Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-09 / 215. szám, csütörtök

A nyugati sajtó az utóbbi időben egyre gyakrabban han- /1 goztat/a, hogy a szovjet—amerikai tudományos-műszaki ' együttműködés voltaképpen „játék egykapura“, amelyen — szerintük — csak a Szovjetunió nyer, mivel „nagy szüksé­ge van a fejlett nyugati technológiára". Vitalij Szirvkomszkij, a Lityeraturnaja Gazeta különtudó sít 6- ja azzal a kéréssel kereste jel Anatolij Alekszandrovot, a neves fizikust, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának el­nökét, a Szocialista Munka háromszoros Hősét, hogy kom­mentálja a nyugati sajtó efféle állításait. Alekszandrov akadémikus válaszát, kissé rövidítve alább közöljük. A nyugati sajtóban napvilá­got látott cikkekkel kap- cso'atban — amelyek szerint a Szovjetunióval nem kívána­tos semmiféle együttműködés, mivel ez gyakorlatilag „egyka­pus játékot“ jelent — a követ­kező a véleményem: Az az állítás, amely szerint az enyhülés következtében az Amerikai Egyesült Államokból a Szovjetunióba áramlanak a műszaki ismeretek, voltaképpen a szerzők nagyfokú rosszindu­latát tükrözi, s a konfrontáció­puhovban megkezdte működé­sét egy újabb, immár 70 GeV energiájú gyorsító. Azonban ezt a rekordot is túlszárnyalták az USA-ban épített „Batavia“ elne­vezésű gyorsítóval, amelyet a szovjet tudósok munkája Is fémjelez. A tudományok fejlődésének jellemző vonása ez. Mindazok az eredmények, amelyek a ta- kamakokon, a gyorsítókon stb. születtek — bárhol működje­nek is azok — , voltaképp az egyetemes tudományt gazdagít­.Játék egykapura“ - valóban? 1970. IX. 9. hoz való visszatérési szándé­kukról tanúskodik. Országunk külpolitikájának a különböző társadalmi rendsze­rű országokkal folytatott békés egymás mellett élés eszméje az alapja. A békés egymás mel­lett élés [és nem a hideghá­ború) körülményei között le­hetségesek és célszerűek a kü­lönböző ágazatokban, a külön­böző területeken létesítendő kölcsönösen előnyös kapcsola­tok. Az egyezményeket meg­kötő országok éppen a kölcsö­nös előnyökből kiindulva hatá­rozzák meg az együttműködés körét. Már ma is elég sok olyan terület van, ahol jól gyiimöl- csöztethető a kölcsönös együtt­működés, a műszaki-tudomá­nyos fejlődés pedig egyre újabb lehetőségeket teremt erre. Kapott-e az Amerikai Egye­sült Államok a Szovjetuniótól fontos tudományos és műszaki ismereteket? Természetesen, kapott. S ez több tudományos, műszaki, orvosi és építészeti te­rületre vonatkozik. Szeretnék egy kissé hosszab­ban elidőzni annál a területnél, amely a legközelebb áll hoz­zám. 1955: az atomenergia békés felhasználására összehívott gen­fi konferencia. A szovjet tudó­sok részletesen beszámoltak a világ első kísérleti ipari jelle­gű atomerőművének felépítésé­ről és működéséről a Szovjet­unióban. Ez kétségkívül az egész világon, így az Amerikai Egyesült Államokban is enyhí­tette az atomenergetika iránti bizalmatlanságot, s elősegítette fejlődését. 1956, Anglia: Kurcsatov aka­démikus beszámol az irányítha­tó termonukleáris szintézis te­rén végzett szoviet kutatások­ról, majd később Lev Arcimo- vics akadémikus ismerteti a tu­dományág legígéretesebb kuta­tó berendezését, a „Tokamak ot. Azóta több ilyen típusú, rendkívül perspektivikus beren­dezés üzemel számos ország­ban, többek között az Amerikai Egyesült Államokban is. A Kur- csatovról elnevezett Atomener­giai Intézetben felállították nemrég a világ legnagyobb ilyen berendezését, a „Taka­rnak— 10“-et, amelyen rekord­nak számító eredményt értek el a plazma és a termonukleáris neutronok kutatásában. Az atomenergia békés felhasználá­sára vonatkozó szovjet—ameri­kai tudományos-műszaki meg­állapodás értelmében, amerikai tudósok is részt vesznek ezek­ben a kísérletekben. Ebben, az emberiséget kor­látlan termonukleáris energia- forrásokkal kecsegtető munká­nak az eredményében az egész világ érdekelt. 1957: Dubnában megkezdi működését az a gyorsítóberen­dezés, amelynek segítségével 10 GeV [gigaelektronvolt) ener­giájú részecskéket állítottak elő, s amely hosszú éveken keresztül a világ legnagyobb ilyen berendezése volt. Ezután az USA-ban és Svájcban épí­tettek olyan gyorsítókat, ame­lyek energiája 30 GeV-es új re­kordot lelentett. majd ezt kö­vetően a Szovjetunióban, Szer­ják, és mi sem ésszerűbb, mint­hogy egyesítik erőinket. Az erők egyesítése nemcsak meg­gyorsítja az egyetemes tudo­mány fejlődését, de ami szin­tén nem másodrendű kérdés, csökkenti az együttműködésben részt vevő országok anyagi rá­fordításait is. Ez csupán ízelítő a sok pél­dából. M eglehetünk-e vajon az Ame­rikai Egyesült Államokkal folytatott tudományos-műszaki kapcsolatok nélkül? Természe­tesen. Igen. Gondoljunk csak a modern kor legbonyolultabb tu­dományos-műszaki területeire. Hiszen a szovjet atom-, kozmi­kus és lézertechnikával kapcso­latos berendezéseket az Ame­rikai Egyesült Államok — és más országok — segítsége nél­kül sikerült megteremtenünk. A Szovjetunió hatalmas tudo­mányos és gazdasági potenciál­lal rendelkezik, és államunk társadalmi berendezkedése is lehetőséget nyújt arra, hogy kolosszális erőket és anyagi eszközöket összpontosíthassunk oda, ahol az szükséges. Ezért gyakorlatilag nem Is létezik olyan tudományos-műszaki fel­adat, amely meghaladná a Szovjetunió erejét. Emlékezzünk csak vissza, hogy a „háborús szakadék szé­lén való egyensúlyozás“ legsö­tétebb korszakában például az Amerikai Egyesült Államok több sajtóorgánumában azt szá- mítgatták a különféle rendű és rangú stratégák, hogy milyen károkat okozna a szovjet ipar­nak, hány „halált“ jelentene egy esetleges termonukleáris háború. A szemléletesség ked­véért fényképeket is mellékel­tek, ezeken feltüntették a nuk­leáris bombákat szállító légi­kötelékek útvonalát, amelyek az Amerikai Egyesült Államok eu­rópai és ázsiai támaszpontjai­ról kiindulva hazánk városai felé tartottak. Az USA agresszív köreiben abban az időben az a meggyőződés uralkodott, hogy egy új háború, akárcsak a ko­rábbiak, az Amerikai Egyesült Államok számára viszonylag fájdalommentes lenne, s vi­szonylag könnyen elérhető a vi­lághegemónia is. A béke megőrzésének alap- feltételeként természetesen szét kellett zúzni az agresszor bün­tetlenségbe vetett hitét és a Szovjetunió rövid Időn belül megteremtette stratégiai raké­tatechnikáját, felbocsátottá a szputnylkokat, valóra váltotta a távirányított űrrepülést. Ez min­den reálisan gondolkodó em­bert meggyőzött arról, hogy a büntetlenség kizárt dolog, a konfrontáció és a háború az emberiség számára azonos az öngyilkossággal. Ez a szovjet békepolitika nagy sikere volt. A béke megőrzésének politi­kája a Szovjetunió részé­ről természetesen nem „takti­kai lépés", mint az USA-ban állítják egyesek. A lényeg az, hogy a Szovjetunióban, társa­dalmi struktúrája következtében — az USA-tól eltérően — nincs olyan társadalmi réteg, amely­nek egy háború bármiféle hasz­not hajthatna. Népünk átélte egy súlyos háború viharát, amelyet majd minden család megsínylett. Ezért népünk lét­érdeke a béke, és egyöntetűen támogatja a L. I. Brezsnyev ve­zette SZKP KB által megvaló­sított békeprogramot. Egy termonukleáris háború borzalmas csapást jelentene a népeknek, és nemcsak a had­viselő országok népeinek, ezért a békepolitika összhangban áll az egész emberiség érdekeivel. A fegyverkezési hajsza súlyos terheket ró az államok több ségére, a leszerelési program megvalósítása viszonti megsza­badítaná a népeket ettől a te­hertételtől. Ezen túlmenően a tudomá­nyos és műszaki együttműkö­dés, a nemzetközi kereskedelem fejlődése kétségkívül felgyorsí­taná a tudományos-műszaki ha­ladást az egész világon, növel­né a foglalkoztatottságot, és dinamikusabban fejlődne a gaz dasági élet. Az USA a leggazdagabb és gazdaságilag legfejlettebb or­szág. Ám jó néhány fontos ter­melési ág tekintetében a Szov­jetunió az első helyen áll a vi­lágon, gazdasági fejlettségét tekintve a második helyet fog­lalja el. Ugyanakkor a Szov­jetunió népgazdasága jóval szi­lárdabb, gyorsabban fejlődik, mint az USA-é, s amellett ter­mészeti kincsei nagyobb mér­tékben fedezik szükségleteit, míg az Amerikai Egyesült Álla­mokban több tucat nyersanyag­ból hiány mutatkozik. Így foko­zott együttműködés esetén az USA nyersanyagokat, félkész és késztermékeket kaphatna a Szovjetuniótól a szállított gépi berendezésekért cserébe. Ezzel a technikával fokozni lehetne a nyersanyagok kitermelését, a félkész- és késztermékek gyár­tását. Az együttműködés ered­ményeképpen a Szovjetunióban felgyorsulhatna az új gazdasági körzetek és nyersanyagforrások kiaknázásának folyamata — így az USA is hozzájuthatna a szá­mára szükséges nyersanyagok­hoz. A technika és a gazdaság fej­lettsége természetesen nem zár­ja ki azt, hogy bizonyos terü­letek elmaradnak az USÁ-ban elért színvonaltól [ilyen terüle­tek az USÁ-ban is akadnak, s ott is szívesen használják fel a külföldi, többek között a szov­jet tapasztalatokat). Nem két­séges az sem, hogy lyj kevés­bé fejlett ágazatokra koncent­rálnánk az erőket és a rendel­kezésre álló anyagi eszközöket, akkor, ahogy a tapasztalatok is mutatják, viszonylag rövid idő alatt elérnénk a kívánt szintet. De az optimális megoldást az jelentené, ha hosszú lejáratú megállapodások és a kölcsönös­ség alapján hasznosíthatnánk a külföldi tapasztalatokat és technikát. Ez hozzájárulna a partner- ország ipari kapacitásának jobb kihasználásához, elősegítené a foglalkoztatottság növekedését, erősítené a bizalmat, s megsok­szorozná a béke megőrzésének anyagi ösztönzőit. Éppen ezek a hosszú távú megállapodások biztosítanák az rgyiittműködés állandóságát, és segítségével elkerülhetők az ezen a terü­leten jelentkező esetlegességek. K öztudomású, hogy közvetle­nül a forradalom után a Szovjetunió ellen életbelépte- tett gazdasági blokád — amely gyakorlatilag a „hidegháború“ Időszakában Is folytatódott — azt eredményezte, hogy kifej­lesztettük a korábban Importált termékeket előállító iparága­kat. Pontosan a blokádot kez­deményező országok szenvedték emiatt a legnagyobb gazdasági veszteségeket, mert a hagyo­mányos kereskedelem felboru­lása ezekben az országokban egy sor ipari ágazat visszafej­lődéséhez vezetett. A Szovjet­unióban viszont bizonyos ága­zatok fejlődése elősegítette a gazdasági függetlenség biztosí­tását, igaz, azon az áron, hogy visszafogottabb volt a népjólét emelkedésének üteme. Ezért a nyugati sajtónak azok az eszmefuttatásai, amelyek szerint ésszerűtlen az együtt­működés, hiszen az csak a Szovjetunió számára jeleat elő­nyöket, nem veszik figyelembe a tényeket, és kizárólag azok­ban a körökben hangoztatják, amelyek mindmáig képtelenek feladni a hidegháború ideoló­giáját. fAPN) A borongós időben végte­len sorban vonulnak a külön böző típusú traktorok a Nyit­rai Állandó Mezőgazdasági Ki­állítási Gazdaság Veľké Janí- kovce-i részlegének kijelölt parcellájára. 83 gép dübörög ve igyekszik célja felé. Ebből 52 szántó-, 31 pedig az ügyes­ségi versenyben vesz részt. A rögtönzött emelvényen ott dí szeleg a jelszó: „A föld jó meg­művelésével a jobb élelmiszer ellátásáért". A forgatagban mo­rajló, dübörgő motorok hang­ja tölti be a határt. A föld az előző napi kiadós esőtől még puha, de /. Stepanoviö mérnök, a 12. országos szántóverseny rendezője kijelenti, hogy ha nehezebb körülmények között is, de a gépek szántani fognak. Fejünk felett az Agrolet repü­lőgépe köröz. A megnyitó után fán Šabik elvtárs, a szövetségi mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyettese be­szédében hangsúlyozza, hogy a jó minőségű szántásnak ked­vező hatása van a nagyobb ho­zamok elérésére. A versenyzők nevében fozef Sebek, a kelet­csehországi és Jozef Jančík, az észak-morvaországi kerület leg­jobb helyezést elérő traktorosa teszi le az esküt. A döntnökök eskütétele után újra felbúgnak a gépek és a nódlum előtt vo­nulnak el a kijelölt rajtvonal­ra. Az indulás előtt a szántóver­seny résztvevői megtekintették az első Zetor és Skoda típusú kis teljesítményű traktorok be­mutatóját. Egy lóvontatta eké­vel is hasítottak barázdát. Kü­lönösen a fiatalok számára tűnt már szinte hihetetlennek ez a stopperórával is mérik teljesít­ményüket. Még nagyobb össz­pontosítást igényel a pótkocsi­val való „manőverezés“. Jozef Jančík, a Libinai Efsz (šumper- kl járás) traktorosa ugyancsak beleizzadt a versenybe, pedig már többször került az élra, sok tapasztalattal rendelkezik. Amint mondja, a szerencse for- gandó, mások is előre törnek. Az emelvényen fúvószenekar játszik. Igazi versenyhangulat uralkodik. Akik befejezték a versenyt, kicsit pihennek, gyak­ran tekintgetnek a számítóköz­pont felé. A késő esti órákban hirdet­ték ki nagy érdeklődés köze­pette a végeredményt. Az első kategóriában Jifí Koch, a Lou- őenl Efsz traktorosa (közép­csehországi kerület) került az élre, a másodikban Martin An­dy, a Mojmírovcei Efsz trakto­rosa (nyugat-szlovákiai kerü­let), a harmadikban Ján Scho- ler, a červenkai Efsz traktoro­sa (észak-morvaországi kerü­let) vitte el a pálmát. A Szo­cialista Ifjúsági Szövetség ál­tal szervezett versenyben Sla- vata Mayer, a Domboricei Efsz traktorosa (dél-morvaországí kerület) érte el a legjobb ered­ményt. A mezőgazdasági szak­tanintézetek ifjú traktorosainak versenyét Ján Matoušek (dél­csehországi kerület) nyerte meg. Az ügyességi versenyben első helyezést ért el Jifí Vlk, a Čer­vené Pečky-i Efsz (kolíni já­rás), másodikat Ján GanoSka, a Púchovi Efsz, harmadikat pedig Štefan Čederla, a Sobo- tištei Efsz (senicai járás) trak­torosa. A versenyzők szckiücsokrokkal talajművelési módszer, pedig a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás kezdetén is így kellett szántani. A versenyzők komo­lyan készültek tudásuk össze­mérésére. A parcellákon piros karócskákkal kijelölték az irányt, nehogy görbe legyen a barázda. Nehéz volt velük szót váltani. Pechát Ladislav a Stfíb- roi Állami Gazdaság (stachovi járás) traktorosa 200 lóerős Kirovecet állítja be. A nyugat­csehországi kerületben első he­lyezést ért el. Itt sem akar le maradni. Igazán jó minőségű munkát végez, az eredmény majd csak az értékelés után dől el. Teljes ütemben folyik a ver­seny. Pompás látvány, mint ha­sadnak a nyílegyenes baráz­dák. Hosszú ideig álldogálok Jirí Kochnak, a Louöeni Efsz traktorosának felszántott par­cellája mellett. Nem találok a munkában hibát. Igazán meg­érdemli a jó helyezést. Kérdé­seimre alig válaszol, mert a se­gédekkel együtt még ellenőrzi a minőséget. Majd beszél he­lyette a végeredmény. A döntnökök sátra mellett folyik az ügyességi verseny. A traktorosok igyekeznek teljesí­teni a feladatokat. Sietnek mert |A szerző Felvételei) Számtalan további traktoros ért el jó helyezést. A 12. or­szágos szántóverseny és az 5. országos ügyességi verseny résztvevői bebizonyították, hogy a rendelkezésünkre álló kor­szerű gépekkel Igazán jól le­het elvégezni a talajművelést. BALLA JÓZSEF Lendületes fejlődés (CSTK) — Csaknem 5730 kollektíva vesz részt a szo­cialista brigádmozgalomban a szlovákiai építőipari és építő­anyaggyártó vállalatokban. A mozgalomban versenyző dolgo­zók száma több mint 61100. Jó eredményekről adhatnak számot a kezdeményezés fej­lesztése terén az építőipari feltalálók és újítók. Fél év le­forgása alatt több mint 3250 újítási javaslatot adtak be, 500-zal többet, mint a tavalyi év azonos időszakában. Az ed­dig megvalósított több mint 1300 újítási javaslat haszna több mint 51 millió korona. Harminc szlovákiai vállalat Zlobin módszerét is bevezette. A mozgalomban jelenleg majd­nem 120 munkacsoport vesz részt több mint 4300 taggal. Gjpóriős indul a rajira ÜGYESEIM BÁNNAK A GÉPEKKEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents