Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-19 / 276. szám, péntek

Komikusról - komolyon Jozef Vrtiak: HERAKLÉSZ Napjaink hőseiről JOZEF VRTIAK KÉPEI Régi színházi tapasztalat, hogy legtöbbször nehezebb mo­solyt, kacagást, derűt fakaszta­ni a nézőtéren, mint könnye­ket. Következésképpen tragé­diákban, drámákban talán há- lásabb — igaz nem könnyebb — a színész feladata, mert ha­marabb férkőzhet a néző értel­méhez, érzelméhez. Tény az is, hogy nevelni mindenki lobban szeret, mint sírni, még színházi nézőként is. S éppen ezért a komikus látszólag — de csak látszólag — nem áll nehéz fel­adat előtt. Elég egy-két jó „be­mondás“, arcjáték és máris mo- solygunk. Ma már szerencsére a leggyengébb amatőr színész oem ér el nagyobb hatást ilyen ripacskodással. A színházi humor Moliére óta más lett: nemcsak nevet­tetni akar, hanem elgondolkoz­tatni, nemcsak a kórról ad szá­mot, de a korról és a kor em­beréről is szól, nem szójátékok­kal, üres csattanókkal szóra­koztat, hanem gyengeségeit tűzi pellengérre, hogy erősebbek le­hessünk. Úgy, ahogy Karinthy mondta: a humorban nincs tré­fa. A mai komikus Chaplin óta az emberekért játszik. Megjele­nítő eszközeit aira használja föl, hogy a művészi szó még erőteljesebb legyen, megfelelő hatást érjen el. František Di- barbora is ilyen nemes célokért lép estéről estére a világot je­lentő deszkákra. (Szeretem, ha nevetnek és vidámak az emberek, mert akkor úgy hiszem, bol­dogok is. Szerintem vígjá­tékban is lehet magvas gondolatokat közölni, melyek­nek többször még nagyobb a hatása, visszha gja, mint a tra­gédiákban. Elsősorban ezért szeretek jó vígjátékokban ját­szani. j A népszerű színész tősgyöke­res bratislavai. Itt érettségizett, Itt végezte el főiskolai tanul­mányait és azután — csaknem négy évtizede — kisebb meg­szakítással a Szlovák Nemzeti Színház tagja. (Janko Borodáč növendéke­ként végeztem el 1938-ban a bratislavai Színházt Akadémiát. Prózai színészként kezeltem, az­tán három évig operettekben Játszottam. Ellentmondásnak tűnik, de ebben a gyakran mél­tatlanul lebecsült és tál köny- nyUnek tartott műfajban sokat tanultam: színpadi improvizá­ciót, mozgást, könnyedséget, ki­fejezési formákat. Mindezeket késöub megpróbáltam 'Ms mű­fajokban kamatoztatni.) Sokszor találkozunk az utcán és mindig megbizonyosodhatok arról, hogy népszerű ember. Szinte állandóan visszaköszön, sokszor leáll beszélgetni. A Versbarátok Köre sorozat­ban jelentek meg Pavol Bunčák neves szlovák költő „Váloga­tott versei“. „Huszonhat éves korában, szürrealista költőként lépett be a szlovák költészstbe. Első kö­tetével — Ne aludj el, qyújtsd meg a napot — felismerhetően Apollinai-re, Eluard, sőt Tristan Tzara költőjének vallja magát, s miután egyidejűleg sokat — és tegyük hozzá: kimagaslóan művészi szinten fordít példaké­pei müveiből, mint már előtte annyian mások, Pavol Bunčák is a korai besorolás, illetve be­skatulyázás sorsára jutott, s a korabeli kritika hangja megle­hetősen megoszlott körülötte. Voltak, akik ünnepelték, hiszen kötete megjelenése évében, 1941-ben, a költőnek a forma és a hagyományok ellen irányuló lázadása azonos volt a költő és a költészet eszmei és művészi tiltakozásával a kor totálisan bevetett embertelensége ellen. Másrészt akadtak, akik elma­rasztalták, mert idegenkedtek a formától, nem hatoltak bele a tartalomba sem“ — írja a kö­tet utószavában Rácz Olivér. Pavel Bunčák versei Július Lenko gondos válogatásában je­lentek meg magyarul, hazai és magyarországi költők-műfordí- tók tolmácsolásában. Illyés Gyula Életmű-soroza­tának két újabb kötete az író tanulmányait taralmazza. A két kötet közös címe „Itt élned kell“. Az alábbi műveket talál­juk bennük: Magyarok, Lélek és (Az, hogy sokan ismernek, csupán hivatásom velejárója. A népszerűség természetesen a színésr munkájának egyik, de nem egyetlen fokmérője. A színpadon egyébként nem sze­retek királyokat vagy más, úgynevezett nagy figurákat ala­kítani. A legszívesebben egysze­rű embereket játszom, minden­napi életünkről, örömünkről és bánatunkról, különböző problé­máinkról szeretek vallani a színpadon. Nem szürke és ki­csinyes gondok ezek, és rend­kívül fontosak. S ha a hirdeté­sen túl szívügyünk is a szín­ház társadalomformáló szerepe, akkor szerintem ilyen alakok és problémák megfelelő szín­padra állításával — természe­tesen minden egyszerűsítés és proklamatív stílus nélkül — František Dibarbora gyümölcsöző munkát végezhe­tünk.) A színházon kívül sokat sze­repel a rádióban és a tévében is. (Szívesen szerepelek a rádió­ban és a tévében, mert ezek más eszközöket, színészi meg­oldásokat igényelnek. Érdekes: a rádióban, ahol csupán a han­gommal formálok meg egy-egy figurát, szinte kivétel nélkül komikus szerepekben játszom. A közönség annyira megszokta a hangomat, hogy a rendezők csuk vígjáték-szerepeket bíznak rám. A tévében viszont, ahol a megformálás lehetősége jóval szélesebb körű, már számos „komolyabb" tévéjátékban is szerepeltem. És érzésem szerint . 'került „elhitetnem* magam a nézővel.) Országszerte komikusként is­merik. Sokan megfeledkeznek arról, hogy drámákban is je­lentős szerepeket formált meg. (Számos drámában szerepel­tem és a kritika, valamint más szakemberek véleménye sze­rint sikerrel. Néhány címet so­kenyér, Csizma az asztalon, Őr­járat, Hajszálgyökerek. „Naplót természetesen soha­sem írtam. E szóhoz ezeknek a lapoknak csak annyi a közük, hogy zömüket eqy-egy élmény végén még aznap, azon mele­gében vetettem papírra, nem­igen törődve megmunkálásuk­kal, még kevésbé műfajukkal; majd holnap meglátom, mit ér­nek, gondoltam. Másnap a ki­készített fehér lapra a tisztá­zás helyett új hevenyészés ke­rült. Később megszoktam a mód­szert is, a műfajt is. Végiil már csak ilyen személyes jegyzetet tartottam érdemesnek írni, üze­netképp; az idő sürgetett. Elő­nyük, hogy akár az időt. ezeket is bárhol el lehetett kezdeni. Aki olvasásukba fog, ott veheti fel a fonalat, ahol akarja, ha a maga feje után megy: így el­lenőrizheti, jó irányban halad­hattam-e én“ — írja Illyés. Játék címmel Thury Zsuzsa három kisregényét (a hozo­mányvadász. a Hosszú levelek és a Játék című műveket) je­lentette meg egy kötetben kö­zös gondozásban a Szépirodal­mi Könyvkiadó és a Madách. Pártos Gédl, Végh Anna és Borbíró Franciska egy család három generációjának nőtagjai: rolok fel. Mesterházi: A tizen­egyedik parancsolat, Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal, J. Chalúpka: Két nap Chujavában, Az ember tragédiája, Háború és béke. A célom itt is az volt, hogy időszerű emberi gondok­ról, dillemákról vallják a drá­maíró segítségével.} Sokat jár külföldön, színész­ként, magánemberként egy­aránt. Természetes, hogy a szín­házakat sosem kerüli el, s így megfelelő képet kap a mai kö­zép- és kelet-európai színját­szásról. Ezért hivatott arra, hogy a mai színházról és prob­lémáiról is szóljon. (Örömmel állapítom meg, hogy a Szlovák Nemzeti Szín­ház európai mércével is mérhe­tő társulat: kitűnő színészekkel, rendezőkkel. Az utóbbi években többet tudnak rólunk külföldön és mi is többet tudunk főleg a baráti országok színjátszásáról. Jó lenne azonban a már megle­vő baráti kapcsolatokat még in­kább elmélyíteni, hogy egymás eredményeit még jobban meg­ismerve munkálkodjunk a kor- szerű színjátszás fejlődésén. Mint mindig, napjainkban is vannak, akik a színház válsá­gáról beszélnek. Tény, hogy a színes tévé, a panoramatikus film és más korszerű vív­mány ideig óráig nehezítheti a színház tevékenységét. Az is igaz, hogy a műszaki előreha­ladás hatástalan a színházra, de csak a külsejére és nem a lényegére. Lehet, egyszer vala­mi majd helyettesíti a színhá­zat. De annak a V ALAMl-nek jobbnak, meggyőzőbbnek, töké­letesebbnek kell lenni a szín­háznál. Ez a valami azonban nem született meg, s úgy hi­szem nem is fog soha.) Dinamikusan beszél, tele energiával, tervekkel. El sem hiszem, pedig tény: František Dibarbora 60 éves. SZILVÁSSY JÓZSEF Kétéves restaurálás és kor­szerűsítés után a párizsi Riche­lieu utcában ismét működik a Comédie Francaise. A világhírű színházat, „Monsieur Moliére* házát 1680-ban királyi rendelet­tel alapították. Egyik első da­rabja Racine Phedre című drá­mája volt. A színház jelenlegi, több mint 200 éves épülete, amelyet 1799-ben a Figaro há­zasságával nyitottak meg, any- nyira elavult, hogy két évvel ezelőtt be kellett zárni. A hat és fél millió frankos nagymama, anya, unoka. Az ő életük legboldogabb pillanatai­nak, napjainak lehet tanúja az olvasó a népszerű írónő három új írásában. Melyek ezek az egész életre szóló percek, az öregkort is be­aranyozó emlékek? Természete­sen a szerelem élményei, a vá­ratlanul és hevesen fellángoló vagy fokozatosan — barátság­ból, tiszteletből — kialakuló vonzaloméi, a mély és igaz, jel­lemet formáló és gazdagító ér- zelméi. A három költőien szép, lírá­val és humorral átitatott szere­lem, a bájos, légies lányalakok, és rokonszenves férfiak mögé hiteles atmoszféráid történelmi hátteret rajzolt az író Thury Zsuzsa a milleneum „békebeli“ csendjéből az utolsó kisregény végén egy más minőségű nyu­galomba vezet el bennünket: Budapest felszabadulásának még romos, de boldog kiegyen­súlyozottságába. A Magyar Remekírók sorozat legújabb kötete Tóth Árpád vá­logatott munkáit tartalmazza. A nagy Nyugat-nemzedék eme kiváló alkotóját a szélesebb olvasótábor „csak" mint költőt és műfordítót ismeri. A mosta­ni gyűjtemény megismertet a Jozef Vrtiak festőművész olyan eszmei és művészi tar­talmú alkotásokat mutat be, amelyekkel a képzőművészet iránt érdeklődők legszélesebb rétegével akarja gondolatait közölni.. Az 1920-ban született Jozef Vrtiaknak a bratislavai Szlo­vák Technikai Főiskolán Max Schurmann és Gustáv Mallý voltak a mesterei. Az ő irányí­tásukkal vált realista festővé és érlelődött meggyőződéses. mé­lyen elkötelezett szocialista művésszé. A harminc olajfestmény kö­újjáépítés után újra megnyílt színházat Giscard elnök avatta fel. Az évadnyitó előadás Alf­red de Musset Lorenzancciója volt. A Comédie Francaise előcsar­nokában kiállították azt a ka­rosszéket. amelyben annak ide­jén Moliére a Képzelt beteg egyik előadásán a színpadon rosszul lett Moliére halála rö­viddel ezután következett be: innen a legenda, hogy a Comé­die Francaise színpadán halt meg. novellista és az esszéíró Tóth Árpáddal is. Francois Villon örökértékű életműve is közkincse már a magyar olvasóközönségnek. Néhány évvel ezelőtt a Vers­barátok Körében jelentek meg a nagy francia lírikus összes versei. Ezúttal Vas István ki­váló tolmácsolásában ismerked­hetünk meg Villon életművének summájával, a Nagy Testamen­tummal. Korán félbeszakadt alkoitói pálya két jellegzetes terméké­vel ismertet meg az Olcsó Könyvtár legújabb kötete. Sar- kadi Imre két pompás kisregé­nye, az Oszlopos Simeon és a Bolond és szörnyeteg látott napvilágot egy kötetben. Passuth László gazdag élet­művéből ezúttal a Sárkányfog című történelmi regény ielent meg új kiadásban. Színtere: a XVI. század utolsó évtizedei, a prágai Habsburg-udvar és a Porta között egyensúlyozó Er­dély. Hősei: Báthory Zsigmond, Rudolf császár, Bocskai István. Verne sem kevésbé népszerű a könyvpiacon., mint Passuth László. A még mindig aktuális múlt századi francia író, a tu­dományos-fantasztikus irodalom úttörője ezúttal a Nemo kapi­tány új kiadásával örvendezteti meg fiatal és kevésbé fiatal ol­vasóit. S végül egy vérbeli mai könyv: Fenákel Judit Az Igazi Nagy Nő című regénye, a Koz­mosz-könyvek legújabb kiadvá­nya. —II— zött, melyek a Szlovák Képző­művészek Szövetsége Gorkij utcai bemutató termének fa­lain sorjáznak, van néhány természetszeretetre valló, túró­éi tájat és egy csöndes falu- véget idéző vászon, s néhány szép, Izig-vérlg szlovák típust ábrázoló Leányzó, Szomszéd- asszonyok és a Kaszás. Majd a szocialista fejlődést, a földmű- vesszövetkezetek életvidám, se­rényen munkálkodó asszonyait foglalja képbe. S a dolgozó emberhez méltó életmódot és környezetet biztosító, lüktető, modern, technikailag fejlődő várost veszi ecsetjére. Dinamikus kompozíciókon, palettája életteljes színeivel hirdeti azonosulását a jóért, békéért, emberi méltóságért harcolókkal. Vallja, hogy az életnek a még jobb jövő meg­valósításáért vívott küzdelem­nek kell lennie. Visszatér a mesék és a görög hitregék hő­seihez. Prométheusznak a szik­ráért, a tüzért való gigászi erő­feszítését érezteti. A tüzért, amely nemcsak melegít, de tet­tekre hevít, s amelynek fénye a megismerést, a tudást szol­gálja. A művészetek nagyjainak filozófiájára utal. Emlékeztet Michelangelo géniuszára, a ko­rát megelőző Rembrandt kese­rű csalódására, Rjepinnek a népben való mélységes hitére. Beethoven Eroicájának eszmei mondanivalója is felcsendül ecsete nyomán. Cervantes hő­sének, a búsképű lovagnak hiá­bavaló szélmalomharcát szem­beállítja a görög mitológia sziszifuszi küzdelmével. A tudomány és technika vív­mányainak korában élők, a természet titkainak kutatásáért, a mindenség, a világűr megis­meréséért energiájukat gyakran életüket áldozó bátor emberek az eszményképei. Monumentá­lis formálású Heraklésze a ha­lálon is diadalmaskodó élet jel­képe, az optimizmus győzelme a pesszimizmus felett. BÁRKÁNY JENÖNÉ • Az Internacionále Lyrik­reihe (Nemzetközi Líra Soro­zat) kiadását a Volk und Welt berlini kiadó (Berlin, NDK) 1967-ben kezdte meg. Az azóta eltelt kilenc év alatt 32 kö­tet látott napvilágot, többek kö­zött Ahmatova, Apollinaire, Aragon, Arghezi, Nyikolaj Asze- jev, Mikola Bazsan, Biok, Elu­ard, Robert Frost, Guillevic, Mi­guel Hernándoz, Illyés Gyula, Leonyid Martinov, Marcinkevi- čius, Gpo Milev, Quasimodo, Rad­nóti Miklós, Szimonov és César Vallejo versel. Klasszikusok és mai szerzők Üj könyvek — érdekes olvasmányok Újra megnyitotta kapuit a Comédie Frangaise

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents