Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-13 / 296. szám, hétfő

Halasztást nem tűrő feladat Az újságírói szakma nem tartozik a hálás foglalkozások közé, még akkor sem, lia a riporter kötelességéhez hűen csak az igazságot írja meg. Mert az igazság gyakran nagyon kel­lemetlen tud lenni, s ami egyeseknek kedvező, az érthetően nem felel meg másuknak. Ilyen és ehhez hasonló gondola­tok foglalkoztattak bennünket, amikor figyelmesen hallgat­tuk a Dunaszerdahelyen megrendezett, alapfokú testnevelés­sel foglalkozó járási konferencia értékes felszólalásait. A járási testnevelési bizott­ság dolgozóinak és az egyesü­letek felelős vezetőinek hely­zete nem irigylésre méltó, mégpedig azért, mert az érem­nek két oldala van. Ezzel je­leztük is, hogy nem egyetlen probléma vár megoldásra. Az egyik, hogy az emberek zöme kényelemszeretetének engedve még akkor sem hajlandó élet­ritmusát felgyorsítani, ha tál­cán hozzák a sportolási lehe­tőséget. Számukra a testedzés a tv-nézéssel kezdődik és vég­ződik, még jó, ha kimennek néha egy-egy labdarúgó-mér­kőzésre, mert akkor legalább néhány órát a friss levegőn töltenek. A legmeghökkentőbb, hogy az ilyen értelmű, egészsé­gesnek semmiképpen nem ne­vezhető tétlenséget a fiatalok körében is tapasztalhatunk. Hogy azután sokuknak széle­sebb a csípője, mint a válla és nagyon gyakori a súlyfelesleg, azon már nem is csodálkozunk. Ezek pedig a fiatalok, de mi a helyzet az idősebbeknél? In­kább ne is folytassuk. Az ülőfoglalkozás, a modern életforma következményeiről már több ízben írtunk. Mit ta­gadjuk — mondják a jól táp­láltak, jobban mondva a túl­tápláltak — enni kell, de egész nap ülünk és annyira el va­gyunk foglalva, hogy nem ma­rad időnk sportolásra. És úgy is érzik: nincs módjukban élet­formájukon változtatni. Vagy talán nem is akarnak, felivel ez számukra az egyszerűbb ... jelenleg, a problémák majd ké­sőbb jönnek, de erre nem gon­dolnak. Az érem másik oldala vi­szont, amikor vannak érdeklő­dők, szeretnének sportolni, de nincs hol. Maradjunk Duna­szerdahelyen. November végé­ig 1(14 leány és asszony jelent­kezett, szeretnének rendszeres testedzést végezni. Annyira megkedvelték a spartakiádra történő felkészülés, majd a fel­lépések során a testgyakorlást, annyira jólesett a közösen vég­zett testedzés, liogy szeretnék folytatni. Mikor kerülhet erre sor? — Ki tudná megmonda­ni?! Pedig Szerdahelyen is van jó néhány tornaterem. Télidő­ben viszont nehéz az igénye­ket kielégíteni. Ez s:?jnus még jó időn át nemcsak szerdahe­lyi, hanem országos jellegű probléma marad. Ne is áltas­suk önmagunkat azzal, hogy rö­vid időn belül száz számra sza­porodnak a tornatermek, in­kább igyekezzünk az óraren­det jobban beosztani. Viszont ez sem csupán a szerdahelyi iskolákra vonatkozik. Jól emlékszünk, vagy három esztendővel ezelőtt Perut'ka ta­nár, a CSSZTSZ SZLKB politi­kai-nevelőmunka osztályának vezetője a testnevelési szövet­ség egyik plénumán a terem- kérdéssel foglalkozva kijelen­tette, hogy a bratislavai isko­lák tornatermeinek 68 százalé­ka kihasználatlan. Azóta ugyan javult a helyzet, de még min­dig sok iskolában idegenked­nek attól, hogy a tornatermet az érdeklődők rendelkezésére bocsássák. Persze akadnak po­zitív jelenségek, jó példák is. A Duna utcai magyar tannyel­vű gimnázium tornaterme pél­dául reggel 8.00 órától este 11.00-ig állandóan foglalt és nemcsak a diákok, hanem kü­lönböző érdekkörök tagjai, vál­lalati dolgozók, sportolók ta­lálnak ott otthonra. Folytathatnánk tovább, hoz­hatnánk érveket és ellenérve­ket, mert az éremnek, úgy tű­nik, nemcsak két oldala van, hanem három, esetleg több is. A tájékozatlanok azt állíthat­nák, hogy az imént vázolt problémákban akad ellentmon­dás, mert azokat, akik helyte­len életmódot folytatnak, igyekszünk meggyőzni változ­tassanak felfogásukon, ezzel szemben, akik szeretnének egészségük érdekében tenni valamit, azoknak nem tudunk megfelelő feltételeket biztosí­tani. Bűvös kör, ugye? A gor­diuszi csomót jelenleg a tor­natermek tulajdonosai oldhat­ják meg, de csak Nagy Sándor módszerével, mert ez már an­nak idején is hatásosnak, gyorsnak bizonyult. Hiba lenne, ha titkolni igye­keznénk: nagy adag lemara­dást kell behoznunk. Biztató azonban, hogy a párt és a tár­sadalmi szervek hozzáláttak eme problémák orvoslásához. Gyakran hangoztatott igazság: az összefogás aranyat ér. Meg­győzni a tespedőket, biztosíta­ni azoknak a feltételeket, akik erre igényt tartanak egyaránt komoly és egyúttal halasztást nem tűrő feladat. KOLLÁR JÓZSEF Olimpiai falu a Moszkva folyó partján A XXII. nyári olimpiai játé­kok résztvevőit, a mintegy 12 ezer sportolót és szakvezetőt a Lenin-hegyen épülő olimpiai faluban helyezik majd el — jelenti a TASZSZ szovjet hír- ügynökség. A moszkvai városi tanács több mint száz hektáros területet jelölt ki a falu felépí­tésére, amely a Vernadszkij és a Micsurin sugárút között te­rül majd el. Aki ismeri Moszk­vát, tudja, hogy a Lenin-hegy nem esik messze a leendő olim­piai centrumtól, a Luzsnyiki parktól, a Moszkva folyó má­sik oldalán helyezkedik el. A falu tervein dolgozó szak­embereket Jevgenyij Sztamo Lenin díjas építészmérnök ve­zeti. Sztamo a TASZSZ tudósí­tóinak elmondta, hogy az olimpiai városka három ismer­tetője a világosság, a csend és a kényelem lesz. A környezet remek, a levegő tiszta, a vá­rosrész nyugodt, s nem véletle­nül nevezik a környéket „üdü­lőnek“ a városban. Az olimpiai falu, a kisebb kiszolgáló pavilonokat nem szá­mítva, 18 épületből áll majd, s három úgynevezett házcso­portban helyezkednek el. A legmagasabb létesítmény 15 emeletes lesz, ebben, s a töb­bi lakóépületben egy- és két­ágyas szobákban szállásolják el a sportolókat. Minden vendég­re 18 négyzetméter terület jut, amely máris sejtetti, hogy nem lehet majd panasz túlzsúfolt­ságra. A nők előnyre számít­hatnak, a gyengébb nem kép viselői kapják ugyanis a Ké­nyelmesebb szobákat, de a fér­fiak sem panaszkodhatnak. Min­denki számára a legkülönbö­zőbb sport és szórakozási le­hetőségeket is biztosítják, s persze az edzést szolgáló lé­tesítményekről sem feledkez nek meg. Az olimpiai falu — 200 ezer négyzetméter lakóte­rülettel — a játékok után a moszkvaiak tulajdona lesz, la­kótelepként. A labdarúgás világából 1970 XII. 13. Irány: Dél Amerika A földkerekség legtöbb országéban a legnép­szerűbb sport szakvezetői azon törik a fejüket, hogyan lehetne biztosítani nemzeti tizenegyük részvételét az 1978-ban, Argentínában sorra ke­rülő labdarúgó világbajnokságon. Két év múlva nagyon sok válogatott szeretne a VB döntőben szerepelni, de ez továbbra is csak tizenhatnak adatik meg. Két hely már az előző VB lebo­nyolítása óta bérelt. Erőnyeröként a rendező ország: Argentína, valamint a világbajnoki cí­met védő NSZK jogosult a szereplésre. A többi tizennégy helynek esélyesei ugyan vannak, de teljesen biztos jelöltjei még nem. Akadnak, ahol a már eddig lejátszott mérkőzések után biztosra veszik a válogatott VB selejtezőbeli csoportelsőségét, de olyan országot is ismerünk, amely a nem éppen sikeres selejtező-rajt elle­nére is bizakodik. Ez az ország a labdarúgás őshazája: Anglia. Albion legjobb tizenegye is dél-amerlkal portyára készül, hogy megismer­kedjen a következő VB környezetével, valamint valószínű dél-amerikai részvevőivel. Nyolc nap alatt három mérkőzés Az Angol Labdarúgó Szövetség lekötötte vá­logatottja jövő évi dél-amerikai portyáját. A megegyezés értelmében június 8-án Brazília, június 12-én Argentína, június 15-én Uruguay fogadja Anglia tizenegyét. Senkisem kételkedik abban, hogy a VB tizenhatos döntőjében ott lesz a brazil, meg az uruguayi együttes, az argentin pedig természetesen ... S az angolok? íme egy szakvélemény! Ted Croker, az Angol Labdarúgó Szövetség titkára a napokban ezt jelentette ki: „Ami selejtezőbeli esélyeinket illeti, továbbra is derűlátó vagyok. Eddig a megszerezhető hat pontból négyet tettünk magunkévá, s ez nem rossz teljesítmény. Az olasz üdvrivalgás rövid életű lesz. Egészen más játékot várok a Wemb­ley stadionban, mint Rómában volt. Olaszország csapatára még két nagyon nehéz idegenbeli mérkőzés vár, mégpedig Angliában és Finnor­szágban is.“ Az olaszok Finnországban június 6-án, Angliá­ban pedig november 16-án szerepelnek. Ennek ellenére kérdés, vajon éppen ez a várhatóan WJdös novemberi este hozza-e meg a döntést a világbajnoki szereplés kérdésében. Baróti már csak tudja Európában kilenc világbajnoki selejtező-cso­port van, s a baráti államok csapatai közül kettőt éppen a kilencedikben hozott ' össze a sors. Az kétségtelen, hogy a magyar csapat esélyeinek nagyon sokat ártott a Görögország­ban elvesztett egy pont. A magyar labdarúgás szakvezetői általában nem számítanak arra, hogy ilyesmi az Akropolisz alatt a nagy ellen­fél szovjet válogatottat is érheti. Maga Baróti Lajos, a magyar szövetségi kapitány a legutóbb egyik nyilatkozatában szóba ejtette a VB se­lejtezők további kimenetelét. Szerinte egyetlen út vezet a magyar csapat számára a csoport- elsőséghez: a visszavágón legyőzni Görögország együttesét, a Szovjetunió elleni két találkozón pedig három pontot szerezni... Arra tehát Baróti sem számít, hogy a IX. csoportban az élen két csapat között pont­egyenlőségre kerülhet sor ... Közben a szovjet kísérleti válogatott már járt világbajnoki háztűnézőben. Jövőre vagy neki, vagy a magyar csapatnak kell Dél-Amerika egyik válogatottjával a VB 16-os mezőnyének egy helyéért két alkalommal megmérkőznie. (zala) ■EBÜ Anton Tkáč, az év sportolód A pályakerékpár legklasszi­kusabb számának, a repülőver­senynek az olimpiai bajnoka. Huszonöt éves és a Dukla Trenčín színeiben versenyez, a néphadsereg hadnagya, Érde­mes sportmester, a Munkaér­demrend tulajdonosa. Magas­sága 179 cm, testsúlya 83 kg. Nyolcszoros csehszlovák baj­nok, világbajnoki arany- (1974) és bronzérem (1970) tulajdo­nosa. Nős, a feleségét Vilmá­nak hívják. Jelenlegi edzője Dušan Skvarenina, a Slovan- ban J. Gábor irányította __ En nyi röviden a statisztika. De hát nemcsak számokból és tényekből áll az ember, az olimpiai bajnok, az év sporto­lója. A statisztikából sok min­dent megtudhatunk, de nem mindent. Ehhez a sportoló ön­vallomására is szükség van. Beszélgessünk tehát Anton Tkáő-csal... 0 Milyen érzés olimpiai bajnoknak és az év sportolójá­nak lenni? — Igazán mondom, nem le­het ezt szavakban kifejezni, ezt érezni, csak érezni lehet. Ha azt mondom, nagy nagy boldogság, akkor közhelynek érzi az olvasó. Ismert, gyakran emlegetett szavak, amelyek azonban mély érzéseket takar­nak. A két évvel ezelőtti sza­vazáson a második voltam, most első vagyok. Az első ke­rékpáros, aki az év sportolója lett. Elképzelheti, hogy mit ér­zek ... Q Nehéz más helyett képze­lődni és érezni. Egy olimpiai bajnok boldogságát csak az olimpiai bajnok érezheti át ma­radéktalanul. A boldogsághoz, a csúcshoz vezető út legtöbb­ször nem virágszirmokkal van kirakva ... — Tudom mire gondol. Vol­tak hullámvölgyek is pályafu­tásom során. Például a mün­cheni olimpia, ahol esélyes lé­temre csak a 13. lettem az 1000 méteres állórajtos időfu­tamban. 2ák edző ennek elle­nére bízott bennem, tagja let­tem az üldöző csapatnak is. Nem bírtam végighajtani a tá­vot. Kiálltam . . . O Igen, ezek ismert tények. Utána Tkáfcot kizárták a válo­gatottból. Az ok: gyenge erköl­csi-akarati tulajdonságokkal rendelkező sportoló nem lehet a címeres mez viselője. — Nem szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre. Rájöt­tem, hogy ezt a nehéz harcot saját magamnak kell megvívni. Saját magammal. De hát nem olyan egyszerűek a dolgok. Fő­leg ha fiatal az ember... 0 Tkáčnak mentőövet do­bott az egyesülete: hibáztál, most majd közösen mindent helyrehozunk. Egy év múlva ismét tagja lett a válogatott­nak. Közben áttért a repülő- versenyre. Pedig 1000 méteren világtehetségnek számított. Az 1969. évi brnói VB előtt pél­dául a világranglista élén állt a 18 esztendős Tkáč. Aztán csak a nyolcadik lett Mün­chen előtt hasonló volt a hely­zet. Az olimpián azonban még hátrább végzett. — Nekem jobban megfelel a repülőverseny, ezért az 1974. évi világbajnokságon már ez volt a főszámom. És nyer­tem ... # Hogy miért a repülőver­senyt szereti Tkáč? Elsősorban azért, mert fantasztikus hajrá­val rendelkezik. Pillanatnyilag ő a világ leggyorsabb pályása. Mint ismeretes, a repülőver­senyben az utolsó 200 métert mérik, innét kell hajrázni a versenyzőknek. És Tkáč ezt a távot 10,98 másodperc alatt te­szi meg! Szóval Tkáč megnyer­te a montreali világbajnoksá­got. De saját magával még nem vívta meg a harcot. 23 éves volt és a világ legjobbja. Ez még az idősebbeket is meg- szédíti. Nehéz elviselni a di­csőséget. Érezhette ezt Tkáč is. Látszólag kicsiségek történtek. Éjszakai kiruccanás, megjegy­zések az edzéseken ... Anton azonban fejlődött. Emberileg is. Megértő segítőtársra talált feleségében. Amikor 1975-ben bevonult katonának, tartottak tőle. Dušan Škvarenina: „Vár­tam a konfliktusokat. Aztán kellemes meglepetés ért. Tono egészen más volt, mint ami­lyennek híresztelték. Beillesz­kedett a kollektívába, amely­nek egyik kedvence. Csak egy kicsiség: a fiúk azt mondták neki, menjen csak edzeni, majd ők helyette is elvégzik a nagytakarítást. Nem ment. Vette a rongyot és a súroló­kefét, s teljesítette a reá eső „normát“. Csak aztán ült bi­ciklire ...“ — Ha lassan is, de megvál­toztam. Utóvégre nem vagyok már tinédzser. Sokat köszön­hetek a feleségemnek és a ka­tonaságnak, Skvarenina edző­nek ... <# Hogyan készült az olim­piára? — Sok-sok versenyzéssel és még több edzéssel. Minket a versenyzés tesz versenyképes­sé. Meg kell ismerni ellenfe­leinket. Tudni kell egymás elő­nyéről és hátrányáról. Itthon a prostéjovi pályán, amely ha­sonlít a montrealihoz, Vymazal barátom helyettesítette More- Iont, Geschkét, Fred borgot, olyan stílusban igyekezett ver­senyezni, mint ők szoktak. 253 napot voltam otthon és 212-őt töltöttem versenyeken, edzése­ken ... # Furcsa sport a repülőver­seny. Sokak számára érthetet­len. Három körön át „csúszik- mászik“ a két versenyző a la- tonteknőben, egyensúlyoznak, aztán az egyik hirtelen „lezu­han“ a meredek beton tetejé­ről, a pedálra szíjazott lábak gyorsan peregni kezdenek, zi­zeg a kerék Megvan a győz­tes. Egyszerű művelet... — Csakugyan különleges sport a repülőverseny. Minden­re egyedül van az ember. Gon­dolkodásra nincs sok idő. Amit más sportágakban átgondolt taktikának neveznek, az nálunk a reflex. Aki tudatosan gon­dolkodik, hogy mit fog csinál­ni — vereséget szenved. A tu­dat alatti momentumok dönte­nek, az ösztön, a megérzés, hogy mit mikor és hogyan kell csinálni. Ehhez idegekre, erő­re, gyorsaságra, önbizalomra van szükség. 9 Hogyan győzte le a dön­tőben a/ élő legendát, a több­szörös világ- és olimpiai baj­nok francia Moreiont? — Nagyon jól ismerjük egy­mást. Moreion ravasz róka, ki­tűnő „robbantó“ hírében áll, ezért szorosan magam mögött vagy magam mellett igyekez­tem őt tartani. Ha két-három méterre engedtem volna, akkor nem tudok ellenállni gyors hajrájának. Kisebb távon nem tud annyira felgyorsulni. Q Igaz, hogy meg akarta javítani a repülőverseny nem hivatalos világcsúcsát, amelyet a szovjet Phakadze tart 1968 óta? — Ezért maradtam edzésben az olimpia után. A montreali pályán azonban nem volt meg minden feltétel a csúcsjavítás­hoz. Tehát maradt Phakadze világrekordja, amely 10,64 má­sodperc. © Anton Tkáč eladta sze­mélygépkocsiját, hogy többet ülhessen a „biciklin“. Állítólag csak 40 éves korában vesz új­ra kocsit. Most 28 esztendős, és érzi a fontosságát, hogy mi mindent . köteles tenni egy olimpiai bajnok: keresni a leg­jobb feltételeket ahhoz, hogy a VB-ken és a moszkvai olim­pián is sikeresen „repüljön“ át a célon. TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents