Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-16 / 247. szám, szombat

II sziúfista társadalom a; emberek jó kaicsglataíiialt Imiiden leltéleiét tjiermtem '(Folytatás az í. oldalról) hazánk gazdasági és kulturális életöhen, olyan nőket és férfia­kat neveljen, akiknek nagy a szaktudása. Olyan állampolgárt, akinek sokoldalú az érdeklő­dési köre, nagy a felelősségtu­data, aki a nagy társadalmi feladatokat mej? akarja és meg tudja oldani. Olyan bátor ál­lampolgárt. aki hisz a saját ere­jében és képességeiben^ mivel az a kollektíva, amelyben él, segítségére van, akim ő is tá­maszkodhat. Olvan nőt és fér­fit. akik közösen, egyforma arányban, ésszel, szeretettel gazdagítják, és a jövőben Is gazdagítani fogják a családban az együttélést, akik gyermekeik erkölcsi eszményképei lesznek. A szocialista- életstílus, a kritikai Igényesség légköre, amely megköveteli, hogy az ál­lampolgár kezdeményező, fele­lősségteljes és elvhű legyen, aki bebizonyítja, hogy az egész társadalom érdekeit érvényre tudja juttatni, aki nem békéi meg olyan visszásságokkal, mint amilyen a bürokrácia, a korrupció, a könnyelműség, a kispolgármentalitás, és aki ak­tívan harcol Is ellenük. Tudjuk, hogy sokaknak, akik az ilyen fogyatékosságok ellen harcol­nak. nem könnyű a helyzetűit, de az 6 álláspontjuk erre vo­natkozóan pártunk politikai alapelvein nyugszik, s ezért »Indig támogatni fogjuk őket. Szlovákiánk rohamosan fej­lődik. Harmincegy esztendeje hétmérföld es csizmákkal halad előre. Minden vonalon jelentős sikereket érünk el, amelyek nemcsak barátaink csodálatát és elismerését váltják ki, ha­nem ellenfeleink előtt is tekin­télyt biztosítanak számunkra. Helytelen lenne azonban, hogy a babérjainkon üljünk, és a si­kerekkel egyidejűleg ne vegyük észre a hibákat, és bizonyos veszteségeket is. Népünk dol­gos. Tudtunk a múltban is küszködni a földeken, gyakran csak keskeny földcsíkokon, az építkezéseken, és vért izzadva előteremteni mindennapi ke­nyerünket. Az embertelen gyöt­rődésnek ez az időszaka már régen mögöttünk van. Előre léptünk, megnőttünk, okosod­tunk, megtanultuk, hogyan kell az új technikát alkalmaznunk. Meg szeretném azonban emlí­teni, hogy az új technika és a vele való munka ugyanolyan lel­kiismeretességet és becsületes- tességet követel tőlünk a mun­kában, s ugyanolyan nagyfokú szakképzettséget és munkahe­lyünkön a munkához való olyan hozzáállást követel meg tőlünk, mintha a saját házunkat épí­tenénk, s saját kertünket vagy háztájinkat művelnénk. Hiszen hazánk a ml nagy házunk, a nagy közös tulajdonunk, gyü­mölcsöskertünk, amelynek jó és gondos kertészre, gazdára van szüksége. Ha ő gazdag, mi Is gazdagok vagyunk. Ha ő gaz­dagabb, mi is gazdagabbak lö­szünk. Megtanultuk a vezetést is. Az állampolgárok tízezrei becsü­(Folytatás az 1. oldalról) 'ahogy ezt a XV. kongresszus is hangsúlyozta, és amint ezt a CSKP 55 éves története is mutatja —, hogy a munkásosz­tály és az egész nép érdekeit szolgálja. Ezért törvényszerűen erősödik és egyre szilárdul a párt és a nép egysége. Közös munkánk eredményei egyúttal a Nemzeti Front erejét és élet- képességét Is bizonyitják. A Nemzeti Front hazánkban az idők során megmutatta, hogy politikailag egybe tudja fogni a munkásosztályt, a szövetke­zeti parasztságot, az értelmisé­get, a nemzeteket és a nem­zetiségeket, a társadalmi szer­vezeteket és a politikai párto­kat; ezek Csehszlovákia Kom­munista Pártjának vezetésével összefogtak, és a lenini elvek alapján közösen építik a szo­cializmust hazánkban. lettel teljesítik kötelességüket, nemcsak a maguk részére dol­goznak, hanem hűségesen szol­gálják az egész társadalmunkat, és megtartják azokat az elve­ket, amelyek tulajdonképpen pártunk politikájának az elvei is. Elena Litvajová elvtársnő Igaz, néhol még megtörténik, hogy kecskére bízzák a káposz­tát. Szeretném elmondani, hogy a jó irányítás nem jelenti a ha­talommal való visszaélést, má­sok elnyomását és saját szemé­lyük előtérbe helyezését. A he­lyesen értelmezett Irányítás ki­zárja mások lenézését és a fennhéjázást, a szolgálati be­osztással való visszaélést, va­lamint a polgártársak jogos ér­dekeinek a figyelmen kívül ha­gyását. A Jó irányítás azt jelenti, hogy felelősségünk teljes tudatában kell a feladatok teljesítéséhez hozzáfognunk, széles teret kell biztosítanunk az emberek kez­deményezésének, és kezdemé­nyezésüket tudnunk kell a tár­sadalom érdekében kihasználni. Mindenkinek lehetőséget kell adni, aki akar és képes is erre, hogy szocialista hazájáért dol­gozzon. Ugyanis az ember igen sokat tehet, különösen akkor, ha jók a munkatársai és a kol­lektíva is támogatja őt. Objektív okok és a lehetősé­geink miatt nem mindent lehet beilleszteni népgazdasági ter­vünkbe. Ha gazdagok is va­gyunk, még sincs meg minden szükséges eszközünk. Az elmúlt öt év azonban meggyőzött min­ket arról, hogy a gazdasági életben felmerült nem is egy probléma megoldásához gyak­ran nincs is szükségünk na­gyobb eszközökre. A készség, az ügy megszervezésében tanú­sított művészet, az emberek megnyerése, és fellelkesítése olyan eszközök, amelyekkel ha csodákat nem is lehet művelni, de nem egy olyan nehézséget lehet kiküszöbölni, amely kelle­metlenné teszi az állampolgá­rok életét, s amelynek sok esetben nem is kellene előfor­dulnia. Sem a termelőüzemekben, sem a városokban, falvakon és lakótelepeken helyettünk senki sem végzi el azt, ami a dolgo­zó kötelessége, legyen az ve­zető dolgozó, igazgató, a nem­A XV. kongresszus program­ja ma már valóban az egész Nemzeti Front programja. Er­ről tanúskodnak azok az ál­lásfoglalások, amelyeket a Nemzeti Frontba társadalmi szervezeteinek képviselői fo­gadtak el a kongresszus után, ezt bizonyítja továbbá e szer­vezeteknek a kongresszusi cé­lok megvalósításában való te­vékeny részvétele, valamint népünk legszélesebb rétegeinek kezdeményező, áldozatkész munkája. A XV. kongresszus programja kifejezi a nők, a családok legsajátosabb lótérde-. keit Is, ez a program a szo­ciális és a létbiztonságot ga­rantálja. Becsületbeli felada­tunknak tartjuk, hogy részt ve­gyünk e nagy mű valóra vál­tásában. / A CSKP-nek a nőkérdésben követett elvszerű, marxista— zeti bizottság dolgozója, vagy más állami szerv, esetleg intéz­mény alkalmazottja. Ahogy tör­ténik ez a munkában, úgy a magánéletben is. Mindegyikünk­nek, legyen az funkcionárius, vagy funkció nélküli állampol­gár, tudatosítanunk kell, hogy rajtam, rajtad és mindegyikün­kön múlik, hogy milyen lesz az együttélés a munkahelyeken, hogyan neveljük gyerekeinket, hogyan vetünk gátat együtte­sen azoknak a visszásságoknak, mint amilyen az alkoholizmus, a megvesztegetés és a protek­ció. A szocialista társadalom az emberek jó kapcsolatainak min­den feltételét megteremtette. Kommunista és szocialista er­kölcsünk ezen nem hamis és álszent barátságot vagy kispol-; gári viselkedést ért, hanem a munkához való becsületes vi­szonyt és elvhűséget, valamint a fogyatékosságokkal szembeni meg nem alkuvást, és határozott elutasítását mindazoknak akik el akarják nyomni az építő bírá­latot, és a társadalom kárára érvényre akarják juttatni saját érdekeiket, valamint munka nél­kül akarnak meggazdagodni. Az emberek jó kapcsolata azt az elvtársi és polgártársi se­gítséget is jelenti, amire az egyénnek szüksége van. Az élet bebizonyította, hogy az olyan problémákkal szembeni köny- nyelműség, mint amilyen a rossz polgári és családi együtt­élés, kárunkra van, amikor az idejekorán és tapintatosan vég­rehajtott közösségi beavatkozás nem egy tragédiát, és nem egy élettárs meg gyermek tönkre­tett életét akadályozhatta vol­na meg. Gyakran halljuk, hogy ez magánügy és nem a mi fel­adatunk, kötelességünk, hogy ebbe beleavatkozzunk. Életünkben már meggyőződ­hettünk róla, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. A Nőszö­vetség munkájában szerzett számos tapasztalat alapján tud­juk, hogy amikor az üggyel kapcsolatban nem tanúsítottunk közönyösséget, gyakran sike­rült az apát vagy az anyát gyermekéhez visszatéríteni, s ezzel társadalmunkat egy to­vábbi súlyos gondtól szabadí­tottuk meg. Továbbra is nagy gondot fo­gunk fordítani a szocialista család fejlődésére, nevelő funk­ciójának teljesítésére, főképp ami a gyermekeket és a jövőn­ket illeti. Azt mondják, ami­lyen az anya, olyan a lánya, amilyen az apa, olyan a fia. Ha ez nincs is mindig így, még­is sok igazság van ebben a köz­mondásban. Mindegyikünk azt akarja, hogy gyermekeink job­bak legyenek mint mi, s ezért nagy gondot fordítunk rájuk! Közben azonban ne feledkez­zünk el arról, hogy társadal­munk olyan életmódot harcolt ki, amely nemcsak az egyre nö­vekvő anyagi jólétből indul ki, hanem arra is szüksége van, hogy az ember tudjon felelős­ségteljesen dolgozni, képzett legyen és a saját érdekeit ösz- sze tudja hangolni a társada­lom érdekeivel. leninista politikája kiváló ered­ményekhez vezetett. Ez a nők konkrét cselekedeteiben, áldo­zatkészségében és munkakezde­ményezésében, sokoldalú társa­dalmi elkötelezettségében, va­lamint a gyermekek és a fia­talok nevelése terén végzett munkájában is kifejezésre jut. Pártunk ezt az elvet mindig érvényesítette a gyakorlatban, és különösen a XIV. kongresz- szus óta valósítja meg teljes mértékben. Ettől az Időtől kezdve gyorsan növekedett a nőknek a képviselő-testületek, a társadalmi szervezetek mun­kájában, a politikai és a köz­életi tevékenységben való rész­vétele. Nézzük csak, hogyan ala­kult a képviselő-testületek női képviselőaránya az utóbbi évek­ben. 1971-ben 4,1 százalékkal több nőt választottak be a nem­zeti bizottságokba, mint az azt megelőző választások során. Most a női képviselőjelöltek számaránya 29,8 százalék, vagyis 6 százalékkal több, mint 1971-ben. Ez azt Jelenti, hogy a XIV. kongresszus óta a nem­zeti bizottságok munkájában részt vevő nők számaránya 10,1 százalékkal emelkedett A ko­rábbi helyzethez képest a leg­felsőbb törvényhozó testületek­ben a nők számaránya 1971-ben 5,5 százalékkal emelkedett. Je­lenleg a képviselőjelöltek 28,6 százaléka nő, tehát a XIV. Marie Kabrhelová elvtársnő kongresszus óta a növekedés 8,6, a legutóbbi választások óta pedig 2,9 százalék. A mai választási gyűlésen is a párt Központi Bizottságának, személy szerint Husák elvtárs­nak a pártszerveknek és szer­vezeteknek és a Nemzeti Front­nak őszintén köszönetét mon­dunk azért, hogy Ilyen sok nő lehet képviselőjelölt Ugyanúgy nagyra értékeljük azt is, hogy a községekben, a városokban, a járásokban .és a kerületekben sokkai nagyobb arányban fog­lalnak majd helyet nők a nem­zeti bizottságok vezető tisztsé­geiben. Elsősorban Csehszlovákia Kommunista Pártjának politiká­ja az, amely alapul szolgál és lehetővé teszi a nők nagyfokú és sokoldalú aktivitását és el­kötelezettségét az Idei válasz­tások előkészítése során is. A választási előkészületeknek mindannyian tanúi és aktív résztvevői vagyunk. Ezért Jól tudjuk, hogyan mennek végbe. A választások előkészítését a kommunista párt politikája iránti spontán bizalom megnyil­vánulása, e politika alkotó tá­mogatása, a nagyszerű munka­teljesítmények, az örömteli és derűlátó légkör, az elért ered­mények és a Jövő tervek felet­ti indokolt büszkeség légköre Jellemzi. Ez szöges ellentétben áll a polgári demokrácia növekvő ellentmondásaival, konkrét po­litikai formáival és a demok­ratikus fejlődés követelményei­vel. A polgári demokrácia már régen elvesztette azt a képes­ségét, hogy meg tudja oldani a társadalmi élet legégetőbb problémáit, hogy kielégítő vá­laszt találjon a munkanélküli­ség vagy a részleges foglalkoz­tatottság, a növekvő infláció, az árdrágulások, az emberek lét-, munka- és szociális bizton­ságának kérdéseire vagy azok nyomorának felszámolására, akiket a burzsoá társadalmi rendszer faji vagy nemzetiségi hovatartozásuk miatt a társa­dalom perifériájára kerget. Nem tudnak megküzdeni a nö­vekvő bűnözéssel, a korrupció­val, a bürokráciával sem. A polgári demokráciának ez a válsága egyúttal a burzsoá tár­sadalom irányításának válsága is. Nemrég figyelemmel követ­hettük a Német Szövetségi Köztársaságban lezajlott és az Amerikai Egyesült Államokban még mindig tartó választási kampányt. Ezeket a kampányo­kat a visszatetsző reklámszerű­ség légköre, az egymással ver­senyző pártok és képviselője­löltek könyörtelen és Jellem- telen küzdelme, a szennyes ki­teregetése jellemzi. A nők Nyugaton a választási kampány során sokat hallhat­nak a demokráciáról, az ál­lamirányításról vagy valamely párt politikájáról. A valóság­ban, a mindennapi életben azonban csakúgy, mint a dol­gozók milliói nem szólhatnak bele a politikai helyzet alaku­lásába. Ez a lehetőség csak annak a számszerűleg Igen kis csoportnak adott, amely a gazdasági és a politikai hatal­mat a kezében tartja. Az, hogy néhány tőkésországban egy-két nő helyet kap a kormányban, nem vakítja el a nők millióit, akiknek egyenjogúságukért a munkásosztállyal vállvetve ke­ményen kell harcolniuk. Beszéljenek azonban a szá.- mok. Svájcban a nők csak 1971- ben kapták meg a választójo­got. Olaszországban az első választási időszakban a parla­ment képviselőinek 8 százaléka volt nő, a második választási Időszakban már csak 7 száza? lék, a harmadikban 4 százalék, a negyedikben pedig 4,5 száza? lék. Hasonlóképpen csökkent a nők számaránya a franciaor? szági képviselő-testületekben is. A parlamenti képviselőknek 1946-ban még 6,4 százaléka nő volt, 1968-ban már csak 2,3 százaléka. A franciaországi községi tanácsokban 1947-ben a nőképviselők aránya a férfi képviselőkhöz 1:32-höz volt, 1868-ban 1:42-höz. Az Egyesült Államokban a kongresszus 435 képviselője közül csak 11 nő, az egyes államok parlamentjeid­ben a nők számaránya csak 9 százalék. Mennyire más a helyzet ná-- lunk és a többi szocialista or? szágban, főleg a Szovjetunió­ban, ahol a Legfelsőbb Tanács képviselőinek 31 százaléka nő, az egyes szövetségi köztársasá­gok Legfelsőbb Tanácsaiban a nők számaránya eléri a 35, az autonóm köztársaságok Legfel­sőbb Tanácsaiban a 38, a többi képviselő-testületben pedig a 47 százalékot. A mostani általános választá­sok nőképviselő-jelöltjel szá? mának növekedése bizonyítja, hogy kommunista pártunk meg- bízik a nők képességeiben, ere­jében és szocialista öntudatá­ban, nagyra értékeli a nők munkáját, és a nőket- szocla-- llsta társadalmunk minden te­rületén a fejlődés fontos té­nyezőjének tartja. Ez a tény teljes mértékben megnyilvánul a Nemzeti Front új választási programjavaslatai­ban is. E programokban a nők joggal látják, hogy újabb fon­tos lépést teszünk a nők és családjaik életéről, munkájáról és szükségleteiről való gondos? kodás terén. Ezért az új vá? lasztásl programok kidolgozá? sát és megvitatását a nők élénk érdeklődése és kezdeményezése kíséri, amely nagymértékbe® megnyilvánult az elmúlt vá- lasztásl időszak programjainak teljesítse során is. Ezért a nők pozitívan és al- kotóan viszonyulnak a CSKP politikájához, a népgazdasági feladatokhoz és az új választási programokhoz. Ugyanazt tesz- szűk, amit dolgozóink széles ré­tegei: széles körű munkakez- deményezést bontakoztatunk ki* szocialista felajánlásokat te­szünk, amelyek az idei tervfel­adatok sikeres teljesítését cé­lozzák. Népünk kezdeményezé­se, amely egyre szélesedik és új, progresszív elemekkel gaz­dagodik, a lehető legmeggyő­zőbben bizonyítja a párt poli­tikájának és a XV. kongresz- szus határozatainak támogatá­sát. Az előttünk' álló feladatok igényesek, de teljesíthetők. Tel­jesíteni tudjuk őket azért mert társadalmunkat népünk bevált élcsapata, a marxista— leninista kommunista párt ve­zeti, amely XV. kongresszusán olyan programot fogadott el, amely hazánk további felvirá­goztatására mozgósítja a dolgo­zókat, és amely a néptömegek egyértelmű jóváhagyására és támogatására talált. Meg tud­juk valósítani jövő feladatain­kat, mert országunk népe dol­gos, leleményes és áldozatkész, ezt már a múltban annyiszor bebizonyította. Társadalmi szer­vezeteink erősek és akcióképe­sek, a nők lelkesek és áldo­zatkészek, fiatal nemzedékünk pedig joggal kelt nagy remé­nyeket bennünk. És végezetül: olyan világban élünk, amelyben egyre inkább érvényesül a szocialista világ- rendszer, a Szovjetunió és a többi szocialista ország elvsze­rű, lenini békepolitlkájának hatása. A Szovjetunióval való testvéri szövetségre és mély barátságra szilárdan támasz­kodhatunk. A Szovjetunió sza­badságunk és függetlenségünk fő biztosítéka, lehetővé teszi számunkra, hogy békében min- x den erőnket a szocialista tár­sadalom sokoldalú fejlesztése érdekében kifejtett alkotó mun­kára fordíthassuk. KOMMUNISTA PÁRTUNK NAGYRA ÉRTÉKELI A NŐK MUNKÁJÁT

Next

/
Thumbnails
Contents