Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-14 / 11. szám
A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FORRADALOM ÉS AZ IDEOLÓGIAI HARC Az emberiség történetének Jelenlegi szakaszát meghatározó egyik igen fontos tényező vitathatatlanul a tudományos-technikai forradalom. Az atomenergia felhasználása, az űrkutatás, az új anyagok és előállításuk új módszerei, a tudomány közvetlen termelőerővé válása, az ember termelésben elfoglalt helyének és szerepének módosulása — ezek az egész világban végbemenő változás fő állomásai. A kortársaink szeme láttára és részvételükkel lezajló tudományos és technikai fejlődés világméretű folyamat. Jelentősége óriási, ennek ellenére mégsem fejezi ki teljesen a tudományostechnikai forradalmat, mert az nem szű- -v kíthető le csupán technikai mutatókra. A tudományos-technikai forradalom ugyanis átalakitja a társadalom termelőerőit, s először is lényegesen hat a legfőbb termelőerőre, az emberre. Másodszor, közvetlenül idéz elő társadalmi változásokat, ösztönzi a társadalmi folyamatokat, nemcsak a termelés szerkezetét és szervezetét változtatja meg, hanem a mindennapi életet, a kultúrát, a tanulást, a pihenést, az emberek érdeklődését is. A tudományos-technikai fejlődés és a társadalmi átalakítások kölcsönös meghatározottsága a társadalom egész története során talán most először tárulkozott fel ennyire sokrétűen és teljesen. A társadalomtudományoknak, az ideológiának a feladata, hogy megmagyarázza a tudomány és a technika fejlődésének társadalmi lényegét és következményeit. Milyen következmények ezek és hogyan értelmezik őket a két társadalmigazdasági rendszer ideológusai? A tudományos-műszaki forradalom, a társadalom és az ember A mai világ nemegyszer önmaga el- i len fordítja a tudományt és a technikát. Az ember hatalmas technikai, vegyi, biokémiai és más eszközöket alkot, de arra is rájön, hogy ezzel felidézte az atom-, a vegyi, sőt a geofizikai háború fenyegető veszélyét. Az ember minőségileg megváltoztatja a termelést, sokszorosára növeli a munka termelékenységét, de — mint ez az antagonlszti- kus társadalom egész történetét jellemezte — azt látja, hogy csak a vállalkozó profitját növelte, önmagának pedig a szakmaváltoztatás, a munkanélküliség problémáját teremtette meg. A történelmi fejlődés menete azt matatja, hogy a tudomány és a technika önmagában nincsen sem az ember mellett, sem pedig ellene. Csak a társadalom képes az ember javára vagy kárára fordítani, misztikus erővel felruházni, az emberek szolgájává vagy rémévé tenni őket. Minden attól függ, hogy milyen társadalomról van szó, s hogy milyen célokat tűz maga elé. Ahogy a tudományos-technikai forradalom kibontakozik, mind láthatóbbak lesznek azok a változások, amelyek ennek hatására a társadalmi élet minden szintjén végbemennek. Változik a menetközi kapcsolatok jellege — a tudomány és a technika vívmányainak katonai felhasználása választás elé állította az em- ^ beriséget: békés egymás mellett élés vagy pusztító nukleáris háború. Mélyül a nemzetközi munkamegosztás — egyedül még a leghatalmasabb ország sem tud egyenlő sikerrel harcolni az elsőségért minden termelési ágban, nem tud mindent mindenkinél jobban csinálni. Bizonyos fokú államközi termelési szakosodás elkerülhetetlenné és elengedhetetlenné válik. Ez a nemzetközi kereskedelem példa nélkül álló növekedésére, a tudományos és kulturális kapcsolatok fejlődésére vezet, s a világ minden teljesebb gazdasági, tudományos és technikai egysége irányában hat. A társadalmi változások is rendkívül mélyek. A hagyományos technika tökéletesítése, a teljesen új ágazatok és munkaeszközök megjelenése hatással van a termelés szerkezetére és fejlődési irányaira, új helyzetet teremt minden társadalmi csoport számára, meghatározza e csoportok mennyiségi és minőségi átalakulását. így például, amikor a Szovjetunióban létrejöttek a legújabb iparágak, ezekében az ágazatokban koncentrálódtak a legképzettebb munkások, a munkásosztálynak újabb osztagai alakultak ki, és meggyorsult a dolgozók szakmai és általános műveltségének gyarapodása. A változások nem korlátozódnak a munkásosztályra. Az a mintegy 2 millió traktor, 1 millió autó, félmillió kombájn, több ezer talajgyalu és kotrógép, amelyet a szovjet falu csupán a kilencedik ötéves tervidőszakban kapott, nemcsak a mezőgazdaság új műszaki bázisának megteremtését szolgálta. Minden ilyen géphez megfelelően képzett dolgozóra van szükség, aki munkája jellegét, iskolázottsági szintjét, beállítottságát és szükségleteit tekintve szinte semmiben sem különbözik az ipari munkástól. Milliók munkájának jellegét változtatja meg a tudományos-technikai forradalom. A dolgozók széles rétegeinek tevékenysége mindinkább intellektuális tartalommal telítődik. Ennek alapján közeledik egymáshoz egyik oldalról a munkásoknak és a parasztoknak, másik oldalról az értelmiségnek a munkája. E változások természetesen nemcsak a szocialista társadalomban zajlanak le: mindenütt tanúi lehetünk hasonlóknak, de a különböző társadalmi feltételek közepette más és más formában jelentkeznek. A burzsoá ideológia, mely a tudományos-technikai forradalom hatásának csak globális jellegét hangsúlyozza, éppen ezeket a különbségeket igyekszik gondosan eltüntetni. Egyes fejlődő országok például nem tudják előteremteni a tudományos kutatásokhoz szükséges anyagi eszközöket, mert azok túl bonyolultak és drágák. Az új technika alkalmazása, a modem iparágak megteremtése nemcsak a szakemberképzés feladatát rója az úgynevezett harmadik világ országaira, hanem más problémákat is felvet. Létrejönnek például az új gépeket kiszolgáló dolgozók kiváltságos csoportjai, vagyis fokozódnak a társadalmi különbségek. Az óriási méretekben alkalmazott primitív munka mellett jelen van a magas szakképzettséget igénylő. Igen jól fizetett munka is. Erőteljesen növekszik a munkanélküliség — az új gépek alkalmazása sok fiatal államban az amúgy Is feleslegben levő munkaerő-tartalékok növelését eredményezi. A tudományos-technikai forradalom a fejlett tőkésállamokban látszatra pozitív társadalmi következményekkel jár. E változások a tömegfogyasztásban, az árucikkek és a szolgáltatások mennyiségében és minőségében, valamint a közoktatásban jelentkeznek. Ezzel egy- időben azonban fokozottabb differenciálódás figyelbetó meg a szakképzett és a képzetlen munkások között. A munkanélküliség mellett nem mindig tűnik fel egy tény, mely rendkívül jellemző az emberhez való tőkés viszonyra. Nevezetesen az, hogy az iparilag fejlett országokban a munkaerő-felesleg mellett jelentős munkaerőhiány, nagyszámú betöltetlen munkahely is van. A tudományos-technikai forradalom korában ugyanis rendkívül gyorsan változik a termelés, és ez a munkaerő soha nem látott szakmai mobilitását követeli meg. (Vagyis azt, hogy a dolgozók könnyen szerezhessenek magasabb vagy más irányú szakképzettséget.) Lényegében a munkások szakadatlan átképzéséről van tehát szó. A magas fo- <on képzett munkaerő foglalkoztatásában érdekelt tőkés azonban nem siet magára vállalni a munkás képzésének és átképzésének költségeit. A technika gyorsabban fejlődik, mint ahogy az egyes dolgozók. A sok millió munkanélküli mellett éppen emiatt vannak betöltetlen állások is. A munkanélküliek száma az Egyesült Államokban meghaladta a 8 milliót, Olaszországban az 1200 000-etj japánban csaknem ugyanennyien, az NSZK-ban pedig több mint egymillióan vannak állás nélkül. Fontos, hogy figyelembe vegyük a változások ütemét is. A fényképezés elvének gyakorlati alkalmazása például 102 évet, a telefoné 56, a rádióé 35, a radaré 15, a televízióé 12, az atombombáé 6. a tranzisztoré 5, az integrált áramköröké 3 évet vett igénybe. Kiszámíthatjuk, hogy életünk során 3—4 olyan nagy jelentőségű felfedezés születik, amely radikálisan befolyásolja a társadalmi termelést. Eszerint minden ember szakterületén 3—4 alkalommal lényeges változás történik, vagyis mindenki szakképzettségének ugyanennyiszer kell megújulnia. Ha számításba vesszük, hogy ma még a hagyományos foglalkozások is jelentősen átalakulnak, nyilvánvaló, hogy a szakadatlan önképzés szinte az emberi élet normájává válik. Megváltozik a termelésben foglalkoztatottak egymás közti viszonya: korábban vállvetve dolgoztak, ma viszont számos olyan termelési ág van, amelyben lényegében egyénekre szabott a munka, egyetlen ember ellenőrzi egy óriási technikai rendszer, például egy erőmű működését. Bonyolultságukat és társadalmi értéküket tekintve napjaink iparának termékei Össze sem hasonlíthatók azokkal, amelyeket néhány éve gyártottak. Régen, ha egy munkás rosszul oldotta meg feladatát, selejtes tett egy munkadarab, rosszabb esetben pedig használhatatlanná vált egy alkatiész. A korszerű technikai rendszert kiszolgáló dolgozó hibája viszont már óriási kárral járhat. Nagy vonásokban ilyen társadalmi háttérrel bontakozik ki korunkban a két ideológiai harc a tudományos-technikai forradalom társadalmi vonatkozásai körűi. I. LAPTYEV, a filozófiai tudományok kandidátusa (A cikk befejező részét a Vasárnapi Üj Szó következő számában közöljük.) Az elektromos motorok tekercselése a galántai jlV sládkoviCovói (diószegi) műhelyében (Tóthpál Gyula felvétele) Hírek a Szovjetunióból • Sakkjátszmák bemutatására automata készüléket szerkesztettek a Permi Tudomány- egyetem hallgatói. A sakkfigü- rákba épített miniatűr adók információkat továbbítanak a játékról egy elektronikus szerkezethez, melynek képernyőjén figyelemmel kísérhető a játék állása, a megtett lépések száma és a gondolkodásra fordított idő. ★ • Egy hónapig sodródott egy jégtáblán a leningrádi Északi- és Dél-sarki Kutatóintézet 11 tudósa és kutatója, akik új adatokat gyűjtöttek a Ferenc )ó- zsef-föld és a Spitzbergák közötti vizek mély rétegeiről, áramlatairól, hőmérsékleti viszonyairól és vegyi összetételéről. A tengernek ezt a részét még kevésbé kutatták előttük, mivel távol esik a hajók útvonalaitól és a jégtáblákon működő nagy kutatóállomásoktól. ★ • Az Aqua Pamiricus nevű kutatótutajról a szovjet tudósok megkezdték a Szovjetunió legmagasabban fekvő hegyi tavának, a Kara-Kul-nak a vizsgálatát. Ez a tó Kirgíziában van, körülbelül 4000 méter magasan. A víz hőmérséklete nyáron eléri a 12 Celsius fokot, íze kesernyésen sós, de megél benne a hal, s partján szalonkák, vadkacsák tanyáznak. ★ • Három tigriskölyök született a moszkvai cirkusz minszki vendégszereplése idején. A Ha- num nevű nősténytigrisnek már másodízben születtek kölykei Minszkben. A kicsinyek négy hónapig maradnak az anyjuk- ^a^, majd a cirkusz iskolájába kerülnek. Szüleik, Hanum és iar féltőn óvják őket az idegenektől. ■k • Régészek és alpinisták próbálják megfejteni az északkaukázusi zadaleszi sziklákon látható rejtélyes épület titkát. Távcsővel reggel kilenc óra tájban a sziklák között középkori várra emlékeztető fehér építményt lehet látni. A helyt lakosok szerint eddig még senki sem járt ott. k • Moszkvában egy kiállításon E. Kazárján jereváni mester első ízben mutatta be miit niatűr méretű mozgó játékait, fi Például egy mindössze 1 négyzetcentiméteres jégpályán mű- korcsolyázók végeznek szabad- gyakorlatokat, a mikroszorítő- ban a két öklöző küzdelmének részleteit csak mikroszkópon át figyelhetjük meg. ☆ • Mujlonok ütöttek tanyát Tádzsikisztánban, a Gisszar ■ hegylánc déli lejtőjén a Ramit ■ Természetvédelmi Területen. A j|| muflon nagy testű vadjuh, rövid gyapja aranysárga színű, t%j csavart szarvának keresztmetszete háromszög alakú. Ezen a vidéken korábban nem fordult elő ilyen állat. A muflont szinte lehetetlen elfogni: ha veszélyt érez, hallatlan ügyességgel ugrál.szikláról sziklára. • Befejeződtek a JAK-42 típusú szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgép üzemi próbál. Fedélzetén több mint száz utas fér el. A JAK-42-est rövid távolságú vonalakon és a belső repülöforgalomban való alkalmazásra szánják. Az új gép felszállási és leszállási adottságai — nagy méretei ellenére — jobbak, mint a híres elődjének, a JAK-40-esnek. *
