Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-08 / 6. szám

ÚJ szó 1978. I I. 8. A1OBIAGYTELEKT0L A RIADÓIG Czuczor Gergely életéről Néhány hete emlékeztünk meg a re­formkor egyik megbecsült alakjának, Czuczor Gergelynek születési jubileu­máról. Életműve: epikája és lírája, népdalai és népies elbeszélő költemé­nyei, zsáner- és életképei fontos össze­kötő láncszem Kisfaludy Károly zsáner- dalai és Petőfi népi-nemzeti költésze­te, valamint Vörösmarty és Arany epi­kája között. Az Aurora, illetve az Athe­naeum nagy nemzedékéből Czuczor ha­ladt legkövetkezetesebben a forradalom fp'é, s ő tartott ki mellette mindvé­gig, ,,rendületlenül“; kortársai közül ő az egyetlen, aki eljut Petőfiig. „Születtem 1800-ban december 17. napján nemes Nyitva vármegyében, An- dódon. Nevelkedtem Érsekújváron az szüleimnél egész első grammatikáig, a második grammatikát Nyitván, a har­madikat Esztergomban, a negyediket pedig és a humániórákat Pozsonyban vé­gez Ein“ — írja győri tanársága idején önéletrajzi levelében. Míg anyjáról sze­mérmesen hallgat, addig apjáról már inkább elejtett egy-egy emlékeztető, jellemére, tulajdonságaira utaló meg­jegyzést. „Atyám hamvaihoz“ című szép versében a férfikor delejére jutott köl­tő plebejus öntudattal vall apjáról: Nemes címer szobád falán, S fiókodban nem állt nemeslevél: De Istenemre, írva volt Szívedre a nemesség jelleme. S jutalmadul közbizalom S becsület, tisztelet fogott körül. íme, a jobbágyi származású apa hite­les portréja. Valóban, Czuczor apja Ér­sekújváron egyre gyarapodó, gazdál­kodó telkesjobbágy: „ ... téged egy jobbágyi helytelek / Családoddal táp­lálta ki" — olvassuk a fenti versben —, aki a városnak később nem szüle­tésével, hanem emberségével fémjel­zett tekintélyes polgára, s élvezvén a közönség bizalmát, élete végéig külön­féle felelős tisztségek viselője. Mint az élettel nap mint nap küszködő, két keze munkájából élő emberek ál­talában, ő is szigorú erkölcsi elvek szerint élt, s ezt fiába is igyekezett beleoltani. Parasztember lévén, a ser­dülő fiút gazdálkodásra akarta fogni, de gyönge testalkata s egyre inkább megnyilatkozó tehetsége — ez utóbbi felismerésében derék tanítójáé az ér­dem — arra bírja az apát, hogy fiát taníttassa. S ha már így esett a dolog, körültekintően a lehető legjobb isko­lákat választja fiának alma materéül (akárcsak két évtizeddel később Pet- rovits István), mindegyikben még egy- egy külön feladatot is lelkére kötve: Nyitrán a szlovák, Esztergomban a német nyelv megtanulását, Pozsonyban meg mindkettő tökéletesítését. A szün­időben, nyaranta pedig ő maga fogta kemény paraszti munkára, mintha sej­tette volna, hogy majdani költő fiá­nak mily jól jönnek egykor a népkö­zeiben eltöltött hónapok, a nyiladozó agyban elraktározott élmények. A vakáció évről évre megismétlődő, sajá­tos életformája Czuczor számára rend­kívül hasznosnak bizonyult, hiszen a szülői háztól 11 éves korától távol diáltoskodó ifjúnak ezúton sikerült megőriznie népközelségét, ily módon si­került egyre inkább elmélyítenie kap­csolatát A NÉP MŰVÉSZETÉVEL, dalaival, meséivel. — Ekkor ivódik be­le a népi humor, a népnyelv kereset­len természetessége, tömör és világos stílusa, amelyekkel győri, majd komáro­mi tanársága idején Toldynak írott le­veleiben oly gyakran találkozunk. Itt, Mátvusföld kellős közepén, szinte az anyatejjel szívja be a népdal, a nép- és történeti monda szeretetét. Nyilván­valóan e gyermek- és ifjúkori élmény- forrás adja a magyarázatát annak, hogy a húszas-harmincas évek forduló­ján oly egyértelműen és tartósan el- jegyzi magát a népies dalköltészettel. Már a harmadik grammatikai osz­tályban. mivel ő tudott legjobban ver­set skandálni és előadni, osztálytársai „poétának“ nevezték. Ebbéli tevékeny­ségét Pozsonyban a humanitás két fel­ső osztályában folytathatja igazán, s akárcsak korábban — hála kiváló me­móriájának és talpraesett fellépésének — most is utolérhetetlen. Így emlék­szik erre az időre a vele egy osztály­ba járó Jedlik Ányos: „Akkoriban is­kolánk tanárai arra serkentették a ta­nulókat, hogy klasszikusokból vala­mely rektorikai vagy poétikai da­rabot magány szorgalommal heten- kint betanuljanak és azt előleges be­jelentés után a szombati nap délutánt órák alatt az egész hallgatóság előtt szavalva felmondják... Többen megkí­séreltük a vele való versenyzést, de Czuczort legyőzni soha senkinek nem sikerült." A nagy rómaiak, Ovidius, Vergilius, Horatius nyelvén és példájától indít- tatva, a humanitás évfolyamait végző Czuczor módszeresen gyakorolja a „versszerzést“. Első kísérletei bizonyá­ra hexameteres sorokba foglalt latin nyelvtani szabályok lehettek, melyek egy-ef>y fontosabb definíció könnyebb és tartósabb bevetését voltak hivatva előmozdítani. S bár a magyar nyelvű költés NEM VOLT ISKOLAI FELADAT, Czuczor iskolájában is akadt egy két olyan hazafias szellemű tanár, aki fel­hívta tanítványai figyelmét a magyar metrikus költészet eredményeire, aki beavatta osztályát a klasszikus triász elméleti munkásságába. Sőt, Zoltvány úgy tudja, hogy egyik tanára, Gátser Leó — maga is írogató ember lévén —, felismerve Czuczor költői hajla­mát: „ .. .a hatodik osztályban iskolai feladványul magyar verseket~is készít­tetett tanítványával". Toldy szerint is az utolsó pozsonyi tanévre ... „esnek első költői próbatételei magyar nyel­ven (elégiák), miután már elébb, Oví- dot kedvelve fökép, latinokat írt". Ámulva fedezhette fel, mint a 16. szá­zad óta annyi magyar költő, újra meg újra, hogy a latin-római metrum mily remekül gördül a hosszú magyar sza­vakon. Ez a friss élmény a tizenhe­tedik évébe lépő fiatalember életének további alakulását döntően meghatá­rozta. A gimnáziumi tanulmányait' befeje­ző Czuczornak — jobbágyivadék lé­vén — a magasabb műveltség és tu­dás elérése érdekében vállalnia kel­lett a szerzetesi-papi életforma me­rev szabályokhoz igazodó kötöttségét, zártságát. 1817. október 25-én Jedlik Ányossal, a később híressé vált fizi­kussal együtt Pannonhalmára költözik. A próbaév letelte után a kétéves böl­csészeti tanfolyamot (1818—20) a rend úgynevezett házi líceumában, Győrött végezte. Jedlik így emlékezik vissza unokatestvérével kapcsolatban a győri évekre: „A gimnáziumban ki­tüntetett tanulási szorgalmát és ké­pességét a .. 1 philosophiai cursusban is megtartotta. Sőt még a tánezféle mozgások gyakorlatáról sem mondott le ..A főapátsági líceum hallgatói­nak a létszáma, az 1810-es évek végén, már meghaladta a harmincat, s „mi­vel közöttük többen a hangszereket is ügyesen kezelték, Czuczor Gergely 6—8 tánckedvelő egyénből álló cso­portot toborzott, és a ... társalkodási teremben vasárnap délutánonként ví­gan járják a toborzót, a verbun- gost...“ Íme, egy érdekes adat, mely­ről az életrajzírók eddig „szemérme­sen“ hallgattak, gondolván hogy a szabadidő ily „komolytalan“ foglala­tossággal való kitöltése méltatlan a szerzetesi fogadalomhoz ... Számunk­ra viszont annál fontosabb, hiszen nemcsak azt bizonyítja, hogy Czuczor tánckörvezetői minőségében a diák­társak szellemi hangadója, hanem azt is, hogy ez idő tájt már a rendház falat közé is behatolt a kor hazafias szelleme. A verbunkos muzsika műve­lése, gyors elterjedése ugyanis egy­fajta nemzeti ízlésigényt, ízlésállapo­tot tükrözött, az egyre izmosodó nem­zeti szellemnek a zene és a tánc nyel­vén való megnyilatkozását jelentette. Győrből 1820 szeptember—októberében „a Pesti Centrale Semináriumba kül­dettem elöljáróimtól a theologiai tu­dományoknak tanulására". Czuczor előtt, Pestre érkezése után, szinte egy- csapásra feltárul az egész magyar iro­dalom. Pozsonyi diákévei alatt, mint mondottuk, elsősorban a latin remek­írókkal ismerkedett — de már ekkor nagy érdeklődéssel olvasta a ponyva­kiadású magyar széphistóriákat, külö­nösen az Árgirus királyfit és Ilosvai Toldiját. A győri s még inkább a pesti évek idején olvasmányainak köre ala­posan kitágult: elsősorban a kortárs- és a közelmúlt irodalmának alkotásai­val. Pesten már nemcsak Gvadányit és Himfyt olvassa; ekkor merülhetett el igazán a deákos költészet, a klasszi­kus triász, mindenekelőtt pedig Virág Benedek és Berzsenyi tanulmányozá­sában. Bizonyosan az idő tájt olvasta a magyar romantika nagy ihlet- és han­gulatforrását. Kazinczy Osszián-fordí- tását, valamint Kisfaludy Károly fris­sen megjelent műveit és az Aurora című zsebkönyvet; főleg ez utóbbiak hatottak rá maradandóan. Ha a szemi­náriumi élet zártsága, kötöttsége nem is tette lehetővé, hogy közvetlenül kapcsolatba kerüljön a megyék Bécs- ellenes mozgalmával — mint Vörös­marty a görbői patvarián —, minden­képpen tájékozódhatott az országos politikai közhangulatról csakúgy mint Pest-Buda egyre elevenebbé váló kul­turális életéről, s a megváltozott iro­dalmi ízlésigényről. Tanulmányai befejezése után előbb a győri, később a komáromi bencés gimnáziumban tanított. KOMAROMI tanársága IDEJÉN tevékenyen részt vett a város szellemi- kulturális életében. Kezdettől fogva a Komáromi Kalendárium szerkesztője, s hogy e messze földön híres kiadvány épfien ezekben az években válik ked­velt népolvasmánnyá, az elsősorban a szerkesztő népies költeményeinek és fclvilágosító-oktató cikkeinek köszön­hető. Méltán írhatta róla Mikszáth: „a legkapósabb könyv lévén Kárpá­toktól az Adriáig“. A kiadó, Weinmül- ler Franciska háza volt ekkor Komá­romban „az olympusi berek..., ahol Czuczor mintegy a házigazda szere­pét játszotta. Itt, ezen a kis helyen ki kigyulladt a szent tűz, a kor nagy kérdései kerülnek szőnyegre. Sejtel­mek, látományok, remények, politika és irodalom...“ (Mikszáth). Czuczor gyümölcsöző munkájának az eredmé­nye, hogy Komárom megye már 1832- ben felhívta az Akadémia figyelmét a népköltészet gyűjtésére — több, mint egy évtizeddel megelőzve Erdé­lyi János kezdeményezését. A harmincas évek elejétől, évadról évadra egyre több színtársulat fordul meg Komáromban. Előadásaikat Czu­czor rendszeresen látogatja, sőt ész­revételeiről „Színházi tudósítás“ címen alkalomszerűen be-beszámol a Honmű­vész hasábjain, melyekben egyidejű­leg megragadja az alkalmat, hogy a nemzeti színjátszás ügyének felkaro­lására, állandó színházak létesítésére buzdítson. Bár Toldynak írt leveleiben több íz­ben panaszkodik az „irigy kezek“-re, s hogy egyházi felettesei „megakaszt­ják igyekezetében“; egészében véve azonban a komáromi öt esztendő pá­lyájának legtermékenyebb évei közé tartozik. Egyre szaporodó népies ver­sei, dalai, elbeszélő költészete s foko­zatosan izmosodó tudományos munkás­sága: /mind-mind erről tanúskodnak. Kutatásaink során kiderült, hogy költőnk a latinon és németen kívül a szlovák nyelvet is beszélte, s ezen nincs semmi csodálkoznivaló, hiszen középiskolai tanulmányait részint azok­ban a városokban végezte, ahol a szlo­vák nyelvvel közvetlen kapcsolatba kerülhetett. Véleményünket két meg­bízható adattal bizonyíthatjuk, s kö­zülük az egyik éppen komáromi ere­detű. 1832 nyarán felkeresi Czuczort két győri barátja, kik a bányavárosok­ba és a Szepességbe vették útjokat, » minthogy az Itteni nyelvben égészen járatlanok, engem tolmácsul és társül elhíttak" — írja Toldynak küldött le­velében. S hogy még öregkorában is jól tudhatott szlovákul, erre egyik pesti barátja, Kurtz Vilmos visszaem­lékezéséből következtethetünk: a köl­tő ugyanis egy alkalommal nála jár­ván, SZLOVÁK vers elmondásával lepi meg vendéglátóját. Czuczor 1835 őszén, mint az Akadémia újonnan meg­választott segédjegyzője és levéltár­noka, Pestre költözik. Rosszakarói azonban világias életmódja, valamint az élet természetes örömeinek igény­lését és igenlését tükröző költeményei miatt hamarosan könyörtelen rága­lomhadjáratot indítanak ellene. A vád egyik mondata így hangzott: „A ben­cés tanár Pesten világi ruhában jár, magánházban lakik, vendéglőben étke­zik, a színházat, a kaszinót látogatja. Klastromba vele! S ne nyomasson egú sort se, melyet főapátja nem látmtt. Nos, nem véletlen, hogy a közélet porondján küzdő, nemzeti és demokra­tikus eszméket hirdető költő ellen összefogott a világi és klerikális reak­ció; életmódja s költeményeinek — úgymond — a szerzeteshez méltatlan hangvétele ürügyén — bár valójában inkább hazafias-plebejus elvei miatt — a bécsi királyi kancellária szigorú uta­sítására, alig két év elteltével, el kel­lett hagynia Pestet, s vissza kellett vonulnia a rend székhelyére. Jó ideig még tanítani sem engedték, s csak mintegy nyolc esztendő múlva kerül­hetett vissza ismét- a fővárosba, ak­kor már mint az akadémia nagyszótár szerkesztője. Toldy a kortárs és jó­barát találóan írja a költőről mondott akadémiai emlékbeszédében: Czuczor­nak, kénytelen-kelletlen „a fekete ta- láris alá“ kellett rejtenie emberi-poé- tai érzelemvilágát. Hogy ez mennyire így volt, meggyőzően bizonyltja egy Czuczorhoz írt főapáti levél, melyben többek között az áll, hogy fordítsa idejét komolyabb dolgokra, mert „á lyrai bíbelődések homályt vetnek a szerzőre, főképp ha szerzetes ...“ Czuczort Pesten érte a 48-as forra­dalom és szabadságharc; a népforra­dalom tüze izzásig hevítette, s ami­kor a bécsi udvar a szeptemberi áru­lással végképp leleplezte magát, köl­tőnkből kitört az azóta híressé vált Riadó, mely a forradalom harci indu­lója lett, s méltán állítható Vörösmar­ty Harci dala és Petőfi csatadalai, agitatív versei mellé. E verse újabb végzetes fordulatot hozott életébe: á császári hadak Budára való bevonu­lása után az elsők között fogták éli majd néhány hónappal később, Buda visszafoglalásakor kiszabadult ugyan, de 1850 elején ismét bebörtönözték, tavasszal Kufstelnba vitték, s onnart csak az Akadémia többször megismét­lődő közbenjárására a következő év májusában szabadult. Ezután, 1866, szeptember 9-én bekövetkezett haláláig Pesten élt, mindvégig a nagyszótár szerkesztésén dolgozott, s fogyó ere­jével megérte még az első kötete meg­jelenését. Dr. RÉVÉSZ BERTALAN Gyúrók Éva: FALUSI MOTÍVUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents