Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-01 / 286. szám, szerda
A kuimi Frigera Vállalat a közepes nagyságú hűtőberendezéseket gyártó egyetlen üzemünk. Fontos szerepet tölt be a KGST keretében is. Felvételünkön: Karéi Kozdera (baloldalon) és Jozef Ottl csomagolja az LZ 45-ös típusú liofilizáló berendezést. (Felvétel: Č.TK — L. Hajský) A barátság eSmélyítői Vetélkedőket szerveznek 0 Magas hektárhozamokat érnek el A gazdaság dolgozóinak 23 százaléka párttag A Gabcíkovói (Bősi] Állami Gazdaság nem véletlenül viseli a csehszlovák*—szovjet barátság nevét, hiszen dolgozóinak több mint a fele tagja a CSSZBSZ-nek, melynek alapszervezetét 1969-ben hozták létre, s jelenleg közel 400 tagja van. A tagság létszáma állandóan emelkedik. A gazda- . ság a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás keretében baráti kapcsolatot tart fenn a Szovjetunió balsavai területével. A hősiek a baráti kapcsolatok ápolásának sok bevált eszközét alkalmazzák, például a nyáron 13 szovjet pionír üdült a bősi gyerekekkel az árvái víztárolónál, a gazdaság üdülőjében. A szovjet pionírokkal együtt összesen százan vettek részt a nyári üdülésen. Az állami gazdaságból minden évben 6—7 dolgozót jutalomkirándulásra küldenek a Szovjetunióba. A Bősi Állami Gazdaság dolgozóinak kb. 10 százaléka járt már a világ első szocialista országában. A kirándulásról visszatérők beszámolnak élményeikről munkatársaiknak. A jutalomkiránduláson részt vett dolgozók egyike Darnay Sándor, a centrális pártbizottság tagja, az egyik részlegszervezet elnöke, a szakszervezet függetlenített elnöke. — Kijevben, Ogyesszában, Jaltában és Moszkvában voltam — mondja. — Olyan élményeket szereztem, melyeket nem lehet elfelejteni. Tetszett a szovjet városok tisztasága és az emberek nyíltsága, őszintesége. Jaltában meghatódva álltunk a történelemből jól ismert jaltai egyezmény aláírásának színhelyén. Ha tehetném. minden évben szívesen elmennék a Szovjetunióba. De nemcsak én. Nálunk nagy az érdeklődés barátaink országa iránt. A fiatalok részéről is, akik szintén tagjai a CSSZBSZ-nek. Szívesen vesznek részt a „Ki mit tud a Szovjetunióról?“ vetélkedőn is. Már kétszer rendeztünk ilyen vetélkedőt, méghozzá olyan érdeklődéssel, hogy a 700 férőhelyes helyiség, ahol tartottuk, teljesen megtelt. Legutóbb 21 versenyző mérte össze tudását a nézők nagy drukkolása közepette. A vetélkedő minden résztvevője könyvjutalomban részesült, a győztesek pedig jutalomkiránduláson vehettek részt. Ez idén a járási vetélkedőt is mi fogjuk megszervezni, mégpedig a CSSZBSZ, a pártvezetőség, a gazdaság vezetősége a tömegszervezetekkel együtt. A vetélkedőkön a nézők is sokat tanulnak, hiszen hallják a versenyzők feleleteit. Ez hozzájárul a barátság elmélyítéséhez. Gazdaságunk dolgozói persze azzal is tisztában vannak, hogy nagy hektárhozamainkat milyen nagy mértékben köszönhetjük a szovjet búzafajtáknak. Ezer hektáron átlagban 69,1 métermázsás hektárhozamot értünk el. A barátság hónapja alatt szovjet filmeket vetítünk, és már hagyományosan megkoszorúzzuk a Slavínon a szovjet hősök emlékművét. Ugyancsak minden évben kirándulást szervezünk a partizánharcok színhelyére. Voltunk már például Jankov-vŕšokon. — A tömegszervezetek közül tehát a CSSZBSZ munkája valóban figyelemre méltó. Ifjúsági szervezetük is van? — Igen, méghozzá 76 tagú — válaszolja Darnay elvtárs. — Fiataljaink saját klubjukban rendszeres összejöveteleket tartanak. A választások előtt az ifjúsági klubot agitációs központnak rendeztük be. A fiataloknak előadást tartottunk a választásokról, s megismertettük velük a választási programot, melynek teljesítéséből ők is kiveszik részüket. Darnay elvtárs a legnagyobb részlegszervezet (53 tagú) élén áll. Négy tagjelöltje is van ennek a részlegszervezetnek. A gazdaságban több mint 150 párttag dolgozik. Ezeknek átlagos életkora 42 év, ami mező- gazdasági viszonylatban igen alacsony szám. Az is figyelemre méltó, hogy a gazdaság dolgozóinak 23 százaléka párttag. A szervezet fő gondjai közé tartozik (mint általában a mezőgazdaságjan) a taggyűlések időpontjainak helyes megválasztása, vagyis a gyűléseken való megjelenés biztosítása. A pártoktatásról Darnay Sándor ezt mondja: — Minden alapszervezetben külön tartják a pártoktatást. Az előadókat is az alapszervezetek adják. Az oktatás résztvevői a XV. kongresszus anyagát tanulmányozzák. Én is tartok előadásokat. Négy tagunk a marxizmus—leninizmus esti egyetemre jár. A tagjelöltek a járáson vesznek részt az iskolázáson. A fiatalok politikai fejlődéséről ajánlóik is gondoskodnak. Igen nagy elismeréssel szól a centrális pártbizottság és a járási pártszerv kapcsolatáróL A járási pártbizottságról nemcsak az aktivista jár rendszeresen a bősi kommunisták tanácskozásaira, hanem a mező- gazdasági titkár is. Nagy fontosságot tulajdonít a gazdaság a termelés korszerűsítésének. Annál is inkább, mivel a bős—nagymarosi vízi erőmű építése előreláthatólag munkaerőt von majd el a gazdaságtól. Az elvándorlást csak ésszerűsítéssel, a tudomány és a technika vívmányainak gyors alkalmazásával pótolhatják. Ezért a jövőben tovább szakosítják a termelést. Korszerű istállókat is építenek. A vízi erőmű építése következtében mintegy ezer hektár területtől meg kell válniuk. Ennek pótlását úgy szeretnék megoldani, hogy a szomszédos • Vrakúíli (Várkonyi) Efsz vezetőségével a szövetkezetnek az állami gazdaságba való beolvasztásáról tárgyalnak. A szövetkezet számára ez azért lenne hasznos, mert az áhami gazdaságban jobb a gépek kihasználása és nagyobb a munkafegyelem. Bizonyos munkát, pl. a silózást, már eddig is közösen végezték az efsz-szel. A pártszervezet fő feladatát Darnay elvtárs így foglalta ösz- sze: — A XV. kongresszus határozataiból eredő teendőket minden egyes részlegre lebontjuk. Valamennyi összejövetelünkön közvetve vagy közvetlenül ezzel foglalkozunk. FÜLÖP IMRE KÖZÖTTÜNK NE MARADJON — Meglehet, hogy előbbi mondatát mottóként jogom értelmezni. — Melyiket? Már jó ideje beszélgetünk... — Tetszett nekem, mikor azt mondta, hogy Kolozsnémán nemcsak az embereit ismerte meg a hangjukról, hanem a gépeket is. — Igen, ha meghallottam egy traktor hangját, fel se kellett állnom az asztaltól, hogy kinézzek az ablakon. Anélkül is tudtam, l]ogy Pista, vagy Jóska ment-e arra, s azt is, hogy hová igyekszik. Mert akkor még könnyű volt. A szövetkezet kicsi, ötszáz hektáros, én pedig tizenhét éve elnök. Álmomban is elmondtam volna, hogy a határ túlsó felében melyik parcellán milyen fajtát vetettünk, s milyen ott a termés. — Itt nehezebb? — Sokkal. — Amennyiben ...? — Amennyiben a saját fülem helyett a másokéra és a számokra támaszkodom. Most már azt tudom pontosan, hogy hány gépünk van, és hogy hány embert tudunk mozgósítani egy-egy munka elvégzésére. Különben ezt ne vegye panaszkodásnak. — Az elnök nem panaszkodhat? — Nem. Sose. — Elvből? — Igen. Az elnök intézze a mások panaszait. — Valahol csak kell mindenkinek. Otthon, esténként... — Esetleg. De szívesebben hallgatom a családomét. Különben ilyesmiről nemigen szoktam beszélni. — Maradjon közöttünk? — Nem is tudom. Ha igaz, hogy az őszinteség csak használ, akkor ne maradjon. Ügy sincs erre sok lehetőség. A hivatal többnyire hivatalos magatartásformát kíván. Beszélgetésünk talán ezért olyan, mint a játék. Komoly játék. — Szereti a játékot? — Nézni. Az egyik fiam középiskolás. Azt mondják, tehetséges labdarúgó, kerületi bajnokságban játszik. Most a harmadik helyen szerepel csapatuk. Néhány mérkőzésre én is elmentem. Tetszett, mert a fiam rúgta a legtöbb gólt. Elismerem, apai büszkeség ... Az új ötéves tervidőszakot új feltételek között kezdték: ez év január elsején egyesült a kolozsnémai, a csicsói, a füssi és a nagykeszi szövetkezet. A háromezerötven hektáros gazdaság felvette Wilhelm Pieck nevét. Az elnöki tisztségbe a némái elnököt, Baráth Imre elvtársat választották: sok gazdasági és politikai tapasztalatokat szerzett ember. Tagja a komáromi járási párt- bizottság elnökségének, a szövetkezeti funkció mellett tíz évig volt a hnb' titkára, s jelenleg Is képviselő. * * * — Nem okoz gondot, vagy nem kellemetlen, hogy volt elnöktársainak kell utasításokat adnia? Hogyan jogadják őket? — Talán furcsának tűnik az első pillanatban, ha kategorikusan kijelentem: bennünket a gépek hoztak össze, nem pedig felsőbb parancs, vagy valamilyen kényszer. A négy szövetkezet már évek óta erősen egymásra volt utalva: közösen építettük Némán a szárítót. Azért ott, mert úgy a legolcsóbb a szállítás. Közösen arattunk, és minden csúcsmunkát közösen végeztünk, hiszen egyik szövetkezetnek sem volt elegendő gépe. Például a füssieknek csak egy kombájnjuk volt. Eredetileg Némára terveztük a központot, de mivel Csicsőn jobbak a feltételek, ide helyeztük. Ez volt a legnagyobb szövetkezet ' — 1300 hektáros —, s itt dolgozik a legtöbb tagunk is. Ennyit a körülményekről. S most ami az embereket illeti: Czita Antal Nagykesziről és Dobrai István Füssről nyugdíjba ment. Ketten maradtunk az elnökök közül Kiss Nándor mérnökkel, aki kiváló szakember, s most ő a főmérnök. Ha csak egyszer is éreztem volna nála olyasmit, amiről kérdezett, megmondanám, már csak azért is, mert abban egyeztünk meg, hogy őszintén beszélünk. Utasítás. Ha mindenkinek csak annyit kéne adni, mint neki, akkor munka nélkül maradnék. Kettőnk között inkább megbeszélések folynak. De ezzel még nem merítettük ki a kérdést. És ezt ne vegye úgy, mint udvarias gesztust a volt elnöktársak iránt. Mindkettőt megkértük, hogy legalább négyórás munkaszerződést kössön velünk, mert szükség van a tárgyi és emberismeretükre. Czita Tóni bácsi sokáig volt elnök, előtte pedig könyvelő. Nálunk ő az ellenőrző bizottság elnöke. Jobb szakembert erre nem találtunk volna. Dobrai Pista bácsi a szociális bizottság elnöke. Bevezette azt, ami azelőtt nemigen volt. Ö a legváratlanabb beteglátogató, mert ismeri a maga embereit. Akit kiír az orvos, az nemigen kockáztatja meg, hogy elmenjen „fusiban“ falat rakni. „Pista bácsi mindent lát.“ # * # — Melyik vezetési stílust érzi célszerűbbnek, a demokratikusai, vagy a direktívet? — Ha a körülmények optimálisak lennének, akkor lehetne tisztán demokratikusan irányítani. Egy példa: terehautó- kat kellett megrakni. A gépkocsikezelő sértve érezte magát, mondván, valamilyen órákat nem írtak be neki, s azt akkor és ott akarta velem elintézni. Erőteljesen rá kellett szólnom, hogy lásson munkához. Ugyanis a többiek nem kötelesek rá várni, pláne ha teljesítménybérre dolgoznak. Mondtam neki, ha a munkát elvégzi, majd utána megyek és akár éjfélig is vitatkozhatunk. Gyakran nincs rá idő, hogy órákig magyarázzam az embereknek, hogy miért kell egy gépnek néhány percen belül oda mennie, ahová küldjük. — Ilyenkor szidni szokták a vezetőt. Szemtől szembe már megtörtént? — Igen. Beállított egy csoport, hogy ők annyi pénzért nem végeznek el bizonyos munkát. — Sértődékeny? — Csak akkor, ha már személyes ügyeket is kevernek a dologba. Van nálunk egy ember, aki arról híres, hogy a traktorát- jobban rendben tartja, mint a saját autóját. Kár, hogy kevés az ilyen. Egyszer hívattam, mert valami sürgős munkáról volt szó, s benne megbíztam. Azt üzente vissza, ha valamit akarok, menjek utána a műhelybe. Meg is teszem, ha nem lettek volna látogatóim a járástól. Nem mondom, akkor ingerült lettem. Később tisztáztuk, s ő is elismerte, hogy hibázott. A munkájáért azonban prémiumot adtam neki. Kicsit meglepődött. — Ha mérlegre teszi az első, nem is teljesen egy év tapasztalatait, az emberi vagy a gazdasági kérdések okoztak-e több gondot? — Ez utóbbiak. Szemléltető- ül a legfontosabb megoldásra váró kérdést említem. Földjeink 22 km hosszúságban terülnek el. Megnehezíti a szervezést, hogy a Nagymegyeri Nagyhizlalda földjei beékelődnek a mi határunkba, úgyhogy a volt csicsói szövetkezet földjei sehol sem határosak a másik hároméval. Ez nehezíti a nagy parcellák kialakítását, a kemizáció hatékonyságának növelését, s a gépparkot is két helyre kellett összpontosítani. A járási pártbizottság elnöksége is foglalkozott a kérdéssel, mivel mi nem tudjuk megoldani. Hiszen nemcsak 10—20 hektárról van szó, hanem 1400- ról, s Megyer már más, járáshoz, a dunaszerdahelyihez tartozik. Nagyon reméljük, hogy a jövőben sikerül megvalósítani a földcserét. * * * Jövőre lesz egy negyedszázada annak, hogy Baráth Imre belépett a pártba. Gazdasági és politikai téren számos tisztséget töltött be azóta. Napjaink egyik fontos kérdéséről: milyennek kell lennie a vezetőnek, milyen legyen a viszonya a dolgozókhoz, több órán keresztül beszélgettünk. Természetesen, a kialakult kép szubjektív, mint minden, ami az emberekkel kapcsolatos. Lehet, a kérdések és a feleletek nem ebben a sorrendben hangzottak el. Azonban így érzem igaznak, ilyennek ismertem meg: kemény, de őszinte embernek. MALINÁK ISTVÁN Legalább 1,6 millió koronát takarít meg újítási javaslataival a vállalatnak Pavel Bolek, a Frýdek- Místek-i Pléhhengerde technikusa, a „Kiváló munkáért“ kitüntetés tulajdonosa. Hazánk gazdasági és szociális fejlesztésének irányelvei ösztönözték öt felajánlásainak megtételére. Elhatározta, hogy a CSKP XV. és XVI. kongresszusa közti időszakban 40 újítási javaslatot nyújt be. Képünkön: Pavel Bolek (balról), Bohuslav Lichnovsktj és Karéi Tomeöek szakmai probléma megoldása közben. (Felvétel: F. GabCan — ČSTK)
