Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-24 / 280. szám, szerda

Tántoríthatatlan forradalmár, az új étet úttörőié volt (Folytatás az 1. oldalról) sem tért le. Azon haladt elő­re, és hű maradt hozzá élete végéig. A marxizmus—leniniz­mus eszméjének bátor és tán­toríthatatlan harcosa lett. 1921 szeptemberében, abban az évben, amikor megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, röviddel Szlovákiába való megérkezése után, az ak- kpr még fiatal Klement Gott­wald papírra vetette életének hitvallását: „Olyan eszme kö­vetői vagyunk, amely arra ta­nít bennünket, hogy rendbe kell hozni az emberek ügyeit, arra, hogy fel kell számolni az éhséget és nyomort, a sí­rást és a szenvedést; arra, hogy a nap mindenki számára egyformán süt, mindenkinek egyenlő joga van a boldog­sághoz. Eszménk azt paran­csolja, hogy könyörtelenül és minden eszközzel harcoljunk a rossz ellen“. Sem az éhség, sem a nyomor, sem az illegális vagy féllegális politikai mun­ka nehéz körülményei, semmi­lyen nehézségek sem tántorí­tották el a fiatal forradalmárt attól a céljától, hogy küzdjön az elnyomás és a kizsákmá­nyolás minden formája ellen a dolgozók felszabadításáért. Életének jellegzetes vonása a munkásosztály — amelyből származott — és forradalmi élcsapata, a kommunista párt iránti tántoríthatatlan hűség volt. Szinte megjósolta a világ fejlődését, amikor 1921-ben egy cikkében megállapította: „A proletariátus megértette az idők szavát, ezért a jövő az övé!“ A két egymással ellen­tétes osztály, a burzsoázia és a proletariátus éles harcában, amely az első Csehszlovák Köztársaság politikai életét jellemezte, következetesen a munkásosztály és a dolgozó nép oldalán állott, védelmezte a dolgozók érdekeit. A vezető tisztségviselőknek újra és újra emlékezetükbe idézte, hogy le­gyenek hűek a párthoz, soha­se feledkezzenek meg arról, miért léptek be a pártba és miért küzdött a nép. Az ösz- szes kommunisták szent köte­lességének tartotta, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép ügyét szolgálják. A társadalom leghaladóbb ereje oldalán A jelenlegi körülmények lé­nyegesen különböznek az ak­koriaktól. A világ a felismer- hetetlenségig megváltozott: lét­rejött a hatalmas és állandóan erősödő szocialista világrend­szer a világ első szocialista országával, a Szovjetunióval az élen, amely a jelenkor fő for­radalmi ereje. A szocialista tá­bor országai meghiúsították és meghiúsítják az eszmei és az osztályellenségnek azokat a kísérleteit, amelyekkel gátolni igyekeznek a szocialista orszá­gok építőmunkáját, és a szo­cialista országok sikeresen egybekapcsolják a tudomá­nyos-műszaki forradalom ered­ményeit a szocialista társadal­mi rendszer előnyeivel. A mun­kásosztály jelenleg is a tár­sadalom leghaladóbb ereje. Ve­zeti a többi dolgozót, akik történelmi fontosságú forradal­mi feladataik megvalósítására törekszenek. A világ, amely­ben élünk, osztályszempontból megosztott, bár e megosztott­ság dimenziói alapjában meg­változtak és változnak. A tő­késországokban a munkásosz­tály könyörtelen harcot vív a burzsoázia ellen, amelyet a monopóliumok és a finánctőke uralma képvisel. A fejlődő or­szágokban a még fiatal mun­kásosztály a társadalom egyre dinamikusabb erejeként egyre gyakrabban hallatja szavát, és számos esetben vezeti a ha­ladó erőknek a neokolonializ- mus ellen, a tényleges nemzeti függetlenség elnyeréséért és az elmaradottság felszámolásáért vívott harcát. Klement Gottwaldnak a mun­kásosztály ügye, történelmi küldetése iránti hűségről el­hangzott szaval ma, az új kö­rülmények közepette is teljes mértékben időszerűek. Igazi forradalmár, az új élet úttörő­je, az emberiség jövőjének harcosa csak az lehet, aki megérti és elismeri a munkás- osztály vezető szerepét a hala­dásért, a szocializmusért és a békéért vívott küzdelemben. A különféle elitelméletek, ame­lyeket a modern revizionisták terjesztettek és terjesztenek, alapjában ellentmondanak a marxizmus—leninizmusnak. A párt bolsevizálása élén Klement Gottwald személyé­hez elválaszthatatlanul kapcso­lódik a párt bolsevizálásáért, új típusú forradalmi párttá, a munkásosztály valódi élcsapa­tává, lenini párttá való átala­kításáért vívott küzdelem. E harcnak fontos mérföldköve volt a CSKP 1929 februárjában megtartott történelmi jelentő­ségű V. kongresszusa. A kong­resszus új pártvezetőséget vá­lasztott, amelynek élén Kle­ment Gottwald állt. Ezzel be­fejeződött a CSKP bolsevizálá- sának fontos időszaka. E fo­lyamat alkotója és stratégája Klement Gottwald volt. A bol- sevizálást Gottwald olyan szün­telen folyamatnak tartotta, amelynek során a párt elsajá­títja a leninizmust, az orosz bolsevikok tapasztalatait, és ezeket alkotó módon alkalmaz­za az itthoni forradalmi küz­delem körülményeire. Gottwald vezetésével a párt az opportu­nista passzivitástól áttért a bolsevik aktivitásra, határozott harcot indított a jobboldali opportunisták ellen a párton belüli válság felszámolása ér­dekében. Ezenkívül a kong­resszus kitűzte a burzsoázia uralma ellen, a munkásosztály egységéért és a többi dolgozó­val való kapcsolatainak meg­erősítéséért vívandó küzdelem irányvonalát. A CSKP V. kong­resszusán kidolgozott politikai Irányvonalat nemcsak a mun­kásosztály, hanem a dolgozók többsége is magáévá tette. Az irányvonal helyességét teljes mértékben bizonyította az ese­mények későbbi alakulása és a kongresszust követő osztály­harcok. A párt új marxista— leninista vezetősége Klement Gottwalddal az élen a mun­kásosztályt és a dolgozó töme­geket sikeresen a tőkés tár­sadalmi rend legyőzésére és a szocializmus győzelmére ve­zette. A CSKP V. kongresszusának éppen ez a történelmi szerepe, amely a pártot új típusú mar­xista—leninista párttá változ­tatta, volt a jobboldali oppor­tunista erők céltáblája az 1968—69-es válság idején. Tá­madták Klement Gottwald sze­mélyét, és igyekeztek szemé­lyes érdemeit a minimumra csökkenteni. A tapasztalat tel­jes mértékben alátámasztotta Gustáv Husák elvtárs megálla­pítását, mely szerint hazánk­ban a marxizmus—leninizmus- tól való eltávolodásnak és a revizionizmus előretörésének mindig az volt a kísérő jelen­sége, hogy tagadták Klement Gottwald szerepét. A párt új vezetősége a CSKP KB 1969 áprilisi ülése után Gustáv Husák elvtárs irányítá­sával határozott harcot indí­tott a jobboldali opportuniz­mus és a revizionizmus ellen, a párt marxista—leninista jel­legének felújításáért, valamint egységének és akcióképességé­nek felújításáért azon hagyo­mányok szellemében, amelye­ket a csehszlovákiai kommu­nisták a történelmi jelentőségű V. kongresszus hagyatékaként örököltek. A nemrég megtar­tott XV. pártkongresszus tel­jes mértékben alátámasztotta a pártépítés lenini eszmei és szervezési elveinek helyességét és kiemelte, hogy a jobboldal politikai vereségével és képvi­selőinek a politikai színtérről való letűnésével még nem ért véget a jobboldali opportuniz­mus elleni küzdelem, hanem to­vábbra is fontos feladat ma­rad. A CSKP stratégiai irányvonalának kidolgozója Az idősebbek még jól emlé­keznek arra, mennyire meg­lepte a szociáldemokrata sza­lon-politikusokhoz és szobatu­dósokhoz, valamint sok koráb­bi kommunista vezető passzív magatartásához szokott uralko­dó burzsoá köröket Klement Gottwald 1929-ben elmondott első parlamenti beszéde. Nyíl­tan és félelem nélkül azzal vádolta meg őket, hogy em­bertelenül kizsákmányolják és elnyomják a népet, és kijelen­tette: a csehszlovákiai kommu­nisták készen állnak arra, hogy forradalmi harcot vívja­nak a burzsoázia uralmának megdöntéséért és a szocializ­musért. Klement Gottwald vezetésé­vel a kommunista párt straté­giai irányvonalat dolgozott ki a munkanélküliség és az éhség felszámolására, az uralkodó tő­kés társadalmi rendszer ellen, és megnyerte a dolgozó töme­geket e politikának. Ugyancsak Gottwald fáradhatatlan tevé­kenységéhez fűződik a nép­frontpolitika kialakítása, a fa­sizmus előretörését és a hábo­rút meggátolni igyekvő harc megszervezése, a köztársaság védelméért indított küzdelem. Történelmi tény, hogy a kom­munista párt volt az egyetlen politikai erő, amely határozot­tan és következetesen harcolt a burzsoá kormány megalkuvó politikája ellen, a második vi­lágháború éveiben pedig tör­vényszerűen népeink antifasisz­ta harcának élére állt. Pártunk moszkvai vezetősége Klement Gottwalddal az élen ki­dolgozta népeink nemzeti fel­szabadító harcának stratégiáját és taktikáját, amely a demok­ratikus, a nemzeti és a szociá­lis feladatok összeegyeztetésé­ből indult ki. A moszkvai veze­tőségnek döntő szerepe volt a Košicei Kormányprogram meg­alkotásában is. E program kitűzte a nemzeti és a demokratikus forradalom cél­jait és feladatait. A megszállás­nak és hazánk megosztottságá­nak bonyolult körülményei kö­zepette pártunk moszkvai veze­tősége irányítani tudta az itt­honi illegális, antifasiszta el­lenállást. Klement Gottwald gondosan figyelemmel kö­vette a szlovákiai esemé­nyek alakulását, a fegy­veres felkelés előkészületeit. Az ő utasításai alapján kezdte meg tevékenységét az SZLKP 5. illegális központi vezetősége Karol Šmidke, Gustáv Husák és Laco Novomeský elvtárssal az élen. A felkelés színhelyére ki­küldte jan Svermát, közeli és sokévi munkatársát. Ezek a tények mutatják, hogy Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának Klement Gott­wald személyében a második világháború idején is egységes volt a vezetése és stratégiai irányvonala. Ez az irányvonal tekintetbe vette Csehország és Szlovákia eltérő körülményeit, amelyek a Csehszlovák Köztár­saság szétesése után alakultak ki. Hazánk felszabadulása és a nemzeti felszabadító harc sike­re teljes mértékben alátámasz­totta kommunista pártunk kül­politikai orientálódásának, va­lamint az itthoni nemzeti fel­szabadító harcban érvényesített stratégiájának és taktikájának helyességét.. A bonyolult politikai harc időszaka Hazánk felszabadulása után a CSKP a munkásosztály és a dolgozó nép élén új időszakba lépett, bonyolult és igényes po­litikai küzdelmek időszakába. Nemcsak a dolgozóknak a hábo­rú által elpusztított ország gazdasági felújtására irányuló erőfeszítéseit tudta megszer­vezni, hanem a köztársaság fejlesztését is új társadalmi és politikai alapokra helyezte. Megvédte a népi demokrácia forradalmi vívmányait a reak­ciós erőknek a fejlődés vissza­fordítását célzó kísérleteivel szemben. Klement Gottwald döntő sze­repet játszott dolgozó népünk 1948-as februári győzelmében. Ebben a bonyolult időszakban forradalmi elvszerűségről, ál­lamférfiül megfontoltságról és bölcsességről, a marxizmus-le- ninizmus alkotó érvényesítésé­ben rendkívüli képességről és a taktika terén mesteri tökély­ről tett tanúságot. Vezetésével a párt elérte, hogy a nemzeti demokratikus forradalom vérte- leníil szocialista forradalommá fejlődött. Klement Gottwald volt az, aki hazánkban megalkotta a szocializmus építésének irány­vonalát, amelyet a CSKP 1949- ben megtartott IX. kongresszu­sa hagyott jóvá. Ennek 10 programpontja volt nemzete­ink legújabbkori történelme legmélyebb forradalmi változá­sának, a társadalom szocialista átalakításának kiindulópontja. Megtalálható benne a szocia­lista országépítés lenini elve saját konkrét körülményeink­re alkalmazva. Talán senki sem tudta Gottwaldnál jobban összegezni és érthetőbben kife­jezni az adott kor bonyolult programcéljait. Amikor azt mondta, hogy a szocializmust nem tudjuk felépíteni anélkül, hogy a falvakban ne valósíta­nánk meg a szocializmust, már kitűzte a falu új szocialista alapokon történő teljes átala­kításának programját. Következetes orientáció a Szovjetunióra Klement Gottwald történelmi hagyatékának szerves része a Szovjetunióval való barátság és szövetség állandó erősítése. Jól látta, hogy a csehszlovák burzsoá kormánynak a nyugati hatalmakra támaszkodó külpo­litikai orientációja és szovjet- ellenes politikája elkerülhetet­lenül a nemzeti és az állami önállóság elvesztését vonja maga után. Fáradhatatlanul azért az eszméért küzdött, hogy csakis a Szovjetunióval, a világ első szocialista országá­val való együttműködés lehet nemzeteink önálló és független életének egyetlen támasza, lété­nek és fejlődésének egyetlen biztosítéka. Jelszava, „A Szov­jetunióval örök időkre“ kifeje­zi népünk történelmi tapaszta­latát és köztársaságunk külpo­litikai programját. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való ba­rátság és szövetség életadó ereje a jelenkorban is teljes mértékben érvényesül. A Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa, amely a minőség javítását és a haté­konyság növelését tűzte ki cé­lul, hatalmas ösztönzést ad a szocialista társadalmunk továb­bi fejlesztésével kapcsolatos kérdések megoldásához. Ahogy a tapasztalat is mutatja, a szo­cialista országok közeledése törvényszerűség. Egyre jobban előtérbe kerülnek a szocialista táborhoz tartozó országok kö­zös feladatai. Az élet újabb és újabb bizo- nyítékokkal támasztja alá Kle­ment Gottwald szavainak iga­zát, miszerint a Szovjetunióval való együttműködés, szövetség és barátság olyan szilárd alap, amelyre jövőnket építhetjük. Amikor Klement Gottwald történelmi szerepét méltatjuk, nem feledkezhetünk meg a Kommunista Internacionálé ke­retében végzett jelentős tevé­kenységéről sem. Dimitrovval, Togliattival, Manuilszkival, Pieckkel és másokkal együtt a nemzetközi kommunista moz­galom vezető személyiségei kö­zé tartozott. A Kommunista In- ternacionálé keretében teljes mértékben kivette részét a fa­sizmus és a háború veszélyé-' nek leküzdését szolgáló egysé­ges népfront irányvonalának kidolgozásából. Büszkék vagyunk szlovákiai munkásságára Klement Gottwald élete szo­rosan összefüggött Szlovákiá­val. Mint fiatal forradalmár 1921-ben a köztársaságnak eb­be a részébe jött, behatóan megismerte a szlovákiai dol­gozó nép nyomorát, nehéz éle­tét, problémáit és vágyait. He­lyesen felismerte, hogy a szlo­vák kérdést a tőkés kizsákmá­nyolás következményeképpen előáll lőtt nyomor és elmara­dottság okozta. Mindig hatá­rozottan elutasította az ural­kodó cseh burzsoázia soviniz­musát, de a szlovák szeparatis- ták burzsoá nacionalizmusát is. Nagy érdemeket szerzett ab­ban, hogy a párt fokozatosan kidolgozta, majd érvényesítet­te a nemzetiségi kérdés mar­xista—leninista megoldásának elveit, mégpedig a forradalmi szociális változások megvalósí­tásának szerves részeként, az egyenlőség elve alapján. Egyik fő kezdeményezője volt Szlová­kia iparosításának, ami meg teremtette az előfeltételeket ah­hoz, hogy a köztársaságnak ez a része fokozatosan elérje a legfejlettebb országrészek szín­vonalát. Ez a politika lehető­vé tette Szlovákia nyersanyag- és munkaerőforrásainak ha­zánk javára való teljes kihasz­nálását s ezzel az egész köz­társaság gyors fejlesztését. A cseh munkásosztály, a cseh mérnökök és technikusok nagy segítséget nyújtottak szlovákiai üzemek, műhelyek, iskolák, kutatóintézetek építésében, ez­zel fejezték ki a szocialista in­ternacionalizmus erejét és bizonyították, hogy ez a nem­zetiségi kérdés helyes megoldá­sa. A szlovákiai kommunisták mindig büszkék lesznek arra, hogy KI. Gottwald a szlovákiai munkások és kommunisták kö­rében tevékenykedett, és érett meg politikailag arra, hogy sa­ját küldöttjükként 1925-ben a CSKP III. kongresszusára dele­gálták. Ma pártunk a XV. kongresz- szus irányvonalának szellemé­ben arra törekszik, hogy a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek tovább fejlőd­jenek és közeledjenek egymás­hoz, megszilárduljon államunk szövetségi rendszere, és elmé- lyünjön a lakosságnak a szo­cialista internacionalizmus és a csehszlovák hazafiság szelle­mében való nevelése. így fej­lesztjük tovább és váltjuk való­ra új tettekkel Klement Gott­wald történelmi hagyatékát. Jelentős teoretikus — szerény ember Klement Gottwald egyúttal a marxizmus—leninizmus jelen­tős teoretikusa volt. Sohasem volt szobatudós, hanem mindig arra törekedett, hogy az elmé­letet egybekapcsolja a forra­dalmi osztályharc konkrét gya­korlatával. Munkássága azt mutatja, hogy rendkívüli ké­pességekkel tudta alkotó mó­don alkalmazni a marxizmus— leninizmus elméletét Csehszlo­vákia konkrét viszonyaira. A szocialista építés általános tör­vényszerűségeit helyesen tudta érvényesíteni hazánk sajátos körülményeinek tekintetbevéte­lével. Személyiségét hiányosan raj­zolnánk meg, ha nem tennénk említést sokéves újságírói és propagandatevékenységéről. Meg kell említenünk nagyszerű személyi tulajdonságait is, fő­leg szinte közmondásossá vált szerénységét. A párt katonájá­nak tartotta magát, s a párt eszméi és céljai iránti hűség természetes volt számára, 1923- ban, amikor fiatal szerkesztő volt, ezt írta: „Az emberiséget úgy kézpelem el, mint az igaz­ság hatalmas templomát építő munkások nagy hadseregét. Élek és velük együtt dolgozom. Testem, a dolgozó gép meghal, atomjaira hull szét, de mun­kám értéke megmarad. Kielé­gít az a tudat, hogy jelenték­telen munkásként hozzájárul­tam az építéshez ... Minden kő, amelyet munkámmal leg­alább az építkezéshez segítet­tem szállítani, halhatatlan“. Amiről fiatal kommunista korában álmodozott, megtör­tént. Műve jelenünk alapköve, állandó érték, büszkeségérze­tünk forrása. Pártunk és né­pünk szüntelenül ápolni fogja Klement Gottwald történelmi hagyatékát, amely a tanulságok kiapadhatatlan forrása. Azt kí­vánjuk, hogy a fiatal korosztá­lyok is jogos büszkeséggel merítsenek ebből a forrásból. Dicsőség Klement Gottwald halhatatlan emlékénekl A CSKP XV. kongresszusa irányvonalának következetes megvalósításával fejlesszük to­vább hagyatékát! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, amelyet Klement Gottwald új típusú lenini párt­tá szervezett! 1978. XI. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents