Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-12 / 243. szám, kedd
Még többet egymásról Látogatás a berlini csehszlovák kulturális kozputitan Az NDK fővárosában a Fried- richstrasse 103. szám alatt működik immár 20 éve a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központ. Naponta 10 én 18 óra között áll a hazai és külföldi látogatók rendelkezésére a tágas, modernül berendezett olvasóterem, a hozzá csatlakozó 110 férőhelyes filmvetítő és előadóhelyiség. Az épület másik szárnyában van elhelyezve a népművészeti és könyvesbolt, valamint a kiállítási terem. Vladimír Cermák, a kulturális központ helyettes igazgatója készségesen vezet körbe „birodalmában“, s ad tájékoztatást a központ tevékenységéről, eredményeiről és jövő feladatairól. Mindenekelőtt megtudjuk tőle, hogy e fontos létesítmény az 1956-ban aláírt csehszlovák— NDK kulturális egyezmény alapján jött létre s azóta egyre bővülő, sokrétű tevékenységet fejt ki. Elsősorban kultúrpolitikai akciókat szervez, különféle előadásokat, kiállításokat, művészek, művészegyüttesek fellépéseit. A cél: az NDK lakosaival megismertetni kulturális értékeinket, hagyományainkat, szocialista jelenünk vívmányait. Az olvasóteremben a csehszlovák napilapok, képes folyóiratok, ismeretterjesztő kiadványok stb. gazdag választéka áll a látogatók rendelkezésére. Cermák elvtárs elmondja, hogy nemcsak az újságok és folyóiratok iránt nyilvánul meg nagy érdeklődés, hanem igen látogatottak és kedveltek a hazánk népének életét, Csehszlovákia természeti szépségeit és történelmi műkincseit szemléltető filmbemutatók is, olyany- nyira, hogy már az előadóterem szűknek bizonyul, s további helyiséggel kell kibővíteni. Ottjártunkor a kiállítási teremben saját szemünkkel is meggyőződhettünk a hazánk iránt megnyilvánuló valóban rendkívüli érdeklődésről. Szinte zsúfolásig megtöltötték a látogatók a kiállítási helyiséget, ahol néhány nappal azelőtt nyílt meg a csehszlovákiai ifjúsági- könyvek kiállítása. Nem- kevésbé vonzók a különféle képzőművészeti tárlatok is, s a népművészeti boltban igen keresettek és kelendők a cseh és a szlovák szőttesek, fafaragvá- nyok csakúgy, mint a könyvesboltban kapható illusztrált könyvkiadványok és neves művészeink, együtteseink hangle mezei. Kőrútunk során megtekintjük az udvaron a mini szabadtéri színpadot is, ahol a tavaszi-nyá- ri évadban neves csehszlovák kamarazenekarok lépnek fel, de még többször az ifjúság számára rendeznek népszerű együttesek részvételével szórakoztató műsorokat. Cermák elvtárs büszkén említi meg, hogy nem egy híres művész — közöttük Karéi Gott is — itt lépett fel először külföldi közönség előtt. Az igazgatói dolgozószobában, a jó erős „hazai“ feketekávé mellett folytatva beszélgetésünket, még néhány érdekes adatot tudunk meg a kulturális központ munkájáról. Rendszeresen előkészítő, illetve továbbképző tanfolyamokat rendeznek azok számra, akik a berlini Humboldt Egyetemen, a Martin Luther Egyetemen, vagy más felsőoktatási intézményben cseh vagy szlovák nyelvet tanulnak, s ugyanakkor jelentős segítséget nyújtanak azok szamára, akik hazánkba készülnek, hogy mint az NDK ösztöndíjasai nálunk nyerjenek főiskolai szakképzettséget. Ezzel kapcsolatban elmondja, hogy egyre bővülnek az országaink főiskolái közötti kapcsolatok. Az együttműködés elmélyítéséhez nagymértékben hozzájárul a 44 baráti egyezmény a csehszlovák és az NDK-beli egyetemek és főiskolák között. Az NDK-ból jelenleg 280 diák tanul hazánkban, ebből 120 szlovákiai főiskolákon. Ezután tervekről beszélgetünk. Cerinák elvtárs utal arra, hogy a Helsinkiben elfogadott alapelveknek megfelelően országaink között is a kulturális és tájékoztatási csere további lényeges kibővítésére kerül sor. Bár az elmúlt két évtizedben is nagy fejlődés ment végbe ezen a téren, s kapcsolataink szüntelen bővülésével és elmélyülésével elégedettek lehetünk, még távolról sem merültek ki a lehetőségek népeink jobb kölcsönös megismerésének ki- szélesítésére, országaink szocialista kultúrájának, vívmányainak kölcsönös népszerűsítésére. Ebben egyre nagyobb részt vállal a csehszlovák kulturális központ is. Tovább növeli az eddig mintegy 5000 példányban megjelenő tájékoztató füzeteinek példányszámát, s még színvonalasabb, sokrétűbb képet kíván nyújtani bennük hazánk életéről az NDK polgárai számára. Rövidesen megoldódnak a központ kapacitásával, elhelyezésével kapcsolatos problémák is. A Leipzigerstrassén — Berlin most kiépülő egyik hatalmas központi útvonalán — már majdnem teljesen készen áll az az új épület, ahol az eddiginél sokkal tágabb, méltóbb keretek és lehetőség között fejleszthetik tovább tevékenységüket. Egyébként ottjártunkkor meg is tekintettük az úgynevezett nagykövetségi negyedben épülő modern házat, amelynek átadását jövő májusára tervezik. Ugyancsak a jövő terveihez tartozik, hogy fokozatosan kiszélesítik a kulturális központok hálózatát az NDK többi nagyobb városára is, természetesen kölcsönösségi alapon. Minden feltételünk megvan ahhoz — mondja búcsúzóul Cermák igazgatóhelyettes —, hogy az azonos célokat követő szocialista országaink népeinek őszinte, testvéri barátsága még jobban elmélyüljön és erősödjön. Ez megfelel Helsinki szellemének, s ugyanakkor az egész szocialista közösség erejét növeli. PROTICS JOLÁN A színész igazi partnere a néző VONÁSOK PETR ŠPORCL CSEH SZÍNMŰVÉSZ ARCKÉPÉHEZ A České Budéjovicé-ben működő Dél-csehországi Színház egyike a legjobb nevű cseh színháznak. A szakemberek véleménye szerint e jó hírnevet nem utolsósorban azzal szerezte meg, hogy mer kísérletezni. A klasszikusok mellett mer új, ismeretlen szerzőket játszani, szokatlan rendezési megoldásokat alkalmazni és új, „névtelen“ színészeket szerepeltetni. Ezért vonzódnak hozzá a fiatal színművészek, tehát képes a színház — akár minden évadban is — megújulni, vagyis biztosítva van a jövője. E fiatal színészgárda egyik kitűnő — de már nem „névtelen“ — tagja Petr Šporcl. A fiatal művész nemcsak embernek rendkívül rokonszenves, hanem — mint azt Ján Vo- ráček dramaturg is megerősítette — színésznek is. Petr Šporcl 1965 tői működik a Dél-csehországi Színháznál. Hogyan került a színházhoz? Erről így vall: — Sokan megkérdezték már tőlem, prágai létemre miért vagyok České Budéjovicében. Nem értem egészen az efféle kérdéseket, mert valami olyasmit érzek bennük, mintha Prágán kívül nem volna más városunk. Pedig van, sok szép városunk van, ahol ma már éppen olyan kulturáltan lehet élni, mint a fővárosban és a színész számára is adva van minden lehetőség. Az igazi színésznek csak jó szerep és deszka kell, amelyre kiállhat. Shakespeare színészei erről persze többet tudnának mondani ... — Csakhogy a prágai színházakban jó iskolát kaphat a fiatal színész. — Ez alapjában véve igaz Is. De ha megengedi, én ezt az iskolát megkaptam, diákkoromban. Mint a prágai AMU hallgatója több ízben játszhattam a prágai színházakban, a Nemzeti Színházban is. Alkalmam volt — persze többnyire kisebb szerepekben — együtt játszani tapasztalt, neves színészekkel, és ellesni ezt-azt a szakmából. A főiskolára és a „statiszta-évekre“ is jó szívvel gondolok vissza. A tanáraim — Spáčil, Pešek, Smera- lová és a többiek is — megadtak mindent, amire ma egy színésznek szüksége van. Jó iskola volt a prágai — minden Petr Šporcl E. Vaerharen Spanyol F ül ö p c. drámájában Carlos szerepét alakítja tekintetben. Ha valamelyik nagyobb színháztól kaptam volna ajánlatot, természetesen elfogadom. De Prágában igen sok a színész, így elég nagy a tülekedés is. Amikor végeztem, Milan Fridrich, a Dél-csehországi Színház főrendezője fiatal színészeket „toborzott“. Valamilyen szerepben látott engem játszani és felajánlotta, hogy jöjjek ehhez a színházhoz. És én eljöttem, örömmel. Petr Sporcl tizenegy éve játszik a Dél-csehországi Színházban. Vallomása szerint a színházban minden támogatást megkap és többi fiatal színésztársaival együtt. Ez a legfontosabbra, a szereposztásra is vonatkozik. A kezdeti karakterszerepek után nagyobb szerepeket is kapott — és minden esetben olyan figurákat alakított, amelyek megfeleltek színészi alkatának. Erre különösen ügyelnek a színház művészeti vezetői. Milyen szerepekben játszott eddig? Egy 34 éves színésznek, aki mögött 11 idény áll, sok darabban számos figurát vöt alkalma megelevenítenie. Úgyhogy minden szerepet felsorolni lehetetlen volna. Csupán néhány darabot említünk meg, amelyekre a művész a legszívesebben emlékezik vissza. A. Jirásek: A lámpás, J. K. Tyl: A konok asszony, Thomas Brandon: Charlie nénikéje, Schiller: Ármány és szerelem, K. Čapek: Anya, Ivan BukovČan: Mikor a kakas megszólal stb. Amikor megkérdeztem tőle, van-e valamilyen dédelgetett nagy szerepe, amelyet szeretne majd egyszer eljátszani, azt válaszolta: nincs ilyen. Pályám legelején inkább lélektani szerepeket alakítottam. Mostanában többnyire komikus alakokat játszom. A rendezőm, — Milan Fridrich, akivel igen jól megértjük egymást, azt állítja, hogy sokoldalú alkat vagyok. Talán igaza van. Ügy érzem, sikerem volt a komikus darabokban is, különösen Gogol Revizorában. Egyszóval minden szerepet, amit kapok jól akarok játszani, hogy minél többet adhassak a nézőnek. Szerintem a színész legfontosabb partnere a néző. A színész számára az a legnagyobb siker, ha le tudja kötni a néző figyelmét és mondhat valami érdekeset, valami lényegeset nézőjének. KÖVESDI JÁNOS ÚJ HL MEK FIATALURAK (cseh) Vera Plívová-Štmková filmjeinek lenyűgöző világa saját gyermekkorunkat juttatja eszünkbe. A cseh rendezőnő az utóbbi években kizárólag gyermek- és ifjúsági filmeket forgat. Mark Tavain. Tom Sawyer kalandjai című ifjúsági regénye szolgált a Fiatalurak című film alapjául. Vít Olmer, a forgató- könyv írója a népszerű olvasmány cselekményét azonban igen merészen cseh környezetbe ültette át. Munkáját siker koronázta, a történet ugyanis eléggé „beilleszkedett“ a cseh viszonyok közé. Flívová Šimko- vá rendkívül magabiztosan irányítja a gyermekszereplőket, a forgatás alatt kellemes hangulatot teremt számukra, s ez a légkör aztán visszatükröződik filnfjében is. Kár, hogy mostani alkotása nem elég egységes. Hubert alakja szinte „kilóg“ a történetből; a kissrác nem igazi gyerek, hiszen az alkotók megfosztották őt a jellegzetes gyermeki tulajdonságoktól: a paj- kosságtól, a természetes játékosságtól, szertelenségtől, naiv őszinteségtől. A felnőtteket pedig túlságosan karikírozták; talán azért, hogy még jobban érzékeltessék a „kicsik“ és a „nagyok“ közti különbséget, vagy valóban ilyenek lennének a „nagyok“ a srácok szemével nézve? Akár így, akár úgv, ez a rendezői felfogás nem vált a film előnyére. Jelenet a cseh jilmbúl BÍRÓSÁGI ÍTÉLET (francia) ,,A törvényszék világa, a jog, az igazság gyakran egymásnak ellentmondó parancsai foglalkoztatják. Kedveli a bűnügyi történeteket, de nem a hatás- keltés, hanem a társadalombíráló szándék vezeti. Számára a bűneset csupán ok arra, hogy felvesse a felelősség kérdését.“ így jellemzi az Oj Filmlexikon André Cayette francia rendezőt, akinek filmje Bírósági ítélet címmel került forgalomba. Cayette ezúttal is kedvelt témájához nyúlt. Már a film címe is utal arra, hogy a rendező ismét tárgyalóterembe kalauzolja a nézőket, hogy egy bírósági ítélet kihirdetésének legyenek tanúi. De ki felett mond ítéletet? Csupán a vádlott felett? Nem. Andre Cayette nem hazudtolhatja meg önmagát. Nem is ő lenne, ha csupán egy tárgyalást rekonstruálna, s beérné az ítélet kihirdetésével. Haladó gondolkodású művész lévén, ő mindig tovább megy, ezúttal is ítéletet mond az egész polgári társadalom felett. De miről is szól a film? A fiatal André Leonít azzal vádolják, hogy megerőszakolta és meggyilkolta barátnőjét. Helyzetét megnehezíti, hogy apja gengszter volt, az áldozat pedig a felső tízezer sarja. A szigorú és megalkuvást nem tűrő Leguen bíró, a lyoni esküdtszék elnöke, a burzsoá jog- és igazságszolgáltatás megtestesítője a régi közmondást szem előtt tartva — miszerint az alma nem esik messze a fájától — rendíthetetlenül hisz a fiú bűnösségében, bár kellő bizonyíték nem áll rendelkezésére. Ám erős ellenféllel, a fiá anyjával találja magát szembe, aki viszont rendíthetetlenül hisz fia ártatlanságában. S az anya mindenre képes, csakhogy fiát felmentsék és szabiid lábra helyezzék. Az asszony végső kétségbeesésében elrabolja a bíró feleségét, hogy így próbálja megalkuvásra kényszeríteni az esküdtszék elnökét ... A bűnügyi elemekkel átszőtt lélektani dráma tulajdonképpen két ember — a bíró és az anya párviadala, két különböző erkölcsi értékeket képviselő világ összeütközése. A rendező igen raflnáltan, ám megfontoltan bonyolítja a cselekményt. Határhelyzetekben ábrázolja a két főhőst, habozás nélküli döntésekre, határozott lépésekre kényszerítve őket. Cayette érdeme, hogy mindvégig kellő feszültséget és légkört tud teremteni, filmje meggyőző; bensőségesen ismeri hőseinek lelkivilágát, a polgári jog- és igazságszoltatást. S bár megke* rülte ennek közvetlen bírálatát, társadalomkritikai szándéka mégis nyilvánvaló. Rendezői szándékainak valóra váltásában nagy segítségéire volt jean Gabin és Sophia Loren. A kiváló tehetségű jellemszínészek ráéreztek a szerep kínálta lehetőségekre és maradéktalanul éltek is ezekkel.-p1976 X. 12. Sophia Loren és Jean Gabin a francia film főszerepében
