Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-28 / 231. szám, kedd

L Gály Olgát nem sorolhatjuk a sokat pub- a likáló lírikusaink közé. Akadtok eszten­dők, melyekben oly ritkán jelentkezett lapjaink­ban, hogy költői vénája kiapadására következ­tethettünk. Szerencsére azonban csak átmeneti stagnálásról volt szó, amit alighanem az életé­ben beállt változás segített megszűntetni. Aki őt — mint jómagam — pályája kezdetétől, a Hajnali őrségen című első verskötete és Milan Lajčiar Ének a barátságról című poémája átül­tetése óta ismeri, ma regisztrálhatja, hogy. a hallgatás évei megérlelték. Oj kötete, a Tiszta vászon ezt meggyőzően tanúsítja. A gyűjtemény címadó verse alatt dátumot ta­lálunk: 1968 december, s bizonyára nem téve­dek, ha azt állítom, hogy ez a dátum lírája megújulását jelzi. Kár, hogy ilyen dátumot mindössze két másik verse alatt találunk, a re- cenzesnek így nem áll módjában a fejlődés pontos vonalát követnie. Ettől függetlenül mégis TISZTA VÁSZON L. Gály Olga kötetéről megállapíthatja, hogy a gyűjtemény harmincöt versében ritkán él az ötvenes évek fellengzős szóhasználatával, a dagályos lelkendezés hibá­jába seim esik, s költészete hangzatos jelszavak, unásig ismételt szólamok nélkül érinteni tudja a társadalom szociális problémáit. Lírája javára írható, hogy hagyományos formaművészete ak­kor sem téved a metafizikai világkép ingatag talajára, amikor félelmek kísérik, az elmúlás, a halál rémülete szorongatja. Szerencsésnek tartom azt is, hogy gyakran merít táj- és ter- mészetélményeiből, s amikor az esztendő termé­keny időszakát, a tavaszt, a nyarat dicséri vagy az ősz és a tél csodálatába merül el, természet­ábrázolásában neím használ szokványos színeket. Az évszakok versei közt azonban túlságosan játékos az Április, kihagyása emelte volna a kö­tet színvonalát. Az Emberkéz dobta is nagyobb elmélyülést, igényesebb megformálást kívánt volna, ebben a nyerseségében alatta marad a magaszabta színvonalnak. Lírájának témaköre — az említett természet­élmények mellett — lényegesen bővült. A ma­gánélet gondjai, a hitvesi érzés húrjainak meg­pendítvén át az ember nagy eszményeinek, tiszta vágyainak hirdetéséig ível. Hangulatai jó összhangban állnak a formával, jól ismerve írás­készségének határait, netm próbál modernesked- ni, minden áron, a közérthetőség árán is erede- tieskedni, hanem érzékeny disztinkciókkal kép- és metafora gazdagságra törekszik. Hangulatos asszonyi lírájának mind érzelmi, mind gondo­lati világa tágult, a költői ranglétrán néhány fokkal magasabbra jutott, ám még van bőven mit elsajátítania. Elsősorban a sűrítés képessé­gére gondolok — a dichten sűrítés.t, a Dichter pedig sűrítőt jelent —, tehát azt, hogy lénye­get érintően, mindenfajta fellengzőség nélkül fejezze ki mondandóját. Példaként utalok a Fénylő magunkban című versére, melynek gon­dolati töltése jó, de lényegét elmossák, mély­ségét betemetik a bombasztikus nagy szavak. Az „Esőt zokogtunk — sziklákat morzsolt" még el­fogadható, ám a következő sor: Fájdalmunkból nőttek akarat-hegyek az ötvenes évek dagályosságára emlékeztet. Mennyivel maibbá, költőibbé tette volna a sűrítő egyszerűség: Fájdalmunkból nőtt az akarat. A vers spontán áradását meg kell fékezni, ellenőrzés alá venni, partok közé kényszerí­teni. A recenzens egyszerűséget követel, s na­gyobi) elmélyüléssel a bombasztikusan ható so­rok teljes kiküszöbölését. Mint például: „az idő szekérbe fogott földparinánk / abrakolni kíván / a délibáb réten“ / Gyönyörű lázban/ Az ilyen metaforának hitelét tönkre teszi a nagy szavak­kal való játék, a költői kifejező egyszerűség megtagadása. „A kaján napnyilak kacaanak I s én könnye­zem" — szintén a tegnapi fellengzőség jegyé­ben került a Víz, ég, fák című vers végére. Figyelmeztetőül idézhetném tovább ezeket a mai költészetben avíttá vált szófűzéseket, túl­zó szólamokat, amelyekben óhatatlanul képza­varok is tévednek, de jobbnak vélem, hogy néhány sikeres példával a helyes és bátrabban követendő útra mutassak rá: % A gyermekek torkában gombóccá sűrűsödtek az iszonyat könnyei, s az anyák nyelvén fekete lett az átok. (A fák hiába féltek) Vagy: a sárga pelyhes perccsibék órákká tollasodnak, (Álmatlanság) Ellángolt éveim csipkebokrában hamuvá égtek az illúziók. (Szitába mertelm) Kár, hogy a következő két sor: ,,S mint aki szitába mert öröm-patakból — bízó napoknak bőjtöse lettem“ — már nem a költői egyszerű­ség jegyében fogant. „Az öröm-patak“ iskolapél­dája annak a dagályos szóhasználatnak, amit kerülnie kell. A kötet egyik legszebb versének fCsak a mi­énk), néhány sorát azért idézem, mert bennük látóim a legtisztábban azt az utat, amelyet L. Gály Olgának a jövőben követnie kellene. Tiszta itt a sallang nélküli sorok csengése, s gondolati töltésük nem vérzik el a formálás művészi mun­kája alatt: Csak az a fontos: közös legyen az élmény, tiéd s enyém. Hogy érezzük a pillanat varázsát, azt, ami csak a miénk. Amit később: holnap, egy hét vagy tíz év múlva egy ihletett, csendes órán úgy vehetünk elő, mint bársonnyal bélelt tokban őrzött ékszert... EGRI VIKTOR ÚJ FIL MEK ZENESZERZŐ ÉS PEDAGÓGUS Nyolcvan éve született Németh Šamorínsky István Bratislava zenei életének egyik elismert személyisége volt a tavaly elhunyt Németh Šamorínsky István. Születésé­nek 80. évfordulóján elméke- zünk a neves zenészre, peda­gógusra és életművére. A tanítói családból származó zeneszerző az otthon légköré­ben szívta magába a zene sze- retetét. Zenei nevelésében fon­tos szerepet játszott Albrecht Sándor professzor, aki abban az időben a bratislavai zenei élet egyik legjelentősebb alak­ja volt. Németh István az ő segítségével került Budapestre, ahol Bartók Béla lett a meste­re. Bartók osztályába kerülni nagy elismerést jelentett, hi­szen csak a legtehetségeseb­bek számára vált lehetővé, hogy tanítványai legyenek. Ta­nulmányait az első világháború idején meg kellett szakítania. A fronton eltöltött nehéz évek után a budapesti Liszt Ferencz Zeneművészeti Főiskolán ta­nult tovább. Ekkor ismerkedett meg Bar­tók Béla népzenei kutatómunká­jával és ez nagy hatással volt a fiatal muzsikus későbbi mű­vészetére. Zongora- és orgona­tanulmányai mellett zeneszer­zést is tanult Weiner Leo osz­tályában. Főiskolai tanulmányai­nak befejezése előtt nagy ki­tüntetésben részesült: Hubay Jenő, a világhírű hegedűvirtuóz — aki ekkor az iskola rektora volt — Németh Istvánt válasz­totta zongorakísérőjének. 1921- ben szerzett oklevelén Hubay Jenő, Bartók Béla és Weiner Leo aláírása tanúsítja, hogy orgona- és zongorajátékban, valamint zeneszerzésben az is. kola egyik legjobb hallgatója­ként fejezte be tanulmányait. Hazatérte után a városi ze­neiskola tanára lett, de peda­gógiai működése mellett gyak­ran járt Bécsbe is, ahol a nagyhírű, bratislavai születésű Franz Schmidtnél gyarapította tudását. Ez idő tájt Németh István a szlovákiai magyar ze. nei élet vezető alakja lett. Mint a városi zeneiskola peda­gógusa, megszervezte a Toldy kör énekkarát, mely 1931-ben Bartók Béla dalegyesület né­ven önálló kórussá alakult. Ve­zetése alatt az énekkar magas színvonalat ért el, működésére Bartók Béla is felfigyelt. 1932. ben Bartók férfi kórusra írt hatszólamú művét, a Székely dalokat, Németh professzornak és kórusának ajánlotta. Németh Šamorínsky István zeneszerzői munkássága is fi­gyelemre méltó. Zenekarra írt művel közül a Szlovák rapszó­dia és a Nyírfák című szimfo­nikus költemény a legismer­tebb. Orgonára és zongorára komponált versenyműveiben ki. váló zeneszerzői felkészültség­ről és művészi inspirációról tett tanúságot. Ismertek kórus­művei is, melyek között gyak­ran találunk magyar és szlo­vák népdalfeldolgozásokat. Ka. marazenei alkotásai a szakava­tott mester kézjegyét viselik. A sokoldalú művész kiváló muzsikus is volt. Számos hang­versenyen mint zongorista, or­gonista, kamarazenész vagy karmester működött közre, ké­sőbb a rádió és a televízió adásai révén is élvezhettük in­terpretáló művészetét. Kiváló zenészeink és zenepe. dagógusaink közül sokan mint mesterükre emlékeznek vissza Németh Šamorínskyra. Több évtizedes pedagógiai munkás­sága alatt tudásával és remek felkészültségével a zenészek több nemzedékének számos tag­jára volt ösztönző hatással. Tanítványai közül sokan hatá­rainkon túl Is jól ismertek. Életének utolsó éveiben sem volt tétlen, lépést tartott a korral, a kor igényeivel. Nép­szerűek az ekkor keletkezett kórusművei, melyek közül kü­lön meg kell említenünk a gyermekkarra írt műveket. Németh Šamorínsky István mint kiváló művész a zene szá­mos területén emlékezetes tel­jesítményt nyújtott. Sokan, akik ismertük őt, születésének évfordulóján tisztelettel adó­zunk a nagyszerű zenész és pedagógus emlékének. SCHLOSSER KLÁRA KULTURÁLIS HÍREK ® A IV. nemzetközi felnőtt bábfesztivált október 5. és 10. között rendezik meg Pécsett, ahol a magyar együtteseken kí­vül tíz külföldi színház bábmű­vészei mutatkoznak be. • Dmitrij Sosztakovícs szü­letésének 70. évfordulója tisz­teletére a berlini Deutsche Staatspore nagy sikerrel újítot­ta fel a Katyerina Izmajlova cí­mű négyfelvonásos operát. A címszerepet Eva-Maria Strauss énekelte. ® A branuschweigi Városi Színházában lesz az ősbemuta­tója Erwin Sylvanus „Victor Ja- ra“ című új drámájának, amely a forradalmár költő és népi énekes tragédiáján keresztül mutatja be a chilei nép mai sorsát. • Alberto Moravia bejelentet­te, hogy filmet forgat Mongó­liáról. Otifilm lesz, mint, amilyet Andrea Andermann rendezővel Afrikáról és Kanadáról megörö­kített. A SZÉP SZEMŰ MENYASSZONY (cseh - bolgár) A mesék örök témája — a szép és a jó keresése az alap- gondolata ennek a cseh—bol­gár közös vállalkozásban ké­szült filmnek. A meseszerű tör­ténet főszereplője Pista, egy egyszerű fiú, aki felkerekedik, hogy szétnézzen a világban és mátkát keressen. Bolyongásai cigánytelepülés bemutatása is. Méhéktartóan, ám igen hatá­sosan jelenítették meg a cigá­nyok ősi szokásait, hagyomá­nyait, gazdag népművészetét. Érdekes a film szereposztá­sa; az alkotásban cseh, bolgár és szlovák színészeket látha­tunk, akik eredeti figurákat, sa­Milan Kňazko a cseh—bolgár film főszerepében során sok-sok kalandot él át, míg megtalálja szerencséjét. A film alkotói (rendező fan Schmidt) a cselekményt ci­gánykörnyezetbe helyezték. EŽ- által lehetővé vált számukra, hogy a történetet folklór-ele- mekkel szőhessék át. Érdemük, hogy a népzenét és táncokat nem stilizálták, hanem eredeti szépségükben, színességükben tárták a nézők elé. Hiteles a játos típusokat formáltak meg. Milan Kňažko szlovák színészt a főszerepben ezúttal új olda­láról ismerhettük -meg. Partne­rei Elena Dimitrova, Jana B'režková és Zuzana Kocúriko- vá. A közös vállalkozást siker koronázta: a film olyan, mint egy szép kivitelezésű, mutatós idegenforgalmi prospektus, vagy egy színesen illusztrált mesekönyv. Szatirikus vígjáték az Ártat­lan üldözött, melyet Stanislaw Bareja forgatott. A film egy fia­tal művészettörténészről szól, akit képrablással vádolnak. A férfi, mivel ártatlanságát nem tudja bizonyítani, bujdosni kényszerül. Szokatlan helyze­tekbe kerül, s különös dolgok történnek vele ... Rokonszenves mű ez a len­gyel vígjáték, annál Is inkább, mert nem utánozza a nagy ha­gyományú olasz, francia vagy amerikai vígjátékokat, hanem új utakat keres. Figyelmet érde­mel azért is, mert a lengyel filmművészetben a vígjáték rit­ka, mint a fehér holló. A film ugyan kissé egyenetlen és a tempója se elég friss, de nem érdektelen: jók a vígjátéki for­dulatai és említést érdemel a főszereplő, Wojciech Pokora is. A lengyel vígjáték egyik komikus jelenete; a képen Wojciech Pokora A HÁROM TESTŐR angol) A három testőr ismét életre kelt; természetesen csak a filmvásznon, mert ha a muské­tások valaha éltek is volna, ta-. Ián nem lettek volna olyan népszerűek, mint így, hogy re­gényhősöknek születtek. Az idősebb Dumas testőrei ugyan­is már évtizedek óta szórakoz­tatják a romantikára, izgalom­ra, kalandra vágyó olvasókat, sőt az utóbbi évtizedekben nemegyszer forgathatták kard­jukat — több-kevesebb sikerrel — a filmvásznon is. A most vetített legújabb vál­tozat (talán a harmincadik) kétségkívül sikeresebb, mint a télen bemutatott francia verzió (A négy szolga és a négy muskétás). Richard Lester al­kotása közönségsikerre számít­hat nemcsak azért, mert a filmben egész sor ismert és tehetséges színész vállalt szere­pet, hanem azért w, mert a rendező a kedvelt olvasmányt eredetien, sajátossan Igyeke­zett a film nyelvére költeni és műve mesterségbeli tudással készült. Richard Lester számolt azzal, hogy a regényt sokan olvasták, így érdektelen lenne, ha szolgai módon alkalmazná filmre. Viszont azt is tudta, hogy túlságosan nem távolod­hat el az irodalmi alapanyag­tól, mert akkor meg csalódást okozna a nézőknek (mint ahogy az a francia változat esetében történt). Ezért egyénien nyúlt a témához, kissé ironikusra hangolva a filmet. S hogy he­lyesen kalkulált, azt az alko­tás sikere is tanúsítja. Richard Lester olyan csilla­gokat vonultat fel a filmben, mint Michael York (D’Artag- nan), Oliver Reed, Frank Fin­lay, Richard Chamberlain (a három testőr), Charlton Hes­ton, Faye Dunaway, Raquel Welch, Geraldine Chaplin. A nagy nevek önmagukért beszél, nek. ­~-ym— ÁRTATLAN ÜLDÖZÖTT (lengyel)

Next

/
Thumbnails
Contents