Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-22 / 8. szám
A MOSZKVAI PRAVDA TUDÓSÍTÓI ÍRIÁK ★ A vastag vonallal megjelölt úton halad majd a vasútvonal építésének második évében Embwtunlékezet óta nyugodt, csendes volt a Tinda nevű település. Az őslakosok vadászattal, halászattal, kertészkedéssel foglalkoztak. Megszokták a kemény, 60 fokos fagyokat, akárcsak a 30 fokos nyári hőséget. Ezt a nemrég még jelentéktelen tajgai télepülést most az építők nyüzsgő, tarka serege vette birtokába. Attól a naptól, ahogy Grigorij Gurejev brigádja lefektette a BAM-Tinda vonalon az ezüstösen csillogó sínpárokat, utat nyitva az első sze- íelvénynek, a transzszibériai főútvonalról sok ezer vagon te- herrakomány érkezett. Egyszerre három irányban fektették le a vágányokat: északra Ber- kakit felé (lakút Autonóm Köztársaság), nyugr tra Csara felé és keletre az Urgal irányába. Nyugatról és keletről húzódik a szembe jöyő vasútvonal. Most felkerestük a pályatest csaknem valamennyi szakaszát. Azokkal az emberekkel találkoztunk, akik bírókra keltek a zord természettel, a járhatatlan utakkal, meredek sziklákkat, gyors sodrású folyókkal, a kellemetlenkedő férgekkel. A kietlen tajgában megjelentek az első lakóhelyek. A Bajkáltól az Amúrig vezető, útvonalon vé- gestclen-végig húzódnak az építők táborvároskái, a kutatók sátortelepei. A járhatatlan tajga fölött az ínycsiklandozó borscs, a frissen sült kenytr, a gőzfürdőben használatos vesz- szőnyalábok illata terjeng. Megszólaltak a harmonikák és a gitárok. Feléledt, felvidult a tajga. Pedig még csak másfél éve annak, hogy megszületett a Bajkál—Amur vasútvonal megépítéséről szóló határozat. MUNKÁBAN A NEHÉZ DÖMPEREK Tinda települést a BAM „fővárosának“ tekintik. Nem telik bele sok idő, és szép, korszerű várossá fejlődik. Ügy építik, hogy a kemény fagyok idején az egyes mikrokerületek lakói fedett folyosókon juthatnak el az óvodába, az üzletekbe, a mosodába anélkül, hogy kilépnének az utcára. Tervezik egy kertváros kialakítását is. Mert a családi házhoz szokott őslakosok közül feltehetően többen nem kívánnak emeletes kőkolosszusokba költözni. Mindez ma még megvalósulásra vár. A tajgai település, akárcsak eddig, egyelőre zömmel faházakból áll. A változás annyi, hogy a jócskán megszaporodott előre gyártott épületek jóvoltából megnőtt a területe. A „fővárosban“ összpontosították ugyanis azokat az Intézményeket, amelyek e páratlan méretű építkezés ügyes-bajos dolgait intézik. Az ország minden részéből Ide özönlik a nagy kapacitású, modern technika. Valerij Popov, a gépesített brigád főmérnöke meghívott bennünket, tekintsük meg a birodalmát. Útközben a következőket mondotta: — Tizenegy éve dolgozom vasútépítésnél, de most látok először ennyi gépet egy helyen — exkavátorokat, darukat, billenőkocsikat. Az útvonal mentén olyanok á geológiai és természeti viszonyok, hogy mielőtt hozzáfognának a vasútvonal lefektetéséhez, azzal, párhuzamosan több száz kilométernyi bekötő utat kell megépíteniük. Olykor úgy tűnik fel, hogy a járművezetők kerekedtek felül, ők az építkezés pillérei. A nagy teljesítményű, korszerű technika behatolt az ingoványos talajra és szilárdan megvetette a lábát. A súlyos teherszállító dömperek úgy közlekednek a kaviccsal beszórt utakon, mint a cirkuszi kötéltáncosok. Idővel majd kiszámíthatják, mennyi követ szállítottak ide a dömperek. Bizonyára csillagászati számokat kapnak. Helikopteren észak felé tartunk Tindából. A magasból tisztán látszanak a dombok mögött kígyózó sárga gépko- csiutak. Autókaravánok haladnak Jakutföldre. Berkakit felé. Északon, valahol Berkakit és Csulim között húzódik a jól ismert nyerjungrini kokszosít- ható szén lelőhelye, felbecsülhetetlenül gazdag szénkészlettel. A több tucat méter vastagságú szénrétegeket csak vékony kőzetköpeny borítja. A közelben egy másik kincset — vasércet rejt magában a jeges föld méhe. A szén és vas ilyen szerencsés párosulása jó alap a fémkohászat kifejlesztésére. Ide — ahol csaknem minden hegy „fekete gyémántot“ rejt magában — futnak délről a „Kis BAM“ (BAM—Berkakit) acélsínéi. Egyelőre csak a helybeli hőerőművet látják el üzemanyaggal, de mihelyt elkészül a vasúti fővonal, egyszeriben levernek minden lakatot e föld alatti kincsesbányáról. A VASÚTVONAL TELJES HOSSZÁNAK EGY SZÁZALÉKA A BAM mindenekelőtt nagyon sok híd építésével jár együtt. Miután felépülnek, lefektetik és összekötik rajtuk a síneket. A hatalmas útvonalon mintegy 3200 vízi akadályt szel át. Kiszámították, hogy a BAM hídjainak összhossza 32 kilométer, vagyis a vasútvonal teljes hosszának egy százaléka. De nem akármilyen százaléka! A folyók errefelé sebesek. Télen 3 méteres jégpáncél borítja őket, tavasszal pedig nagy területet önt el az ár. Tavasz- szal és ősszel még a kisebb folyók is kiöntenek, romboló árrá duzzadnak, ezért itt nem egyszerű hidakra van szükség, hanem olyanokra, amelyek ellent tudnak állni a viharos áradatnak. A hidak különbözőek. Rövi- debbek és hosszabbak. Az útépítők azonban nem tesznek különbséget fontosak és kevésbé fontosak között. Hiszen a legkisebbnek, legjelentéktelenebbnek tűnő híd nélkül sem indulhat meg a forgalom a vasútvonalon. Ott voltunk az Amuron átívelő, a maga nemében egye dülálló híd építésének utolsó szakaszánál. A leleményesen tervezett acélszerkezet távolról finom, habos csipkére emlékeztet. Ez a legbonyolultabb szerkezetű híd, amelyet itt építettek. Ezen a vidéken nem mindennapiak a természeti körülmények. Az Amur téli és •nyári vízszintje között csaknem 8 méter a különbség, tavasszal és ősszel, egy-egy hónapon át két jégtörő szeli itt a vizeket, 20 méteres mélység, erős sodrás jellemzi, kemények a fagyok, hevesek, metszőek a szelek. Mindez merőben új műszaki megoldásokat tett szükségessé. Nagyezsda Golosumova, a no- voszibirszki Vasúti Főiskola hallgatója a nyári szünidőben a BAM-on dolgozott, megszerette ezt a vidéket, és a jövő nyáron is itt szeretne tevékenykedni Jevgenyij Korosztyeljovot az amuri hídépítés veteránjának tekintik. Akkor érkezett a folyó néptelen, kietlen partjára, amikor még sok fehér folt tarkította e szokatlan építmény tervrajzát. Kijelentette: — A híd — nemcsak a beton és acél arányos ötvözete, hanem az emberi akarat és erőfeszítés jelképe is. Fájdalmas a búcsú, de boldog vagyok, hogy részt vehettem egy gigászi létesítmény építésében. Véleményem szerint arra, aki kijárta az ilyen építkezés iskoláját, nyugodtan rábízhatjuk bármely nagy fontosságú objektum építését. A fiatalokra gondolok. Ugyanis mindebben az a nagyszerű, hogy ezt a csodát itt az Amüron, a tegnap főiskolásai vitték végbe. Valaha a vasútépítésnél minden képzett mérnököt számon tartottak. Ma már ez lehetetlen, hiszen ezrével dolgoznak. A KELETI SZAKASZ Az úttalan tajgában végbement óriási változások különösen akkor szembeötlők, ha másodszor keressük fel ugyanazt a helyet. Mi 1974-ben jártunk itt először, akkor indult meg az építkezés. Az első építőknek hallatlan nehézségekkel kellett megbirkózniuk. De a vasútvonal óriási, keleti szakaszán még csend honolt. Most helikopterrel követjük a leendő útvonal irányát. Időnként leszállunk. Berjozovka településen most töltik fel a pályatestet, szerelik össze' a vágányelemeket. A Dussze-Aliny hegygerinc előtt, amelyet vonattal nem lehet megkerülni, megjelentek az alagútépítök. A Bureja-folyón ideiglenes hidat építettek. A leendő Nalda kitérőnél a helikopter egy olyan szigetre szállt le, amelyet hihetetlen nehéz körülmények között hódítottak el az örök fagytól. Iván Romanykovnaik adjuk át a szót: „ötvenfokos fagyban érkeztünk ide, erre a néptelen földre. Felvertük az első sátrat, és azóta, mint önök is látják, egy egész település nőtt ki a földből! A kavicspárnán, amelyre Naldát építettük.“ LAKÓHAZAK AZ ERDŐ KÖZEPÉN Másfél évvel ezelőtt a BAM építői kénytelenek voltak megbékélni azzal, hogy nincs megfelelő otthonuk. Azóta merőben megváltozott a helyzet. A tajgai településeken olyan lakóházak étkezdék, klubok épültek, ameiyek minden igényt kielégítenek. Magot nevű kis állomáson ismerkedtünk meg Vlagyimir Novikkal, az ácsok brigádvezetőjével. Érdeklődtünk, milyen körülmények között él itt. a tajgában. Győződjenek meg róla személyesen — invitált magához Növik. Elindultunk az egyik utcán, amelynek mindkét oldalát vörösfenyő övezte, takaros, élénk színű lakóházak sorakoztak. Betértünk az egyikbe. Kis üvegezett verandán keresztül- jutottunk el a tágas belső helyiségekbe: két szoba, konyha, fürdőszoba, WC és éléskamra. Központi fűtés. — Két szabvány elemből szereltük össze — mondja a házigazda. — A lányommal és a fiammal lakunk itt. — Hol tanulnak a gyerekek? — Középiskolát is építettünk. A településen sok a hasonló korú gyerek, s így van kivel barátkozniuk, játszaniuk. A fiam nyáron meg sem válik a horgászbotjától. mi pedig a feleségemmel gombázni, eprészni járunk. Minden alkalommal teli kosarakkal térünk haza. Megtekintettük a Bureja-fo- lyőn állomásozó építő-szerelő vonatot. Ukrajna küldöttei építik az egyik legnagyobb állomást és Urgal városát. Érkezésünk napján a leendő város első négyemeletes lakóházának az alapját rakták le. Az ukrán építők települése merőben különbözik a többiektől, bár ugyanazokból a szerkezeti elemekből szerelték össze a házakat, mégis eltértek a többitől. Az első emeleten ugyanis társalgót rendeztek be és megnagyobbították az ablaknyílá- sokat. Ötletesen használták fel a faragott falapokat, műanyaggal kombinálva alkalmazták az épületek belső és külső falain. Mindenütt érezhető a modern építész keze. Kitűnő szakembert hívtak. Egyetlen olyan épület sincs a településen, amely Alekszandr Liszogor. a Moszkvai Építészeti Főiskola volt növendékének szakmai hozzáértése nélkül készült volna. Befejeződött a felderítés a Bajkál—Amúr Vasút egész útvonalán, s megkezdődött a fő objektumok építése. Sok száz hektáron kiirtották az erdőt, lefektették a vágányok első kilométereit, elindultak az első szerelvények. A Lénán é= az Amuron tündöklőén szén h Bak ívelnek át. Ám az esztendő ’ng- r.agyobb eredménye: a BAM fiatal építőgárdája tapasztalatban, tudásban jóval gazdagabb lett. Tinda, a BAM „fővárosa“ nemrég még apró faházikókból álló, eldugott kis település volt Hamarosan korszerű várossá fejlődik
