Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-21 / 225. szám, kedd
AKIK A LAPOT AZ OLVASÓHOZ JUTTATJÁK Nagyon hosszú utat tesz meg újságunk amíg elkerül olvasóink kezébe. Sok ember — nyomdászok, vasutasok, gépkocsivezetők, hírlapárusok, lapterjesztők, postakézbesí- tök, és mások — összehangolt munkája kell ahhoz, hogy az Üj Szó, éppen úgy, mint a többi lap és folyóirat, idejében eljusson megrendelőihez, vásárlóihoz. Sajtónapi megemlékezéseink nem lennének teljesek, ha nem ejtenénk néhány szót éppen róluk, hivatásszer etelet, odaadást igénylő munkájukról. A lapkészítés bonyolult folyamatának nagyon jelentős, nélkülözhetetlen láncszemét képezik, nélkü lük minden erőfeszítésünk hiábavaló lenne, munkánk vissz- hangtalan maradna. MEGJÖTT AZ ÚJSÁG? A kedvenc top mellé kedves mosoly Az embereknek kedvenc ételük, kedvenc italuk, sőt kedvenc újságjuk is van. Novák Júlia sok olyan embert ismer, akinek kedvenc lapja az Oj Szó. Foglalkozása révén ismerkedett meg velük. Nové Zámky- ban (Érsekújvárban) a Postai Hírlapszolgálat alkalmazottja, a város főterén levő újságbódéban árul újságot. Szűkre szabott munkahelyén a két vevő kiszolgálása közti szünetekben beszélgetünk — többek között — a környéken lakók lapunk iránti érdeklődéséről. A bódé kirakatüvegére tapadó újságok között egy Üj Szó példány hirdeti, hogy: még van. Sok újságolvasó keresi fel naponta Novák Júliát. ÍA szerző felvétele) — Ma 165-öt kaptam. Körülbelül még húsz vár vevőre, a többit már eladtam. Tudja, az Üj Szót éppúgy, mint a többi napilapot főleg 5—8 óra között vásárolják az emberek. Napközben már kevés fogy. Ez a húsz újság kitart estig. Egyébként nem panaszkodhatok. Az Oj Szó azoknak a lapoknak egyike, amelyekből a legtöbb fogy. Vagy százhúszan minden reggel megveszik. — Mit gondol, miért nem rendelik meg inkább? — Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem újságot árulni, én is csodálkoztam azokon, akik minden reggel 5—10 perccel korábban indulnak hazulról, hogy munkába menet beáll ja- nak a bódé előtt kígyózó sorba. Azután rájöttem, mi az oka. A kézbesítő bármilyen korán is kezdi az újságok kihordását, nem tudja minden házhoz eljuttatni akkorra, amikor a családtagok már munkába indulnak. Az újság pedig jó útitárs az autóbuszon, a munkába vezető úton. Hogy sokan milyen szenvedélyes újságolvasók, azt Novák Júlia alábbi szavai is igazolják. — Főleg a férfiak, ahogy megveszik, azonnal szétnyitják az újságot, s úgy ballagnak a buszmegálló felé. A téren nemrégen még építkezés folyt, ezért fel volt ásva. Olvasás közijén hányán megbotlottak, vagy belegázoltak a pocsolyába... Júlia asszony bódéjában az Űj Szón kívül 800—820 újság: 120 Pravda, továbbá sok Práca, Smena, Nő, 1-Iét, Zivot, Svet socializmu stb. fogy el naponta. A képes újságoknak is vannak rendszeres vásárlóik. Sokan azért nem fizetik elő őket, mert mint mondják, így előnyösebb, nem kell egyszerre sokat fizetni értük. — Én beköttetem a Nőt — mondta múltkor az egyik vevő. Amíg a postás hordta, néha olyat dobott a postaládába, amelyik be volt szakadva, máskor meg összegyűrődött. Itt meg választhatok ... Lám, ilyen okok is közrejátszanak abban, hogy sokan nem sajnálják a fáradságot eljönni Novák Júliához újságért, aki a kedvenc laphoz egy kedves mosolyt ,,mellékel“. KOVÁCS ELVIRA Rimavská So- botán (Rimaszombatban) reggelenként néhány perccel hat óra előtt nyitja ki a kis- ablakot a Gott- wald téri újságárus. Aztán este fél hétig talán még akarva sem tudná becsukni. Amint másfél óra múltán lassan elfogynak a korán kelő, munkába, buszra siető sorban állók, már rendszerint beköszönnek az első rá- érősebb, későbben ébredők is. — Jó reggelt! Egy doboz Olympia cigarettát és gyufát kérek. Köszönöm. Viszontlá... — Két „marsot“ tessék adni! Megjött a Sport? — Sajnos, csak később hozzák. Tessék mást vinni: Halló! Fiatalember! Itt maradt a húsz fillér. Az egy-két mondatban kevés a változatosság. A kép is a megszokott. Aprópénz, reggeli lap, képes újság, dohányáru cserél helyet, gazdát. Jönnek, mennek az emberek, cserélődnek az arcok. Aki bent- ről visszaköszön: Tankó Bar- náné, a Postai Hírlapszolgálat egyik jól ismert rimaszombati dolgozója. Ma ugyan délutános, de már kora reggel bejött. Nem is annyira árulni, mint inkább válaszolgatni. Délig a váltótársa, Karhut Lajosné a szolgálatos. Tankó Barnáné hat évvel ezelőtt ült először a kisablak mögé. A mostaninál akkor mintegy 30—50 példánnyal kevesebbet kellett rendelni a napilapokból, a folyóiratokból. — Most miből mennyit hoz a postakocsi? — Naponta átlagosan 50 Pravdát, 130 Üj Szót, a vasárnapi számból 150-et, a HÉT-ből 67-et, a NÖ-ből 70-et, a szlovák nyelvű képes újságokból, folyóiratokból 40—80 példányt kapunk. Ezenkívül természetesen a külföldi, elsősorban a magyarországi lapok is megvásárolhatók nálunk. — Hány-hány példányt kell visszatenni a polcokra az esti záráskor? — Inkább az a baj, hogy a Délig a váltótárs, Karhut Lajosáé dolga az árusítás. Munka azonban.két embernek is akad. w ( A szerző felvétele) legkeresettebb újságokból rendszerint keveset kapunk. Nem ritkán még ez a kevés is késve érkezik. Az Új Szóval már jó ideje nincs baj. A Pravdát viszont csak nyolc-félkilenc óra tájban kapjuk meg a žilinai nyomdából. A Rudé Právo jó esetben csak egy-két napos késéssel kerül hozzánk. A HÉT-ből százat is eladnánk, ha volna. De nem kapunk többet, mint nyolcvanat. A Zivot- ból 140 kellene a mostani 80 helyett. A TELEVÍZIA című lapból átlagosan 90-et hoznak, de 130-an biztosan megvennék. Sajnos, hasonló a helyzet a város többi újságárusánál is. Nem mindig értik ezt a vásárlók. Mi is furcsáljuk. Amíg ezt mondja, a fiókban csörög, gyűlik az apró. Egyre több a papírpénz is. — A zárás után naponta 3500—5000 koronát kell megszámolni. Pénteken gyakran többet is. Nem ritka az olyan hónap sem, amikor 90 ezer koronát viszünk a postára. Néhány perc múlva így. folytatja: — Ne felejtse cl megírni, hogy az itteni emberek szeretnek olvasni. És most már nem olvasnak el akármit. Megnövekedtek az igények is. A kisablaknál közben tovább cserélődnek az arcok. Zárásig biztosan megüresednek a polcok. LALO KAROLY szakma mestere Tudom, olcsó fogásnak tűnhet meghökkentő méretekkel, számokkal, vagy adatokkal ijesztgetni az olvasót. Nem is ez volt a célom, csak elgondolkoztam rajta, hogyha egy postai alkalmazott. mondjuk egy kézbesítő negyvenkét évi ^ hűséges szolgálat után nyugdíjába megy, vajon mekkora utat tudhat maga mögött? A legszerényebb számításaim szerint is legalább háromszor körülgyalogolta, vagy kerékpározta volna a földgolyót, ha éppen áz lett volna a dolga. De hát egy postás ehhez képest, ugye, eléggé szűk körben mozog, néhány utcában, vagy városnegyedben. a megtett út azonban semmivel sem kevesebb. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Csejtey Mihály, a város közkedvelt „Misi bácsi“- ja is úgy gondolta, hogy ennyi tán elég is lesz, vegyék át •» stafétabotot a fiatalabbak. Ö pedig ez év júniusában nyugdíjba vonult. Egy darabig élvezte is a megérdemelt pihenést, s azt az örömet hogy végre elérkezett az idő, amelyről hosszú évtizedeken keresztül álmodott: hogy két szenve^- délyének, a horgászatnak és a kertészkedésnek szentelhesse idejét. De aztán mégis másképp ÖRÜLÖK, HA ÚJSÁGOT OLVASÓ EMBERT LÁTOK Fél órával korábban — találkozásunk előtt — csak annyit tudtam: Nagy Árpádnak hívják, a komárnói (komáromi) posta propagandaosztályán dolgozik mint hírlapterjesztő, és többek között az Új Szónak ebben az évben 31 előfizetőt szerzett. Rövidesen kiderült, a 31 előfizető csak amolyan ráadás azokhoz, akiket a hivatalos munkaidőben nyert meg a lap előfizetésére. — Rendszeres olvasókat to- borzunk ez a fő és elsődleges feladatunk. Ellátogatunk az üzemekbe, szövetkezetekbe és iskolákba, ahol csoportosan elbeszélgetünk az emberekkel a sajtó jelentőségéről, olvasásának fontosságáról. És igazán hasznosabb, ha e beszélgetések után nem az autóbuszmegállónál ácsorgunk. hanem az indulásig még benvftunk egykét házba is. Elmondja, a járásban env- nyien még sosem fizették elő a napilapokat és folyóiratokat, mint jelenleg. Az Űj Szóból például 12 000 felett van a példányszám. ebből közel 30 000-et az előfizetők számára rendelnek, örvendetes jelenség az is. hogv az előfizetők tábora állandóan növekszik. — Azt valliuk és erről győz- ?ük meg kézbesítőinket is, hogy amilyen lényeges új előfizetőket szerezni, legalább olyan fontos a meglevőket megtartani, illetve a volt előfizetőket visz- szaszerezni. Minden ne gyedév végén meglátogatjuk azokat, akik időközben le rendelték az újságot. Nem egy esetben bevall ják, hogy utó lagosan meg bánták a dől got, bizony hiányzik a korábban megsze retett napi ven dég. Közben megérkeztünk He ténybe. Nagy Árpád lakóhelyére. Ugyanis munkaidő után már az autó buszmegállónál találkoztunk, és útközben beszélgettünk. A házba bemenet egy mélyebb árkot kellett átlépni. — A gázvezeték árka. A minap munka után toboroztam össze az utca lakóit, ássuk ki, ide is bevezetik a gázt. Utólagosan kiderült, tévedés történt, az utcájuk nem szerepel a tervben. Az is lehet, hogy vissza kell hánnvi a földet. Kellemetlen helyzet, a hnb képviselőjének nehezebb Esti pihenés, újságolvasás közben. (A -szerző felvétele) feladat megmagyarázni az embereknek a hiábavaló munka okát, mint a munka megszervezése vagy az árokásás volt. — Szerencsére egyedi áz ilyesmi. Mint képviselő inkább pozitív eredményekről, szép sikerekről tudok beszámolni. Elég végigmenni a falun: lép- ten-nyomon tapasztalhatja, az ember, hogy sokkal gazdagodtunk az öt év alatt. A szobában hellyel kínált és folytattuk ott, ahol korábban abbahagytuk: az újságnál. — Úgy mondta, örül, ha újságot olvasó embert lát. Ebijén a hivatástudaton túl minden bizonnyal az egyéni kedvtelésnek is része van. — Újságolvasó ember vagyok. Egész sor napilapot, folyóiratot olvasok el, nézek át és vallom, hogy akinek az újságolvasás a napi szükségletévé válik, az egy újsággal már nem éri be. — Véleménye szerint mi az, amit az olvasók a legjobban szeretnek a lapokban? — Mindenkinek más az érdeklődési köre, de egy általánosan érvényes követelmény is létezik. Gyakran mondogatjuk, rohanó életet élünk, és ha nem is értelmezzük ezt szóról szóra, érvényes ez az újságolvasással kapcsolatban is. — Utazás, képviselői feladatok, család. Mikor jut ideje kikapcsolódásra, újságolvasásra? — Az autóbuszra várva és utazás közben, amikor az újság elsősorban a gyors tájékoztatást szolgálja, majd este, amikor az egésznapos munka után leül az ember és elolvassa azt, amit napközben kinézett magának. EGRI FERENC fordult a dolog. A posta szűkében volt kézbesítőknek, hát megkérdezték Misi bácsitól, nem volna-e kedve még egy kicsit kisegíteni, amíg az utánpótlás kérdése megoldódik. És nem kellett kétszer kérdezniük. Misi bácsi vállalta, mégpedig szívesen, mert nem olyan köny- nyű hirtelen abbahagyni azt, amit négy évtizeden keresztül végez az ember. És most újra járja 14 utcából álló körzetének házait, újra a régi mosolyával és örök jókedvével kopog be az ajtón. Mindenkihez van egy két kedves, vagy tréfás szava. Hajnalonként már viszi a friss napilapot. Csak Új Szóból naponta 300 at kézbesít. Az előfizetők türelmetlenül váritik minden nap Misi bácsit. I K. E. felvételej Pénteken pedig 7—800 különféle újság talál gazdára. Elvitathatatlan érdemei vannak a lapterjesztésben is, kiváltképpen pedig a pártsíijtó terjesztésében. Az ő munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a járás történetében először Du- naszerdahelyre kerül a nvugat- szlovákiai kerület legjobb lap- terjesztőinek járó vándorzászló. Itt azonban meg kell említenünk Cséfalvay Imrének, a Postai Hfrlapszolgálat járási vezetőjének nevét, mert a legfőbb érdem mégiscsak az övé. Búcsúzóul még megkérdeztük Csejtey Mihálytól. vállal-e még máskor is szolgálatot, ha szükség lenne a munkájára, vagy a tapasztalataira, például egy fiatal kolléga betanításakor. — Ha az egészségem megengedi — felelte — biztosan. Bár az utóbbi időben már nem úgy szolgál, mint régen. De hát az acél is elkopik egyszer, pedig milyen erős! Hogyne kapna el az ember? — teszi hozzá nevetve. Igaza van. Az acél elkopik. Misi bácsi jókedve és embersége azonban, úgy látszik szilárdabb anyagból készült. MIKOLA ANIKÖ
