is kék szeme volt. Az ötödik osztályban ő a legjobb tanuló. Az iskola ablakából a templomra látni. A barátnőjét Mariskának hívják. Budapesten járt. Még ugyanabban az évben leégett a szomszéd háza. Az apja lerészegedett. Hosszúnak tűnt fel neki a nyár: hosszúak voltak a reggelek, hosszúak a nappalok, hosszúak az esték. Virágos kombinéban fürdött a halastóban. A fűzfákban lakott a szél. Ősszel: budapesti emlék. „Varrónő leszel.“ Születésnapjára, cukorgalambot kapott a bátyjától. Havazott A szoba egyik fala csaknem egészen üvegből volt Kint a hó ibolyaszínű. A lányok kigombolták blúzuk felső gombjait. Három vasalóban izzott a szén. Fehér cérnaszál akadt a hajába. Azután ebédeltek. Azután szabtak. Azután fényképezték őket. Azután hazamentek. Ezen a napon született a húga, Szidónia. 1909 tavaszán úgy aludt, hogy a mellén volt a keze. Szerette az esőt. András nősülni készült. Az apja a szobában ült és mereven nézett a fiára. Már decemberben befagyott a patak. Slo- boda, az erdész, kis fenyőfácskát hozott nekik. Megfagytak az állataik is. Három évvel később még több jég volt. Az apja eltörte a kezét. Az egyik nyári délutánon üzletbe ment. Még mindig viselte Lenke néni bársonyszalagját. Az ajtó nyitva volt: a pult mögött a fiatal üzletes ült sapkában, akihez négy év múlva férjhez ment. Jancsika elesett a háborúban. Az üzlet a téren volt. A kút mögött Szent Flórián szobra állt. * Dusán DuSek 1946-ban született Köböl- kúton (Gbelce). Két novellás kötete Jelent meg eddig: a Strecha domu című 1972- be«, az Óéi i zrak című pedig 1975-ben. Rövidre vágta mindig a haját. Az első fia meghalt. A konyhafalra kiakasztott egy bécsi képeslapot, melyet az unokahúga küldött. Ruhát varrt magának. A nap alacsonyan állt a tető fölött és a szemébe tűzött. Éjfélig várt a férjére a konyhában. Mindkét további gyermeke fiú volt. Reggelenként frissen őrölt kávé illatozott az üzletben. A ház előtti járdát ciroksöprővel söpörte. Mariska is férjhez ment. Ferdinánd megnősült és az asszonnyal együtt Franciaországba költözött. Harminckét éves korában Szidi, a húga, épp ennek a felével volt nála fiatalabb. Szeretett volna egy kislányt is. Elköltöztek. Eladták az üzletet. A szünidőben Becsben voltak a fiai. A kisebbiknek göndör haja' volt 1927 telén, késő éjszaka a férje minden poharat összetört a konyhaszekrényben. Kocsival mentek Szakolcára bálba. Egy héttel később a fiai szembekötősdit játszottak a konyhában, és mindketten ösz- szeégették magukat a tűzhely nyitott ajtaján. A nagyobbik az apjára hasonlított A férje bankigazgató lett Mária 1928 telén született. A bábaasz- szonynak sárga virágmintás kendő volt a fején. Egész nap fújt a szél. A férje bajuszt növesztett Majdnem egy egész délutánt átüldögélt az udvaron. Visszatértek a fecskék. Lepisz- kították az ablak előtti járdát. Vörösen izzott a nap. Vasárnap a férje megdicsérte őt a levesért. Kis késsel csontozta ki a húst. András Olaszországból küldött neki képeslapot. Ősszel fenyötobozt gyűjtött gyújtósnak az erdőben a fiaival. Mindkettőjük halványkék sapkát viselt. Láttak egy nagy mókust is. A napos helyeken még meleg volt a föld, s a bokrok alatt vastagon a lehullott levél. Hirtelen esteledett. A férjét a tűzoltók tiszteletbeli elnökévé választották. Szerette az apósát. A faluban két templom volt: a halastó mellett és a téren. Vasárnap reggelenként sosem tudott dönteni. Meghalt az apja. Két nap múlva már új lókupec volt a faluban. András hazatért. Egy év múlva férjhez ment Szidi, s egy újabb év múlva megszületett az első fia. Esténként, a takaró alatt, a gyermekei sorsa felől gondolkodott. Új hidat állítottak a patakon. Máriának kificamodott a bokája. Mária elvágta az ujját. Mária a sárba esett. Mária megütötte magát a becsapódó ajtóban. Mária a forró tejjel leforrázta magát. Mária késsel megszúrta az ujját. Gyermekeinek egyforma kesztyűt kötött. 1935-ben egész évben beteg volt az anyja. Minden tűzoltó köszönt neki. András feleségül vette Gulla Erzsébetet és textilkereskedést nyitott a téren. Az udvarukon diófa nőtt. — Nekem is ilyen hajam volt — mondta Máriának. A férje reggel jött haza. — Mosolyogj — parancsolta. Minden vendégének megmutatta a kertben nőtt óriástököt. Szidi mosolygottá a második gyermekét várta. Szeptemberben az állomásnál egy ismeretlen férfit látott futni, három-négy csendőrrel a nyomában. A nyár egész októberig tartott. Órákkal álmodott. Gyenge tél volt: a hó csak január végén hullott le. — Átpasszolhattad volna — hallotta a konyhában a kisebbik fiát. András első lányának aranypénzt ajándékozott. A házuk mellett volt a mozi. A nyáron azt hitte, hogy ismét gyereke lesz. Valamennyien fényképésznél voltak. Véget ért az 1937-es év. A kisebbik fia reggelenként iskolába utá- áott. Kávét adott neki. A konyhában kevés volt a hely. Összetört a porcelán lavór. A férje kölyökkutyát hozott a házhoz. Szidi egy fiatal fiúról szóló dalra tanította meg őt. Ferdinándról beszélgettek. Máriának egy hármasa volt a bizonyítványában. András szabőműhelyt nyitott. Már csak a felesége állt a pultnál. Ősszel egy cirkusz tanyázott a téren. Két év múlva berukkolt az idősebbik fia. Anyjának visszatért a szeme világa. Egészségügyi nővérképző tanfolyamra járt. A férje az első világháborúról mesélt és csaknem egész ősszel, a kutyáját idomította. Szidi félt a férjétől. Antalnak hívták. Az egyik tyúkja egész télen tojt. Rosszul aludt. Nyáron elesett a templomlépcsőn, és eltörött a keze. Nem messze tőle egy kisgyerek állt. kezében világoskék léggömbbel. Egy könyvet kezdett olvasni Charles Di- ckenstől. Mária zöld blúzt varrt magának. Már tizenkét éves volt. Hosszú tél volt. Ezt követően hosszú tavasz. A nagyobbik fia visszatért a háborúból. Sárgaságot kapott és megtetvesedett. Júniusban nagy forróság kezdődött. A patak csaknem teljesen kiszáradt, és megsárgultak az akácvirágok. Az éjszakák nagyon rövidek voltak. A férje minden reggel vizet pumpált a kútból a fejére. Leborotválta a bajuszát. Az anyja Szidinél lakott. Egész télig esett az eső. András disznótorost küldött nekik. Januárban megrepedt a ház hátsó fala, és a kamrában olyan hideg volt, hogy a vödörben megfagyott az ivóvíz. A férje új szekrényt vett a hálószobába. A kis helyiségben mindössze egy fekhely, egy asztal, négy szék, kis asztalka két ezüst gyertyatartóval, két berámázott fénykép, egy kis kályha volt meg egy könyv- szekrény tele könyvekkel. A háború végén csaknem egy teljes hónapig éltek a pincében. Megnősült a kisebbik fia. Már csak egy államvizsgája hiányzott. 1946. január 4-én megszületett az első unokája. Szidi elhozta neki megmutatni Ferdinánd levelét. Ezen a napon egy akácfa belezuhant a patakba. Senki sem tudta az okát: a fa egészséges volt és a szél is csak alig lengedezett. Még mindig együtt volt a család. Az -új asszony nagyon szép volt. A férje a gombaszárítóban kezdett dolgozni. Rövid volt a nyár. Mária tanítónő akart lenni. — Prágából jött levelük — mondta a postás. Reszkettek az ujjai és a gyűrűje megcsillant a napfényben. Három nap múlva az állomáson várta a férjét. Még mindig együtt volt a család. Karácsonykor a konyhából is be kellett vinni a székeket a szobába. A nagyobbik fia nem akart tanulni. Februárban a kisebbik a feleségével és a gyerekével együtt Kassára utazott, befejezni a tanulmányait. Az állomáson zászló lobogott a zászlórúdon. A nagyobbik fia októberben Trencsénbe ment. A férje betegeskedett. Egy év múlva Mária Pozsonyban talált magának munkát. Még ugyanebben az évben megnősült a nagyobbik fia. 1950-ben meghalt András felesége. Három év múlva Párizsban meghalt Ferdinánd. 1954-ben meghalt az anyja. Nyolcvanöt éves volt. A kisebbik fia a családjával együtt Nyit- rára költözött, s később Mária is követte őt. Ott volt a menyegzője is. A férje abbahagyta az ivást. Mária fiút szült. A nagyobbik fiának már három gyermeke volt: a legfiatalabb ötéves. A férje 1957-ben halt meg. Legidősebb unokája egyik rövid elbeszélésében egyebek közt ezt írta a temetéséről: „Melegen sütött a nap; a por vastagon volt a lábak alatt. Nem tudtam, hol álljak meg. És tulajdonképpen meg sem kellett állnom. A tűzoltó-egyenruhás zenészek egyszerre mozdultak: hátra arcl-ot csináltak és néma csöndben elindultak a híd felé. Hamarább szétnéztem, mintsem elértük volna. Már ismét szólt a zene." Télen mindig a gyermekeihez utazik. 1967-ben meghalt András. 1972-ben a harmadik unokája is megnősült. 1974-ben úgy érezte, hogy meghal. De megélte az első és a második dédunokája születését is. A nagymama a kapuban áll. Belép a házba. Kinyitja az ablakot. A kályha mellett ül és egy öreg kalendáriumot lapozgat. Benne egymást követik a hónapok. A napok úgyszintén: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap. Mint egy jelenésre, úgy emlékszik az egyik délutánra, amikor apja csontos térdén ült. Hároméves volt akkor. Az emlék olyan éles fénnyel villan föl előtte, hogy körül kell néznie. A szobában nincs senki. Múlnak a napok. TÓTH LÁSZLÓ fordítása Kp gtej L ' vezérka gyelme; kezett. megvist nyék.' máskor tette e ni az / tesített- de mos roskadl levegőbe. Élettelennek, tűnt fel az egész vezér a hajó türelmesen rótta adott körpályán. Már I hónapja vesztegelnek it A Magellán a huszoni második felében készült rítőhajók közé tartozott métereiről és jó állapoté az is, hogy negyedszer 1 csillagok közé. A hajó ben két használható bol is szerepel. Ez már a ra lantotta a reményt a le ben, hogy talán éppen r; inadik trófea megkaparl Az első két bolygóren se nem hozott pozitív aztán alaposan megcsa kel indultak el úti prog dik célpontja felé. A c: sel katalogizált rendszei hatolás azonban már az ismét felébresztette a denki lázasan vetette m ba. Amikor aztán körpá rendszer negyedik bolyg te biztosra vették, hoj egy újabb lakható vil^g Az új világ alig vált sebb a Földnél. Az e szembeszökő leglényege a száraz közeg és a te és elhelyezkedése volt. tetszett a dolog: némile alatt — körülbelül Madt Zéland között váltakozó apró szigetekkel díszítet te az egész bolygót. A telein kimutathatók volt miféle emberszabású lén ben a civilizáció legkii fedezték fel. Az első háromtagú legénysége i lödött az expedícióra. A komp és a hajó ki tésben a műszerek ad; az Agy tárolóiba került derítők minden kimonc hangzott a vezérlőterem — A leszállás kitűnői jelentette Jevdokimov, a noka. Majd néhány perc az antropológus hozzál kezdtük a munkát, fiúkl Az elemzések után i bolygó paramétereinek való teljes egyezéséről engedélyt kértek, hof nélkül folytathassák a pitány megadta az enge hangzott néhány elragt és aztán a felderítők el1 A kapcsolat megszal hajón természetesen min szaki hibára gyanakodó tán a felderitők három lentkeztek, egy mentőr utánuk. Polák, a hajó sebb technikusa, szere szállt valahol a komp 1 néhány óra múlva j( megtalálta a kompot, <3 nek semmi nyoma. — Megnéztem őket a mondta. Ezek voltak a2 A másik komp öttagi Ifj. GÁL LÁSZLŰ felvéi
