Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-22 / 8. szám
» íny ;ési bizonyítvá- a születést bi- 1 azáltal törté- /ány által, /ítványa? És a . De megvan-e ; elemi iskolai Itásija, a mun- helyhatóságija, engedélye, az íja, orvosi lát- megvan-e min- ncs élet, nincs , tilos a távo- irházi felvétel, k az okiratai, ni. mert voltak ülőfaluja, mert oz benyújtotta, — nyugtánknál Annyira Jaj az hallottam egy s, hivatalos ál- t^jnegkopaszolmenni valami dem tőle nyúlni remetének! alista nem ké- erdőben, nem a remeteség- elhagyott erdő lüthesse a tayeréséhez iga- ;ágot, az újra- y kapcsán a engedélyt, er- bűntelen elő- i arra, hogy az /os barlangban a köznek;' kell itejelőlt gyotn- tozásra; igazoltban. isa, igazolása, tja meg bárki iát — feltéve, Iratai —, úgy- gtulajdonostól. gy vadorzásra r A műsoros est későn ért véget. A kimerült, átizzadt Vászja Csesznokov, rendezői szalaggal a zubbonyán, ott állt Masenyka előtt és halkan kérlelte: — Várjon, boldogságom ... Várja meg az első villamost. Bíz’isten, igazán, hová siet... Itt el lehet üldögélni, várakozni, meg miegymás, maga pedig elmegy ... Várja meg az első villamost, biz’isten. Mert különben, példának okáért, maga is kiizzadt, meg én is... Hisz meg is betegedhet az ember ilyen fagyban ... — Nem — mondta Masenyka s felhúzta a sárcipőjét. — Micsoda lovag maga, ha fagyban nem meri elkísérni a hölgyét? — De hát átizzadtam — mondta Vászja majdnem sírva. — No, öltözzön már feli Vászja Csesznokov engedelmesen felvette bundáját, határozott mozdulattal belekarolt Masenyká- ba és kilépett vele az utcára. Hideg volt. Sütött a hold. Lábuk alatt csikorgott a hó. — Ö, milyen nyughatatlan kis hölgy maga — mondta Vászja, miközben elragadtatással szemlélte Masenyka profilját. — Ha nem magáról volna szó, hanem valaki másról — semmi kincsért sem kísérném ell Istenuccse, nem. Csak azért teszem, mert szeretem. Masenyka felnevetett. — Maga mosolyog, a fogacskáit villogtatja — mondta Vászja —, én pedig valóban hőn Imádom és szeretem magát, Marja Vasziljev- na. Ha azt mondja: feküdjön a villamos elé, Vászja Csesznokov, a sínekre, és maradjon ott, amíg nem jön az első villamos — hát én odafekszem, istenuccse ... — Ugyan, hagyja már abba — torkolta le Masenyka —, inkább nézze, milyen csodaszép minden, amikor a hold süt. Milyen szép a város éjszaka! Csodaszép! — Igen, tündérszép — állapította meg Vászja s kissé élmélkodva nézegette a ház málladozó vakolatát. — Valóban, csudára szép... Lám, a szépség is hatóerő, Marja Vasziljevna, ha valaki komoly érzelmeket táplál... Lám, sok tudós és pártember tagadja a szerelem érzelmét, de én. Marja Vasziljevna, nem tagadom. Én mindhalálig — az életem teszem rá — a legkomolyabb érzelmeket táplálom maga iránt. Biz’isten... Ha azt mondja: menj neki fejjel a falnak, Vászja Csesznokov — én bezzeg nekiszaladok! — No, csak rajta — mondta Masenyka; látszott rajta, hogy tetszik neki a dolog. _ — Biz’isten nekiszaladok. Kívánja? A párocska kiért a Krjukov-csa- tornához. — Biz’isten — mondta Vászja Qjra — akarja, hogy beugorjam a csatornába? Igen, Marja Vasziljevna? Maga nem hisz nekem, hát én bebizonyítom ... Vászja Csesznokov. megragadta a korlátot és úgy tett, mintha át akarna mászni rajta. — Ah! — kiáltott fel Masenyka. — Vászja! Mit csinál! Hirtelen egy sötét alak bukkant elő a sarok mögül és megállt az utcalámpa alatt. — Mit üvöltöztök? — kérdezte halkan, miközben tüzetesen szemügyre vette a párocskát. Masenyka rémületében felsikol- tott és a rácshoz simult. Az ember közelebb lépett és meghúzta Vászja bundájának ujját. — Hé, te fafejül — mondta tompa hangon. — Vesd le a kabátod. — De szaporán! Ha mukkanni mersz, olyat sózok a kobakodra, hogy véged. Érted, te szemét? Vesd 'lé! — Pa-pa-pa — habogott Vászja, aki azt akarta mondani: — pardon, de hát hogy képzeli? — Gyerünk! — S az ember megrántotta a bunda hajtókáját. Vászja reszkető kézzel kigombolta bundáját és levetette. — A cipőt is! — parancsolta az ember. — A cipő is kell. — Pa-pa-pa - habogott Vászja — pardon... de fagy .. — Gyerünk! — A hölgyhöz nem is nyúl, én meg húzzam le a cipőmet — mondta Vászja sértődötten ■>— neki is van bundája, meg sárcipője is, én pedig még a cipőmet is húzzam lel A férfi nyugodtan nézett Ma- senykára: — Ha lehúzom róla és batyuba csavarva elviszem — mindjárt lebukom. Tudom, mit csinálok. Lehúztad? Masenyka rémülten pillantott az emberre és nem mozdult. Vászja Csesznokov lekuporodott a hóba és elkezdte kifűzni a cipőjét. — Neki bundája Is van — kezdte újra — sárcipője is, és én fizessek mindenki helyett... A férfi magára ráncígálta Vászja bundáját, a cipőt zsebébe gyömöszölte, s így szólt: — Ülj veszteg, meg se moccanj, a fogadat se vacogtasd. Ha pedig kiáltasz vagy megmoccansz — véged. Érted, te szemét? És te is, hölgyike ... Sietve összerántotta magán a bundát és hirtelen eltűnt. Vászja összeroskadt, lekókadt, úgy gunnyasztott a hóban, mint a megtestesült bánat; hitetlenkedve nézegette a fehér zoknis lábát. — Ezt jól kifogtam — jegyezte meg és dühösen pillantott Ma- senykára. — Elkísérem, és még a holmimnak is fuccs. He? Amikor a rabló léptei végképp elhaltak, Vászja Csesznokov hirtelen rugkapálni kezdett a hóban és metsző, vékony hangon kiáltotta: — Segítség! Rabló! Majd felpattant és futásnak tredt a hóban, rémületében fel-fel- ugrált, kapkodva szedte a lábát. Masenyka ott maradt a rácsnál. GELLÉRT GYÖRGY fordítása ftlíckclil Zcscsenkc; , de ő a szemére szorított karra) z új magyar szimfonikus köny- t élvezhette, s nem ért a beje- tudatáig. „A repülőgépeltérítők indig...“ Szegények, gondolta, melegük lehet, és vágyat ér- gy kifusson a levegőre, ki in- ahova messze. motorral jött, és egyből lesmá- ldát. Olyan volt, mint a jeti, a ájai csodalény: szőrös. A szeme I látszott, és az volt benne: mit :t a levegőt ez a vén spiné, kor én, Hilda, akkor én kivi- ; ebédlőbe a gumimatracot, ott dadogott? Azt hitte, tán vissza- Hílda annyit vetett oda-: — . — A padlón térdelve fújta fel aatracot a sötét ebédlőben. Nem villanyt, szégyellte magát, után kegyes volt Hilda. Némán tárták, hogy elszívja a cigarettát, ír a negyedik szippantás után in- fcttek. pedig megírjuk, a helyzetjelen:éle helyzetjelentést? 1 a vállalatnak. A központnak. elmúlt, tájékoztatjuk őket. ho- ennek a dolgok. Te csak írd, diktálom. :tálta, ő meg írta. gyerekek elhelyezésében mutat- lehézségeket százszázalékosan ttuk. A vezetés demokratikus, is szellemének köszönhető a jó Sri légkör.” ; a tollat. Most, most borítja rá lt erre a szörnyetegre, most tépi papírt, az arcába vágja ... Any- idott: :sánat, egy pillanat — és felugtte, kirohan a világból. Csak az ajtajáig jutott. Ott megállt. A t ültek a gyerekek, és énekelIfjabb Gál László felvétele
