Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 2. szám
A mióta ember él a Földön, azóta ismert a vadászat Kezdetben az éhség állította szembe a vadászt a vaddal. Később arra is rájött, hogy jó meleget ad áz elejtett zsákmány irhája. Később mesterség lett a vadak irtása, utána pedig gazdagok előjoga, urak unaloműző szórakozása. Ma egy egészen más értelmű előrelépésnek vagyunk _tanúi, amit úgy Is nevezhetnénk, hogy vadászdemokrácia. Hiszen ma már együtt vadászhat a gyárigazgató és a munkása. Igaz, hogy csak akkor, ha legalább 6 hónapig böngészik és megjegyzik a vadászati tudományok „kátéját“. S utána sikeresen le is vizsgáznak a „fővadászok“ szigorú csoportja előtt. Meg aztán van itt még egy feltétel: az asszony hozzájárulását is ki kell eszköEz már a hatodik zölni ezekre a nemegyszer „gyanús“ cserkészésekre. Egyet azonban sokan nem értenek. Mi élvezet van abban, hogy a vadászathoz hajnalban, hajnal előtt keli kelni? Hogy esőben, sárban, csikorgó hidegben kell taposni az ugart? Vagy hogy kőszoborrá meredve, szinte lélegzetet sem véve, kint vacog a vadász' a lesen? S ha hűtlen' Fortuna asszony, vásárolt vaddal bizonygatni otthon, hogy „látod, valóban vadászaton voltam, kis szívem!" Nos, erre a sok miértre az alább leírt vaddisznóvadászaton kapjuk meg a választ. CSALLÓKÖZ ÚJ KINCSE AZ ERDŐ Régi jó ismerősöm Gyurcsek Ernő, az Állami Erdészet Dunaj- ská Streda-i (dunaszerdahelyi) üzemének igazgatója. Az ö meghívására vehettünk részt mi négyen „civilek“, dr. Bzduch Fedor sebészorvos, Racskó Géza egészségügyi dolgozó, Racskó Zoltán, az Oj Szó technikai szerbesztője és jómagam a csallóközi erdészek úgynevezett rezsivadászatán. Reggel fél nyolckor gyülekeztünk, s maradt még^ egy kevés idő néhány kérdés feltevésére. Főként arra kerestük a választ, hogy miként jöhetett létre Dunaszerdahelyen erdészet, amikor néhány évtizeddel ezelőtt a Csallóközben csupán a Duna-parti fűzesek és a sarjúfák jelentették az „erdőt“. Az igazgató azonban mindent megmagyarázott. — Az ötvenes évek elején lépett érvénybe az a kormányhatározat, hogy főleg a néhány év alatt lombosodó, és 30 év elteltével kitermelhető kanadai nyárfával kell beerdősíteni az addig fában szegény csallóközi rónát. Nos, mi céltudatos erdő- gazdálkodással hajtottuk végre a kormány rendelkezését. Sok százmillió nyárfát ültettünk ki és neveltünk fel gonddal, s olyan eredményes munkát végeztünk, hogy ma Nyugat-Szlovákia legeredményesebb fakitermelő erdészete vagyunk. Időközben több más járás erdeit is a mi üzemünkhöz csatolták, így 208 000 hektárnyi földterület tartozik hozzánk, melyből 13 000 hektár az erdő. S hogy ez a fejlődés mennyire nem közömbös az államháztartás számára, énnek bizonyítására elegendő egyetlen mondat Évente 40—60 ezer köbméter fát szállítunk a stúrovói (párkányi) papírgyárnak, 20 000 köbméternyit a fűrésztelepeknek és 8000 köbméter fát termelünk ki téli tüzelőnek. Ám Csallóköz vadállománya miatt sem kell szégyenkeznünk. A nyúltól, a fácántól a vadkacsától és a vadlibától az őzig, a szarvasig és a vaddisznóig mindent megtalál nálunk a vadász. S ha tudjuk azt hogy hazánk vadászai csaknem 7 millió kilogramm vadhúst biztosítanak piacaink számára, én bizony azt is hozzátenném, hogy ebből a menr.yíwéfctíöi Csallóköz Is jócskán kiveszi a részét. A RAJVONAL Gyurcsek Ernő territóriumában törvény a pontosság. így aztán a jelzett időben útnak indult a vadászok vidám társasága. A cél a csicsói Lion nevű erdőrész: itt rejtőznek a puskacsőre érett vaddisznók. Az erdőhöz érkezve, egy hagyományos aktuson vettünk részt. A vadászok egymással szemben két sorba álltak, majd kilépett közéjük az erdészet igazgatója. Mindenki levette a fövegét, így hallgattuk végig Gyurcsek Ernő üdvözlő szavait: — Köszöntöm megjelent vadásztársaimat — hangzottak az ünnepies szavak. — Kérem, hogy mindenki fegyelmezetten kövesse a vadászat írott és íratlan szabálybit. Vaddisznónál egyéb vadra senki se lőjön, tartsuk meg a vadászgazda, Kern Károly erdőgondnok utasításait. s a megjelölt lövésirányon kívül másfelé ne lőjünk! jó vadászszerencsét, jó vadászatot mindnyájatoknak! Ezután már kezdődhetett az izgalom. A vadászok a vadászgazda utasítása szerint, hatalmas félkörben rajvonalat alkottak. Mindenkinek kijelölték, hogy melyik irányba lőhet, s a hajtok az erdő másik karéja felől nagy lármával megkezdték a hajtást. Nos, ezeknek az óráknak a feszült izgalma teszi oly gyönyörűvé a vadászatot. Állunk cö- vekké meredve, lövésre készen tartva a fegyvert, néha kitör a bozótból egy-egy megriadt őzike, de mi másra várunk. Arra a veszedelmes jószágra, amely megsebezve, kész nekirohanni a vadásznak. Páratlan élvezet hallgatni a távoli puskalövéseket, mereven bámulni a leveleit sirató, csupasz gallvú fákat, s mélyeket szippantani a csípős erdei szélből. S lesni, türelmesen várni, hogy mikor csörtet már felénk is egy két dühösen röfögő fekete ördög. AZ ELSŐ DISZNÓK Racskó Géza barátommal egy erdővágás közepén álltunk. Balra és jobbra nem lőhettünk, ar ra szintén vadászok álltak. Jó háromnegyed órája már suttogni sem mertünk, aztán egyszerre csak eldördült a társam fegyvere. Ám oly gyorsan futott át az alig 5 méternyi távon egy jól megtermett koca, hogy a golyó már csak a disznó farka alatt suhant át. — Nagyon közel volt a beste nem célozhattam pontosabban a puskám látcsövétől — magyarázkodott a barátom zavartan, de ennek az első sikertelenség nek a tovarobogó koca örült a legjobban. De akadt ám nekünk ezen az első álláson egyéb bosszúságunk is! Egy megsebzett disznó éppen abban az irányban cammogott ái az úton. amerre nem volt szabad lőni. Végül is a kettős kürtjei megszabadított. minket az előnytelen állástól. Azt Jelentette ugyanis a Jelzés, hogy újabb vadászterületre megyünk át. Ez az erdőrész nem volt azonban teljesen mostoha hozzánk: négy kant terítettek le szerencsésebb vadásztársaink. A KOSMDA _______ A második vadászati szakasz, a gőzei erdőrész sem volt sokkal bőkezűbb a Lionnál. Itt mindössze három disznó került puskacsőre. Persze, ezeket sem az én közvetlen barátaim terítették le, deltát a vadász is olyan, mint a lóversenyjátékos. Sohasem csügged el. mindig bízik, hogy 'legközelebb szeren cséje lesz. A gazdag zsákmány reményénen indultunk útnak a harmadik erdőrészlegben, a Ronka egyik vágásában. Jó kilométernyit kellett gyalogolnunk még, a mi 5—6 főnyi vadászcsoportunknak ugyanis az erdő Duna felőli részén kellett elhelyezkednie. Racsköék az erdő ellenkező oldalán helyezkedtek el. Én Bzduch doktor társaságában bandukoltam, vidám beszélgetéssel élénkítve a gyaloglás egyhangúságát. Egyszerre aztán azt hittem, hogy besötétedett felettem az ég. Közvetlenül az közelíteni és megadni neki a kegyelemlövést, amikor már csupán a fejét emelgette. Ez az utolsó hajtás azonban mégsem végződött olyan gyér eredménnyel, mint ahogy indult. Jól besötétedett már, ami' kor a lövöldözésnek véget vetett a kettős trombitajel. Mire összegyűltünk a megbeszélt útelágazásnál, hat tetemet hordtak össze a fürge lábú hajtők. Összesen 13 disznót ejtettünk el tehát ezen a szombati napon. S bár én, a „laikus“, sohasem reszkettem még annyit a hidegtől, mint ezen a napon, mégis ki merem mondani, hogy csodaszép volt ennek a szombatnak minden egyes perce. S magam is helytállónak tartom társaim véleményét, akik sajnálkozásomra, hogy egyetlen zsákmáhyt sem ejtettek így válaszoltak: „A vaddisznó elejtése csupán attól függ, hogy szerencsés helyen áll e a vadász. A valódi örömöt a táj szépsége, a barangolás változatossága és a vadászat izgalma nyújtja.“ VADÁSZAVATÁS A kellemes kirándulás azonban még nem ért véget. Hátra volt még egy vidám epizód, a vadászavatás. Azok a fiatalok ugyanis, akik életükben ezen a orrunk előtt mintegy 11 disznó ból álló fekete vaddisznókonda loholt át az úton. Ha öt mé terrel hozzám közelebb szaladnak, úgy ledöntenek a lábamról, mint a kugligolyó a bábut. Lett is erre akkora lövöldözés, amilyen egy kisebb ütközetbe is beillett volna. Persze, régen árkon-bokron túl voltak már akkor ezek az irhájukat mentő, villámgyorsan csörtető jószágok. Egyetlen 110 kilőnyi, idei kan maradt csupán fekve, s ezt is csak valamelyik eltévedt golyó sebesítétte meg. S lám, milyen veszedelmes a megsebzett vadkan! Bár csupa edzett vadász volt a csoportunkban, mégiscsak messziről merték nézni az állat vergődését. Az egyik könyörületesebb vadász csak akkor merte meg napon lőttek először vaddisznót, „megkereszteltettek Hubertus nevében“. Ez abból állt, hogy a szerencsés fiatalember ráfeküdt az egyik elejtett vadkanra, s előbb Gyurcsek igazgató, majd a csicsói erdők gondnoka. Kern Károly -gy előre elkészített vesszőve; ól rá-rásuhintott a delikvens kifeszített alsófelére Nagy kacagás kísérte ezt az ősi vadászszertartást. Az igazi avatás azonban ténylegesen az erecsi vadászházban ért véget, ahol tréfás vadászkalandok felelevenítésével. no meg egy kis cseppfolyós „lélekmeleeítő“ kóstolgatása mellett a késő esti órákig elbeszélgettek a csallóközi erdők derék erdészei... NEUMANN JÁNOS MMM ** 1978. I. 11. Az egyik legszebb példány Vállra kerül a zsákmány Kontár Gyula felvétele.
