Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-21 / 225. szám, kedd
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONT! BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA x ■ ' • “ ' 1976. szeptember 21. KEDD BRATISLAVA * 225. szám XXIX. ÉVFOLYAM Ara SO fillér NEPES CSALAD VAGYUNK... Szeptember huszonegyedikét nem jelzi piros szín a naptárban. Mégis számon tartjuk, készülünk rá, akárcsak legközelebbi hozzátartozó, vagy jó barát születésnapjára. Tágabb értelemben ez a nap is születésnap, ötvenhat esztendővel ezelőtt szeptember huszonegyedikén született meg a Rudé právo, a hazai munkásosztály bátor hangú harcostársa, útmutatója és szószólója, szervezője és tanácsadója. A naptár és az emlékezet ezt a napot nálunk a haladó, a szocialista, a kommunista sajtó napjaként tartja számon. Országra szóló ünnep még akkor is, ha cifra külsőségekkel nem is különböztetjük meg a dolgos hétköznapoktól. Ünnep, valamennyiünk ünnepe: újságcsinálóké és újságolvasóké. És ez így van rendjén. A sajtó nem csupán az újságíróké, hanem valamennyiünké. Talán nincs is olyan család, ahová naponta, vagy legalábbis hetente ne kopogtatna be. Jön és szívesen fogadják, a családban kézről kézre adják. Mindenki vár és kap tőle valamit. És ha egyszer késik, tudakozódnak utána. Szeptember huszonegyedike az a nap, amikor aztán, házban, házon kívül is néhány kedves szót ejtenek róla, amikor az újságírók találkoznak az olvasókkal, a lapok önkéntes munkatársai — a levelezők — a belső munkatársakkal, borítékba zárt köszöntő szavakat tesz a postás a szerkesztőségi asztalra. Ok- kal-móddal még pohár is csendül a SAJTÓ egészségére. Olyan barát ő, „aki“ mindenkié. Sorsa nálunk közügy. Olvasó és újságíró között nehéz lenne határvonalat vonni. Mert ugyebár számos esetben az újságolvasó egyben újságíró is, mert — a szó szoros értelmében — nemcsak olvassa, hanem írja is az újságot. Ez a tény a szocialista demokrácia megnyilvánulásának egyik sajátságos, de lényeges formája. A mi lapjaink — az Üj Szó is — így készülnek. A szerkesztőséget ezer szál köti össze az olvasókkal. Bizonyság rá a mindennapi posta, a közölt levelek garmadája. Ha nem is hangoztatjuk, mi ezeket a leveleket a szerkesztőség kincsesbányájának tekintjük. Számtalan helyről érkeznek, számtalan kérdést érintenek. Egy közös vonásuk azonban mégiscsak van: a valós életet hozzák magukkal. Többségük a munkás hétköznapok sikereiről számol be. Ki, vagy mi készteti ezeket az embereket, hogv munka után, szabad idejükben tollat fogjanak, sorokat sorok után rójanak a fehér papírra? Talán az ősi igazság kényszere, hogy az öröm is csak akkor igazi, ha van kivel megosztani. Jönnek tanácskérő levelek is, amelyek így kezdődnek: — Ne haragudjanak a zavarásért... Nem haragszunk, az Üj Szó nem haragszik, sőt a bizalomért köszönetét mond, mert a bizalom olyan kitüntetés, amivel semmi más nem vetekedhet. Szép számmal kapunk olyan sorokat is, amelyek az életben előforduló visszásságokra hívják fel a figyelmet; tennénk valamit ellenük. Nem ritkaság az sem, hogy a borítékon az is rajta áll, hogy melyik újságíró, vagy szerkesztő kezébe adassék a levél. A cikkek után ítélve úgy véli a levélíró, hogy a téma a címzett tollára való, az majd kerekít belőle egy jó cikket. Keressük a hátteret, az indítékokat, miért fogott tollat Nagy Pál, vagy Horváth János olvasónk? Számtalan oka lehet, de a gyökér, a tő mindig egy és ugyanaz: az elkötelezett hozzáállással párosuló mélységes felelősségérzet mindazért, ami a hazában történik. De hogy magunkról is mondjunk valamit úgy, hogy mégis olvasóinkhoz és lapunk önkéntes segítőtársaihoz szóljunk. A szocialista sajtó feladata óriási. Még inkább a kommunista sajtóé. Ma is érvényes az a lenini meghatározás, hogy a pártsajtó nemcsak kollektív propagandista és agitátor, hanem kollektív szervező is. Ezt a hármas alapkövetelményt mi, kommunista újságírók ma is múlhatatlan követelményként tartjuk számon: a kommunista eszmék föltétel nélküli hirdetői, az új, a haladó szószólói, az építőmunka kollektív szervezői voltunk és leszünk. Jó érzés számunkra, hogy — és ezt most, az ünnep alkalmából is szeretnénk megemlíteni — pártunk XV. kongresz szusán a tömegtájékoztató szervek címére is elhangzott néhány elismerő szó. A kongresszusi beszámoló leszögezte, hogy a sajtó jelentős munkát végzett a párt politikájának magyarázása és megvalósítása terén, hogy az állam és a párt kezében a sajtó hatékony eszköz nagy munkát végzett a dolgozók szocialista öntudatának elmélyítésében, a szocialista hazafiságra, a proletár nemzetköziségre való nevelésben. * Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala. A másik, hogy a jövőben tovább növekszik a követelmény, az elvárás. Jó, ha most erről is ejtünk néhány szót. Tollat csak akkor fogjunk a kezünkbe, ha valóban van mondanivalónk. Az eddigieknél is meg győzőbben, érvek felsorakoztatásával, értelemre és érzelemre 'latva mutassuk be szocialista valóságunkat. írásaink váljanak emberközpontúvá, mutassuk be azt a hősies küzdelínet, amely naponta folyik az országépítő munka frontján, az újítókat, a szocialista munkabrigádokat, a munkás hétköznapok hőseit, a szocialista hazáját, a jelenét és a jövőjét építő új arcú embert, aki céltudatos törekvéssel, értelmét, dolgos két kezét állítja az ügy szolgálatába. Őrizzük eszméink tisztaságát, elkötelezetten, enntartások nélkül egyengessük a szocialista építés útját, a munkát együvétartozás, a haladás, a béke ügyét. Csupán néhány gondolat az elvárás tömkelegéből. Vajon fut- a az erőnkből? Futja, mert sokan vagyunk, sokan, akik vállal- iuk a feladatokat. Népes család vagyunk, akik ma az írott szó erejével csatázunk. Szerszámunk, fegyverünk a toll. Erőnk kiapadhatatlan kútforrása az a tudat, hogy szavunkat milliók hallják, értik, elfogadják, mellénk állnak, egyengetik utunkat, önként vállalt többletmunkával teszik lehetővé, hogy mindenütt ott legyünk és segítsünk, ahol arra szükség van. Előttünk az esztendő egyik legnagyobb politikai és társadalmi eseménye: a választások. Mérleget vonunk, jövőt tervezünk: a legjobbak közül is legjobbjainkat küldjük a népképviseleti szerveinkbe. Ütravalóul számunkra a legértékesebbet adjuk: bizalmunkat. És ebben a nagy horderejű társadalmi-politikai eseményben nekünk, újságíróknak is meg van a szerepünk. Nem lehetünk, és nem ig leszünk a történések csendes szemlélői, regisztrálói. Ennél többet kérünk és vállalunk. Sokkal többet! SZARKA ISTVÁN Gustáv Husák és Kavsone Phomvihane a Ruziné-i repülőtéren ellép a prágai helyőrség díszegysége előtt. (ČSTK — J. KruliS telefoto) Laoszi vendégeink búcsúztatása Zárótamácskíozás szívélyes és elvtársi légkörben (ČSTK) — Záró tanácskozást tartott tegnap délelőtt a prágai várban Csehszlovákia párt- és kormányküldöttsége, amelyet Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke vezetett, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségével. A laoszi küldöttséget Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke vezette. A csehszlovák küldöttség további tagjai voltak: Ľubomírf Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök, Vasil Bi~ lak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Václav Hüla, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Antonín Vavruš, a CSKP KB tügja, a KB nemzetközi politikai osztályának vezetője, František Krajčír, a CSKP KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Vladimír Mička, a CSKP KB gazdasági osztályának vezetője és Andrej Barčák, külkereskedelmi miniszter. A laoszi küldöttség további tagjai voltak: Si- samphon Lovansay, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Laoszi I.egfelsőb Népi Gyűlés alelnöke, Sasan Soutfií- cliack, a párt központi bizottságának tagja, közmunka- és közlekedésügyi miniszter. Sisana Si- san, a párt központi bizottságának póttagja, tá- jókoztatásügyl, kulturális, propagandaügyi és turisztikai miniszter, Khamphaij Boupha kiilügymi- niszter-helyettes és Khamfename Tounalom, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság csehszlovákiai nagykövete. A zárótanácskozás, amelyen közös közleményt fogadtak el, nagyon szívélyes és elvtársi légkörben zajlott le. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormány- küldöttsége tegnap befejezte ötnapos hivatalos baráti látogatását Csehszlovákiában, amelyet a CSKP KB és a szöveségi kormány meghívására tett. Az ünnepi díszbe öltöztetett Ruzínei repülőtéren a delegációt a főváros dolgozói, SZISZ- tagok és hazánkban tanuló laoszi diákok búcsúztatták. A repülőtér épületén, amelyet fel- lobogóztak a két ország állami zászlóival, ez a felirat díszelgett: „Viszontlátásra, kedves laoszi elvtársak!“ A vendégeket búcsúzóul a repülőgéphez kísérte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Ľubomír Štrougal, szövetségi miniszter- elnök s a CSKP KB Elnökségének további tagjai: Vasil Biľak, Václav Hula, Alois Indra, Antonín Kapek, Josef Kempný és Josef Korčák; Miloš Jakeš, a CSKP KERB elnöke; a CSKP KB Titkárságának tagjai: Jan Főj- tik, Josef Havlín, Čestmír Lo- vétínský és Jindrich Poledník. A búcsúztatáson rajtuk kívül részt vettek a CSKP KB osztály- vezetői, a szövetségi kormány miniszterelnök-helyettesei és miniszterei, a Szövetségi Gyűlés és a Cseh Nemzeti Tanács képviselői, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara, a központi. hivatalok és intézmények képviselői, valamint más politikai és közéleti személyiségek. Jelen voltak a szocialista országok csehszlovákiai képviseleti hivatalainak vezető dolgozói is. A két ország állami himnuszának elhangzása után Kaysone Phomvihane elvtárs Gustáv Husák elvtársnak és Mariin Dzúr hadseregtábornoknak, hazánk nemzetvédelmi miniszterének a kíséretében elvonult a prágai helyőrség díszegysége előtt. A laoszi delegációt a repülőgép lépcsőjéhez kísérte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke, Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök s több más csehszlovák vezető. A prágai pionírok vörös virágcsokrokat nyújtottak át búcsúzóul a laoszi vendégeknek. Kilenc óra negyven perckor a különrepülőgép elhagyta a ruzynéi repülőteret. LEGFONTOSABB IPASAGAZATUNKNAK SZOlO FOTELEN Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és a CSKP KB Elnökségének további tagjai a brnói gépipari vásáron (ČSTK) — Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és a CSKP KB Elnökségének tagjai — Ľubomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke, Vasil Biľak és Josef Kempný, a CSKP KB titkárai tegnap látogatást tettek a brnói nemzetközi gépipari vásáron. A turanyi repülőtéren a vendégeket Andrej Barčák, a CSSZSZK külkereskedelmi minisztere Zdenék Puček és Pavol Bahyl, a két csehszlovákiai gépipari ágazat minisztere, a dél-morvaországi kerület és Brno képviselői fogadták élükül Karel Neuberral a kerületi pártbizottság vezető titkárával és Jaromír Kolácmjval, a brnói nemzetközi gépipari vásár vezérigazgatójával. A párt és az állam legfelsőbb képviselőinek Brnóban tett látogatása bizonyítja, hogy a párt- és az állami szervek milyen jelentőséget tulajdonítanak a gépipar, a népgazdaságunkban kulcsszerepet betöltő ágazat továbbfejlesztésének. Gustáv Husák és kíséretének tagjai az A-pavilonban megismerkedtek a KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációjának az egyes gépipari ágazatokban való elmélyítését szemléltető tényekkel és adatokkal. A becses vendégeket a Tech- masekszport szovjet külkereskedelmi szervezet kiállítási részlegében Vladimír Vlagyimi- rovics Mackevics, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete üdvözölte. Husák elvtárs bejegyzést tett az emlékkönyvbe, sok sikert kívánt a szovjet kiállítóknak és megállapította, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió egyre elmélyülő együttműködése a mai és jövendő közös sikerek alapja. A csehszlovák képviselőket ezután fogadták az NDK beli és a lengyel kiállítók vezetői, s a vendégek megtekintették a két ország kiállítását. Ezt követően megtekintették az olasz vállalatok kiállítási részlegét, majd az NSZK beli /Folytatás a 2. oldalon/
