Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-09 / 215. szám, csütörtök
Kémiaórán (Kőnözsi István felv.J KORSZERŰSÖDŐ ISKOLÁK Fantasztikus méretekben változó világunkban az Iskola is szüntelenül fejlődik: korszerűsödik a tananyag tartalma és szerkezete, megújulnak az oktatási módszerek, az iskola egyre tágabbra nyitja kapuit a jövő felé. A világszerte tapasztalható korszerűsítési törekvések nem kerülték el hazánk közoktatását sem, ezért nem véletlen, hogy az utóbbi években a figyelem ismét az oktatás lényegbevágó kérdéseire összpontosul. Ebben a tanévben nemcsak a szülők, hanem az egész társadalom érdeklődéssel kíséri az iskolák — különösképpen az első évfolyamok — életét, munkáját, hiszen szeptember 1-től az alapiskolák első évfolyamában megújított tantervek alapján kezdték meg az oktatást. Az alapiskolák első osztályainak ó/ koncepciója —- mint ismeretes — egy hosszantartó korszerűsítési folyamat első lépése, egy nagyszabású átszervezés nyitánya, hiszen az oktatási rendszer átformálásának terve csak ezután bontakozik ki részleteiben. Ezeknek a változásoknak, módosításoknak az alapja a XIV. és a XV. pártkongresszus, valamint a központi bizottság 1973. évi júliusi határozata, amely részletesen szól oktatásunk helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Közvéleményünk ismeri ezt a határozatot, ezévt nem ok nélkül reméli, hogy az iskolai élet és munka e határozat szellemében olyan módon fejlődhet, amely az ifjúság számára jobb feltételeket teremt, tanulmányainak eredményesebb folytatását teszi lehetővé. A jelenlegi helyzetben az egyik legfőbb gond az alapiskola rendszerének átépítése. Azért is fontos ez„ mert jó színvonalú, biztos alapokat nyújtó általános iskola nélkül nincs és nem is lehet sem jó középiskola, sem megfelelő szakmunkásképzés, sőt a továbbtanulásnak, a helyes pálya- választásnak is az alapiskola a kezdete, a bázisa. A legfontosabb tehát, hogy az alapiskola srtlárd, erőteljes alapokat biztosítson minden gyermek számára. A gyorsan változó ismeretek helyett az alapokat kell megtanítani, és felkészíteni a fiatalokat arra, hogy a tudomány új eredményeit, a munkájukhoz szükséges ismereteket képesek legyenek befogadni. Ezekre az alapokra azután nyugodtan épülhet a középiskola. A mostani tanévben — a korábbihoz képest — még több tehetséges és jó képességű tanuló számára válik lehetővé, hogy már az alapiskola nyolcadik évfolyamában pályát válasszon s tanulmányait gimnáziumban vagy szakközépiskolában folytassa. Ezt az alapiskolák felépítésének, Illetve belső rendszerének fokozatos módosítása teszi szükségessé, az oktatási rendszer távlati terve értelmében ugyanis 1984-ig hazánkban megszűnik a kilencedik évfolyam. A korszerűsített oktatási rendszer távlati tervében a szakemberek a koncepciót úgy módosították, hogy az alapokat nyújtó iskola az eddigi kllencosztályosról nyolcra csökkenjen; ez azt jelenti, hogy 1980-ig az alapiskola alsó tagozata öt osztályról négyre rövidül. A nyolcosztályos rendszerre való fokozatos áttérést szolgálja az alapiskolák ötödik évfolyamában bevezetett szakosított oktatás is. Ez a módosítás didaktikai szempontból is előnyös, mert lehetővé teszi az alsó és felső tagozat közti kontinuitást, megkönnyíti a szakoktatásra való fokozatos áttérést, a tanulókkal szemben támasztott követelmények arányos növelését. Az alapiskola kötelező elvégzése a műveltség demokratizálásának alapfelétele. Napjainkban, amikor az iskoláskor határai világszerte kitolódnak, a kötelező, iskolába járás nálunk is meghosszabbodik. Ennek megfelelően a nyolcvanas években a tankötelezettség az eddigi kilenc évről tízre emelkedik, tehát 16 éves korig tart. Oktatási rendszerünk központi célkitűzése meghatározott társadalmi igényt fejez ki, s egyik mutatója annak, hogy az oktatás és a tanulás miképpen vesz egyre nagyobb területeket birtokába az egyén életében is. Az átszervezés nem járna sikerrel, ha csak az alapiskolák rendszerét korszerűsítenék. Fokozatosan módosítani kell a középiskolákat is, hogy ezek az oktatási intézmények is lépést tarthassanak a fejlődéssel. A jövőben a szakmunkásképző Intézetek összes típusát a középiskolák rangjára emelik, az iparitanuló-iskolák tehát a középiskolai rendszer szerves részévé válnak. Ebből következik, hogy a középiskolák hálózatát három egyenrangú iskolatípus alkotja: a gimnázium, a szak- középiskola és a szakmunkás- képző intézet. A cél, hogy a középiskolák azonos színvonalon készítsék elő diákjaikat a továbbtanulásra és a munkára; a továbbtanulásra, ugyanis mindhárom iskolatípus növendékei számára lehetővé válik, hogy felsőoktatási intézményben folytassák tanulmányaikat; a munkára, mert a középiskolák végzős tanulóinak csak a fele kerülhet be főiskolára, egyetemre, általában mintegy 10 000 diáknak munkát kell vállalnia. Ezért már az idén az eddigieknél nagyobb teret kap a gimnáziumokban a tanulók egyéni érdeklődésének, adottságainak kielégítése. Fontos, hogy a gimnáziumokban elmélyüljön a politechnikai képzés, hiszen az érettségizők 40 százaléka az iskolát befejezve munkaviszonyba lép. Szükséges tehát, hogy a diákok bizonyos szakmai ismeretekkel felvértezve kerüljenek a munkahelyre. Ennek érdekében számos gimnáziumban gyors- és gépírást, műszaki rajzot tanítanak, több helyen különböző fakultatív tantárgyat (közgazdasági, elektrotechnikai, gépipari, számítástechnikai, vegyipari alapismereteket) vezettek be,' kísérletileg. Az új tantárgyak oktatása az egyéni érdeklődés jobb kibontakoztatását és az elhelyezkedés lehetőségeinek bővülését szolgálja. A szakközépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben pedig szorgalmazni kell, hogy a diákok a szakmai ismereteken kívül kellő általános műveltséget és elméleti Ismereteket Is szerezhessenek. Köztudott, hogy a mai iskola sok lényegtelen ismeret megkövetelésével túlterheli a tanulóifjúságot. A korszerűsítés egyik legfontosabb feltétele tehát a tananyag gondosabb szelektálása és átértékelése, a lényegre koncentrálása. Az ismeretszerzés nem történhet régi módon, mechanikusan, az oktatás nem tölthet enciklopedl- kus jelleget. Az Ilyen módszerek a tanuló felesleges túlterheléséhez vezetnek. A tananyagcsökkentés azt célozza, hogy a gyermekek egészségesebb mértékben megterhelve tanulhassanak, hogy ne kelljen foglalkozniuk sem az iskolában, sem otthon öncélú, felesleges dolgokkal, amelyek eddig nehezítették ismereteik gyarapítását, készségeik, képességeik fejlődését. Az új oktatási módszerek következetes alkalmazása lehetővé teszi, hogy az iskola az eddigieknél többet vállaljon az ifjúság nevelésében és oktatásában, hogy nagyobb hatásfokkal végezhesse az oktató-nevelő munkát és az eddigieknél nagyobb mértékben tehermentesítse a szülőket gyermekeik tanulmányi előrehaladásában. A pedagógusokra vár a feladat, hogy hatékonyabb módszerekkel és formákkal fejlesszék a tanulók önálló gondolkodását és ítéletalkotását s az ismeretek egyéni meg-, szerzésére neveljenek. Ez azonban csak a kezdet. Az iskola, a nevelés ellentmondásait nem lehet rövid távon, egy-két év alatt feloldani. A párthatározat mintegy másfél évtized oktatáspolitikai teendőit határozza meg, támogatva a hosszú távon eredményt hozó tudományos vizsgálatokat, a megalapozott kísérleteket. A párthatározat megvalósításának nehezebb, ám legtöbbet ígérő szakasza kezdődött meg ebben a tanévben. Oktatói rendszerünk átépítése, a tananyag korszerűsítése komoly és nehéz feladatok elé állítja a pedagógusokat. A kitaposott útról nehéz a letérés. Ám ha mérlegeljük a feladat fontosságát, nyilvánvaló, hogy csak annak az ismeretanyagnak és oktatási rendszernek van létjogosultsága, amely lépést tart a fejlődéssel, a mindennapi élettel. A feladatok sikeres megoldásától, a korszerűsítés eredményességétől függ, hogy ifjúságunk megállja-e majd a helyét a mind nagyobb követelményeket támasztó társadalmunkban. TÖLGYESSY MÁRIA Húrom a kislány Orvosielöltek között Miért megy egy lévai vagy egy pelsöci lány Prágába, orvosira? Es miért követi őket egy harmadik fülek- püspöki lány jövőre, ha elvégzi a gimnáziumot? Mindezt Prága egyik kórházában kérdeztem Víri Magdától, Mag Ágnestől és Becske Judittól, azután, hogy Csehszlovákia fővárosában egyszerre kaptuk jel a fejünket magyar szóra. — Azt hiszem, nem árulok el semmilyen titkot, ha azt mondom. hogy hazánk felsőoktatási intézményei közül a prágai Károly Egyetem a legszínvonalasabb. Ez a legfőbb oka, hogy ezt választottam — mondja Vírl Magda. — Nekem már a felvételin is feltették ezt a kérdést — veszi át a szót Becske Judit. — Azt mondtam: tőlünk, a rozsnyói egészségügyiből hatan készültünk orvosira. Ha mindenki egy helyre adja be a jelentkezési kérelmét, kisebb a valószínűsége, hogy mindannyiunkat felveszik. Ezért előre megbeszéltük, ki hová jelentkezzen. Ketten mentek Budapestre, kelten Mag Ágnes Moszkvába, ketten pedig Prágába jöttünk. — Én pedig — kezdi a magyarázatot Mag Ágnes — ha befejezem a gimnáziumot, szintén Ide szeretnék jönni tanulni, és már most ismerkedek a nyelvvel. — Ti most önkéntes munkán vesztek részt. Nektek kettőtöknek, akik már egy évet az iskolapadban ültetek és a szakismereteket „habzsoltátok“, mit jelent ez a három hét gyakorlat? — Számunkra nagyon hasznos. Hisszük, hogy munkánkkal segítünk a kórházon, hiszen ilyenkor, a szabadságok idején kevés a munkáskéz és persze bővülnek ismereteink is. Amit tanultunk, most a gyakorlatban Is láthatjuk. — Láthatjátok? — Igen, mert takarítónőként dolgozunk. Én ezt nagyon helyesnek tartom, mert nem árt, ha a leendő orvosok minden kórházi munkával megismerkednek, még a takarítónői teendővel Is. Legalább tudom majd értékelni — mondia Viri Magda. — Nekem ez nem újdonság, hiszen én már dolgoztam itt egy évet, mivel első nekirugaszkodásra nem sikerült a felvételi vizsgám. Azt hiszem, ha az ember Itt nyitott szemmel Jár, sokkal nagyobb tapasztalatokkal mehet a felvételire, és kevesebb energiát kell a tanulásra fordítania — egészíti ki barátnője Becske Judit, majd ismét Magda veszi át a szót; — A betegek tudják, hogy ml egyetemisták vagyunk éa vannak, akik elítélik, hogy ml a szobákat, a folyosókat taka« rítjuk. Komolyan mondom, hogy ezt fel sem veszem, vég-- zem nyugodtan a munkámat é3 örülök, hogy kórházban dolgozVíri Magda hatok, no meg, hogy a szünet alatt Is Prágában lehetek. — Neked jelent valamit ez a munkavállalás? — kérdezem a harmadik kislányt. Mag Ágnest. — Sokat. Megerősít elhatározásomban, hogy orvos legyek. Most Ismertem fel valójában, hogy mennyire szükséges az orvosok munkája. — Olyan lelkesedéssel beszéltek a munkátokról, hogy szinte zavarban vagyok, mert a fizetésetekről szeretnék érdeklődni. — Állítólag 600 korona körül fog mozogni, de hidd el, nem ez a lényeg. Sokkal Inkább az, amit már az előbb Is hangsúlyoztunk, hogy emberközelben lehetünk a betegekkel, és ha elvégezzük a takarítást, máris sietünk a szobákba, beszélgetünk az emberekkel, figyeljük az orvosok munkáját. — Néhány mondat erejéig még térjünk vissza az egyetemre. Milyen ott a tanulás, hogy vagytok megelégedve? — Én nem bántam meg, és azt hiszem, Magdi sem. Példás emberségről tanúskodnak a tanárok. Magyar nyelvű szakirodalmat szereznek nekünk, vagy ajánlanak magyarul megjelent Becske Judit (A szerző felvételei) könyveket. Ha a vizsgákon nem megy még jól a cseh nyelv, kisegítenek, akárcsak a külföldről érkezett diákokat. Ha az előadásokon nyelvi nehézségek miatt nem érhettük meg a tananyagot, külön órákat tartanak nekünk. — Mennyien vagytok itt ma.-* gyár ok? — Körülbelül harmincötén. ZOLCZER JÁNOS KULTURÁLIS HÍREK • Tiziano halálának 400. évfordulója alkalmából két kiállítás nyílt meg Velencében, „Tiziano és köre rajzai“. Illetve „Tiziano ás a XIV. századi velencei fametszet“ címmel. • A szovjet foszif Kozlovsz- kij Engels-szobrot készített, amelyet Moszkvában állítanak fel. • Mihail Juhma csuvas író Sorell fiú című ifjúsági regénye megjelent Moszkvában. A mű főhőse egy kamasz, a későbbi űrhajós, Adrian Nyikola- Jev. • Splitben emlékművet emelnek azoknak a politikai elítélteknek és internáltaknak, akik a második világháború idején a fasiszta börtönökben és internálótáborokban vesztették életüket. Az emlékművet, melyet Zeljko Radmilovič szobrászművész készít, októberben, Split felszabadulásának évfordulóján leplezik le. • A zene nagy mesterei című sorozatában Liszt Ferencről készült dokumentumfilmet mutatott be a francia televízió Charles Sansonnettl rendezésében. 1970. IX. 9.
