Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-06 / 238. szám, szerda
ď -ír Őszinte beszéd Beszélgetés JÁN MURÍNA elvtárssal, a Dolný Kubín-i Jnb elnökével A term észetked velő turisták és hazánk festői tájainak látogatói a Kortanú hitelességével bizonyíthatják, hogy az utóbbi három évtizedben milyen korszakalkotó változások mentek végbe Árvában. Vendéglátóm, luraj Murína elvtárs. a jnb elnöke a házigazda egészséges lokálpatriotizmusával sorolta fel a fejlődés eredményeit a most folyó képviselő-testületi választások előkészületeinek tükrében. — A felszabadulástól eltelt harminc esztendő — hangsúlyozta — gyökeresen megváltoztatta az egykori faházikós, fapüpuesos Árva lakosainak életét. A járás lakosainak száma három évtized alatt 67 481-ről százezer fölé emelkedett. A régi lakások 64 százalékát újjá- épílették, korszerűsítették. Az 1961—1970-ig terjedő időszakban 5576 lakásegységet adtunk át rendeltetésének. A Nemzeti Front legutóbbi, most befejeződő /álasztási programja keretében további 4269 lakás épült, közel 90U egy-egy év alatt. A múlt választási programmal, mely a XIV. pártkongresszus határozataira épült, nemcsak egy sikeres tervidőszakot és ciklust zártak le a nemzeti bizottságok, hanem egyúttal új fejezetet is nyitottak járásunk életében, fejlődésében. • Minden bizonnyal ebben jeientős szerepet játszott a lakosság kezdeményezése, alko- lásvágyának növekedése is. — Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott esztendőkre, megállapíthatjuk, hogy a párt által megjelölt irányvonal szellemében dolgoztunk. Ügy érezzük, kezdem én yezésben sem volt hiány. S hogy milyen eredményeket szült a munkások, parasztok, értelmiségiek, kommunisták és pártonkívüliek ösz- szefogása, arra csak egy példát említek: a XV. pártkongresszus köszöntésbe tett 131,8 millió korona értéket meghaladó felajánlásunkat augusztus végéig már 85,6 millió koronára teljesítettük. Az elmúlt esztendőkben sokszor nyílt alkalma a választónak, hogy véleményét nyilvánítsa: egyetért-e törekvéseinkkel, támogatni kívánja-e munkánkat. Csak a teljes elismerés hangján szólhatok a járás lakosságának egyetértő állásfoglalásáról. Nem sorolom fel járásunk fejlődésének összes tényeit: ezek önmagukért beszélnek. Ha mégis azt .mondjuk, mindez még nem elég, akkor ezt az egészséges türelmetlenség mondatja velünk. Ügy gondoljuk, hogy ez az egészséges türelmetlenség nem baj ha ezt a tettrekészség, a többet és jobbat akarás hajtja, s ha nem felejtjük, hogy ezekben az esztendőkben — a hatodik ötéves terv időszakában is — történelmileg örökölt elmaradást is pótolnunk kell. • Ezek szerint mire helyeznek súlyt az új választási programban? — Már a most folyó választási nyilvános népgyűléseken falvakszerte arról tanácskoznak a legtöbbet, mi módon tudnánk előbbre lépni a mezőgazdaság fejlesztésében. Mert a mi viszonyaink között ez első számú kérdés. Nem titok, itt Árvában később kerülhetett sor a mező- gazdasági termelés kollektivizálására, de a múlt választási programban már elértük, hogy a járás földterületének csaknem 68 százalékán szocialista nagyüzemi termelés folyik. Célunk, hogy ez az arány a tervidőszak végéig legalább 80—85 százalékra emelkedjen. A következő fontos teendőnk az iskolahálózat és az egészségügyi szolgáltatás fejlesztése. 1980-ig 710 tanteremben legalább 18 950 tanuló számára kell biztosítanunk az oktatást s az ehhez szükséges feltételeket. Ezzel párhuzamosan jelentős javulást kell elérnünk az iskolalátogatottság és a tudományos világnézet nevelése területén, s az elméleti oktatás és a gyakorlati élet közötti szoros összhang megteremtésében. Ami az egészségügyi szolgáltatást illeti, ezen a téren páratlan eredményekkel dicsekedhetünk, noha a kezelés színvonalának javításában sok még a behozni- való. • Járásuk a tv gyártás országosan elismert központja. Milyen fontosabb üzemek biztosítják a lakosság foglalkozta- tosságát a Dolný Kubín-í járásban? — Árvának a múltban nem volt számottevő ipara. Vidékünkre a kézművesipar, az ngyagedénygyártás, a zsindely- és ostyepkakészítés, fakitermelés, kőfejtés volt jellemző. Ezekben az ágazatokban csak 434 munkásnak nyílott lehetősége arra, hogy szűkösen megkeresse mindennapi kenyerét. Ma? Járásunk korszerű ipari üzemei — csak a nagy gyáregységeket említeni — 16 000 munkást foglalkoztatnak, de az általános foglalkoztatottság túlhaladja a 30 000 főt. Az ipar jellege lehetővé tette a szakképzetlen nők foglalkoztatási gondjainak megszüntetését és különböző szakmák elsajátítását. Ez a folyamat önmagában is kedvezően hatott a családok jövedelmének alakulására, az életszínvonal emelkedésére. Ügyes kezű munkásaink korszerű feltételek közepette ma már minden igényt kielégítő tv-készülékeket, öltönyöket, erdőgazdasági gépeket gyártanak, acélt öntenek. Ezzel jelentős mértékben növelik hazánk gyártmányainak nemzetközi tekintélyét Is. Ebben nagy támogatást nyújtott számunkra a testvéri Szovjetunió és a KtlST tagországainak forradalmi munkásosztálya csakúgy, mint a cseh testvérnemzet önzetlen segítsége. • Mit várnak a választók az új képviselőktől, a nemzeti bizottságoktól? — Könnyű volna a képviselők dolga, ha megbízatásuk teljesítése csak azt kívánná tőlük, hogy végig üljék annak a testületnek az üléseit, amelybe a választópolgárok bizalmából kerültek. Manapság, szerencsére, nemcsak ez a tisztségviselőkkel szemben támasztott követelmény. A nemzeti bizottságok képviselőinek érdemi munkája megválasztásukkal csak elkezdődik. Állandóan közre kell működniük a döntések előkészítésében, s mindezt úgy, hogy naponta szoros kapcsolatot kell fenntartaniuk a választóikkal. A képviselőknek érzékenyen kell reagálniuk a választók észrevételeire, panaszaira és javaslataira is. A képviselők nem ígérhetnek felelőtlenül, hiszen jól ismerik a fejlesztéshez szükséges adott feltételeket. A javaslatokra őszintén kell válaszolniuk; mondják meg nyíltan, mi az, ami rövidesen megvalósítható, mi az, amit későbbre kell halasztani. Mert az egyenes'beszédet szeretik az emberek, sokkal inkább, mint az alap nélküli ígérgetést. — A nemzeti bizottságtól, rabit az államhatalom helyi szerveitől joggal elvárják, hogy a szocialista törvényesség, a XV. pártkongresszus határozatainak szellemében végezzék munkájukat, minden lépésüknél ügyeljenek a szocialista demokrácia rendszerünk alapvető követelményének megtartására. A képviselők megbízatása lejárt. Valamennyiük nevében kijelenthetem, hogy megfeleltek annak a bizalomnak, amellyel a választók öt évvel ezelőtt kitüntették őket: teljesítették a választási programban kitűzött feladataikat. Ha az ötödik ötéves terv időszakában, az eltelt ciklusban megtelt út eredményeit, ha pártunk XV. kongresszusán kitűzött új és még nagyobb feladatokat tekintjük, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Árva lakossága teljes bizalommal nézhet a jövőbe és adhatja le szavazatát a Nemzeti Front új jelöltjeire. SZOMBATH AMBRUS A minőség jegyében 1976. X. 6. Pártszervezeteink tevékenységének fontos rész« a fiatal tagjelöltek nevelése. Az utóbbi években a párttagjelöltek sorainak döntő többségét ők alkotják: a XIV. kongresszustól 1976. áprilisáig 33n 952 tagjelölt került a pártba. Kilencven százalékuk 35 évnél fiatalabb és több mint a fele pedig a 25. életévét sem töltötte be. Az ifjúságnak ilyen tömeges csatlakozása pártunkhoz a párt további fejlődésének nagy erőforrása. A mennyiségi változást minőségi változás előzte meg: magának a pártnak a belső fejlődése. a színvonalasabb ideológiai tevékenység, a szervezés, s nem utolsósorban a propaganda és agitációs munkában tapasztalható javulás. Megnövekedett a pártban a fiatal mezőgazdasági dolgozók száma, ami természetesnek tűnik, viszont látnunk kell azt a fáradságos munkát, amely a tény mögött áll. Elsősorban a párt- oktatás színvonalára gondolák. Rendkívül fontos a jövőben is az előadók megválasztása, a velük szemben támasztott igényesség. A kongresszusi beszámolóból idézett számok, s az a tény, hogy a felvett tagjelöltek 62 százaléka munkás, rendkívül értékes eredmény. A siker elsősorban aniírfk köszönhető, hogy a pártalapszervezetek tervszerű káderpolitikát folytatnak. Egyesek kételkednek, amikor arról beszélünk, hogy egy alapszervezet a tervek szerint évente ennyi és ennyi jelöltet vesz fel. Nem formális megoldás-e ez, nem megy-e a minőség rovására— kérdezik. A mai pártoktatási rendszer ismeretében kimondhatjuk: nem. Például a Košicei (Kassai) Városi Építővállalatnál már az ipnritanuló- iníézetben kiválogatják a legtehetségesebb fiatalokat, s tapasztalt kommunista előadók kiscsoportos foglalkozások keretében ismertetik meg őket a tudományos világnézet, a marxizmus— leninizmus alapjaival. Ugyanezt az elvet követik a vágsellyei Duslóban, vagy a bratislavai Slov- naftban is. Ez utóbbiban a kiválasztott Tatotokkal szemben még nagyobbak a követelmények: az oktatásban résztvevőknek csak nz egyhar- madát, a legrátermettebbeket javasolják a pártba. Az említett példák szemléltetik, miként lehet a mennyiségi növekedéssel megfelelő arányban javítani a minőséget is, annak ellenére, hogy nehéz és felelősségteljes munkáról van szó, melynek eredményét sem tonnákban, sem százalékokban nem lehet kimutatni. Természetesen nem megy mindenütt olyan jól, mint a fent említett vállalatoknál. Időre és lelkiisinaraíes munkára van szükség ahhoz, hogy a jó példa holnapra mindenütt általános gyakorlattá váljon. A párttagjelöltek felkészítésekor nem szabad megfeledkezni az ifjúsági szervezetről, melynek fő küldetését a már sokszor elhangzott mondatban kell látnunk: a Szocialista Ifjúsági Szövetség pártunk előcsapatát képezi. Kereteiben a fiatalok kellő irányítás mellett a politikai alap- ismeretek elsajátításával beletanulnak a szervező munkába, hozzászoknak a fegyelemhez. E tulajdonságok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ifjú kommunista mindenütt helytálljon. MALINAK ISTVÁN Nagy napok tanúfa A kommunista bíró £ A felejthetetlen élmény A tornóci Poszpis József, a munkásmozgalom ismert veteránja, a párt alapító tagja, egykori sztrájkok bátor szervezője már lassan nyolcvanéves lesz, de még ma is bekapcsolódik a köz érdekeiért folyó munkába. Tornócon Poszpis elvtárs látja el a több mint 70 tagú falusi pártszervezet elnöki tisztségét. Tagja a Nemzeti Front galántai járási bizottságának, a CSEMADOK Központi Bizottságának. Az utóbbinak megalakulása óta, vagyis 1949-től. A CSEMADOK járási bizottságának örökös tagja. Mindenütt ott van, ahol valamit tenni lehet, ahol határozott kiállására és gazdag tapasztalataira szükség van. Tapasztalatait olykor kemény harcokban szerezte, hiszen a dolgozók érdekeinek képviselete régen nagy küzdelemmel, veszéllyeyárt A régi időkre Poszpis eh' társ így emlékezik: Húszéves voltam, amikor 1919-ben a falunkban meg alakult a szociáldemokrata párt helyi szervezete. Ak kor a helyi uradalomban afatómunkásként dolgoztam s a szakszervezet bizalmija lettem. Megismerkedtem Nagy Gyula elvtárssal, aki a szakszervezeti központ képviseletében járt lent. hogy szóljon a dolgozók ügyében. Miután Nagy Gyula hazajött Ľubochňáról, Tornócon Is megalakult a kom muiiista párt helyi szerve zete. Méghozzá több mint 200 taggal. A helyi szociáldemokraták 80 százaléka átlépett a kommunista párt^ ha. Az alakuló gyűlést a vendéglő tanácstermében tartottuk. A földmunkások hívták össze a szociáldemokratákat. Nagy elvtárs beszámolójában a Szovjetunió példáját hozta fel, s rámutatott, mi vár ránk, ha a munkásosztály forradalmi úton átveszi a hatalmat. Az alakuló gyűlésen jelen volt Alföldi elvlárs is a szak- szervezeti mozgalomból. Huszonegytől huszonötig minden évben sztrájkot szerveztünk. Huszonöt után már minden sztrájkot és egyéb megmozdulást a párt irányított. Aztán arról beszélt Poszpis elvtárs, milyen nehéz sorsa volt, amikor alkalmi munkásként dolgozott Žili- nán, Myjaván, ahol éppen munkája akadt. Gyalog járta az utat többi alkalmi munkás társával együtt. A keresetre nagy szüksége volt: saját magán kfvül felesége és két gyereke eltartásáról is gondoskodnia kellett. A régi időkre emlékezve felidézi egy Bratislavában 1928-ban megtartott kerületi pártkonferencia emlékét: — Ezen a konferencián Gottwald elvtárs is jelen volt — mondta. — A kétnapos tanácskozáson én voltam a munkaelnök. Sosem felejtem el, hogy a rendőrség naponta kétszerháromszor bejött, hogy je lenlétével megfélemlítsen bennünket. Legnagyobb élményei közt azt a tüntetést tartja szá mon, melyet 1S38. szeptem bér 4-én Tornócon tartottak a köztársaság védelmére. — Én akkor kommunista bíró voltam a faluban, összeácsol tunk egy 50X20 m-es szabad téri színpadot. A tüntetésen mintegy 18—20 000 em bér vett részt. Vlado Cle mentis szlovák, Major Ist ván pedig magyar nyelvű beszédet mondott. Csehül Mikulíček szenátor, néme tül Kreibich Károly szená tor. ezenkívül magyar nyel ven mondott beszédet, a haladó értelmiséghez Lő rinch Gyula festőművész Ján Poniöan költő nndip szlovákul- s/ i" '1' Poszpis József (A szerző felvétele) Sugárzó tekintettel beszél a már történelmi tényként ismert eseményekről, de hirtelen elkomolyodik: — A tüntetés után nagy hajsza kezdődött, összeszedtek bennünket. Engem fél évig őriztek. Ahol két ember beszélt, én harmadikként nem állhattam meg. A kakastollasok mindent átkutattak a lakásomban. Még a párnákból a tollat is kiszórták. Aztán ismét megvillan a szeme. — Az elvtársak azonban segítettek — emlékezik. — A vörössegély ruhát küldött a gyerekeknek is. Sokat, nagyon sokat küzdött, mégis azt vallja, hogy ha újra kezdhetné az életét, ismét azt az utat választaná, amelyen eddig is haladt. — Ugyanazt tenném, amit eddig, csak még jobban — mondja szerényen. — Mi az, amit a mai fiataloknak a leginkább el szeretne mondani? — kérdem. Elgondolkodik, majd e'fct mondja: — Hogy nem volt mindig így, mint ma van. S hogy mindazt, amit elértünk, úgy őrizzék, mint a szemük fényét. FÜLÖP IMRE OROS ADAPTER AZ SZK - 4 ES KOMBÁJNON A Zemianska Olčai / Nemesócsai) Egységes Földművesszövet kezeiben SZK—4-es kombájnra szerelt Oros adapterrel gyűjtötték be a silókukoricát, aminek kétszeres a jelentősége. Hasznosítják a gabonabetakarításra már alkalmatlan kombájnokat és az őszi csúcsmunkák idején kevesebb vontatóra van szükségük. [Foto: Egri F.)
