Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-09 / 293. szám, csütörtök

n 197ß XII. 9. 3 A spanyol ellenzék találkozót kér a kormányfőtől Betiltották Carrillo könyvének kiadását Szovjet vezetők tárgyalásai Kadhafival Madrid — A spanyol ellen­zék kedden megalakult bizott­ságának kilenc tagja, akiket azzal bíztak meg, hogy a kor­mánnyal a politikai reform és a választási törvény kérdései­ről tartandó népszavazás fel­tételeit tárgyalja meg, találko­zót fog kérni a miniszterel­nöktől. A bizottság kedd esti tanácskozásán Enrique Tierno Galvan professzort, a Szocia­lista Néppárt elnökét bízták meg azzal, hogy ilyen értel­mű levelet juttasson el a spa­nyol kormányfőhöz. A levelet aláírták a bizottság tagjai, köztük Simon Sanchez Monte- ro, a Spanyol Kommunista Párt képviselője. Ismeretes, hogy a spanyol el­lenzék még novemberben rög­zítette azokat a feltételeket, amelyeket elengedhetetlennek tart a népszavazás és az álta­lános választások szempontjá­ból. Ezek közül a legfontosab­bak: valamennyi politikai párt és szakszervezet elismerése; a politikai és szakszervezeti sza­badságjogok elismerése, védel­me és szavatolása; a franeóis- ta rezsim egyetlen pártja poli­tikai apparátusának gyors fel- oszlatása; tényleges politikai amnesztia. Barcelonai forrásokra hivat­kozva jelentette az AFP, hogy a spanyol tájékoztatásügyi mi­niszter betiltotta Santiago Car­rillo könyvének kiadását. A Spanyol KB főtitkárának „Mi is a politikai szakítás?“ című könyvét a barcelonai Rosa Re- gas kiadó akarta megjelentetni egy politikai sorozat kereté­ben. Az amerikai támaszpontok felszámolását követelik Madrid — A Spanyol Szocia- lista Munkáspárt XXVII. kong­resszusának küldöttel követe­lik, hogy szüntessék meg az Egyesült Államok spanyolor­szági katonai támaszpontjait és vizsgálják felül az ország külpolitikáját. A kongresszuson elfogadott határozat hangsúlyozza, hogy az év januárjában megkötött Spanyolország és az USA kato­nai együttműködéséről szóló szerződés nem kívánatos mó­don befolyásolja a spanyol bel -és külpolitikát. A doku­mentum elítéli Spanyolország és a NATO szoros kapcsolata érdekében tett erőfeszítéseket és megállapítja, hogy a madri­di kormány számára a semle­gesség kell hogy legyen a kül­politika alapköve. A VSZK-ban teljes ütemben folynak a Vietnami Dolgozók Pártja december közepén tartandó IV. kongresszusának előkészületei. Az előkészületek során országos munkaverseny bontakozott ki. Phu-Khan tartományban 15 napos munkaversenyt tartottak a kongresszus tiszteletére, amelynek során a dolgozók egymillió fenyőfát és 17 ezer kókuszpálmát ültettek ki. (felvételünkön) (Foto CSTK — VTK) Moszkva — A Kremlben teg­nap folytatódtak a szovjet ve­zetők tárgyalásai Moamer el Kadhafi ezredessel, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság Ta­nácsa elnökével. A megbeszélé­seken részt vevő szovjet kül­döttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezeti. Szovjet részről a megbeszélé­seken részt vesznek az SZKP KB Politikai Bizottságának to­vábbi tagjai: Nyikolaj Podgor­nij, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminisz­ter. Líbia magas rangú képviselő­je hétfőtől tartózkodik hivata­los látogatáson Moszkvában, ahová az SZKP KB és a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének meghívására érke­zett. A cionista propaganda áldozatai „Izraelben a legikisemmizettebbek közé tartozunk" New York — Egykor szovjet állampolgárságú zsidó nemzeti­ségűek 300-tagú csoportja nyi­latkozatot hozott nyilvánosság­ra, amelyben óva intenek a cionizmustól és propagandájá­tól. Ezek a zsidók nagy nehéz­ségek árán jutottak el Izrael­ből, s jelenleg Róma környékén tengődnek. A nyilatkozat szövegét meg­küldték az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának és a Szovjetunió ENSZ-képviseletének. Az emig­ránsok nyilatkozatukban töb­bek között elmondják, hogy a Szovjetuniót különböző okok­nál fogva egy évvel ezelőtt hagyták el — elsősorban a cionista propaganda hatására. De csak Izraelben döbbentek rá, hogy mit jelent a kapitalis­ta rendszer, a közömbösség az ottani lakossság részéről. „Eb­ben az országban a legkisem- mizettebbek közé tartozunk“ — állapítja meg a nyilatkozat. Már több mint egy éve Ró­mában tartózkodunk, és hiába próbálkozunk eljutni más álla­mokba. Tüntettünk, éhség- sztrájkot tartottunk, leveleket küldtünk különböző szerveze­teknek, de eredménytelenül. Ismét meggyőződtünk róla, hogy Izrael számára csak ol­csó munkaerőt jelentünk, s hogy szennyes politikai machi­nációikban csak bábuk va­gyunk. Minden szocialista ál­lamból emigrált zsidóért Izrael ugyan pénzt kap az Egyesült Államoktól, a cionisták azon­ban szégyenteljesen kizsákmá­nyolják őket. Amit itt Nyuga­ton éltünk át, nem is lehet leírni“ — hangsúlyozza befe­jezésül a nyilatkozat. Miki önkritikája A japán kormányfő magát hibáztatja pártja választási veresége miatt Tokió — Miki Takeo konzer­vatív pártelnök és miniszter- elnök újságírók előtt kijelen­te, mint a Liberális Demok­rata Párt vezetője, önmagát tartja elsősorban felelősnek a konzervatívok december 5-én elszenvedett nagyarányú vá­lasztási vereségéért. A japán sajtó értékelése szerint ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök napokon belül bejelenti le­mondást szándékát. A kormány elhatározta, hogy december 30-ra hívja össze az alsóház rendes ülésszakát. Ezt megelőzően azonban néhány napos rendkívüli ülésszakra ül össze a parlament, hogy meg­válassza az ország új minisz­terelnökét. intervenció - statisztika New York — Az Egyesült Államok 1798 és 1945 között összesen 159 katonai interven­ciót hajtott végre külföldön, ebből 73 esetben hadüzenet nélkül, közölte a New York Ti­mes című napilap. A két háború között az Egyesült Államok 19 katonai hadműveletben vett részt a nyugati félteke határain túl. A második világháború befejezé­se után az Egyesült Államok katonailag érdekelt volt Ko­reában, Libanonban, a Domini­kai Köztársaságban, Kongóban, Vietnamban, Laoszban és Kam­bodzsában. A TASZSZ KOMMENTÁRJA V aszilij Szeleznyev, a TASZSZ szovjet hírügy­nökség kommentátora írja a leszerelési tárgyalásokról: A béke és a biztonság biz­tosításáért folytatott harc so­rán a Szovjetunió a leszerelési tárgyalások sikerének elérésé­re törekszik. E tárgyalások je­lentőségét újra hangsúlyozza a Szovjetunió memoranduma, amelyet az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszaka elé terjesztettek. A tárgyalásokon olyan nem­zetközi szerződések jöttek lét­re, amelyek az egyes szaka­szokban meghatározzák a fegy­verkezés növekedésének bizo­nyos határait, s további, a le­szereléssel kapcsolatos kérdé­sek szerepelnek a tárgyalások napirendjén. Az első helyen jelenleg a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok genfi tárgyalásai állnak a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról, amelyek túllé­pik a két állam érdekeinek határait. A megegyezés ebben a kérdésben nagy jelentőségű lenne mind a Szovjetunió és az USA kapcsolatainak további fejlődése, mind a világbéke megszilárdítása szempontjából is. A Szovjetunió ennek a prob­lémának különleges jelentősé­get tulajdonít. Nemegyszer ja­vasolta. hogy ne csak a létező stratégiai fegyverek korlátozá­sáról legyen szó, hanem men­jenek tovább is. A problémával foglalkozó új, hosszú lejáratú egyezmé­nyek előkészítését lényegében befagyasztották, habár e doku­mentum fő tartalmáról az Egyesült Államokkal legfelsőbb szinten már 1974-ben megegye­zésre került sor. „Rendkívüli jelentőségűek a közép-európai fegyveres erők és fegyverrendszerek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tár­gyalások, amelyek a katonai erők konfrontációja veszélyé­nek csökkenéséhez vezetnének Európában anélkül, hogy meg­károsítanák valamelyik felet“ — mondta a tárgyalásokkal kapcsolatban Leonyid Brezs­nyev az SZKP KB októberi plé- numán. A Varsói Szerződés tagálla­mai az utóbbi időszakban, új kezdeményező javaslatokat ter­jesztettek elő a bécsi tárgya­lásokon való előrehaladás ér­dekében. Továbbra is készek az általánosan elfogadható egyez­mények kidolgozására töreked­ni, s meggyőződésük, hogy ez lehetséges, ha a tárgyalások minden résztvevője az elfoga­dott alapelv szerint — bármely fél biztonságának meg nem sér­tése, az európai államok biz­tonságának figyelembe vétele — fog cselekedni. Az elmúlt három év megmu­tatta, hogy a szocialista or­szágok jóhiszeműségüket, ru­galmasságukat, türelmes voltu­kat és elszántságukat fejezték ki a pozitív eredmények eléré­se érdekében. Elfogadták a Nyugatnak a szakaszos fegy­verzetcsökkentésről szóló Ja­vaslatát: először a Szovjetunió és az USA, a második szakasz­ban pedig a további résztve­vők fegyveres erőinek csök­kentésére. Számadatokat ter­jesztettek elő a Varsói Szer­ződés közép-európai fegyveres erőinek állományáról, amint azt a nyugati küldöttségek kö­vetelték. A Varsói Szerződés tagálla­mai által a bécsi tárgyalásokon beterjesztett javaslatok a szá­razföldi csapatok, a légierő és a fegyverrendszerek megegye­ző százalékarányos csökkenté­sét feltételezik. Közülük egyik sincs megkülönböztetve a ka­tonai enyhülés és a katonai konfliktusok veszélye csökken­tésének jelentős ügyén való egyenjogú részvételt illetően. Az egyezmény megkötését a tárgyalások során azonban a NATO-tagállamok negatív állás­pontja akadályozza. A szovjet sajtó véleménye szerint a tárgyalások jelenlegi állásánál le kell szögezni az egyezmény elért fokát, és konkrét, konstruktív szellem­ben kell keresni a komproinisz- szumot azokban a kérdésekben, amelyekben különböznek a fe­lek álláspontjai. Eközben fi­gyelembe kell venni, hogy a közép-európai haderők korláto­zása problémájának megoldása csak akkor lehetséges, ha senki sem igyekszik a másik fél kárára katonai előnyökhöz jutni. A szovjet sajtó mindenkép­pen támogatja a leszereléssel kapcsolatos tárgyalások külön­böző formáit, s egyben hang­súlyozza, hogy a leszerelés kérdéseinek megoldása — amely kivétel nélkül szolgál­ná az összes állam érdekeit — a legszélesebb és legtekinté­lyesebb fórumon való megtár­gyalását követeli. A szovjet sajtó megjegyzi, hogy a világ társadalma szin­tén nagy jelentőséget tulajdo­nít a leszerelés különböző problémáiról folyó nemzetközi tárgyalásoknak. Erről tanúsko­dik például a leszerelési világ- konferenciáról szóló határozat, amelyet az elmúlt napokban az ENSZ-közgyűlés első bizottsága egyhangúlag jóváhagyott. Ügy határoztak, hogy a Közgyűlés 32. ülésszakának napirendjére tűzik a „Világkonferencia a leszerelésről“ pontot. A bizottság úgyszintén egy­hangúlag hagyta jóvá azt a ha­tározatot, amely szerint már 1978 májusában és júunisában New Yorkba hívják össze a le­szerelési kérdések megtárgya­lására az ENSZ rendkívüli köz­gyűlését. ENSZ-körökben úgy ítélik meg, hogy ez az ülés lenne a leszerelési világkonfe­rencia első szakasza. A Varsói Szerződés tagálla­mai a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti ülésén elfo­gadott határozatában megerő­sítették elhatározásukat, hogy a leszerelés érdekében mind az ENSZ, mind más nemzet­közi fórumon készek a tárgya- lóaszalhoz ülni. Egyetértettek az ENSZ-közgyűlés különleges ülésszakának összehívásával, mint a leszerelési világkonfe­rencia első szakaszának meg­valósításával. Kompromisszumkeréses Marad az ENSZ-íőtitkára New York — Tegnap össze­ült az ENSZ-közgyűlése, hogy megerősítse a Biztonsági Ta­nács keddi ülésén az új főtit­kár személyére hozott döntést. Mivel a Közgyűlés a Biztonsá­gi Tanács ajánlását elfogadta, a következő öt évben, 1981. de­cember 31-ig, ismét Kurt Wald­heim lesz az Egyesült Nemze­tek Szervezetének főtitkára. A szerdai plenáris ülés lényegé­ben hivatalos beiktatási ünnep­ségnek számított. Waldheim titkárságán közöl­ték, hogy a főtitkár a követ­kező ötéves időszakban aktív politikát folytat és a rendel­kezésre álló eszközökkel élve mindent elkövet a ciprusi, a közel-keleti, a dél-afrikai hely­zet rendezéséért, az „Észak- Dél közötti párbeszéd“ elmé­lyítéséért. ARCKÉPCSARNOK KURT WALDHEIM Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára 1918. december 21- én született a dél-ausztriai St. Andrä-Wördernben, hiva­talnoki családban. 1939-ben elvégezte a bécsi konzuláris akadémiát. A második világ­háború idején katonai szolgá­latteljesítés során megsérült. A bécsi egyetemen jogi ta­nulmányokat folytatott, és 1944-ben a Jogtudományok doktorává avatták. 1945-ben lépett diplomáciai pályára. A következő két év­ben a külügyminisztérium dolgozója volt és Párizsban, Londonban, valamint Moszk­vában részt vett az osztrák államszerződéssel kapcsola­tos tárgyalásokon. 1948—51 között a párizsi osztrák nagy- követség első titkára, 1951— 1955-ig a külügyminisztérium személyi osztályának vezető­je volt. 1955—56-ig Ausztria állandó ENSZ-megfigyelője követi minőségben, majd a következő két évben kanadai követként működött, ezt kö­vetően 1958—60 között Auszt­ria kanadai nagykövete volt. 1960-ban az osztrák külügy­minisztérium politikai szek­ciójának főnökévé választot­ták. 1964—68 között Ausztria állandó ENSZ-képviselője, s az 1965—68-as években az ENSZ-közgyűlésnek a kozmi­kus térség békés felhasználá­sával foglalkozó bizottság elnöke volt, majd 1967-ben az agresszió fogalmának megha­tározására létrehozott bizott­ság elnökévé választották. 1968—70-ig Ausztria kül­ügyminisztere volt. 1970 júniusától a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség­nek az atomfegyverek elter­jesztéséről szóló szerződés betartásával és ellenőrzésével megbízott rendkívüli bizott­ság elnökévé választották. 1970 őszétől az ENSZ állandó képviselőjeként tevékenyke­dett és a Közgyűlésnek a kozmikus térség békés fel- használásának kérdéseivel foglalkozó bizottság elnöke volt. 1972. január 1-től az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkára. SZOFIABAN a diákok és a legfőbb párt- és állami szer­vek képviselőinek hagyomá­nyos találkozójával ünnepelték meg a diáknapot. JASSZER ARAFAT, a Palesz­tin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Tanácsának elnöke tegnap elutazott Bukarestből, ahol Nicolae Ceausescunak, az RKP KB főtitkárának, ro­mán elnöknek a vendége volt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents