Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-11 / 269. szám, csütörtök
AZ SZLKP KB HATÁROZATÁNAK SZELLEMÉBEN Gazdaságosság — jó minőség Két igen fontos termelési ágazat, Szlovákia kohó- és gépiparának feladatait és továbbfejlesztését vitatta meg november eleji plenáris ülésén az SZLKP Központi Bizottsága. „A kiemelt fejlesztési programok alapján a kohóiparban a termelésszerkezeti változások elsősorban a kohóipari Termékek minőségének javítását célozzák, mégpedig a Kelet-szlovákiai Vasműben, amelyre az a feladat hárul, hogy tovább javítsa az általa gyártott acél minőségét..." — olvashatjuk a Központi Bizottság ülésének beszámolójából. Otto Tomasü elvtárs, a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatója arra a kérdésünkre válaszolva, hogy milyen formában végzik eí az SZLKP KB plenáris ülésének határozatából eredő feladatok lebontását saját feltételeikre, ezeket mondotta: — Tudatában vagyunk — erre már a CSKP XV. kongresszusa is figyelmeztetett —, hogy a 6. ötéves terv a gazdaságosság és a jó minőségű termelés időszakát határozza meg. Gazdaságosan és jó minőségű termékeket termelni, ez az új tervidőszak feladatai sikeres teljesítésének és élet- színvonalunk további növelésének legfontosabb alapfeltétele. Ezekből a tényekből kiindulva keressük a Vasműben is az energia- és anyagmegtakarítás- lioz s a termelés minőségének javításához vezető utat. A vállalati igazgató a továbbiakban utalt arra, hogy a Vasműben az 5. ötéves tervidőszak folyamán tulajdonképpen már kimerültek a termelési kapacitásokban fellelhető tartalékok, néhány szakaszon elérték, sőt túl is szárnyalták a tervezett maximális kapacitást. Ugyanakkor megnövekedtek a feladatok — melyeket feltétlenül teljesíteni akarnak. A 6. ötéves tervidőszakban például az árutermelés értéke csaknem 2,5 milliárd koronával növekszik. SZÍVVEL, ODAADÁSSAL... Reggel, munkakezdéskor DRAHOMÍR LUŽÄT, a Honvédelmi Szövetség bratislavai autósiskolájának vezetőhelyettesét nehéz megtalálni. Hol itt, hol ott bukkan jel, intéz-m kedik, tanácsot ad, s máris továbbsiet. Csak amikor a tantermekben megkezdődik az oktatás és az utolsó gyakorló gépkocsi is elindul útjára, ül le az íróasztal mögé, de ekkor sem pihenni. A következő hetek, napok jeladatai foglalkoztatják. — Múr gyermekoromban a gépjárművek szerelmese lettem — kezdi el a beszélgetést. — Apám veti egy motorkerékpárt, s hacsak szerét ejthettem, ezen száguldottam. Amikor Viniönén is megalakult az autós-motoros klub — amely később a Honvédelmi Szövetség része lett— én is a tagja lettem. Terepversenyző lett. Saját motorkerékpárjával gyakorolt s részt vett a versenyeken. Szorgalmáról, kitartásáról mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy megszerezte ebben a kategóriában az első minősítési osztályt. Ezt követően a gyorsasági versenyben vett részt, 350, 250 és 175 köbtartalmú motorkerékpárokon versenyzett. Többszörös abszolút győztesként itt is elérte az első osztályú minősítést s ezzel azt, hogy részt vehetett az országos bajnokságokon. — Abban az időben olyan neves versenyzőkkel álltam a rajthoz, mint Srna, Kročka és Bertoly. CZ OHC 250 és 350 köbtartalmú gépen versenyeztem. Ekkor már az egyesület illetve a Honvédelmi Szövetség biztosította a versenygépeket és fedezte a költségeket — folytatja a visszaemlékezést. — A versenyeken mindig az első tíz között végeztem. Az egyik nagydíjért kiírt szlovákiai versenyen a 4. helyet sikerült megszereznem. A Zvolenban megrendezett szlovákiai bajnokságon két kategóriában első, egyben pedig a második helyen végeztem. A különböző versenyeken elért 1.—3. helyezésért mintegy 50 babérkoszorút, több tucat plakettet és serleget szereztem. Ezeket mindmáig féltve őrzöm. Amíg versenyzőként tartották nyilván, a Honvédelmi Szövetségben mellékfoglalkozásként tíz évig az autósiskola tanítója volt. 30 éves korában — a felesége nagy örömére — abbahagyta a versenyzést, hogy helyet adjon a fiataloknak. Az autósiskolához a mai napig hű maradt. Mosolyogva emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre, s örömmel sorolja az eredményeket: — Autósiskolánkban ma már évente közel 5000 gépkocsivezetőt képezünk ki. javultak az oktatási feltételek, lényegesen gyarapodott az autóparkunk. A közelmúltban megkezdtük az új autósiskola építését is, ahol még jobb feltételek között készítjük fel a jövő gépjárművezetőit. Luza elvtárs ma is rendszeresen jár a gyakorlógépkocsikkal, hogy a mindennapi követelményekkel kellően lépést tudjon tartani. Amint számítgatjuk, az autósiskolában való ténykedése alatt legalább 2000 embert tanított meg az autóvezetésre. Többnyire fiatalt, de akadt köztük egy 71 éves asszony is. Munkája keretében gyakran eljár az iskolákba, hogy a tanulókat megismertesse a közlekedési szabályokkal. Tagja a városi közlekedésrendészeti fegyelmi bizottságnak és egy szocialista munkabrigádnak. A minap pedig a városi bizottság alapszervezetében választották meg elnöknek. — Mivel tölti szabad idejét? — érdeklődöm. —• Mi tagadás, nem sok van belőle. Ami mégis akad, azt családi házam építésénél töltöm el. A kőművesmunka, a famegmunkálás egyébként is a hobbym. Nem dicsekvésképpen mondom, de a ház építésénél az összes munkálatokat csaknem magam »végeztem el. A kollektíva tagjai szeretik őszinteségét, gerincességét és segítőkészségét. Kiveszi részét a különböző motoros versenyek szervezéséből is. Amint elárulta, jól érzi magát a munkahelyén, a „fiatalok“ között. Ezt csupán azért mondja, mert ő 42 életévével munkatársai között veteránnak számít. — Szívvel, odaadással igyekszem végezni a munkámat — mondja búcsúzóul. — A jelenlegi munkahelyemről szeretnék egykor majd visz- szavonulni, de addig is úgy akarok dolgozni, hogy feletteseim és munkatársaim elégedettek legyenek tevékenységemmel. Ezekben a napokban, amikor a szövetség fennállásának 25. évfordulóját ünnepli, Drahomír Luza — aki alapító tagnak számít — megkapta a Honvédelmi Szövetség építésében szerzett érdemekért kitüntetés második fokozatát. Megérdemelten. Valóban szívvel, odaadással dolgozott. NÉMETH JÁNOS Egyébként a Kelet-szlovákiai Va^mű feladatainak nagyságára, népgazdasági jelentőségére utal az is, hogy a XV. párt- kongiesszus által meghatározóit országos termelés-növekedés kívánalmainak megfelelően a nyersvas több mint 60 százalékát, az acél 50 és a hengerelt áru közel 45 százalékát itt. a Vasműben állítják elő. E célból tehát semmilyen új termelő üzemet nem létesítenek a Vasműben. A termelés növekedését a meglevő üzemekben a berendezések jobb kihasználása, illetve korszerűsítése, a tökéletesebb munka- szervezés útján kell elérni. A Kelet-szlovákiai Vasmű másfél évtizedes működése alatt az volt a legfontosabb feladat, hogy a felépített üzemek termelési kapacitását maximálisan kihasználják. Az új tervidőszakban tovább kell lépniük. A meglevő berendezéseket olyan mértékben szükséges korszerűsíteni, hogy a teljesítmény és a minőség szempontjából elérhessék a jelenlegi világszínvonalat. Tomasü vállalati igazgató tájékoztatójából megtudtuk, hogy korszerűsíteni fogják a 2. számú nagyolvasztót, ami jelentős mértékben elősegíti a vastermelés tervezett növekedését. Folytatják a széles sza- lagú hengersor korszerűsítési munkálatait, melynek első szakasza sikeresen befejeződött. Ezeknek a munkálatoknak az elvégzése után legalább 1,3 millió tonnával több és sokkal jobb minőségű lemezt gyártanak majd a meleghen- gerdében. — A 6. ötéves tervidőszak folyamán a termelés összetételének megváltoztatása is a termékek minőségének javítását segíti elő — folytatta a vállalati igazgató. — Az egész termelési folyamatot az eddiginél magasabb fokú gazdaságosság, a tüzelőanyag-, energia- és fémszükséglet messzemenő csökkentése kíséri. Konkrétan 567 ezer tonna tüzelőanyagot, csaknem 200 ezer tonna vasat, 800 tonna egyéb fémet takarítanak meg öt év alatt. Emellett az árutermelés értékét — amint már mondottam — 2,5 milliárd koronával növeljük. Eddigi tapasztalataink, felméréseink alapján kijelenthetem, hogy a megnövekedett, nagyon igényes feladatok a pártirányelvek szellemében teljesíthetők a Vasműben. (kulik) AZ ŐSZI HATÁRBAN KÉSEDELEM NÉLKÜL VÉGZIK A MUNKÁKAT Puha, süppedős a kukorica- tábla talaja. A traktor és a szemmel töltött utánfutó kerekeire vastag sárréteg rakódik, arai nehezíti a vontatást. így a tábla szélén már lánctalpast is akasztanak a traktor elé, mivel a műútra vezető lejtőn nem bírná felhúzni a rakományt. Ladislav Mrnka mérnökkel, a Diakovcei (Deáki) Egységes Földművesszövetkezet főagro- nómusaval szemléljük a munkát, s kísérőm meg is jegyzi: — Nem valami örvendetes dolog, de mit tehetünk. A szemes kukorica betakarítása a hátralevő mezei munkák legnagyobbika. A betakarítás nem tűr halasztást, így nem várhatunk a jobb feltételekre. Persze ilyen körülmények között sem engedünk a követelményekből, és az őszi munkatervben lefektetett minőségi kívánalmaknak maradéktalanul eleget teszünk. Szombaton és vasárnap is Méterekkel odább egy SZK-4- es és 6-os kombájn törte, morzsolta a kukoricát. Az előbbit Pelikán Sándor vezette. Sapkában és bélelt kabátban állt a kormánykerék mellett, mégis látszott rajta, hogy meglehetősen átjárta a hideg szél. Ellentétben juraj Gerníkkel, aki kevésbé fázósan jött le a Ko- losz kabinjából annak ellenére, hogy meleg kabátját is levetette, sőt sapkája sem volt a fején. — Kellemesebb a kabinban, mint az SZK-4-es szabad peronján — mondta, miután elmondtam észrevételemet. — Persze jó kollégákhoz méltóan, időközönként helyet cserélünk, így a nap folyamán mindkettőnknek egyformán kijut a jobból és a kevésbé kellemesből is. — Ma péntek van, tehát munkaszüneti napok következnek? — kérdeztem, sejtve, hogy ez úgysem igaz. — Nekünk nem. Amióta megkezd lük az őszi mezei munkákat, csak egyszer volt szabad szombatunk, akkor is csak azért, mert esett az eső, és a földeken nem dolgozhattunk — mondta Pelikán Sándor, majd társa még megtoldotta: — Megyünk mi mindennap, szombaton és vasárnap is. Ilyenkor, amikor annyi a munka, 'ez természetes. Majd pihenünk decemberben, ha végeztünk a feladatokkal. Közbon hozzánk csatlakozott az agronómus is, íTki egy jókora kört írt le a táblán. A veszteségek nagyságát ellenőrizte. — Kalászt alig hagynak el a gépek annak ellenére, hogy alacsony a kukoricaszár, és a legtöbb kalász már lehajolt. A vezetők alacsonyra eresztik az adaptereket, így azok szinte a földön csúsznak, és a legalacsonyabban levő kalászokat sem hagyják el. Az elszóródott szem is kevés, és morzsolás után is ép marad annak ellenére, hogy nagy a nedvességtartalma — mondta az agronómus, miközben egyik tenyeréből a másikba öntötte az utánfutóból kimarkolt szemet. Kitartó munkával — Minden őszi később érett, mint tavaly, de a munkákat ennek ellenére késedelem nélkül elvégeztük — mondta kísérőm már az autóban, útban a kukoricatisztító felé. — A búza vetését október 20-án fejeztük be. Az esős, enyhe időt tekintve jól jött a késés, mivel a búza így is szép, sőt talán szebb a kelleténél. Közben egy cukorrépatábla mellett haladtunk el. — Az utolsó 10 hektár a 120- ból. Szünetel a begyűjtése, mivel sáros a föld, és a rendelkezésünkre álló gépi erő megengedi, hogy várjunk a jobb feltételekre. Távolabb silókombájnok dolgoztak. Az agronómus szavaiból kiderült, olyan munkát végeznek, amely örömet jelent. Az aratást követően 70 hektár tarlókeveréket vetettek, és ahol nagyobb arányban tettek napraforgót, onnan most hektáronként 200—250 mázsa zöldtakarmányt takarítanak be. így előreláthatólag még egy egész hónapon át zöldet fognak etetni, és közben kukoricakóróval keverve jelentős mennyiséget lesilóznak. Kifizetődő többletmunka A gazdasági udvaron új épület áll, az egyik oldala teljesen nyitott. A szemes kukoricát szállító traktorok így bemehetnek a tető alá, és itt önthetik ki rakományukat. A többi már három ember gondja. Ketten a tisztító elszívócsövének „etetésével“ foglalatoskodnak, egy ember pedig a kitisztított szemet továbbító szállítószalagokat irányítja. Olyan munkát végeznek itt, amit egyelőre, sajnos, csak kevés mezőgazdasőgi üzemben csinálnak. Pedig megéri a fáradságot. Ezt az agronómus szavai is bizonyítják. — Kiszámítottam — hangsúlyozta —, hogy ha eladás előtt idehaza kitisztítjuk a szemes kukoricát, akkor mázsánként 5—6 korona tiszta bevételhez jutunk. De talán még ennél is jelentősebb, hogy az idehaza maradó törmelék mintegy 5—6 vagont tesz ki, ami konzerválva, a téli hónapokban kitűnő koncentrált takarmány. Ha nem tisztítanánk a szemet, ennyivel kellene teljesen feleslegesen többet szállítanunk a felvásárló központba, amiért nemhogy nem kapunk pénzt, hanem éppen fordítva és teljesen jogosan levonással sújtanak. EGRI FERENC Felvásárolják és szárítják a kukoricát Október végéig több mint ötszáz vagon kukoricát vásárolt fel a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Mezőgazda- sági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat gabüikovói (bösi) raktára. A kukoricát magyar gyártmányú, Bábolna típusú szárítóban szárítják. A szárító kapacitása óránként százötven mázsa termés. Csicsai Sándor raktárvezető újításával 10—15 százalékkal csökkentette a tü- zelöanyagsziikségletet, ami havonta több mint 30 000 korona megtakarítást jelent. Felvételünkön: Mészáros Edit laboráns mintát vesz a beszállított kukoricából. (Felvétel: B. PalkoviC— ČSTK)
