Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-11 / 269. szám, csütörtök

AZ SZLKP KB HATÁROZATÁNAK SZELLEMÉBEN Gazdaságosság — jó minőség Két igen fontos termelési ágazat, Szlovákia kohó- és gép­iparának feladatait és tovább­fejlesztését vitatta meg no­vember eleji plenáris ülésén az SZLKP Központi Bizottsága. „A kiemelt fejlesztési prog­ramok alapján a kohóiparban a termelésszerkezeti változá­sok elsősorban a kohóipari Termékek minőségének javítá­sát célozzák, mégpedig a Ke­let-szlovákiai Vasműben, amely­re az a feladat hárul, hogy tovább javítsa az általa gyár­tott acél minőségét..." — ol­vashatjuk a Központi Bizottság ülésének beszámolójából. Otto Tomasü elvtárs, a Ke­let-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatója arra a kérdésünkre válaszolva, hogy milyen for­mában végzik eí az SZLKP KB plenáris ülésének határozatá­ból eredő feladatok lebontá­sát saját feltételeikre, ezeket mondotta: — Tudatában vagyunk — erre már a CSKP XV. kong­resszusa is figyelmeztetett —, hogy a 6. ötéves terv a gaz­daságosság és a jó minőségű termelés időszakát határozza meg. Gazdaságosan és jó minő­ségű termékeket termelni, ez az új tervidőszak feladatai si­keres teljesítésének és élet- színvonalunk további növelésé­nek legfontosabb alapfeltétele. Ezekből a tényekből kiindulva keressük a Vasműben is az energia- és anyagmegtakarítás- lioz s a termelés minőségének javításához vezető utat. A vállalati igazgató a to­vábbiakban utalt arra, hogy a Vasműben az 5. ötéves terv­időszak folyamán tulajdonkép­pen már kimerültek a terme­lési kapacitásokban fellelhető tartalékok, néhány szakaszon elérték, sőt túl is szárnyalták a tervezett maximális kapaci­tást. Ugyanakkor megnöveked­tek a feladatok — melyeket feltétlenül teljesíteni akarnak. A 6. ötéves tervidőszakban például az árutermelés értéke csaknem 2,5 milliárd koroná­val növekszik. SZÍVVEL, ODAADÁSSAL... Reggel, munkakezdéskor DRAHOMÍR LUŽÄT, a Honvé­delmi Szövetség bratislavai autósiskolájának vezetőhelyet­tesét nehéz megtalálni. Hol itt, hol ott bukkan jel, intéz-m kedik, tanácsot ad, s máris továbbsiet. Csak amikor a tantermekben megkezdődik az oktatás és az utolsó gyakorló gépkocsi is elindul útjára, ül le az íróasztal mögé, de ek­kor sem pihenni. A következő hetek, napok jeladatai foglal­koztatják. — Múr gyermekoromban a gépjárművek szerelmese let­tem — kezdi el a beszélge­tést. — Apám veti egy mo­torkerékpárt, s hacsak sze­rét ejthettem, ezen száguldot­tam. Amikor Viniönén is meg­alakult az autós-motoros klub — amely később a Honvédel­mi Szövetség része lett— én is a tagja lettem. Terepversenyző lett. Saját motorkerékpárjával gyakorolt s részt vett a versenyeken. Szorgalmáról, kitartásáról mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy megszerezte ebben a kategóriában az első minősítési osztályt. Ezt köve­tően a gyorsasági versenyben vett részt, 350, 250 és 175 köb­tartalmú motorkerékpárokon versenyzett. Többszörös abszo­lút győztesként itt is elérte az első osztályú minősítést s ez­zel azt, hogy részt vehetett az országos bajnokságokon. — Abban az időben olyan neves versenyzőkkel álltam a rajthoz, mint Srna, Kročka és Bertoly. CZ OHC 250 és 350 köbtartalmú gépen versenyez­tem. Ekkor már az egyesület illetve a Honvédelmi Szövet­ség biztosította a versenygé­peket és fedezte a költsége­ket — folytatja a visszaemlé­kezést. — A versenyeken mindig az első tíz között vé­geztem. Az egyik nagydíjért kiírt szlovákiai versenyen a 4. helyet sikerült megszerez­nem. A Zvolenban megrende­zett szlovákiai bajnokságon két kategóriában első, egyben pedig a második helyen vé­geztem. A különböző verse­nyeken elért 1.—3. helyezé­sért mintegy 50 babérkoszo­rút, több tucat plakettet és serleget szereztem. Ezeket mindmáig féltve őrzöm. Amíg versenyzőként tartot­ták nyilván, a Honvédelmi Szövetségben mellékfoglalko­zásként tíz évig az autósisko­la tanítója volt. 30 éves ko­rában — a felesége nagy örö­mére — abbahagyta a ver­senyzést, hogy helyet adjon a fiataloknak. Az autósisko­lához a mai napig hű ma­radt. Mosolyogva emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre, s örömmel sorolja az eredmé­nyeket: — Autósiskolánkban ma már évente közel 5000 gépkocsive­zetőt képezünk ki. javultak az oktatási feltételek, lényege­sen gyarapodott az autópar­kunk. A közelmúltban meg­kezdtük az új autósiskola építését is, ahol még jobb feltételek között készítjük fel a jövő gépjárművezetőit. Luza elvtárs ma is rendsze­resen jár a gyakorlógépko­csikkal, hogy a mindennapi követelményekkel kellően lé­pést tudjon tartani. Amint számítgatjuk, az autósiskolá­ban való ténykedése alatt leg­alább 2000 embert tanított meg az autóvezetésre. Több­nyire fiatalt, de akadt köz­tük egy 71 éves asszony is. Munkája keretében gyakran eljár az iskolákba, hogy a ta­nulókat megismertesse a köz­lekedési szabályokkal. Tagja a városi közlekedésrendészeti fegyelmi bizottságnak és egy szocialista munkabrigádnak. A minap pedig a városi bi­zottság alapszervezetében vá­lasztották meg elnöknek. — Mivel tölti szabad idejét? — érdeklődöm. —• Mi tagadás, nem sok van belőle. Ami mégis akad, azt családi házam építésénél töl­töm el. A kőművesmunka, a famegmunkálás egyébként is a hobbym. Nem dicsekvéskép­pen mondom, de a ház építé­sénél az összes munkálatokat csaknem magam »végeztem el. A kollektíva tagjai szeretik őszinteségét, gerincességét és segítőkészségét. Kiveszi ré­szét a különböző motoros ver­senyek szervezéséből is. Amint elárulta, jól érzi magát a munkahelyén, a „fiatalok“ kö­zött. Ezt csupán azért mond­ja, mert ő 42 életévével mun­katársai között veteránnak számít. — Szívvel, odaadással igyekszem végezni a munká­mat — mondja búcsúzóul. — A jelenlegi munkahelyemről szeretnék egykor majd visz- szavonulni, de addig is úgy akarok dolgozni, hogy felet­teseim és munkatársaim elé­gedettek legyenek tevékeny­ségemmel. Ezekben a napokban, ami­kor a szövetség fennállásá­nak 25. évfordulóját ünnepli, Drahomír Luza — aki alapí­tó tagnak számít — megkap­ta a Honvédelmi Szövetség építésében szerzett érdeme­kért kitüntetés második foko­zatát. Megérdemelten. Való­ban szívvel, odaadással dol­gozott. NÉMETH JÁNOS Egyébként a Kelet-szlovákiai Va^mű feladatainak nagyságá­ra, népgazdasági jelentőségére utal az is, hogy a XV. párt- kongiesszus által meghatáro­zóit országos termelés-növeke­dés kívánalmainak megfelelően a nyersvas több mint 60 szá­zalékát, az acél 50 és a hen­gerelt áru közel 45 százalékát itt. a Vasműben állítják elő. E célból tehát semmilyen új termelő üzemet nem létesíte­nek a Vasműben. A termelés növekedését a meglevő üze­mekben a berendezések jobb kihasználása, illetve korszerű­sítése, a tökéletesebb munka- szervezés útján kell elérni. A Kelet-szlovákiai Vasmű másfél évtizedes működése alatt az volt a legfontosabb feladat, hogy a felépített üze­mek termelési kapacitását ma­ximálisan kihasználják. Az új tervidőszakban tovább kell lépniük. A meglevő berende­zéseket olyan mértékben szük­séges korszerűsíteni, hogy a teljesítmény és a minőség szempontjából elérhessék a je­lenlegi világszínvonalat. Tomasü vállalati igazgató tájékoztatójából megtudtuk, hogy korszerűsíteni fogják a 2. számú nagyolvasztót, ami jelentős mértékben elősegíti a vastermelés tervezett növeke­dését. Folytatják a széles sza- lagú hengersor korszerűsítési munkálatait, melynek első sza­kasza sikeresen befejeződött. Ezeknek a munkálatoknak az elvégzése után legalább 1,3 millió tonnával több és sok­kal jobb minőségű lemezt gyártanak majd a meleghen- gerdében. — A 6. ötéves tervidőszak folyamán a termelés összeté­telének megváltoztatása is a termékek minőségének javítá­sát segíti elő — folytatta a vállalati igazgató. — Az egész termelési folyamatot az eddi­ginél magasabb fokú gazda­ságosság, a tüzelőanyag-, ener­gia- és fémszükséglet messze­menő csökkentése kíséri. Konkrétan 567 ezer tonna tü­zelőanyagot, csaknem 200 ezer tonna vasat, 800 tonna egyéb fémet takarítanak meg öt év alatt. Emellett az árutermelés értékét — amint már mondot­tam — 2,5 milliárd koronával növeljük. Eddigi tapasztala­taink, felméréseink alapján ki­jelenthetem, hogy a megnöve­kedett, nagyon igényes felada­tok a pártirányelvek szellemé­ben teljesíthetők a Vasműben. (kulik) AZ ŐSZI HATÁRBAN KÉSEDELEM NÉLKÜL VÉGZIK A MUNKÁKAT Puha, süppedős a kukorica- tábla talaja. A traktor és a szemmel töltött utánfutó kere­keire vastag sárréteg rakódik, arai nehezíti a vontatást. így a tábla szélén már lánctalpast is akasztanak a traktor elé, mivel a műútra vezető lejtőn nem bírná felhúzni a rakományt. Ladislav Mrnka mérnökkel, a Diakovcei (Deáki) Egységes Földművesszövetkezet főagro- nómusaval szemléljük a mun­kát, s kísérőm meg is jegyzi: — Nem valami örvendetes dolog, de mit tehetünk. A sze­mes kukorica betakarítása a hátralevő mezei munkák legna­gyobbika. A betakarítás nem tűr halasztást, így nem várha­tunk a jobb feltételekre. Per­sze ilyen körülmények között sem engedünk a követelmé­nyekből, és az őszi munkaterv­ben lefektetett minőségi kívá­nalmaknak maradéktalanul ele­get teszünk. Szombaton és vasárnap is Méterekkel odább egy SZK-4- es és 6-os kombájn törte, mor­zsolta a kukoricát. Az előbbit Pelikán Sándor vezette. Sapká­ban és bélelt kabátban állt a kormánykerék mellett, mégis látszott rajta, hogy meglehető­sen átjárta a hideg szél. El­lentétben juraj Gerníkkel, aki kevésbé fázósan jött le a Ko- losz kabinjából annak ellenére, hogy meleg kabátját is levetet­te, sőt sapkája sem volt a fe­jén. — Kellemesebb a kabinban, mint az SZK-4-es szabad pe­ronján — mondta, miután el­mondtam észrevételemet. — Persze jó kollégákhoz méltóan, időközönként helyet cserélünk, így a nap folyamán mindket­tőnknek egyformán kijut a job­ból és a kevésbé kellemesből is. — Ma péntek van, tehát munkaszüneti napok következ­nek? — kérdeztem, sejtve, hogy ez úgysem igaz. — Nekünk nem. Amióta meg­kezd lük az őszi mezei munká­kat, csak egyszer volt szabad szombatunk, akkor is csak azért, mert esett az eső, és a földeken nem dolgozhattunk — mondta Pelikán Sándor, majd társa még megtoldotta: — Megyünk mi mindennap, szombaton és vasárnap is. Ilyenkor, amikor annyi a mun­ka, 'ez természetes. Majd pihe­nünk decemberben, ha végez­tünk a feladatokkal. Közbon hozzánk csatlakozott az agronómus is, íTki egy jóko­ra kört írt le a táblán. A vesz­teségek nagyságát ellenőrizte. — Kalászt alig hagynak el a gépek annak ellenére, hogy alacsony a kukoricaszár, és a legtöbb kalász már lehajolt. A vezetők alacsonyra eresztik az adaptereket, így azok szinte a földön csúsznak, és a legala­csonyabban levő kalászokat sem hagyják el. Az elszóródott szem is kevés, és morzsolás után is ép marad annak ellenére, hogy nagy a nedvességtartalma — mondta az agronómus, miköz­ben egyik tenyeréből a másik­ba öntötte az utánfutóból ki­markolt szemet. Kitartó munkával — Minden őszi később érett, mint tavaly, de a munkákat en­nek ellenére késedelem nélkül elvégeztük — mondta kísérőm már az autóban, útban a kuko­ricatisztító felé. — A búza ve­tését október 20-án fejeztük be. Az esős, enyhe időt tekintve jól jött a késés, mivel a búza így is szép, sőt talán szebb a kelleténél. Közben egy cukorrépatábla mellett haladtunk el. — Az utolsó 10 hektár a 120- ból. Szünetel a begyűjtése, mi­vel sáros a föld, és a rendel­kezésünkre álló gépi erő meg­engedi, hogy várjunk a jobb feltételekre. Távolabb silókombájnok dol­goztak. Az agronómus szavai­ból kiderült, olyan munkát vé­geznek, amely örömet jelent. Az aratást követően 70 hek­tár tarlókeveréket vetettek, és ahol nagyobb arányban tettek napraforgót, onnan most hektá­ronként 200—250 mázsa zöldta­karmányt takarítanak be. így előreláthatólag még egy egész hónapon át zöldet fognak etet­ni, és közben kukoricakóróval keverve jelentős mennyiséget lesilóznak. Kifizetődő többletmunka A gazdasági udvaron új épü­let áll, az egyik oldala telje­sen nyitott. A szemes kukori­cát szállító traktorok így be­mehetnek a tető alá, és itt önthetik ki rakományukat. A többi már három ember gond­ja. Ketten a tisztító elszívócsö­vének „etetésével“ foglalatos­kodnak, egy ember pedig a ki­tisztított szemet továbbító szál­lítószalagokat irányítja. Olyan munkát végeznek itt, amit egyelőre, sajnos, csak kevés mezőgazdasőgi üzemben csinál­nak. Pedig megéri a fáradságot. Ezt az agronómus szavai is bi­zonyítják. — Kiszámítottam — hangsú­lyozta —, hogy ha eladás előtt idehaza kitisztítjuk a szemes kukoricát, akkor mázsánként 5—6 korona tiszta bevételhez jutunk. De talán még ennél is jelentősebb, hogy az idehaza maradó törmelék mintegy 5—6 vagont tesz ki, ami konzervál­va, a téli hónapokban kitűnő koncentrált takarmány. Ha nem tisztítanánk a szemet, ennyi­vel kellene teljesen feleslege­sen többet szállítanunk a fel­vásárló központba, amiért nem­hogy nem kapunk pénzt, ha­nem éppen fordítva és teljesen jogosan levonással sújtanak. EGRI FERENC Felvásárolják és szárítják a kukoricát Október végéig több mint ötszáz vagon kukoricát vásá­rolt fel a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Mezőgazda- sági Terményfelvásárló és El­látó Vállalat gabüikovói (bösi) raktára. A kukoricát magyar gyártmányú, Bábolna típusú szárítóban szárítják. A szárító kapacitása óránként százötven mázsa termés. Csicsai Sándor raktárvezető újításával 10—15 százalékkal csökkentette a tü- zelöanyagsziikségletet, ami ha­vonta több mint 30 000 korona megtakarítást jelent. Felvéte­lünkön: Mészáros Edit labo­ráns mintát vesz a beszállított kukoricából. (Felvétel: B. PalkoviC— ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents