Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-15 / 246. szám, péntek
1951-ben jártam ebben a faluban. Akkor a házak 60 szá zaléka nád- vagy szalmafedeles volt. A kórókerílésekről meg a vendégmarasztaló sárról fkár ne is beszéljek. El- tűntek, kikoptak, mint sokminden más régi. Ám a városi villanegyedekkel is vetélkedő községben a furfangos falusi paraszti észjárásból még máig sem koptak ki. A sejtelmes mosoly... Zuhog az eső. Mégis neki kell merészkedni. Végállomás. Alig 15 lépés az üzlet és a vendéglő bejárata. Fölöttük ereszték. Gyorsan megtelik az esőtől védett terület. Szorongunk. Nem sokáig. A férfinépről gyakran mondják: nem eléggé előzékenyek a gyengébb nemmel szemben. Itt mást tapasztalok. A teremtés koronáinak jelentős része mindjárt használja is koronáját. Férfiasan vállalják inkább a pult előtti tolongást. Valaki hátba vág. Megfordulok. Egykori osztálytársam üdvözöl. Huszonkét éve nem láttuk egymást. Most — a hátba- vágást leszámítva — kapóra jött a találkozás. Mondom is, hogy mi járatban vagyok, kiket keresek. Sejtelmesen mosolyog. — Gyerünk beljebb —- mondja. Nem az üres asztalhoz vezet. Ahhoz, amelyiknél a legtöbben ülnek. Bemutatkozás, pár megszokott szó, elfoglalom a felkínált helyet, s mire szétnézek, Gyuszi már nincs a teremben. De nem unatkozom. Sándor bácsi, a fejőgulyás a kérdésre úgy forgatja a szót, hogy van mire odafigyelni. — Mindig csak az a társulás. Hogy mit hozott. Kinek mit. Az elnök meg a funkciósok nyugodtan mondhatják, hogy sokat. Mert jóval több a fizetésük. Laci, a főgépesítő is segít kérdezni: — Sándor bátyám, mennyivel keres kevesebbet, mint azelőtt. — Kevesebbet? Még csak az kéne. A teljesítményért jár a fizetés. De lassan már azok is annyit fognak keresni, mint én. Mert hajszoljátok a népet, versenyezni meg versenyezni — mondja és legyint. — Ők is a mi szárítónkból hordják a takarmányt. Már a silót is a mi receptünk szerint készítik — mondja és újra legyint. — így nekik- könnyű versenyezni. A fiatalok elemükben vannak. Egyikük tréfás, de távolról sem sértő hangon mondja: — Keresztapám bizonyára mást gondol a versenyről, mint amit mond róla. Hiszen . .. — Tudod is te, hogy én mit gondolok. — Most visszadobom a labdát — mondja Laci. — Azt gondolja, hogy ha foggal-körömmel is. de elsőnek nyerik el a szocialista munkabrigád címet. A vállalás óta valaki felsőbb rendelkezés nélkül is úgy hajtja az embereit, hogy maga is beleizzad. — Hajtani muszáj, ha már keresztapám egyéniben is, csapatban is kibérelte a táblán az első helyeket. — Te is egy húron pendülsz velük. A táblák! Mintha azok nélkül nem is lenne verseny. Hát a táblák versenyeznek? ...De mit dumálok. Az elnöknek, az igazgatónak meg neked is Laci, ne is haragudj, hogy az elvtárs előtt a szemedbe mondom, ez a mániátok. Tábla, verseny... Elmosolyodom. A fögépesitő cinkosan kacsint. — Tegnap fejeződött be a dekád. Fogadni merek, hogy a zsebében a szemüveg. — Na és? Tegyem a vitrinbe? Brigádnaplót kell vezetni. Az elnök meg Laci még azt is számonkérik.. — A tenyéren is elhordaná őket, ha nem lennének olyan 25—30 kilóval nehezebbek keresztapámnál. — Elhordanám én őket ilyen súlyban is — bele a Dunába. (Ezen már maga is mosolyog). — Ha jól látom, már csak szemerkél az eső. Gyuszival a bejáratnál futunk össze. Nem magyarázkodik, csak annyit mond: Üljetek be a tragacsba. S már kérdezősködik is: — Na, hogy sikerült a beszélgetés. — Jól — mondom, de az aligha hangzik jól. — Engem nem emlegettek? — Nem, csak az elnököt meg Lacit ,,dicsérgették“. Kérdőn Lacira néz, ő alig észrevehetően jobbra-balra mozdítja a fejét, és most ő mosolyog sejtelmesen. Itt valami gyanús. A Gyusziék lakásán folytatjuk. Mondogatom, mit hallottam, észleltem. Azt is, hogy meglepődtem a tájékozottságukon. Ügy beszéltek mind a négy falu problémáiról, eredményeiről, mintha a tenyerükből olvasnának. — Van kedvetek egy rövid kocsikázásra? Megállunk az egyik, majd — a szomszéd faluban — a másik táblánál. Nem kommentálnak, hallgatagok. Nekem is csak a szemem meg az agyam dolgozik. Már minden fölöttébb gyanús. A csend is. — Otthon találom-e a pártelnököt — kérdezem. — Mindjárt ott lesz nálunk. Megjegyezted, ami érdekel? — ezt már az otthonában kérdi. — A nagyját elmondtam, a táblákat láttam, a pártelnököt várom — mondom, és úgy érzem, olyan a hangulat, mint*a vihar előtti csend. — A pártelnök már nem jöhet. Lacira nézek. Mosolyog. Én is, csak másképp. Forróságot érzek a torkomban. — fis az elnök? — kérdezem zavaromban. — Nincs elnök — mondja Laci. — Azaz van, de csak jelölt. A pártszervezet javasolta és a szövetkezet tagsága jóváhagyta, hogy Bordás Sanyi végezze el a mezőzgazdnsági főiskolát. Addig az igazgató helyettesíti. Csak most esett le a húszfilléres, s már emelem is az öklöm, hogy visszaadjam a találkozáskor kapott hátba vágást. — Te hétpróbás gazember, hát nem volt neked elég, hogy a találkozás után faképnél hagytál, még a saját lakásában is eltűnik előlem az igazgató úr? Magadra vess. A saját csapdádba estél. Te akartál inkognitóban szerepelni — mondja nevetve Laci. Gyuszi meg felemeli a poharat: — No, bekül jiink ki. Most már egészen más mederben folyik a beszélgetés. Miközben a kotyogóban készült kávét kavargatom, megkérdezem: — Mondd, ha igazgató vagy, miért elnöknek emlegetnek. — Tizenkét évig elnök voltam ebben a szövetkezetben. Akkor ők választottak. Igazgatónak pedig kineveztek. Érthető? Érthető. Mint ahogy az is, hogy ma itt kudarcot vallottam. Utólagos bejegyzés: Add uram, hogy sokszor érjen ilyen kellemes kudarc. HARASZTI GYULA J A párt magasabb színvonalra emeli eszmei-neveEő munkáját (Folytatás az 5. oldalról) a hallgatókban azt a képességet, hogy az ilyen megnyilatkozások ellen aktívan és tudatosan harcoljanak. Az eszmei-politikai nevelés hatékonyságát elmélyítő további tényező a kommunisták kiválasztása és beosztása a pártoktatás egyes alakulataiba, fokozataiba. Ezen a szakaszon is célszerűen és differenciáltan kell bekapcsolni a párttagokat és a tagjelölteket a pártoktatási rendszerbe, mégpedig a politikai oktatás előző fokozatától függően, figyelembe vébe az élettapasztalatokat, az érdeklődést és az általános felkészültséget, nemkülönben a pártszervezetek szükségleteit. A marxista—leninista művelődés állandó folyamat legyen, amelyben a tanulmányok egyszerű formáitól fokozatosan jutnak el az egyre bonyolultabb és igényesebb formákhoz, olyan módon, hogy — egyre magasabb színvonalon — az oktatás ciklusos módszerrel felelevenítse a korábban szerzett ismereteket. Az új oktatási időszakban a differenciált igények alkalmazását össze kell kapcsolni a tagjelöltek és az ifjú párttagok, a funkcionáriusok, a pártaktíva és a párt munkás- rnagva oktatásáról való fokozott gondoskodással. A párt funkcionáriusai aktívájának polili- kni-eszméi előkészítésében ügyelni kell arra, hogy a pártoktatás szilárd alakulataiban az alapvető tanulmányokon kívül a pártszervek biztosítsák az előkészítés szakosítását, ami feltétlenül fontos a tisztség betöltéséhez, főleg a bennlakásos, iskoláztatás különböző formáival, a járási és a kerületi politikai iskolákban rendezett összpontosítások formájával. A pártoktatás területén állandó figyelmet követel az irányítási és ellenőrzési tevékenység fejlesztése. Itt előtérbe lépnek azok a mozzanatok, melyeknek megoldása hozzájárul a kommunisták és a pártaktíva eszmei politikai előkészítése színvonalának emeléséhez és hatékonyságának növeléséhez. Emellett ügyelni kell arra, hogy az ellenőrzési tevékenység tartalmi irányítása, politikai, szervezési biztosítása és fejlesztése valamennyi pártszerv és -szervezet ügyévé váljon. Csak ilyen komplex módon szerezhetők meg az objektív adatok magáról a nevelési-művelődési folyamatról, a hallgatók ismereteinek színvonaláról, és a pártoktatá» hatékonysága legfőbb kritériumairól, tehát arról, miként érvényesítik a hallgatók a munkában és az életben a marxista—leninista elméletből és a párt politikájából nyert ismereteiket. Az 1971. év óta épített új pártoktatási rendszer teljes mértékben a párt széles körű tagsági alapja eszmei-politikai színvonala emelésének hatékony eszközeként érvényesült és a párt politikai nevelő munkájának jelentős részeként sikeresen vett részt Csehszlovákia Kommunista Pártja ideológiai munkája fejlesztésének kiemelkedő eredményeiben a XIV. és a XV. pártkongresszusok közti időszakban. Az elmúlt években sikeresen oldottuk meg az irányítási és ellenőrzési rendszer alapvető tartalmi és kádervonatkozású kérdésesit, ezenkívül értékes tapasztalatokat szereztünk. Emellett felhasználtuk a lenini SZKP gazdag tapasztalatainak forrásából és elméleti kincstárából szerzett tapasztalatokat. A pártszervek, -szervezetek, lektorok, propagandisták, szervezők és politikai dolgozók áldozatkész, céltudatos munkájával kialakultak a feltételek a pártokul tás további fejlesztéséhez. Az 197ö—77. tanévben a pártoktatás új időszakba lép, amelyben konkrétan lebontják további tökéletesítésének irányzatait. Feladatunk a pártoktatás résztvevőinek és szervezőinek aktivizálásával továbbjutni az eddig elért színvonalnál V. I. Lenin követelménye szerint, „hogy mindenáron előbbre jussunk, hogy egyre többet és többet akarjunk elérni, hogy mindenáron a könnyebb feladatoktól a nehezebb feladatokhoz jussunk el.. “ €Ji*usoe-ssatíóh VARGA IMRE VERSESKÖTETÉRÖL 4 Varga Imrét fölösleges üdvözölnünk irodalmunkban. Évek óta beletartozik, helyet foglalt, érezzük, jelen van a páholyban — költészetünk már őt is jelenti. Furcsaság, és csak némi mellékízzel örvendetes, hogy mindezt egy elsőkötetesről szólva mondjuk el. Hogy jobb ez a verseskötet így, mintha három évvel ezelőtt megjelent volna, mondjuk, az anyag felerésze (s legkevésbé a szerző hibája, hogy nem így történt) — meglehetősen ingatag érv, s továbbgondolva kitűnik képtelensége. Az a bizonyos kötet annak idején hiányzott, meg lett volna a szerepe, s benne azoknak a verseknek is, amelyekről a költő kénytelen volt lemondani, kialakítva a jelen válogatást. A válogatás azonban — míg átlagosabb esetben nem lehet eléggé szűkre szabni — jó költő megismeréséhez sohasem elég. Varga Imre jó költő. Ezzel a bizonyítandó állítással kezdjük versesköivy vének méltatását. Jó költő, mert gondolkodó, s az ilyenekből sosem elég: minél több a gondolkodó, annál kevesebb a séma, amit íróinknál még nagyon is sokallha- tunk. Gondolkodó, ám szerencsére nem gondolatait, netán élményeit mondja el, „fejezi ki“ nekünk. Nem azt közli ve lünk, amit ő (vagy a társadalomtudomány) tud vagy sejt a valóságról, hanem a valóság „dadogó“ létét igyekszik folyékony beszédre bírni, költészetté — a vers valóságává — gyúrni, nem leszűkítve, nem is sűrítve, de transzformálva azt. Varga költészete nem merül ki abban, hogy a külvilágot „tükrözi“. Ez a költészet olyan „tükör“, amely önmagát (a költőt és a verset) is, sőt, „nem létező“ világokat is láttat. A Vargáról most elmondottak általában is érvényesek a jó költészetre. Próbáljuk megfogalmazni és röviden illusztrál- ni-bizonyítani, miben áll költőnk egyénisége, sajátos módszere ! Varga Imre „maszkos“ költő. Azért az idézőjel, mert verseiben nem a költő vonul fel másmás álarcot öltve, ellenkezőleg: elrejtőzik anyaga mögé, igyekszik észrevétlen maradni. „Álarca“ a valóság, mely ezerarcú, s Varga épp ezt a sokféleséget igyekszik verssé alakítani oly módon, hogy a „háttérben“ állandóan változtatja helyzetét, megfigyelői pontját. S törekvései így rajzolják ki végiil őt magát is: azt a kitartóan nyugtalan költői magatartást (ha úgy tetszik, attitűdötJ, amely az idő és a jelenségek réseit, „in flagranti“ pillanatait keresi, s ezeket minduntalan tettenérve biztosítja a versek állandó és meghatározó lényegi retörését. Varga Imre vázolt módszere magyarázhatja költészete látszólagos „formátlanságát“. Éppen említett hely- (de nem magatartás) változtatásai követelik meg verselésbeli csapongá- sát. Ez a formai változatosság azonban nehéz feladat megoldásának eredménye: Vargának a legtöbb esetben sikerült a más és más pontról szemlélt világ nyelvben és szerkezetben való hiteles újrateremtése. Versei legkorábbi rétegében, amelyet a kötet első, hangulatilag-logi- kailag meg-megbicsaklő darabjai képviselnek, az Egyszerű éjszaka laza szövésű, gyakran funkciótlan képekkel operáló technikáját alkalmazza egy megközelíthetetlenként szemlélt világot fogalmazva. E versek gyakran túlzott, indokolatlan heterogénsége valószínűleg a szemlélet kudarcát jelzi. Ahol legközelebb kerül a fogaim isághoz (az Arc és ars sorozatban, a Crusoe-szaltók ciklusban, a Fölboncolt múzsában, illetve A kép címe: végtelen ember és hasonló prózaversekben), ott is tárgyak, dolgok felvonultatásával, ütköztetésével elemzi a valóságot. S lényegében hasonló módszert valósít meg például A jelzések (tarthatatlansága), (fontossága) című, vagy részben a Petőfi emlékére írott vers is, amelyekben a költeménytől elidegenedett nyelvet mutütja fel. Csak jelezhetjük itt e költemények több síkú értelmezésének gazdag lehetőségeit: például, a mikrostruktúrájukban önmagukat felbontó-boncoló, ám erőteljes víziót igy kialakító utóbbi darabokban a különnemű nyelvi közegek folyton módosítják egymás hagyományos értékét, hangulatát, s ez a különleges ritmus fogja össze a vers egészét. A disszonanciákkal harmóniára törő Vargánál egyébként is állandóan fel kell figyelnünk a zenei ihletésű szerkezetekre. Az anyagával történő azonosuláshoz — amit a képek elszaporodása, döntő fölénye jelez — új valóságot, azaz látomást. mítoszt teremtő verseiben jut el a költő. Természetesen, hiszen a látomásokat éppen az „adott világ“ hiányai (mint pl. a kötetzáró vers esetében), vagy a költő által emberfeletti méretűnek látott egyes vonásai hívják elő. E prózaverseket (Egy eseménytelen nap. Mítosz stb.) mégsem sorolhatjuk a „menekülés“ címszó alá, hiszen világunk és tudatunk idő- és térbeli mélységeit közelítik meg, talán különösen áttételes módon — ezért is neveztük „új valóságot teremtőnek“ őket, s ezért láthatjuk mi valóságunkat másnak, mint e versek mutatják, lényegét megközelítve és emberie- sítve. Ugyanígy a többi jelzett réteg szemléletmódja is, amelyhez rugalmasan alkalmazkodik a nyelv és a képvilág, egyben közvetett ítéletalkotás a világról. A kötet jónéhány verse elemzést érdemel, egésze is részletesebb méltatást, bár utószava (Konczol László újabb kiváló esszéje) sok mindent tisztáz. De hadd hívjam fel a figyelmet ebben a szinte híradásnyi terjedelműre szabott írásban e gazdag tartalmú könyv még egy fontos vonására. Varga Imre verseibe foglalja, ami a valóságnak gyakran legbiztatóbb része: a jövő tendenciáit, csíráit. Ha bírálja is világunkat, ha számonkéri is hiányait, versei elmondják, hogy a holnap kezdeményei sosem hiányoznak a mából. Varga megfogalmazásában — akár valójában — ez több közhelynél: „a tükör / túlpartján a hit spermája a kövekbenpincefényben kihajtott kottajclek / s a megnyurgult ágak végén a csillagok“: „Az ég liánlik / koponyám fényük föl alatta"; „új éjszaka tartozik új csillagokhoz"; „Leakasztod a tükör mögül a holnapi i világot / s benne mint arcodban / hazádra lelsz“; „De a homlok alatt a föld mé'iében / már egy új táj rugdal“. Az idézetek talán összefüggéseikből kiszakítva is bizonyítanak. Mindezek, de sok más szép lírai darab is (hadd emeljem ki a Metamorfózis című gyönyörű verset) elárulják, hogy a látszólag szenvtelen költő valójában érzékeny ember. Ám — visszatérve a fentebbiekhez — érzelmeit, gondolatait nem tukmálja ránk, hanem a világot elmondva objektiválja és így, dúsítva, bennünk is felkelti őket — és nem csak őket. Irodalmunk emlékezetes eseménye és eredménye ez a régóta várt verseskötet. BALLA KÁLMÁN KULTURÁLIS HÍREK • Benny Goodman Budapesten koncertezik. A világhírű jazzművész október 28-án az Erkel Színházban ad hangversenyt. • Több mint három és fél ezer filmszínház működik ma Moszkvában. Ellátásuk a megfelelő filmkópiákkal nagy szervezettséget, bonyolult technikai berendezéseket igényel. Ezt a munkát könnyíti mog a szovjet főváros most épülő új filmkölcsöző központja. Az egyedülálló intézmény raktárának 10 méter magas polcsorain egyszerre 120 000 doboz tárolható. A kívánt kópiát a diszpécser utasítására gépek emelik le, és rakják speciális szállítókocsikra. A központ laboratóriumában műszakonként 700 kópiát vizsgálnak át, és javítják ki esetleges sérüléseiket. A moszkvai mozikba naponta átlagosan 1200 filmet kell eljuttatni. E munka irányítására számítóközpont épül. 1976. X. 15. 6
