Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-21 / 12. szám
WM/ f __ Bra tislava, 1976. március 21. 0 IX. évfolyam, 12. sióm 0 Ära 1 korona F'z'Mg proletárjai tek! :: SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A tavasz szemmel láthatóan gyüreke- dik még a téllel, de kétségtelenül itt van már — alig érintésnyi távolságra. Reggelenként ugyan fázósan gomboljuk be átmeneti kabátunkat, ám a friss ég s az ablakon át becikázó napsugár mégis kikeletet ígér. Hogy milyen lesz ez az idei tavasz, elfogadhatóan nehéz megjósolni. A naptári időszámítás szerint, az évi első napéjegyenlőséggel, tulajdonképpen már beköszöntött a tavasz — bár ettől még könnyen megtréfálhat bennünket természetanyánk. Amint azt különben ’ az. utóbbi évtized során bőven tapasztalhattuk is, amikor hol szokatlanul hűvös nyarait, máskor meg rügyfakasztó késő őszt, majd megint téli tavaszt és tavaszi telet varázsolt szertelen szeszélyében. Kezdjük már megszokni, s kézlegyintéssel napirendre térünk felette: időjárás mindig volt és lesz — ha mégoly hebehurgya is. Mert lám, most is telve vagyunk zeendülő reménykedéssel. Örök emberi dolog: a tavasztól mindig az eddig sosem voltat, a vidító újdonságot, a hosszú télben megdermedt vágyak újraéledését várjuk — kívül, a természetben és belül, a saját világunkban is. Nem véletlen hát, ha idők folyamán magasztos jelképpé vált a tavasz, a születő újnak, az ifjúi láznak, a forradalomnak és a szerelemnek a jelképévé. S oly sokan és sokszor köszöntötték már himnikus versekben és ódákban, hivatkoztak rá szépen zengő prózában, hogy ennél többet modani róla —• közhelyek veszélye nélkül — bajosan lehetne. társadalom- és gazdaságpolitikai megnevezésekkel: tervezés, irányítás, technika, termelés, tervteljesítés. Tehát: a tavaszi kongresszusok és a kongresszusok tavasza — egymást erősítő fogalompárt jelentenek. A XXV. kongresszus beszámolójának és a tanácskozásnak az kölcsönöz primátust a világpolitikában, hogy a lenini elveket töretlenül követő és megvalósító SZKP ismét olyan nagyszabású ‘ programmal lépett az emberiség elé, amely nemcsak a fejlett szocializmus viszonyai között élő s a kommunizmust építő szovjet nép vagy a szocialista világrendszerhez tartozó népek-nem- zetek holnapjait határozza meg jó időre, hanem döntő hatást gyakorol a világesemények egész menetére is. Grandiózus célokat tűztek és széles távlatokat nyitottak ezzel a szovjet kommunisták az értelmes és józanul gondolkodó emberek hatalmas tömegei elé, lettlégyenek is szocialista térfelünkön, vagy túlnan, mert — brezsnyevi megfogalmazással — „az emberiség belefáradt abba, hogy puskaporos hordó tetején éljen“, s mindennél jobban áhítja már, hogy békés medrekbe terelődjön a világ folyása — a politikai, diplomáciai és hadászati feszültség enyhítése, a normalizált kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés megvalósítása útján. A mi pártunk XV. kongresszusa is — hasonlóan, mint a testvéri szocialista országok kommunista pártjainak soron következő kongresszusai — a szovjet kommunisták nyomdokain haladva teszi mérlegre eddigi munkánk eredményeit, szabja meg ■Síi Ám akinek még nem égett ki egészen a szíve s nem szikkadt-szűkült be a tudatvilága — az ujjongjon csak bátran a tavasz jöttén! Mert a maga bűbájos természeti megnyilvánulásain túl egyebeket is jelent még a tavasz a hétköznapok emberének — mindannyiunknak. Ugyan mi egyebet még? — kérdezhetné a szokványképzeteken nevelődött ember, aki jobbára csak a szántóvető — pacsirtadal — gyermekláncfű — méh- döngicsélés — szerelem asszociációs körében képes valamelyest felérezni, ha a szót hallja. De hát, mi tagadás, már hagyományos, hogy ilyenkor mindig a föld emberére, a parasztra —.illőbb, méltóbb szóval: a mezőgazdásági dolgozóra — utalunk legelőbb. S igaz az is, hogy az idei tavaszon ismét nagyobb jelentőségre emelkedik a munkájuk, mert ha csupán a hatodik ötéves terv irányslvjavaslatát tekintjük is, mindegyre fokozódó feladatok várnak rájuk az új ötéves terv időszakában, s ezek jelentős hányada esik már ■ csak az idei tavaszra is. Azt hiszem, mindenki számára érthető evidencia, hogy nemcsak a föld emberét érinti meg a tavasz, ez a varázslatos évszakváltás — a városi ember éppúgy részestársa benne. Az ipari munkás is, az értelmiségi is — öregie-fiatalja egyaránt. Érthető hát, ha mindenki várakozással tekint elébe, mint általában az életteli dolgok elé szokás. Egyebekben pedig ez a tavasz jócskán különbözik a korábbiaktól. Legtalálóbban így fogalmazhatnánk meg: a kongresszusok tavasza is ez az idei. Nagy jelentőségű és nemzetközi érvényű kongresszusoké, melyeknek alaphangját az SZKP nemrégen lezajlott XXV. kongresszusa adta meg, s amely máris úgy világítja be az emberiség mindennapjait a sokféle ellentmondástól zsivajgó, hellyel-közzel mindmáig is nyugtalan világhelyzetben, ahogy a tavaszi nap szórja ránk termékenyítő sugarait az ‘'égbolt tiszta, kék ívén át. Ez a tavaszi kongresszus — és majd a többi is — történelmi-társadalmi fejlődésünk újabb tavaszát jelzi és jelképezi. Amint a tavaszban az anyagi világ erői erjednek s bomlanak virágzásba, hogy ennek a pezsgő, folyton megújuló természeti megindulásnak dús termés legyen majd a hozama, azonmód törnek fel eladdig pihent, rejtett energiák a társadalom életében is ilyen jelentős kongresszusok táján. Csupán a természeti fogalmakat — szántás-vetés, rügyezés, sar- jadás, virágzás — kell behelyettesítenünk jövőbeni feladatainkat és rendezi szorosabbra sorainkat. S ez az, ami méltán tölthet el mindannyiunkat derűlátással, kelthet bennünk önbizalmat és önérzetet, s majdan indíthat újabb, merészebb és szebb távlatok felé is. A mi jövőnket tervezi meg ez a kongresszus, jó összhangban a testvéri népek céljaival és törekvéseivel. Hogy mindenki otthon érezhesse magát kisebb-na- gyobb emberi közösségében, hogy mögöttes gondolatok, szükségtelen gyanakvások, ok- v tálán szorongások nélkül, felszabadultan örülhessen az életnek, munkájának, s hogy ki-ki magánemberként is bátran megtervezhesse saját jövőjét — megvalósíthassa önmagát. Mert ez is belefér a szocializmusba. Ezért köszöntsük hát bizakodva az idei tavaszt, amely, lehet, még most is tusako- dik a téllel — de alig érintésnyire van már csak tőlünk. MIKUS,SÁNDOR (A CSTK FELVÉTELEI)
