Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-13 / 271. szám, szombat

Mennyiség és minőség Szocialista munkabrigádok a mezőgazdaságban Á szocialista brigádmozgalom ma môr országszerte elterjedt, örvendetes, hogy a mezőgazda- sági dolgozók is egyre többen kapcsolódnak be ebbe a nép­gazdaság! szempontból és a szo­cialista ember formálása szem'1 pontjából egyaránt fontos moz­galomba. A Nové Zámky-i (érsekújvá- ri] járás mezőgazdasági dolgo­zóinak körében szintén igen népszerűvé vált a szocialista brigádmozgalom, s ez nagymér­tékben köszönhető a szövetke­zetek, és általában a mezőz- gazdaságl üzemek pártalap- szervezetei ideológiai munká­jának. Az sem véletlen, hogy a járás egységes földművesszö­vetkezeteiben létrehozott 50 szocialista munkabrigád 862 tagja közül 119 párttag. A fér­fiak száma 421, a nőké 441. A fiatalok is nagy számba kap­csolódnak be a brigádmozga­lomba: a tagok közül 177-en 30 éven aluliak. 12 brigád már megszerezte a bronzfokozatot. Egyebek között az alábbi szö­vetkezetekben működnek ilyen brigádok: Gbelce (Köbölkút) egy kollektíva 28 taggal. Hűl — négy kollektíva 45 taggal, Komjatice (Komiáti) egy kol­lektíva 14 taggal. Rúbaň fFür 1 —- egy kollektíva 45 taggal, Surány egy kollektíva 16 tag­gal, Zemné fSzímő) négy kol­lektíva 51 taggal. Bánov — egy kollektíva négy laggal. A legtöbb brigád a gépesí­tésben és a növénytermesztés­ben tevékenykedik: 21, illetve 20 kollektíva -339, illetve 414 taggal. Az állattenyésztésben három brigád létesült 78 tag­gal. A többi brigád egyéb rész­legekben fejt ki tevékenységet. Az érsekújvári járás 21 szövet­kezete közül 13-ban létesült szocialista munkabrigád. A bri­gádok a XV. pártkongresszus tiszteletére csaknem 5 millió korona értékű munkakötele­zettséget vállallak, s nagy ré­szét már teljesítették is. Azt is vállalták a kollektívák tag­jai, hogv 10 236 órát ledolgoz­nak társadalmi munkában. Ter­mészetesen ezt a vállalást is már csaknem teljes mértékben teljesítették. Igen nagy jelentősége volt a gépesítésben és a növényter­mesztésben működő szocialis­ta munkabrigádok aratási ver­senyének, amelyet a Komjati- cei Ffsz brigádtagjai nyerlek meg a Hűli. a Svodíni (Szőgyé- nil, a Surányi és a Szímői Efsz brigádtagjai előtt. A mezőgazdaságban létesült szocialista munkabrigádok a mennyiségi követelményeken kívül a minőség követelményét is igyekeznek teljesíteni, s nagy gondot fordítanak tagjaik szocialista nevelésére. F. I. VÁSÁRI KÖRKÉP Megnyílt a hagyományos mártonnapi vásár 1976. nov. 12. és 14. között tartják meg Levicén (Léván) a mártonnapi vásárt, amelyre már közel két hete megkez­dődtek az előkészületek, hi­szen a vásáron részt vevő 64 szövetkezeti és állami keres­kedelmi vállalatnak 4800 négy­zetméter területet kellett be­építenie sátrakkal, amelyek előtt előreláthatólag mintegy 160 000 ember tolong a vásár Ideje alatt. A tervek szerint több mint 23 millió korona ér­tékű áru cserék gazdát. Az igazi vásári hangulat már az előkészületek idejében belopódzott a járási székhely­re. Elsőnek a cirkuszok, a cél­lövöldék, a körhinták tulajdo­nosai „vonultak be“ a városba. Őket követték az állami és szövetkezeti kereskedelmi vál­lalatok dolgozói, a sátorépítők, a dekoratőrök. Velük egyidő- ben a vendéglátóipari dolgozók felütötték a „lacikonyhákat“. A város központjában elhe­lyezett vásár sokban hasonlít, de még többen különbözik az egykori vásároktól. A legtöbb sátor inkább elárusító-pavilon, ahol egyre kulturáltabb körül­mények között bonyolódik le az árusítás. A vásár első nap­ján a vevők valósággal megro­hamozták az elárusítóhelyeket. A vásár ideje alatt Léván ez évben is megrendezik a textil­kiállítást, amelyen a lévai V. I. iLenin Textilgyár gyártmá­nyait mutatják be, s amelynek keretében divatbemutatót is tartanak. A PRECIOSA Jablo­nec nad Nisou-i vállalata di- vatékszer-kiállítást nyit a vásár látogatói számára. Sok nézője és látogatója van annak a ki­állításnak is, amelyet az aprő- állat-tenyésztők szerveznek, bemutatva galambjaikat, nyu- laikat, az egzotikus madarak sokaságát, tenyészeteik leg­szebb példányait. Hagyomány, hogy a Városi Művelődési Ott­hon népművészeti együttesek fellépésével gazdagítja a tarka vásári napokat. De helyet kap­nak a vásárban — ezt pedig nem tartjuk helyénvalónak — a.közízlést sértő giccsek gipsz- törpék, az ízléstelen nyakken­ÉRDEKES KIÁLLÍTÁS A Honvédelmi Szövetség jubileuma alkalmából dők, képek és különböző ha­szontalan emléktárgyak árusí­tói is. S bár a közbiztonsági szervek és a vásár rendezői is ellenőrzik a magánárusok jo­gosítványait, mégis sikerül be­furakodniuk. megbújniuk a for­gatagban. Vagy talán ők is hozzátartoznak a vásár sokszí­nűségéhez, tarkaságához? A sátraikat körülállók sokasága figyelmeztet bennünket, hogy van még tennivalónk az eszté­tikai nevelésben. A mártonnapi vásárban jelen van a múlt, de az árusítók ál­lal felkínált modern termékek­ben, automata mosógépekben, színes tv-készülékekben, a tex­tiláruk divatos mintáiban, sza­básaiban, az iparcikkek kor­szerű formáiban a jelen és jö­vő mutatja sokféle arculatát. A város utcáit ellepő sok ezer gépkocsival eljött a vásárra a környező falvak népe, hogy kedvére válogathasson és vásá­rolhasson a sokféle áruból. Al­konyat előtt felzúgnak a moto­rok. A vásárlók viszik haza a jól végzett munka gyümölcsét, az otthon várakozóknak a ha­gyományos mártonnapi vásár- fiát, amely ez évben megint gazdagabb a tavalyinál. NORBERT POVAŽSKÝ A Honvédelmi Szövetség — fennállásának negyed évszáza­dos évfordulója alkalmából — figyelemre méltó prágai kiállí­tás keretében mutatja be sok­oldalú tevékenységét. A fény­képek, fotókópiák és egyéb dokumentumok a honvédelmi nevelés jelentőségére, a CSKP- nak hazánk védelméért vívóit harcára, harcának forradalmi hagyományaira, a néphadsereg tekintélyére és a szövetség társadalmi feladataira hívják fel a figyelmet. A kiállítás további része is­merteti a szövetség különböző szakköreinek tevékenységét. A fiatal látogatók csoportokba verődve állják körül a rádióval irányított gépkocsikat, a gya­korló fegyvereket. Akik gép­kocsivezetői tanfolyamra ké­szülnek, azok az itt kiállított korszerű szimulátoron — edző­készüléken próbálják ki képes­ségeiket. A vasúti, repülő és vízi járművek modellezői is minden bizonnyal sok érdeke­set találnak a kiállításon. Az egyik üvegszekrényben J. Ka­lina érdemes sportmester, vi­lágbajnok repülőgépének ki- csinyített mása látható. A kiállítás látogató’ legjobb sportmestereinkkel is találkoz- I atnak és érdekes, tanulságos filmelőadásokrtf tekinthetnek meg a szövetség sokrétű tevé­kenységéről. —km— Barátság és együttműködés Banská Bystricában a Cseh­szlovák—Szovjat Barátság Há­zában megnyitották a „Tula— Banská Bystrica, barátság és együttműködés1' című kiállí­tást. A kiállított fényképek, vállalati krónikák, levelek és emléktárgyak bizonyítják a két város sokévi testvérkapcsola­tait, ami jelentős mértékben hozzájárul a lakosság interna­cionalista nevelésének elmélyí­téséhez és a kél ország népei barátságának megszilárdításá­hoz. A Hostivaŕi TOS vállalatban a szerszámgépgyártás 1980-ban az 1975-höz képest 85 százalékkal növekszik. A hatodik ötéves tervidőszak végén egy év alatt 560 millió korona értékű gépet gyár­tanak. Felvételünkön: egy csiszológép beállítása. (Felvétel: ČSTK — ]. Šourek) Hogy is mondjuk — katonául? Magyarországi ismerőseink, barátaink — tapasztalatból monoom — furcsállva, arcukon a „nem értem“ iiiiejezessel figyelik azt a sajátos, magyar szlovák és cseh szavakból „összehabart“ makaróninyeivet, melyet mi, szlovákiai ma­gyarok akkor használunk, na a hadseregben töltött éve«.- röl, a katonaéletről és -élményekről beszelünk. Nem értik péidanaK okáért, ha azt munujuk, hogy a varosokban po­sádková hliadka (helyőrségi őrjaral) cirkál, ellenőrizve, hogy a katonák engedélyezetten nagyLak-e el a lakta­nyát vychádzka (kimenő,) opustuk (eltávozás) vagy.aovo- lenka (szabadság) végett. Utjai alija a zavartalan nyelvi érintkezésnek az is, ha azt magyarázzuk, hogy a kuze/iSKý poriaduk (fegyelmi szabalyzatj érteimében minuen egyes kázenský priestupok (lüggeieiui,érlés) bünteíebi. von maga után; a poradová príprava lrendgyakorlatok), a stretecKý vycifik (lövészeti kiképzés) meg egyéb foglalkozások so­rán elért eredmények jutalma viszont pl. a Vzorný vo/ak (Példás katona) vagy a Vzorná jednotku (Példás aiakuiat) jelvény megszerzése. Azt som értik, ha az eLso rota (sza­zad, másoaik ča/á-jának (szakaszának) bizonyos družsivo- ját (rajai) emlegeijük. Zavarja a nyelvi kommunikációt az is, ha práporról (zászlóalj J vagy pluk-roi lezreuj be­szélünk; nemkülönben ha a közkatonák feletteseit a veli­teľ družstva (rajparancsnokj, veliteľ čaty (szakaszparancs- nok), veliteľ roty (századparancsnok) stb. megnevezéssel illetjük. A targyalt — s még szamtalan példával illusztrálható — jelenség a (cseh) szlovákiai magyar nyelvhasználatnak egyik legszembetűnőbb vonasa. Közismert, hogy a nemze­tiségi anyanyelvhasználat leginkább két fokon aktív: a leg­alsón (falusias-családias nyelvi szint) és a legfelsőn (iro­dalmi nyelv). A kettő közötti szint, tehát a közélet és a közigazgatás (szabályok, rendeletek, tör­vények) nyelve rendszerint szlovák (cseh). A közigazgatas „sziováKiai magyar“ nyelvébe különféle oKuk miatt a nyel­vi nemtörődömség, a Magyarországon használatos kifejezés nem ismerése, illetve eltérő jelentése miatt számtalan szlovakizmus és csehizmus (nem ritkán: csechosziovakiz- mus) szüremlik be. Ez a jelenség teiméretesen nem kívá­natos: egyrészt mert rontja az anyanyelv tisztaságát, más­részt mert — elburjánozva — olyan nyelvváltozatot hoz létre, amely bizonyos területeken válaszfalként áll az egy­séges magyar nyeivet használók, iiietve a nemzetiségi magyar nyelvet beszélők közé. E nyelvi • válaszfal nem kí­vánatos voltát akkor érthetjük meg igazán, ha belegondo­lunk, hogy a „tiszta“ magyarországi katonai szaknyelv mellett a jelen pillanatban létezik további négy „kevert“ (szovjetunióbeli, romániai, jugoszláviai, csehszlovákiai) „nemzetiségi magyar“ katonai szaknyeiv is. Anyanyelvűnk tisztasága, és a magyar nyelv egysége tehát azt követeli, hogy nyelvművelőink e téren is minél előbb munkához lás­sanak. Szükség van erre a munkára — de ez már az érem másik oldala — egy további, ugyancsak fontos szempont­ból is. Egy-egy szakma szókincse ugyanis nem tartozik a szakmán kívüliek mindennapi nyelvhasználatához; távol esik tőle, a szókészlet peremén helyezkedik el, olykor­olykor ha élünk vele. S mivel még anyanyelvűnkön sem ismerjük egy-egy foglalkozás (pl. tévészerelő, orvos) vagy szakterület (sport, katonaság stb.) terminológiáját, egészen természetes, hogy az idegen nyelv esetében a sajátos szakmák sajátos terminológiája még inkább kívül esik nyelvi ismereteinken. Véleményem szerint még a szlovák és cseh' nemzetiségű katona is csupán szolgálati ideje alatt sajátítja el — a fogalmi azonosítás szintjén — a szlovák vagy a cseh katonanyelvet; azzal a nyilvánvaló könnyebbséggel persze, amit az anyanyelv ismerete és egy-egy (összetett vagy képzelt) szó motiváltsága („önma­gát magyarázása“) biztosít. Hadseregünk magyar nemzeti­ségű katonáinak azonban, legyen szlovák nyelvtudásuk bármilyen jó, beszéljenek bár kifogástalanul és folyéko­nyan iutballról, lányokról vagy filmekről, tehát az álta­gos köznyelv szokásos témáiról, meg kell küszködniük a korábban (a hadkötelesség előtt) nem, vagy csak elvét­ve hallott és használt szakkifejezésekkel. Nehezíti helyze­tüket az is, hogy igen gyakran cseh környezetbe kerül­nek; s noha két rokon nyelvről van szó, a csehnek a szlo­váktól elülő hangtana, beszédtempója, ritmusa, ragozási különbözősége éppen elegendő ahhoz, hogy megzavarja a szlovákul jól (kevésbé jól, részlegesen) tudó magyar nem­zetiségű egyén immár hármas (cseh—szlovák—magyar) kapcsolású „nyelvi áramkörét“. Mindez — főként a kato­nai szolgálat első heteiben-hónapjaiban — nem kevés problémával jár, késleltetheti a jó eredmények elérését, a más nyelvű közösségbe való beilleszkedést. Fontos, hogy a magyar nemzetiségű fiatal minél előbb elsajátítsa a cseh, illetve a szovák katonai kifejezéseket is, mert csak így lehet teljes értékű tagja a közösségnek, csak így oldhatja meg sikeresen a különböző feladatokat. Mi lenne hát a teendő? A szlovák nyelv oktatásában (amely a magyar iskolákban az utóbbi évtizedben nagy fejlődésen ment át) és a honvédelmi nevelés keretében még több figyelmet kellene szentelnünk a leggyakoribb katonai kifejezéseknek is. Érettségi, szakérettségi előtt álló fiatalemberek, iparitanuló-iskolák fiú végzősei, akikről föl­tételezhető, hogy rövidesen kapcsolatba kerülnek a had­sereggel, részesülhetnének előkészítő tanfolyamokban akár a lantervtől függetlenül is, az iskolák nyelvi szakkörei­ben. Nem látszik lehetetlen feladatnak egy füzetnyi cseh—szlovák—magyar szójegyzék elkészítése sem; kiadá­sa esetén a Honvédelmi Szövetség vagy a katonai pa­rancsnokságok járási szervei gondoskodhatnának arról, hogy eljusson minden magyar nemzetiségű bevonuló ka­tonához. Lapjaink is többet foglalkozhatnának ezzel a kérdéssel, főleg a tavaszi és az őszi „rukkolásokat“ megelőző hetekben. Nyerne ezzel anyanyelvűnk tisztasága-épsége is, szlovák nyelvtudásunk-müveltségünk is. Végezetül — és bizonyságképpen, hogy nem lehetetlen feladatról van szó —, álljon itt a katonai rendfokozatok szójegyzéke: vojak (közkatona), slobodník (őrvezető), desiatnik (tize­des), čatár (szakaszvezető), rotný (őrmester), rotmajster (zászlós), práporčík (törzszászlós), nadpráporčík (főtörzs­zászlós), podporučík (alhadnagy), poručík (hadnagy), nad­poručík (főhadnagy), kapitán (százados), major (őrnagy), podplukovník (alezredes), plukovník (ezredes), generál­major (vezérőrnagy), generálporučík (altábornagy), gene­rálplukovník (vezérezredes), armádny generál (hadseregtá­bornok). Ugyanilyen fontos ismerni a katonai szakkife­jezéseket is, mert különben a gyakorlatok végrehajtása nehézségekbe ütközik. ZALABAI ZSIGMOND

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents